Hát ez az egész úgy indult,hogy évekkel ezelőtt már Gergővel megterveztük a szigligeti bulit is.Ám ez vele aztán nem várhatott valóra.Nélküle meg...kicsit el is ment a kedvem tőle.De aztán folyton szembeköszönt Szigliget.Vagy egy-egy kép vagy videó a közösségi oldalakon jelezte,hogy Szigliget nem mondott le a találkozásról.Amikor tavaly a fonyódi kilátókról szemléltük a túlpartot,onnan is visszaköszönt Szigliget és a Szigligeti vár.Aztán legutóbb alig két hete a Badacsonyból is átláttunk.A jelek egyértelműek voltak.Valami (vagy valaki...?) tehát azt akarja,hogy igenis jöjjek el Szigligetre...Na de ehhez jöttek ennek a hétnek a történései.Munkahelyünk újra robot tempóra váltott,amely azt jelenti,hogy dolgozunk mint a robotok vagy a rabszolgák.Észvesztő tempóban...Rendesen ki is dőltem a héten és úgy voltam vele ezen a hétvégén aztán sehova.Itthon maradok és szép csendben pihengetek...Szó szerint olyasmi történt ami még soha.Nem volt kedvem az egészhez.Zolika aztán nem hagyott békén és nem kevés rábeszéléssel,de kiharcolta,hogy mégis jöjjünk el.Így az úr 21-es évének szeptember negyedikéjének hajnalán indultunk neki Szigligetnek.Nem volt egyszerű az út.A Fehérvárról induló vonat félórát késett.Meglehetősen későn majdnem 11 órakor érkeztünk Badacsonytördemicre.Elég szégyen ez ennek az országnak,hogy egy kb.150 km-re lévő helyre majd hat órát kell utazni....
A Kék hullám,most "csak" félórát késett...
Na de megérkeztünk Badacsonytördemicre.Most nem kifejezetten túrázni jöttünk,de célunk a szigligeti vár volt és odáig bizony elkellett mégis túrázni.Ez olyan 4-5 km-es túrát jelentett.Belevágtunk,nem tűnt nehéznek.Az idő igen kellemes volt én hoztam rövidnadrágot,így menetközben át is váltottam,de Zolika egész nap a hosszúban szenvedett.Sajnos betonút vezetett egészen a várig.Szerencsére az útközbeni látnivalók feledtették ezt velünk.Maga az aszfaltozott út volt az országos kék,de jelzést csak jó sokára láttunk.Közben olyan csodás hegyek vettek körül minket mint a Badacsony,a Gulács vagy a Szent György-hegy.A Balaton-felvidék csodái.Na és persze a Balaton is megmutatta itt-ott magát.Szép volt ez az út amelyen másik irányban meg feltűntek Szigliget hegyei is.
Hát ide is eljutottam.Sajnos legjobb esetben is legalább három évet késtem...
Beérve a településre furcsa hangok terjengtek..a sirályok elriasztására szolgáló riasztóhoz hasonlító hang idegesítő volt.Az első utcában aztán ott volt a Avasi templomrom.Mivel útba esett természetesen nem hagytuk ki.A képekről már ismert rom,közelről is lenyűgöző volt.A rom mellett meg ott volt pár sír,de ezt temetőnek nevezni így azért túlzás volt.Persze lehet ez egykor nagyobb volt,csak a többi részére ráépítették az utcát.Egy írónő sírja volt ebben a legjelentősebb sír,de az,hogy ki volt már nem tudom,képet meg nem csináltam róla.Körbejártuk a romot és pár képet készítettünk.Az idegesítő hang kezdett a távolba kerülni,ezálltal halkulni.Folytattuk a túrát a várhoz.
Az Avasi templomrom
A mostani helyi temető mellett mentünk el.Innen jó rálátásunk volt az elöttünk lévő hegyre amelynek csúcsán már ott volt a vár.A hegy nevét nem sikerült megtudnom,de alighanem Várhegy lehet.Jól ráláttunk még innen a mögöttünk magasodó csodás Badacsonyra is.Sajna a járda fogalmát itt a helyiek nem ismerték,így kénytelenek voltunk tovább a forgalmas út mentén menni.Nem sokára letértünk egy szép takaros mellékutcába amely legjobban Hollókőre hasonlított.Itt már autók nem nagyon mentek,de turista akadt bőven.Nagyon szép volt ez az utca (Kisfaludy utca),ha másért nem is jössz Szigligetre,de ezt az utcát ne hagyd ki!
A Kisfaludy utca
Innen ágazott ki a várhoz felvezető út,amely a kék L jelzés volt.A térkép ugyan sárgának jelölte,de logikusabbnak tűnt a kék ha már az országos kékből ágazott ki.Itt kezdtük meg a kapaszkodást a várhoz.Rengeteg ijász mozgott erre akik a út melletti erdőben elhelyezett táblákra és bábukra lövöldöztek.Maga az út a várig nem volt hosszú és méterről méterre lett egyre szebb és szebb.Az út mentén voltak kiállítva a környékbeli várak makettei.Ez nagyon jó ötlet volt.Nagyon sok volt a turista az utószezon ellenére is,de már megszoktuk,hogy itt a Balaton-felvidéken ez van.Különösebb nehézség nélkül értük el a várkaput.
Fel a várhoz!
A várkapu
A várba a belépő 1000 forint volt koponyánként.Szerencsére védettségi kártya nem kellett.Erről persze eszembe jutott valami ami dühített.Itt valószínűleg többen voltak mint a csapatom hazai foci mérkőzésein.Mégis...a stadionból kitiltott ez a szarházi orbán,oda kellett a védettségi kártya,ide ahol többen mozogtak,ide nem... Micsoda diszkrimináció...!Udormány szinte süllyedt az ország 2021 szeptemberére...Na de ez a bejegyzés most nem erről szól,csak ezekkel a gondolatokkal váltottam meg a belépőt,közben tudtam,hogy ma a csapatom odahaza fontos rangadót játszik és mivel nincs kártyám oda nem mehettem.Ha lett volna természetesen a meccs elsőbbséget élvezett volna és akkor ma oda megyek...de így itt voltam és a vár csodás volt!
Mi a fene,újabb várkapu?
A vár nem volt kicsi!Sőt! Az egyik legnagyobb vár volt amelyben valaha is jártam.Nem a legnagyobb,de az egyik legnagyobb.Na és több szintes volt.A csúcs még innen nézve is jó magasan volt.A vár többi része a hegyoldalon terült el.Csodás volt!Hát akkor elindultunk bejárni.Egy újabb várkapu szerűség került az útba és ennek tetején emberek mozogtak.Na akkor oda megyünk fel először.Hiába volt nagy a vár az utak a lépcsők adták magukat,nem lehetett eltévedni.Felkapaszkodtunk így a második várkapura ahonnan elénk tárult az első csodás kilátás.
Az első kilátás
A csodáknak azonban ezzel nem volt vége,ellenkezőleg.Csak most kezdődtek!Hosszú lépcsősor vezetett felfelé a többszintes vár kővetkező szintjére.Arra mentünk tovább.Persze a lépcsőről is szép volt a kilátás.Nagyjából dél felé láttunk ki,a Balaton déli öble tűnt fel,szemben velünk pedig a Keszthelyi-hegység.A hegység már Zala megyében volt (mi itt Veszprémben).Zala megye azon kevesek egyike amelyben még soha nem jártam.Amit innen láttam belőle és a vár magasabb pontjairól is az csodásnak tűnt.Jövőre ha isten is megsegít kipipáljuk Zala megyét is!A vár felső részei csodásak voltak,a magasban elterülő várudvara ahonnan még mindig vezettek lépcsők feljebb!Na és a kilátás kezdett nyugat felé is kibontakozni.Hogy mennyire szép volt arra nincsenek szavak...
A felső várudvar egy szelete
Kukk nyugatra.Szemben a Szent György-hegy.Már jelezte,hogy vár minket a jövőben!
Itt is bejártuk a várat és megcsodáltuk a kilátást amely már észak felé is kinyílt,hát arra sem volt kevésbé szép!Teljesen lenyűgözött a vár és a kilátás is.Pazar hely volt.Megint eszembe jutott Gergő...itt lett volna a helye velünk és átkellett volna élnünk együtt ezt a csodát... Reménykedem benne továbbra is,hogy lelke itt volt és,hogy igazából ő vezetett ide most is.Az országnak erre a részére nehéz szavakat találni annyira nagyon szép!Mégfeljebb kapaszkodtunk és még feljebb.A legfelső szinten jártunk már.Hát egészen elképesztő volt.A várfalak akadályoztak csak a teljes 360 fokos panoráma élvezésében,de ha mellőlük kikandikált az ember akkor már kelet felé is elláttunk.Na de akkor vegyük sorra mit is láthatunk a Szigligeti vár legmagasabb fokáról.
Kellenek ide szavak?
Déli irányban a Balaton déli része volt látható,a teljes Keszthelyi öblöt takarta maga a Keszthelyi-hegység amelynek vonulatát lehetett a legjobban látni innen.Nyugat felé a legjelentősebb látnivaló a Szent György-hegy volt.Mögött alatta maga Tapolca.Azon túl feltűnt a Hegyesd.Észak és észak-nyugat felé volt talán a legszebb a kilátás,persze minden irányban az volt!Északra voltak láthatóak a Balaton-felvidék leghíresebb hegyei.A csodás Badacsony,a Gulács,a Csobánc...Keletre a Balaton és azon túl a fonyódi hegyek,távolabb a Somogyi-dombság.Elképesztő helyen voltunk!
Nincsenek is szavak...
De a várban is akadt bőven látnivaló.A különféle szinteken több belső helység is volt.Egyikben ment egy film a várról,a másikban kiállítás volt.Egy másikban egy várlakásba jutottunk be.Rengeteg minden volt tényleg.Alighanem a legszuperebb vár volt amelyben valaha is jártam.A legfelső szintről természetesen már csak lefelé indulhattunk.Újra lejebb lévő szintre értünk,ennek kimentünk a nyugati szélére is.Persze onnan is volt kilátás na és lelátás.Alattunk egy szinttel meg feltűnt egy pottyantós!De szabadon volt a szinten,nem volt fala így ajtaja sem.Csak maga a pottyantós.Na akkor indultunk közelebbről is megnézni.Feltűnő volt amúgy,hogy mennyi szép nő volt éppen a várban,de mindegyik mókamikivel volt,egy sem volt egyedül.Persze ez a természetes,de sok olyan túránk volt már amelyen egyedül mentek a csajok.
Itt jártunk
A pottyantós
Leérve a pottyantóshoz láttuk,hogy másokat is rabul ejtett a látvány.Mondjuk aki ide szart annak a terméke alul kipotyogott,de ugye váraknál ez ilyen volt.Persze kipróbáltuk.Na nem szó szerint,de ráültünk és azt tapasztaltuk,hogy itt öröm lehetett a szarás.Nehéz szívvel hagytuk el a csodás pottyantóst még ide-oda benéztünk,egy helyen kivülről tudtunk rálátni a várfalra,az sem volt kevésbé szép.Itt a nyugati oldalban aztán egy szinpad tűnt fel jó nagy nézőtérrel.Hát itt még ilyen is van?Van! Mivel a felső részen már szinte mindent megnéztünk leerszkedtünk a színpad mellé.
Vár a magasban
A színpad és a nézőtér,csodás háttérrel...
