Ismét egy olyan túrára készültünk,amelynek gondolata már érlelődik egy ideje.Azon gondolkodom,hogy Gergővel is terveztük-e ezt.Erre így most választ adni nem tudok,annyira emlékszem,hogy Bodajk neve többször is felmerült a terveink között.Gergővel aztán ide nem jutottunk már el sajnos.Jómagam jártam erre,nagyon régen.Jó 36 éve,hogy Bodajkon voltam építőtáborban és akkor kicsit körülnéztünk a környéken.Minden valószínűség szerint kellett járnunk a Gaja-völgyben is,de az emlékeim erről minimálisak.Ehhez a 36 évvel ezelőtti dologhoz fűződik amúgy egy korábbi bejegyzésem: ide kattíntva nézhető meg.Na tehát szeptember közepén egy szombat reggelen indultunk neki az útnak.Túrára jelezte jövetelét egy munkatársunk/barátunk aki szintén Zolika.Már egy ideje szemezett a túráinkkal,most vett erőt magán,hogy eljön.Hozta barátnőjét Hédit is,aki szintén a munkatársunk.Örömmel fogadtuk jöttüket,hiszen kedveljük őket.Ezt a Zolikát a blogban ezentúl Bányásznak fogom hívni a vezetékneve után,azért,hogy ne keverjük össze az eredeti Zolikával.Szóval Bányász és barátnője is velünk tartott.Hosszú idő után végre egy olyan túra jött amit már nem kánikulában kellett végigszenvedni.Busszal mentünk Bodajkra ahová negyed 10-kor érkeztünk meg.
Bodajk első látásra
Nem kellett kimennünk a megyéből,hiszen a Bakony legkeletibb része átnyúlik Fejér megyébe.Elsőnek a városháza és a templom szolgált látnivalóul a kicsiny városkában.Ám előzőleg áttanulmányozva a turistatérképet,tudtam a városháza mögött van egy kis tó,gondoltam azt lemegyünk megnézni.Odáig séta közben egy kirakodó vásárra bukkantunk.Bányász és barátnője el is kezdtek nézelődni.Mi Zolikával lementünk a kis tóhoz amiről első látásra megmondtuk,hogy mesterséges tó.Inkább hasonlított medencére mint tóra,de végül is nem volt csúnya.Elkezdtük körbe járni,közben Bányászék is megérkeztek.Zolika pedig elővette a papírhajóját,távol élő barátainknak Elizának és Timinek leróni a tartozását,hiszen megígérte nekik,hogy csinál majd olyan papírhajót ami többet tud menni 43 centinél.Nos erőlködését félsiker koronázta.Az első hajó ment métereken át is,ám erősen megdőlve.A második nem akart elindulni a vízen...mikor eljöttünk akkor indult meg,de az is megdőlve.Szóval ezzel aligha lesznek elégedettek Timiék...
Bodajk tava
Még megnéztük az itteni lepusztult vízimalmot és láttuk,hogy a tó mellett valami búcsú készülődik.Ám mi mentünk és rögtön rá is álltunk az OKT-ra,azaz a kéktúrára.Lényegébe a kék jelzés végigvezet a túránkon amelyről annyit,hogy terveink szerint megmásszuk a Bodajk melletti hegyet,azon megnézzük az érdekességeket.Utána ereszkedünk le a túloldalon valahol és megyünk végig a Gaja-szurdokon,végül érintjük a Csurgói-víztározót és Fehérvárcsurgón fejezzük be a túrát,ahol reményeink szerint megkajálunk valahol.Lényegében a kékről nagyon le sem kell jönni,de majd letérünk egy-egy érdekesség kedvéért itt-ott.Lassan bandukoltunk ki Bodajkról,kezdett egyre jobb hangulat kerekedni.A falu végénél aztán váratlan dologra bukkantam: egy sífelvonóra!
Bányász és Hédi először a blogomban itt éppen a sífelvonónál
Természetesen már nem münködött... sőt igen lepusztulóban volt.Egykor itt egy virágzó sípálya volt,amelyet mára már szinte teljesen magáévá tett a természet.Miért nem lehet az ilyen dolgokra vigyázni?Miért nem lehet megbecsülni?Örök talány...A sípályán vezetett fel az OKT,szőrnyű volt látni az egykori sípálya állapotát...viszont megfordulva pazar kilátás fogadott!Szemben a Vértes vonulata látszodott,nagyon is jól ismert helyek köszöntek szembe.A Csóka-hegy aminek csúcsa maga Fejér megye legmagasabb pontja adta a fő látnivalót.Gergővel mentünk végig a gerincén három és féléve...Kilehetett venni aztán a Csókakői-várat is a távolban,oda is szép emlékek fűznek.Valamint feltűnt a Csákberény-Csókakői gerinc is,amelyen Tizedes barátommal és Zolikával mentünk végig tavaly karácsony táján.Mindig jó újra látni a szívemnek kedves helyeket...Na,de kapaszkodtunk felfelé a bodajki hegyen.
