Amikor már azt hiszed,hogy a sors minden létező rosszal megajándékozott az életben...amikor már úgy gondolod,hogy több fájdalmat,több rosszat már nem tud okozni semmi...Amikor úgy véled erős vagy,mert a sok tragédia megedzett,megerősített,hiszen most is itt vagy,minden fájdalom ellenére...Amikor már vallod,hogy azok után,hogy mindenkit elvettek tőled akit szerettél és már nem maradt semmi amit eltudnának venni....Maradt...
Sajnos az őszi túraterveinket is nagyban befolyásoló dolog történt.Móni stroke-ot kapott,talán reméljük az enyhébb lefolyásúból.De így is hetekig tarthat a felépülése.Móni ugye ő Gergő édesanyja és valamennyire a csapatunk része,hiszen időnként azért velünk tart egy-egy túrára.Amikor meg nem jön ő az aki nagyban tud vigyázni a kutyámra.
 |
| Nem tudom milyen képet rakjak ehhez a bejegyzéshez,az első ami van a gépben... |
Most hetekig kórházi kezelésre szorul és így nem nagyon lesz aki vigyázzon a kutyámra.Az ő anyukája szokott még segíteni ebben,de öreg már és nem várható el tőle,hogy ősszel minden hétvégén vigyázzon rá.Örülök ha munkaidőben megtudom ezt oldani.Meg persze ez másodlagos,hiszen az a legfontosabb,hogy Móni felépüljön.
Mindez tehát azt jelenti,hogy az őszi túraterveknek nagyban lőttek.Talán egy vagy két túra esélyes lehet amire eltudok menni,de a sok csodás terv most dúgába dőlt..
Vagy még a kutyán lehetne túl adni,de az felérne egy öngyilkossággal.
Szóval amikor már azt hiszed,hogy nem jöhet több rossz.Jön még.Bőven.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése