Régi szeptemberek

 Visszapillantós sorozatomban a régi időkre,most is az elmúlt évtizedek jelentősebb eseményeit próbálom kigyűjtögetni szigorúan túrázásilag érintve a témát.Persze előfordulhat egy-egy helyen némi kitérő,de az is csak azért mert valamennyire kapcsolódhat a túrázásaimhoz.A szeptembert sokáig nem szerettem.Vakáció vége,iskolakezdés...ki az aki gyerekként oda van a szeptemberért?Aztán ahogy telt múlt az idő egyre inkább megkedveltem ezt a hónapot,ha nem is a legkedvencebbé vált,de mindenképpen kedvelté.Amikor már rohadtul elegem van a nyári kánikulából,megváltóként érkezik a szeptember.Amikor pechünk van akkor még kitart kicsit a nyár,de amúgy meg fokozatosan kezd átalakulni gyönyörű ősszé a dolog.Az ősz pedig a túrázásoknak leginkább kedvező évszak!

Itt van újra megérkezett: szeptember!

Nem nagyon volt eseménydús a szeptemberi hónapom jó sokáig.Érhető hiszen mint fentebb is írtam ez általában az iskolakezdésről szólt.Ha jól emlékszem akkor 1985-be kell vissza mennem,hogy a túrázásilag első jelentősebb szeptemberre leljek.Ez viszont különösen emlékezetes.Hiszen ekkor mentünk először a Salgó várba úgy,hogy kétnapos kirándulás volt és Salgótarjánban aludtunk.Testvérem és a felesége vittek akkor magukkal,ha már nem is annyira kis porba fingó voltam,de semmiképpen sem voltam még nagy és teljesen önálló.Így elvittek erre a kirándulásra amit a munkahelyük szervezett.Ekkor túráztunk fel Salgótarjánból a Salgó várába.A pontos útvonalra már természetesen nem emlékszem.Ez azért is volt jelentős túra,mert ez volt az egyetlen olyan túra életemben amelyen a testvéremmel együtt túráztunk bármily hihetetlen...

Salgó vára,ide vezetett a testvéremmel átélt egyetlen túra...

Sokáig újra nem történt említésre méltó szeptember.Talán kilencvenben amikor katona voltam és akkor jártam az életem talán legnagyobb szerelmével,vele jártuk akkor végig Dunaújváros utcáit.Jól emlékszem erre,mert szinte olyan volt mintha túráznánk.Dél körül kezdtük el a várost járni és majd este nyolcig trappoltunk is az utcákon vagy a Duna parton,tán még a szigeten is lenn voltunk.Később egy másik exemmel mentünk fel Veszprémben a Gulya dombra,ekkor jártam elöször ott.Aztán sok-sok eseménytelen szeptember következett.Talán 2015-re tudom tenni a következő olyant amikor történt is valami túrázásilag.Ekkor már Gergővel nyomtuk az ipart és egy Budai-hegységi kilátós túrára mentünk el ahová Móni is velünk tartott.A Széchenyi-hegytől induló túrán több kilátót is érintettünk,majd Hüvösvölgyben fejeztük be a bulit.

Gergő a Makovecz-kilátóban 2015 szeptemberében

Szeptemberre tehetők a Tökfesztiválok meglátogatása.Rácalmáson minden szeptemberben kerül sor a mai napig a Tökfesztivál megrendezésére,Ilyenkor a rendezvények mellett a városka lakói jópofa tökből készült szobrokat,műalkotásokat csinálnak és kiállítják saját portájuk elé.Ezeket kezdtük el megnézni,hogy mikor volt az első tökfesztiválunk nem tudom már.Talán 2014-ben,de lehet előbb.Lényeg,hogy ettől kezdve minden évben kijöttünk.2018-ban ugyan elmaradt mert máshol túráztunk épp és 2019-ben pedig már sajnos Gergő nélkül jöttünk ki,20-ban pedig a Covid miatt az egész rendezvény elmaradt.21-ben megtartják,de védettségi kártyához kötik a rendezvények meglátogatását (...) így úgy döntöttünk,hogy akkor soha többé nem jövünk,nem költjük itt a pénzünket,hisz eltudjuk mi azt költeni olyan helyen is ahol nem kötik ezt védettségi kártyához...Na meg Gergő nélkül nincs már sok értelme...

A Tökfesztiválon Rácalmáson

2016-os szeptemberben a Tökfesztivál mellett jutott egy túra is.Mégpedig a máig is emlékezetes Burdai túra,amikor is már országhatáron kívül túráztunk.A Szobról induló túrán a szlovákiai Burda hegységen mentünk át kelettől-nyugatig,Helemba,Garamkövesd és Párkány érintésével,hogy aztán Esztergomban végződjön a buli.Szép tájakon mentünk szó se róla,de nem ezért maradt emlékezetes ez a túra.Hanem mert a hegység közepén egy brutális vihar csapott le ránk.Enyhén beszarás közeli állapotban voltunk Gergővel,hisz féltünk nehogy becsapjon a villám az erdőbe ahol éppen trappoltunk.Szerencsére megúsztuk,de a fő kilátást a Kovácspataki-sziklákról,amiért jöttünk nem tudtuk élvezni a párás ködös idő miatt.Így a túrát később 17 júliusában már minden nehézség nélkül megismételtük.Tizenhat szeptemberében volt még egy jó kis túránk Gergővel.A Pentele-hídhoz mentünk ki még a kánikulában,de ez is jó volt.

A Burda közepén amikor lecsapott ránk a vihar

2017-ben egy pazar túrát tettünk a Mecsekbe.Mégpedig az eddig nem ismert Nagy-Mély-völgyet jártuk végig.Rendkívül ideális túraidőnk volt a túra szépségére meg nehéz szavakat találni.Élveztük minden méterét Gergővel.Megnéztük a Kantavár romjait,a Kőlyukat és az Ágnes-vízesést is,a túrát pedig Sikondán fejeztük be ahová jó harminc év múltán sikerült visszatérni.Nagyon jó túra volt és jó lenne még ide visszajönni majd egyszer.

A Nagy-Mély-völgy egyik csodája

2018 szeptemberére ismét egy fantasztikus túra jutott.A Pilis-tetőt másztuk meg Gergővel.Egészen káprázatos túra volt és hiába a Dunántúli-középhegység legmagasabb csúcsára kapaszkodtunk fel,a túra nem volt olyan nehéz.Nem mondhatni meredek útnak azt ami felvitt ide.Már a hegy oldalában is számtalan csoda volt,elég csak a Vaskaput megemlítenem.A kilátó és a kilátás a csúcson pedig mindent vitt.Talán a Pilis csúcsán lévő kilátó nyújta a legnagyobb élményt kilátásilag ebben az országban.Ha jól emlékszem innen öt (de lehet több) hegység legmagasabb pontját is látni a teljes körpanorámában.Pilisszentkeresztről indultunk és oda is tértünk vissza.Magasra mentünk,a túra 20km-es volt,viszont annyi élmény inger ért,hogy nem is figyeltünk rá,hogy elfáradtunk volna.Csodás nap volt,csodás felejthetetlen túra...

A Vaskapu a Pilis oldalában

Aztán 2019-ben már sajnos Gergő nélkül kellett túráznom.Sokáig lacafacáztunk még Gergővel a Sándor emléktúrán,sehogyan sem akart összejönni sosem.Most 19-ben összejött,de ez már sajnos Gergő emléktúrája is lett.A Mecsek számomra legősklaszikusabb útvonalát választottam ki így Sándor és Gergő emléktúrájává,amely így a Királyok emléktúrája lett...Mónival is Zolikával jöttem el a jól ismert csodás helyekre.Szép volt most is,de a tudat,hogy a két legnagyobb emléktúrája ez kissé lehervasztó volt...Érintettük a kedvenc forrásaimat,a Nyárádi kunyhót és a Máré várát is.Nagyon szép túra volt,méltó a két legnagyobbhoz!

A Királyok emléktúráján a Nyárádi kunyhónál

Még 2019 szeptemberében visszatértem a közeli Ebédleső-hegyre is.Mónit hoztam el,ő még nem járt itt.Ugye ide vezett egy 2018-as téli túránk amely akkor nagyon nagy buli volt.Most sem volt rossz,én ekkor már Gergő nyomában jártam újfent.Következett 2020,ekkor kimentünk a közeli Janitsáry-Szávics kúriához.Egy kedves ismerösöm kezel egy Dunaújváros történetével foglalkozó oldalt a facebookon és ehhez gyűjtött itt anyagot.Megkért,hogy kísérjük el,így elmentünk vele Zolikával együtt.Újra bebizonyosodott,hogy a közvetlen közelünkben is mennyi csoda van... Aztán a 20 szeptemberi fő buli az Veszprémbe vezetett.Ez a számomra nagyon kedves város most sem hazudtolta meg önmagát.Zolikával a várnegyedet,a Gulya dombot és a Betekints-völgyet is végigjártuk és a közelben tettünk egy kis kört.Jó buli volt,de forróság is volt még.

Veszprémben a vár alatt

Hát ezek az elmúlt évek és évtizedek számomra fontosabb túraélményei.Ezekkel is úgy érzem csak gazdagabb vagyok,hiszen mindegyik a maga nemében fergetegesen jó volt.Amíg odafentről a magasabb szellemi erők engedik addig a történetet tovább írom,hiszen már most hétvégére is akad egy remek terv,amikor is a Köröshegyi-völgyhídhoz szándékozom visszatérni és ha szerencsém lesz megtalálom majd a Balaton szívét!