Innen nézve is klassz volt a vár.Közben egy árusnál vettünk hütőmágnest.Itt is voltak különféle épületek,helységek.Egy istálló félében találtuk magunkat,vezetett fel egy lépcső,de innen nem volt kilátás.Megnéztük majd három órája voltunk a várban.Ennyi idő kell minimum,ha alaposabban beakarja járni az ember.Nagyon nem volt más már hátra mint továbbindulni a csodás várból.Sajna ugye tömegközlekedéshez voltunk kötve és eleve késve értünk ide,a hazamenésre is gondolni kellett.Na meg egy jó babgulyás sem akartunk kihagyni újfent.Egy egészen fantasztikus várat ismertünk meg a szigligeti várban és bátran mondhatom eddig ez volt a legklasszabb vár amelyben valaha is jártunk.Az élmény maradandó...alighanem nem véletlenül vezetett ide az a valami vagy valaki...
Lentről a nézőtér és a felső vár
A vár után nekiálltunk éttermet keresni.Terveztem eredetileg még egy a Szigliget másik hegyét megkerülő kis túrát,de úgy véltük ezzel nem végeznénk már,így bandukolva Szigliget utcáin vissza mindössze egy étteremre akadtunk.Az viszont nagyon drága volt,így itt nem szándékoztunk pénzt költeni.Adta magát egy ötlen.Busszal visszamegyünk a közeli Badacsony településre és ott eszünk a már ismert helyek egyikén.Igy is lett 25 percet kellett várni a buszra a legközelebbi buszmegállóban amivel aztán tíz perc alatt Badacsonynál is voltunk.Meg is találtuk azt a helyet ahol két hete is ettünk.Újra jöhetett a sör és egy jó babgulyás!
Egészségünkre!
Evés közben jutott Zolikának eszébe,hogy akkor innen ne vonattal menjünk vissza,hanem úgy ahogy két hete ismét menjünk át hajóval Fonyódra és akkor onnan menjünk vonattal.Jó legyen így.Még sörüztünk és jártunk egyet majd ugyanazzal a hajóval amivel múltkor elindultunk a szemközti Fonyódra.Egy hónapon belül ez volt a harmadik hajókázásunk a Balatonon.Ez csak azért érdekes,mert az ezt megelőző 50 évben összesen kétszer hajóztam a Balcsin...Na de mentünk újra,ugyanott álltunk a hajón ahol két hete is,ugyanaz a tömeg volt,de mégis élvezetes volt az út.
A hajónk
Közben a hajón útközben a neten követtem csapatunk mérközését és hát azt láttam,hogy győzünk.Óriási öröm töltött el az öklömet ráztam.Néztek mi történt ezzel az emberrel?Csak ott a mellettem ülő csaj értette miről van szó,ő meg nevetett.Közeledett a túlpart Fonyód.Most nem fordult meg a hajó mint két hete,ez nem tudom mitől függ.Talán a kapitánytól?Nem tudom.Szépen gond nélkül úsztunk be a fonyódi kikötőbe.Ott még elmentünk egy limonádéra.Szomorúan tapasztaltuk,hogy mindössze egy vendéglátó hely volt csak bezárva az viszont itteni törzshelyünk a Kapitány bisztró volt.Elég sokan voltak nem értettem miért nem éri meg nekik nyitva tartani az utószezonban is?
Már a hajón
Mégegyszer a hajónk
Más már nem maradt kimentünk a közeli fonyódi vasútállomásra.Szokatlan dolog történt.A vonatunk másodperc pontos volt.Sima volt az út Székesfehérvárig,ahol hála a pontos vonatnak nyugodtan átsétáltunk a buszunkhoz amely már hazavitt Dunaújvárosba.A szokásos fél 11-es időpontban értünk haza.Jó,hogy rábeszélt Zolika a kirándulásra mert jó buli volt.A szigligeti vár pedig maradandó élménynek bizonyult!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése