Mi csak túrázni akartunk.Meghódítani újabb és újabb csodákat.Menni végtelen utakon.Végig járni az erdőket a hegyeket vagy éppen a szigeteket.Nem ártottunk mi soha senkinek,nem voltak rossz vagy bántó gondolataink.Nem szemeteltünk,nem tettünk tönkre semmit.Tiszteltük a természetet.Mi csak túrázni akartunk,menni,menni és menni.
Mi csak a meccsekre akartunk kijárni.Drukkolni a csapatunknak,örülni ha győzünk,bánkódni ha kikapunk,de ott lenni a mi kis stadionunkban.
Sosem akartunk gazdagok vagy kiváltságosak lenni,nem voltak nagyra törő kívánságaink.Mi csak élni akartunk így a túráinkkal és a meccseinkkel...
Régóta nem érdekeltek már a rossz dolgok,hiszen a túrák a meccsek mindenre gyógyírok voltak.Nem zavart ha valaki gonosz volt hozzánk,nem számítottak már egykori szerelmek elvesztései sem.Mentünk a végtelen utakon és boldogok voltunk...
Ám ezer napja egy átkozott reggelen minden véget ért.
Vajon miért szakítottak minket el egymástól?Azóta sem értem igazán,még ha belemerültem is ebbe a spirituális világba amely sok mindenre magyarázatot ad.De az igazi miértre nem tud.Miért?Nem voltak nekünk olyan bűneink amelyért így kellett megfizetnünk.Ám tőlünk hatalmasabb erők valószínűleg nem így gondolták.Azon az ezer nappal ezelőtti reggelen én is megsemmisültem.Elmentél és én itt maradtam,de ez a rosszabb... Azt tanultam meg a spirituális dolgokból,hogy mi magunk írjuk a sorsunk könyvét szellemi segítőinkkel karöltve és azért alakulnak úgy a dolgok ahogy mert mindent meg kell,hogy éljünk.Miért így van ez kitalálva?Miért nincs más lehetőség?Ha én vagy mi döntünk a leendő életutunkról akkor miért úgy kell csinálnunk,hogy teletűzdeljük fájdalmakkal.Nincs más alternatíva?A léleknek fejlődnie kell és a fájdalmak megélésével fejlődik a legjobban.Miért?Miért nem a jó dolgokkal?Miért nem a jó megélésével fejlődik a lélek?Nem értem és nem tudom felfogni.Meg,hogy az előző életekből hozott dolgokért is le kell tudni a karmánkat... Azt mondja a spiritualitás,hogy ugye több életet élünk (nagyon is sokat),de az alapvető személyiségünk is megmarad azt hozzuk magukkal életeken át.Ha így van akkor nem lehettünk mi olyan rosszak a korábbi életekben sem,akkor mi a jó fenét kellett most letudnunk?Jó lenne ezekre konkrét válaszokat kapni,hiszen azóta az ezer nappal ezelőtti időpont óta keresem erre a válaszokat,de csak erre az okfejtésre jutottam...
Ezer nap telt el és a külvilág azt látja,hogy jól vagyok és vidám vagyok.Sokat ökörködünk meg minden.Hiszen a túrázásokat nem hagytam abba,bár akkor rendkívül nehezen indultak meg újra,de megindultak mert te is így akartad és még segítettél is ebben.Jókat túrázunk,láttunk és átéltünk számtalan csodát,de ez nem ugyanolyan mintha te is ott lennél... A külvilág a vidámságot látja,hiszen minek traktáljak bárkit is a szenvedéseimmel.Egy-két barát az aki megérti miről van szó.Mert azt senki sem látja,hogy olykor bizony összeroppanok a kínzó hiányodtól,hogy megszakad a szívem ha arra gondolom mi történt veled,mennyire megijedhettél amikor ez történt veled és én nem tudtam ott lenni melletted,hogy segítsek...De nem számít mit gondol a külvilág,teljesen érdektelen.Nem ez a baj,a baj az,hogy ezer napja már,hogy elmentél...
A túrák ahogy ez a blog is tanúsítja sok helyen,úgy alakulnak,hogy valamilyen formában a mai napig köthetőek hozzád.Vagy ugyanoda jutok vissza ahol veled is mentünk,vagy régi álmaink,terveink valósulnak meg.Például ez a lassan elmúló nyár is éppen erről szólt.Az az infó jön odaátról,hogy te mindig ott vagy velem a mai napig is minden túrán.Sokszor érzem is ezt,hiszen jeleket,jelzést fogok odaátról.Hiszem,hogy így is van.
A világ nagyon rossz irányba fordult el.Az emberek végtelen gyűlölettel vannak teli,gondolom te ez elöl menekültél el,hiszen ez a mi érzésvilágunkkal összeegyeztethetetlen.Nagyon sokszor eszembe jut,hogy ennek itt én sem akarok annyira részese lenni,de ez van.Nekem még maradnom kellett.
Mi csak túrázni akartunk és meccsekre járni.Nem vágytunk mi semmi másra.De elszakítottak minket egymástól és megfosztottak ezen dolgok együtt megélt örömeitől.Ezer napja azon a reggelen minden véget ért.Én még itt vagyok a célját nem igazán tudom miért,hiszen egy-két emberen kívül senki sem figyel rám,senkinek sem számítok.Más nem maradt,ameddig bírom és ad az ég erőt hozzá folytatom a túrázásokat,hiszen már a meccsektől is megfosztottak a gonosz emberek.Járom a világot ahogy veled,hiszek benne,hogy ott vagy velem most is.Hiszek mindenben,hogy nem hagytál egyedül és aki hisz az sohasem menekül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése