Régi júniusok

 Egy új sorozatot indítok,ami egy éven át fog tartani és minden hónapban majd egy bejegyzéssel gyarapszik.Ezekben visszatekintek az elmúlt évek adott hónapjában túrázásilag történtekre.Melyik évben mi történt abban a hónapban amelyről az aktuális bejegyzés szól.Természetesen csak túrázásilag lesz benne szó,olykor előfordulhat az,hogy mivel egyes eseményektől nem lehetett magam kivonni,így azokról is esik majd említés.Az borítékolható,hogy nem minden év kerül terítékre,hisz ez egyfelől fizikai lehetetlenség is,meg amúgy sem emlékszem vissza minden egyes eseményre és nem is minden évben történt említésre méltó esemény.Akkor először terítéken tehát a június hónap.Nézzük át az elmúlt évek érdekességeit.

Sándorral és Péterrel indulásra készen a Zengőre.Ha jól emlékszem 1989 június 19-én

Az első említésre méltó június 1980 júniusa.Ekkor voltam iskolai táborban Mátrafüredem és ekkor esett meg a máig is egyetlen egy Mátrai túrám.Az ország tetején a Kékesen jártam.Azóta is várólistán a folytatás...1989-ig kell haladnunk a második említésre méltó júniusra.Ekkor jártam először a Zengőn,természetesen Sándorral.A túrát a Nyárádi kunyhótól indítottuk ahol előzőleg kinn is aludtunk.A túrára elkísért még akkori legjobb cimborám Lajos és egy másik túratárs Péter is.Négyen vágtunk tehát neki az első zengői túrának,amely persze örök élmény maradt.Kár,hogy akkor még nem voltak olyan eszközeim amelyek színes képeket és legfőképp videókat tudtak volna készíteni.Kivételes élmény lehetne ma ennek a túrának a filmjét megtekinteni.Ide tartozik még az a sztori,hogy hazaérve várt a behívó parancs,amelyben az állt,hogy 1989 augusztusában szeretettel várnak a sárbogárdi laktanyában.

1990-ben már katonaként kaptam pár nap szabadságot,így kis időt együtt tudtam tölteni a királynővel,aki alighanem életem legnagyobb szerelme volt (van szó róla a blogban,nem részletezem most).1991-ben pedig már a szakításnak ágyaztunk meg júniusban,amelyre aztán július elsején került sor...

Gergő útban a Melegmányi-völgybe a Rábay fánál 2013-ban

Sokáig nem nagyon történt említésre méltó június,vagy csak úgy nem emlékszem rá.2013-ban aztán már Gergővel és édesanyjával Mónival először látogattunk el a szintén mecseki Melegmányi-völgybe.A nagy meleg ellenére,remek túra volt.Ekkor láttuk életünkben először a Melegmányi mésztufa és az Ágnes-vízeséseket,valamint a Kantavár romjait és a Mánfai templomot is.Remek buli volt!

2014-ben ekkor ballagott Gergő az általános iskolából.A ballagás persze szép volt,de az egészből az maradt meg,hogy éppen zajlott a futball világbajnokság és Gergő alig várta,hogy nézhesse a meccset..

2014-hez fűződik még az eddigi utolsó motorcsónak verseny a dunaújvárosi öbölben amely egy Forma-2-es nagydíj volt.Én itt a kilencvenes években sok forma-1-es versenyt láttam.Sajnos Gergőnek csak ez a forma 2 -es adatott meg,ebből is az utolsó,mert nem volt többé verseny az öbölben...

Gergő és későbbi barátnője Niki a 2014-es ballagáson

Aztán 2016-ban következett a következő esemény.Ekkor már tervek szerint,gondosan megtervezve,megszervezve túrázgattunk és a 16 júniusi túra a Szekszárdi-dombsági Sötét-völgybe vezetett.Kakasdról indultunk,szintén Gergővel és anyukájával Mónival.A Várhegy megmászása után hatoltunk be a Sötét-völgybe,majd mentünk el egészen Szálkáig.Ahol alighanem a túra zárásaként elfogyasztottuk életünk legjobb babgulyását.Mennyei volt,a túra pedig nagyon szuper.

2017-ben már nagyobb dolgokba fogtunk.Június elején a Tolnai-hegyhátban tettünk egy hatalmas túrát Pincehelyről indulva.Érintettük Miszlát és Nagyszékelyt,a túrát pedig Kisszékelyen fejeztük be.A Tolnai-hegyhát már ekkor sem hazudtolta meg önmagát,hiszen bliriáns szépségű tájakon mentünk keresztül Gergővel.

A Kapos Pincehelynél azon a 2017-es napon...

Még 2017 júniusához tartozik,hogy ekkor csináltuk végig életünk alighanem legszebb túráját ott ahol Felvidék kezdődik.Somoskőre érkeztünk ekkor Gergővel,majd a vár a kőtenger és a bazaltorgona után felmentünk a Macskalyuki kőbányához és a Medves fensík szlovákiai részére.Majd onnan ereszkedtünk le Siatorska Bukovinkára olyan utakon ahol már elméletileg medvék is járhattak...Onnan pedig visszajöttünk Magyarországra Somoskőújfaluba.A túra szavakkal nem leírható szépségű tájakon vezetett keresztül.Hajnali kettőkor keltünk és másnap éjjel kettőre érkeztünk haza,de megérte,mert valóban ez volt a valaha volt legszebb túránk.Szerettünk volna visszatérni,de ez már nem válhatott valóra.Talán még megadja a sors ,hogy életemben még egyszer eljöjjek erre a nem mindennapi szépségű helyekre...

Gergő Somoskőnél már Szlovákiában a kőtengeren.Ez a blog fő képe is.

2018-ban szintén Gergővel elöször jutottunk el a Zselicbe.A szintén nem kevés szépséget tartogató túrán Kaposvárról indultunk Szennára,majd Kaposszerdahely érintésével Kaposvárra is tértünk vissza.Nagyon meleg volt ezen a túrán,de ez is szuper volt.Nagyon jól éreztük magunkat.A Zseliccel is voltak aztán terveink,de azóta sem jutottam el ide.Talán majd egyszer..Ebben a hónapban csináltunk még egy helyi kis túrát,alighanem ekkor jártunk elöször a Pálhalma utáni tájakon,mint pl.a Csiprik-réten is.Zolikát próbáltuk rászoktatni ez idő tájt a túrázásokra Gergővel...sikeres művelet volt.                A túrát egy jó sörözéssel fejeltük meg Nagyvenyimen.

Szennán 2018 júniusában

2019 júniusában már sajnos Gergő nélkül tudtam csak útra kelni...Bár a hónap jól indult egy Tatai kirándulással ahová Móni és Zolika jött el velem.Azonban az ezutáni napok sok rosszat és bánatot hoztak.Testvérem ekkor e hónap 12-én halt meg,majd a kutyusom 18-án hagyott itt.Én meg elkaptam egy három hétig is tartó tüdőgyulladást.Visszagondolva lehet,hogy az ekkor még nem ismert covid volt?Három nap voltam kegyetlen szarul,aztán már különösebb gond nem volt.Tehát a nagy járvány előtt letudhattam a covidot alighanem,bár ki tudja...Ebben a borzalmas hónapban azért történt kis jó is még.Biatorbágyra mentünk túrázni Zolikával.Ez egy régi tervünk volt még Gergővel a híres viadukt felkeresése.Vele már nem tudtam ezt megvalósítani,így Zolival néztük meg azt a helyet ahonnan lezuhant a vonat...

A biatorbágyi viadukt

2020 júniusa a körülményekhez képest már egész jó volt.Ekkor már túl voltunk a covid első hullámán és mi kihasználtuk az alkalmat,szinte minden héten voltunk valahol.Először Zolikával mentünk le Pécsre a Barbakánt és Tettyét néztük meg.Aztán szintén Zolival és Mónival Rétimajort és a Rétszilasi-tavak nyugati részét jártuk be.Révbérpusztára is velük látogattam el,a pünkösdi mulatságokat megnézni.Végül pedig Zolival,Manóval és a Tizedessel a Kelet-Mecseken mentünk át északtól-délig.Azaz Vékényből indultunk,átmentünk a Csepegő-árkon,érintettük a Nyárádi kunyhót a Dobogót,a Cigány-hegyet,a Miske-tetőt és Püspökszentlászlót.A túrát pedig Hosszúhetényben fejeztük be egy fenséges babgulyás és 4-5 sör elfogyasztása kíséretében.

Manó és Zoli a Csepegő-árokban

Így érkeztünk el napjaink azaz 2021 júniusához.Eddig ebben a hónapban (nyolcadika van) egy túránk volt,amely a Balaton-felvidékre vezetett.Zolival és Mónival voltam itt.Részletezni ezt most felesleges,hiszen az előző bejegyzésem erről szól.

Ezek tehát a június hónap említésre méltó eseményei.Talán még a krónikához tartozik és mivel eddig nem esett erről szó,ezért megemlítem,hogy 2007-ben ebben a hónapban hunyt el másik testvérem.Mivel ő lány volt közös túraélményem nincs vele (persze ez még nem zárná ki),így ezért is nem volt róla szó soha még ebben a blogban.De most a tisztesség ezt is megkívánja.Apámnak meg ebben a hónapban van a születésnapja.

Ez tehát a júniusi krónika.Folytatás egy hónap múlva a júliusi történésekkel.

Zolival Rétimajorban 2020-ban