Alsóörsi túra

 Az alsóörsi túrával folytatódott a Balaton-felvidéket felfedező projektünk.Reggel fél hatkor vágtunk neki az útnak Zolikával és kerek három óra alatt kétszeri átszállással érkeztünk meg az alsóörsi vasútállomásra.Ez volt a mai túránk kiindulópontja.Mivel nyár van várható volt,hogy lesznek melegek.Éppen ezért távra nem terveztünk nagy túrát.Leszállva a vonatról már rögtön megcsapott a forróság,hiába volt még reggel fél kilenc.Terveink szerint a túrának két fő megnézésre váró eleme volt: az alsóörsi amfiteátrum és a Somlyó-hegyi kilátó.Az állomásról a 71-es út mentén haladva már olyan érdekes helyek köszöntek szembe az első métereken mint a Bakter kocsma.Hamar ráleltünk a nekünk kellő kék+ jelzésre amely az Edrődi Sándor utcán vezetett felfelé.Szerencsére igen kicsiny dőlésszögben.Ebben az utcában volt a polgármesteri hivatal,amely mellett egy parkban árnyékban álló padok voltak.Úgy döntöttünk itt megreggelizünk.

Először túrázásaink történetében:Alsóörs

Egy székelykapu tette teljessé a park hangulatát.A hűvösben kellemes volt,de elindulva a forróságban rögtön kezdett verni a víz.Az utca egy paraszthajszálnyival ugyan meredekebbre váltott,de így sem volt vészes.Újabb park következett ezúttal a másik oldalon.Itt állt maga Endrődi Sándor szobra.Mögötte meg egy játszótér volt,ahol csak egy macinál fotózgattunk.Visszatérve a kék+ jelzésre az megunt minket és sima kékre váltott.Ez vitt tovább egy ponton.Itt az utcában még megtaláltuk Szöszi cukrászdáját is.Vajon melyik szösziét?A kék jelzés kezdett szinten menni,aztán egy pirinyó dőlésszöge volt csupán,de ami kellemesebb volt maguk mögött hagytuk a települést és egy olyan szakaszra értünk ahol az út mellett két oldalt kellemes hűvöst adó fák voltak.Kétség kívül ez volt a túra legkellemesebb szakasza ma.

A székelykapu

A hűs szakasz

Nem kellett sokat menni,hogy elérjünk az amfiteátrumhoz.Csalódás keltő volt.Tudni kell róla pár dolgot.Ezt nem a rómaiak építették.Itt egy kőbánya volt és lényegében aztán egy szabadtéri színpadi játékokra épült létesítmény volt,de mégis olyan római kori jelleggel.Szabadon volt látogatható és maga a lelátó része igen magas is volt.Ezzel szemben amikor ideértünk a terület levolt zárva és egy látogató központot hoztak itt létre éppen,ami még nem volt látogatható.Persze ha az lesz akkor meg alighanem belépődíjas is lesz...Vannak dolgok amiket nem kellene felújítani,mert csak ártanak vele és eltűnik a korábbi fillingje...Itt is a lelátórészt nagyjából a felére csökkentették le.Az építkezés a felújítás még folyt,de úgy tűnt nem túlóráznak az emberek,hiszen nem volt itt senki szombat lévén.

Az amfiteátrum lezárva...

Azért mi benéztünk

Az amfiteátrumot körbe ölelő erdő volt a varázserdő.Ez már annak a Csere-hegynek a része volt amelynek másik oldalán állt a Csere-hegyi kilátó amelyben alig két hete jártunk.A varázserdőbe bevezetett egy tanösvény,amelyet a térkép szerint körbe lehetett járni.Terv szerint körbe is akartuk járni.Bíztam benne a tanösvény egy szakasza majd éppen a amfiteátrum felett fog vezetni.Így is lett aztán,de először megkellett találnunk a kék T jelzést.Ez gyorsan ment és valóban bevitt az erdőbe.Őszintén szólva egy teljesen átlagos erdő volt,semmi varázserdőnek vélt tulajdonságát nem fedeztem fel.Talán még majd ez is a felújítás része lesz és ezután készül el.A tanösvény ugyan járható volt,de a jelzések gyengék.Bevitt egy kisebb rétre ahol íjászok gyakoroltak éppen.Az egyikük nagyon segítőkészen és udvariasan útbaigazított,mert a jelzések és a több irányba is menő utak nem voltak egyértelműek.

Már a tansövény alsó szakaszáról feltűnik a szomszédos Somlyó-hegy

Sikeresen továbbhaladva a tanösvényen egyszer csak valóban ott voltunk az amfiteátrum felett!Kitűnően leláttunk az alattunk elterülő létesítményre,de ami még nagyszerűbb volt az maga a kilátás.Szuperül belehetett látni a környéket és a szomszédos Somlyó-hegyet is.Csúcsán pedig kivehető volt a kilátó is.Mikor elindultunk a tanösvényen volt egy kisebb rét ahonnan szintén lehetett látni a Somlyó-hegyet igaz az vagy nyolcvan méterrel alattunk volt (fenti kép).Ez itt így már elég jó bulinak tűnt és jó helynek!Nézelődtünk még és a fószer szerint aki útbaigazított minket itt egy lépcső ugyan vezet le,de az levisz a lezárt amfiteátrumba.Megtaláltuk a lépcsőt és valóban levitt az arénába.Feleslegesnek tűnt most lemenni több okból is: itt fenn is le volt kerítve az aréna,igaz egy félméteres kis drótos valamivel amit könnyen átléphettünk volna,de odalenn nem tudhattuk,hogy be van-e kamerázva a terület,meg hát kimenni sem lehetett ott sehol.Nem volt tehát értelme lemenni,fentről csodáltuk a dolgokat.Az út a tanösvény ugyan elveszett,nem ment tovább,de ezért itt megérte,főleg,hogy a slusszpoén ezután követezett!

Az amfiteátrum felett,szemben a Somlyó-hegy

A nézőtér felett ahol még a régi nézőtér volt,gyakorlatilag a senki földjén ott volt egy igazi hamisíthatatlan teknőc szobor!Hihetetlennek tűnt ez itt,de valóban így volt.Persze közelebb mentünk hozzá és fotóztunk párat.Kicsivel arébb egy csiga szobor is volt,de az valahogy nem érdekelt minket annyira mint a teknőc.Ugye nem is olyan rég tudtuk meg egy kedves barátunktól,hogy Teknőc Ernő asszonya lebabázott és Ernő meg éppen elindult pelenkáért,de mire hazaért a gyerekek már felnőttek... Szóval mi meg megtaláltuk itt magát Teknőc Ernőt aminek ki tudja miért,de úgy örültünk mint majom a fa.z.nak.

Teknőc Ernő a Dr.Bubó egyik szereplőjének szobra

Zolika meg is lovagolja

Nehéz szívvel hagytuk ott Teknőc Ernőt,megígérte majd követ minket.Talán olyan jó hétszáz év múlva majd utol is ér.Visszamentünk a kék T jelzésről a kékre és visszamentünk Alsóörsre.Nem voltunk amúgy sem messze,pár száz méternyire csupán.Végül is jól sült el az amfiteátrum projektünk.Csak a falu felső részéig mentünk vissza,oda ahol a kék+ kékre váltott.Innen indult ugyanis ki a kék3 jelzés is,ami felvitt a kilátóhoz.Útközben egy egy kerteken kívüli meggyfáról leszedtem pár szemet.Én nem hallottam,de Zolika szerint a mögöttünk egy ballagásról jövő tömeg egyik tagja beszólt,hogy nem veszem észre,hogy éretlen... Mondom én nem hallottam,nem oda figyeltem.Így nem igazán vágom mi a fasz fájhatott a tagnak annyira,hogy leszedtem négy szemet egy út menti fáról?Meg hát amúgy nem is volt éretlen,teljesen jó volt.Annyit nézzenek már ki belőlem,hogy különbséget tudok tenni érett éretlen gyümölcs között...

Út a kilátó felé

Az út a kilátóhoz a kék3 jelzés a faluból kb.1km-es volt.Itt a forró réteken át vezetett,majd bement az erdőbe egy temető és egy vízmű mellett haladt el.Végül is aztán feltűnt maga a kilátó.Már elsőre kitűnő építménynek tűnt.Viszont az út első meredekebb emelkedője után a forróságban erősen izzadtunk,így leültünk a kilátó alatti padok egyikére a hűvösbe.Voltak itt mások is,így meg is vártuk míg oszladozik a "tömeg".A legszebb most is egy szoknyás túrázós nő volt.Nem tudom miért az ilyenek mindig olyan szexik számomra...Jó félóra pihi volt mire leszikkadtunk és mindenki eltűnt.Szabad volt az út fel a kilátóba!

Az első találkozás

A kilátó 2015-ben egy régi lepusztult helyébe lépett,de majd egyszer kivesézzük a kedvenc kilátós sorozatomban.Tehát nem volt régi kilátó és ennek elvárhatóan kitűnő állapotban is volt!Csigalépcső vezetett fel.A kilátószint pedig 17,5 méter magasan volt ami átlagos kilátószint magasságnak mondható hazánkban.Felérve egy egészen fantasztikus körpanoráma fogadott minket.A Balaton mondanom sem kell kitűnően látszódott,főleg a Tihanyi félszigetig tartó rész.A környék településeit is jól kilehetett venni és persze a Balaton-felvidék vonulatát is.Láttuk innen az amfiteátrumot és a szomszédos Csere-hegyen lévő kilátó csúcsát ahol két hete jártunk.Pazar panorámánk volt tehát!

A kilátó lépcsőháza

A kilátás egy szelete

Mivel nem zavart senki és időnk is volt bőven,hiszen a túrából jó 2-3 km volt csak vissza,eltöltöttünk egy jó órát a kilátóban.Ritkán lát az ember ennyi csodát egyszerre,kár lett volna sietni.Csak érdekességként: csináltam 132 képet a túrán,ennek felét pedig a kilátóban.Volt mit nézni és csodálkozni.Látni lehetett következő két Balaton-felvidéki projektünk helyszíneit is: Balatonfüredet és környékét na és a Tihanyi-félszigetet.Reményeink szerint még idén nyáron eljövünk ezekre a helyekre is.

A kilátás egy másik szelete

Jómagam a kilátóban

Miközben a Balatonon vagy ezer vitorlás pompázott,lassan lejöttünk a kilátóból.Meg egy óra nyugi után jöttek fel mások is,így helyet hagytunk nekik.Igazán pompás klassz kilátó volt ez.Jó lenne még egyszer a jövőben visszatérni.Lenn még egy utolsó pillantást vetettünk a kilátóra.A kék3 jelzésen mentünk lefelé is,de most a másik irányba.Kikötöttünk Alsóörs dél-nyugati végénél.Ez is szép hely volt,annál is inkább mert kicsivel odébb volt egy kilátó terasz is.Ötletes jó kis rész volt ez is,egy vár szerű védfallal.Ugyan azt az élményt amit a kilátó nyújtott de tudta überelni,de innen is jó kilátás volt elsősorban a Balatonra Tihany irányába.

Lefelé a kilátóból

A kilátó terasz

Tovább ballagva a helyi református templomnál kötöttünk ki,a vár szerű védfal hosszan kísérte utunkat.Kezdett az egésznek olyan hangulata lenni mintha valami sziciliai kisvárosban járnánk.Talán még a Sándor Mátyás sorozatban láttam hasonlót.Zavaró volt a forróság,de szép volt a település és a táj.Feltűnt még egy újabb helyi nevezetesség a Török ház is.Sajnos azt menetközben elfelejtettem,hogy miről is híres,így erre a filmben sem tudtam külön kitérni.Majd alkalom adtán írok róla,alaposan utánanézve mindennek.Hangulatos sikátoros út vezetett le a Török ház alatt amúgy.

A templomnál

Hangulatos út a Török ház alatt

Ezután már piros jelzésen mentünk vissza a központba.Itt már különösebb látnivaló nem akadt,max a szép takaros porták.A vasútállomáshoz értünk le,de korán volt még.Eindultunk a Balaton partja felé.Természetesen inni és ebédelni akartunk.Szerencsére rengeteg vendéglátóhely köszönt szembe.Viszont ellentétben Balatonalmádival itt már érezni lehetett kicsit a balatoni árakat is.Ennek ellenére beültünk az egyik helyre és jót ettünk és ittunk.Az is igaz ez többe került itt most kettőnkre mint múltkor hármunkra a mecseknádasdi ebéd... Na de ennyit most beáldoztunk.

Alakuló balaton filling

Ezután kimentünk a Balatonhoz,óriási már-már elviselhetetlen forróság volt,de végigjártuk a mólót és a kikötőt.Megint rá kellett döbbennem,hogy ebben az országban csak mi vagyunk ilyen szegények...luxus vitorlások tömegei parkoltak a kikötőben és legalább ugyanennyi kint volt a vízen.Biztos nem a három műszakban dolgozó rétegeké voltak ezek...Sétáltunk egy kicsit a kemény melegben.Aztán még beültünk italozni az egyik helyre ahol tv is volt és éppen ment a magyar-francia EB meccs.Így nem maradtunk le erről sem.Ennek végén pedig más már nem maradt visszasétáltunk a vasútállomásra.

Welcome Alsóörs

A kikötőben

Itt végződött a túra.A hazaút viszonylag sima volt,ahogy ide,úgy haza is három órás volt.Az iszonyatos forróság ellenére remek túra és nap volt.Távra nem volt sok,talán 10 km,de látnivaló bőven akadt.Sok csodát láttunk ma is.A Balaton-felvidék projekt második szakasza is sikeres volt tehát.Következik majd Balatonfüred,hogy addig lesz-e másik,egyéb túránk most még nem tudni.Balatonfüredi buli pedig július közepe táján várható.