Szemben Fejér megye legmagasabb pontja
Felérve kis kapu fogadott már az erdőben,de olyan kis kapu,amelyen egy kis létraszerű lépcsőkön lehetett átmenni.Rajta a felírat a Gaja-völgyi tájcentrum.Jó emlékeztem valami ilyesmikre 36 évvel ezelőttről,de emlékeimbe azért ezek a létrák magasabbak voltak,így most könnyű szerrel mentünk át rajta.Csodás bakonyi erdő fogadott,kiválóan járható turistautakkal és a jelzések felfestése is átlagon felüli volt!Itt következett az a pont ahol letértünk a kékről és a kék+ jelzésen mentünk tovább,majd nem soká pedig a kék3-on.Így jutottunk el a kilátóhoz,ami a sípálya felső végétől hát olyan...700 méterre lehetett.
Pihi a kiskapunál
Csodás bakonyi erdőben
A kilátóhoz érve is pazar volt az erdő és a táj.A kilátó maga pedig egy rendkivül egyszerű építmény volt,ám ez adta nagyszerűségét.Egy acélból készült lábrácsokkal ellátott kétszintes tető nélkül kilátó volt.Azt kell mondjam kurvajó volt!Kilátásunk csak dél felé volt,de ez jelen esetben bőven elég volt.Szemben feltűnt egy másik hegy,a távolban balra a Csurgói víztározó mutatta magát,jobbra pedig a közeli Balinka település.Ám a lényeg alattunk volt! Alattunk ugyanis végighúzodott maga a Gaja-szurdok!Fentről néztünk le a csodás völgyre,persze a fák betakartak így csak a völgy vonala látszodott.Mégis földöntúlian szép volt minden!Kellemes cúg volt a kilátóba,hál isten kánikulának más nyoma sem volt.Persze feljöttünk mind a négyen.Remek volt a hangulat,nagyon vidámak voltunk,kezdett a túra ahhoz a három évvel ezelőtti legvidámabb túrához hasonlítani ami a későbbiek folyamán Gergő emléktúrájává érett.
A Károlyi-kilátó
Ökörködés a kilátón
Jó negyedórát elvoltunk a kilátón,de sorra jöttek túrázók így helyet adtunk nekik.Mi meg a kilátó feletti pihenőnél kajáltunk kicsit.Majd indultunk tovább a gerincen.Visszatértünk az OKT-ra,majd több helyről is csodás kilátásunk volt a szurdokra.Pazar útvonal volt,kifogástalan felfestésekkel.Jöttek-mentek a túrázók,de ez sehol sem volt most zavaró,sőt!Szinte mindenki köszönt,mi is köszöntünk.Volt aki további jó túrát kívánt egy csoporttal váltottunk pár szót.Szóval remek volt tényleg minden,a hangulatunk pedig továbbra is csúcsformát futott.Lassan aztán megkezdtük az ereszkedést le a völgybe.Kicsit nehéz volt mert eléggé köves út vitt le és közben az eső is eleredt.
A hangulat csúcsformában
Nem mindenki választja az egyszerűbb megoldást
Leérve el is állt az eső.A völgy bejáratánál egy szép kulcsosház féle fogadott.Azaz szép lehetett volna,de megállapítható volt,hogy ez itt egy elhagyatott,elhanyagolt ház.Ismét csak azt tudom kérdezni,ilyen értékeket miért engedünk így lepusztulni?Hihetetlen..Na,de beértünk a völgybe amely már az első méterek is csodás volt.Az út a jelzések...ugyanúgy mint a gerincen kifogástalanok voltak!A patak mintha nem folyt volna,de Bányásszal megállapítottuk,hogy igen mégis folyik ha nem is látszik úgy.A völgy a szurdok lenyügőzően szép volt.A eső hol elállt,hol eleredt,de a völgybe betakaró fák védtek tőle.Sziklafalas hegyoldalak kísértek és itt is sok ember túrázott.Hédinek eszébe jutott,hogy itt van valahol a Sóbri Jóska barlang,keressük meg!Jó keressük!
Barlangkeresés a hegy oldalában
Végül is sikerrel jártunk..
Szólnom kell Hédiről is pár szót.Ő valószínűleg egy születési rendellenességnek köszönhetően bal kezére részben béna.Ilyen hogy is mondjam,"kacskakezű",ő nálunk a takarítónő és még így is remekül végzi a munkáját.Itt a túrán is letette névjegyét,hiszen a "kis" testi hibája ellenére is felment,felmászott mindenhova,remekül bírta a túrát és végig élvezte is azt.Minden elismerésem,de tényleg!A barlangot nem nagyon sikerült megtalálni,pedig Hédi aztán tényleg felment a hegyoldalkra a szurdok fölé.Végül is aztán talált egy kisebb barlangot,de nem tudjuk most sem,hogy azt-e amit kerestünk,hiszen erről tábla nem volt kint sehol.Mindegy nem is ez a lényeg,hanem az,hogy ügyes volt!
Szépséges Gaja-völgy
Tovább bandukoltunk a gyönyörű völgyben,míg el nem értünk egy a patakon átívelő hídhoz.Itt újra letértünk,újra a kék+ jelzésre.Ez vitt magához a tájcentrumhoz ami innen 3-400 méterre lehetett.A vízben félig egy fa volt kidőlve,illetve az ami megmaradt belőle.Ez egy jelentős fa volt az Ádám-Éva fa.Most többet nem mondok róla,majd részletesen egy közeljövőbeli bejegyzésben foglalkozom vele,hiszen érdekes a története... Átmentünk a hídon ahonnan szép rálátásunk volt a patakra,majd hamarosan elértük tájcentrumot.
Híd a patak felett
Az Ádám-Éva fa?
A tájcentrum egy hatalmas rét volt,padokkal esőbeülőkkel,beállókkal és büfével!Itt viszont kicsit már zavaró volt a tömeg,nem is a mennyisége,hanem a viselkedése.Hiszen távolban iszonyatos ökörködés hangjai hallasztottak... Természetesen wc is volt,viszont nem értettem a használati díjáért kért 200 forintot.Úgy gondolom ha már fogyasztunk a büfébe akkor azoknak ingyenessé kéne tenni ahogyan az sok helyen szokás...Kicsit megpihentünk itt és ittunk egy kávét is.Majd mentünk vissza a kékre,amely lassan kezdett kivezetni a csodás szurdokból.
A Tájcentrumnál
Kávészünet
Az út a kivezető szakaszon kezdett sunyin emelkedni.Addig-addig emelkedett míg egyszer csak 220 méter magasan voltunk.Az út erre is jól járható volt.Viszont erre az emberek már eltűntek.Nem hiába,ez már nem a szurdok volt,nem annyira népszerű turistaútvonal.Mi azért élveztük,láthatóan Bányász és Hédi kezdtek fáradni,de egy panasz szó nélkül követtek minket.Hédi kért arra néha,hogy ne siessek.Én mondjuk nem vettem észre,hogy sietek.Erre is voltak szép részek,az út mintha egy "U" betűt írt volna le,végül is beértünk Fehérvárcsurgó közigazgatási területére.Itt persze még telkek és pincék voltak.Minden ember a tanyáknál köszönt nekünk.
Elérjük a pincéket
Nem sokára elértük a Csurgói-víztározót.Lementünk a partjára,vagyis én meg Zolika.Hédiék alaposan kifáradtak már.Megvártak kicsit távolabb.Szép volt ez a tó is,főleg ahogy körülölelték a Bakony keleti kicsinyke csúcsai.Itt meglehetősen fújt a szél.A víztározó vagy ha úgy jobban tetszik a tó kb. olyan 500x600 méteres lehetett.Horgászok voltak a partjainál.Indultunk vissza Bányászékhoz.Hédinek annyi baja volt,hogy mostmár kellett volna neki vécéznie.Mondtam majd a vendéglőbe tud.Viszont nem tudtam milyen messze lehet még,két kilométerek saccoltam.Azt mondta addig kibírja.
A Csurgói-víztározó
Szép hely ez is
Búcsút vettünk a kéktől mert az még kobászolt egyet a víztározónál és arébb ment be a faluba.Viszont arra lettek volna a falu látnivalói is.Sebaj.Bányászékra való tekintettel maradtunk a rövidebb immár jelzetlen úton.Nem soká beértünk a faluba,ezen a részen sok látnivaló persze nem akadt.Némi gyaloglás után pedig elértük az éttermet amit azonnal meg is szálltunk.Hédi is eltudta végezni a dolgát,meg persze mi is könnyitettünk magunkon.Ettünk,ittunk egy jót vagy két órát elvoltunk a vendéglőben.Bányászék is erőre kaptak.Mi Zolikával nem voltunk fáradtak.A buszig még volt félóránk,elmentünk a közeli kastély parkjába.
A kastélypark hátsó bejárata
A tavak túrája volt ez!Ez már a negyedik tó amivel találkoztunk,ez a kastélyparkban volt.
Kicsit sétáltunk még itt,majd mentünk a buszhoz.Fehérvári átszállással ugyan,de simán hazaértünk.Fehérvárról ráadásul gyorsjárat jött,így meg sem állt hazáig sehol.A nyári túrákhoz képest korán,már este hétre hazaértünk.Hát ez remek buli volt.Nagyon vidám túra kerekedett belőle egy jó társasággal.Nem volt egy nehéz túra.A bodajki hegy megmászása volt egy kicsit nehezebb,de ezenkivül nem igazán volt nehézség a túrában.Persze Bányászék nem ehhez voltak szokva,így természetesen,hogy egy idő után kifáradtak,de úgy gondolom kellemesen.Nagyjából 12 km-t mehettünk és ismét sok csodát láttunk.Érdemes volt eljönni erre és látva a környéket a településeket,úgy érzem jövünk még erre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése