Az örök vadászmezők zöld rétjein...

 ...valahol ott szaladgál most is.Ugatja a verebeket vagy az arra tévedő galambok lelkeit.Boldog mert egészen biztosan ott van vele Gergő is és talán az én lelkem fennmaradott része is... Hárman együtt járjuk a mezőket miközben ő nagyokat vakkant és szaladgál... Már annak is két éve,hogy ő elment.Életem legsötétebb szakaszának egyik távozója volt ő is.Na és mégha egy kutya is,természetesen megemlékezem róla távozásának évfordulóján,hiszen egyike volt azon keveseknek akik igaz őszinte szívvel szerettek.Magától értetődik és természetes,hogy helye van itt a blogban.Szóval ott szalad és szalad a verebeket hajkurászva,néha visszanézve ahogy szokott,hogy megyünk-e utána,követjük-e.Nincsenek emlékei,hiszen ment és megy tovább minden.Folytatódik a show és mivel odaát vagyunk vele mi is úgy érzékeli mintha mi sem történt volna...Szaladgál boldogan.

Szaladgál boldogan...

Ahogy nem rég Rexi,úgy Buksi is egy környékbeli faluból került hozzám 2007-ben.Ugyanolyan vadóc volt ő is,talán egy kicsivel azért okosabb.Ám ez is kevés volt ahhoz,hogy kishíján már félévesen átköltözzön az örök vadászmezőkre.Egy séta alkalmával amikor a papa vigyázott rá kirohant az útra neki egy autó kerekének amely a padkához vágta.Mivel nem voltam akkor ott,egyből hívtak,hogy a kutya megdöglött... Ám ő erős volt és volt benne még némi élet.Elvittük az állatkórházba ahol megműtötték és életben maradt!Lassan,de pár hét alatt fel is épült.A jobb mancsába ugyan tettek be valamit,amit aztán egész életében elkellett viselnie,de idővel megszokta.Bár sokáig nem tűrte ha a jobb mancsához értünk.Lassan fokozatosan tanult és lett egyre okosabb.

Itt éppen a Szalki-szigeten élvezi az életet...

Egy napon aztán már teljesen biztonságosan lehetett vele közlekedni akár az utcán is póráz nélkül.Persze a pórázt a kedvenc helyein vettem csak le.Imádta a közeli erdőt a völgyet és a vasútállomás körbejárását.Kismilliószor elvittük ezekre a helyekre.Élvezte az életet és remekül elvolt sok-sok éven át velünk.Voltak kisebb túráink is vele.Hiszen kivittük a Rácalmási-szigetre és volt,hogy eljött velünk Dunavecsére is a Pentele-hídon át.Ahogy teltek az évek úgy lett okosabb és okosabb.Az utolsó éveiben már nagyon értelmes volt.Bár fekete volt és dús szőrzetű azt sem bánta ha nyáron csatangoltunk.Egy volt a lényeg csak menjünk és menjünk...Így telt az élete.

Bárhol is vagy légy boldog kisbarátom!

Azon az átkozott hajnalon amikor Gergő elment hozzám hasonlóan ő sem kelt fel,miközben Gergő a másik szobában az életéért küzdött... Nem tudtuk megmenteni így Gergőt sajnos.Alighanem megérezhette kedvenc kis gazdijának távozását,hiszen a következő félévben fokozatosan kezdett leépülni.A nyár első hőhulláma pedig betett neki.Nem bírta elviselni a kiméletlen meleget.Három hetet szenvedett,de főleg az utolsó 3-4 napját keserítette meg a betegsége.Nem mozdultam egy pillanatra sem melőle ameddig csak tudtam simogattam és vigasztaltam.Aztán egy kedd reggelen ahogyan Gergő is,ő is elment.Utolsó mozdulata az volt,hogy kinyújtotta a mancsait,de visszahúzni már nem tudta...

Mindörökké...

Kedvenc helyén a közeli erdőben az út mellett a fák alatt temettem el.Ott alussza örök álmát.Mivel Rexivel sokat megyünk el ott,így sokat kijárok a sírjához.Persze csak a kis testét temettem el,hiszen a lelke ott szaladgál az örök vadászmezők zöld rétjein ahol Gergő vigyáz rá...

Ma van két éve,hogy elmentél kicsi kis barátom.Bárhol is jár a lelked öszintén kivánom,hogy legyen nagyon boldog!Na és persze minden évben ilyenkor helyed lesz itt!