Az ezredik napon

 Mi csak túrázni akartunk.Meghódítani újabb és újabb csodákat.Menni végtelen utakon.Végig járni az erdőket a hegyeket vagy éppen a szigeteket.Nem ártottunk mi soha senkinek,nem voltak rossz vagy bántó gondolataink.Nem szemeteltünk,nem tettünk tönkre semmit.Tiszteltük a természetet.Mi csak túrázni akartunk,menni,menni és menni.

Mi csak a meccsekre akartunk kijárni.Drukkolni a csapatunknak,örülni ha győzünk,bánkódni ha kikapunk,de ott lenni a mi kis stadionunkban.

Sosem akartunk gazdagok vagy kiváltságosak lenni,nem voltak nagyra törő kívánságaink.Mi csak élni akartunk így a túráinkkal és a meccseinkkel...

Régóta nem érdekeltek már a rossz dolgok,hiszen a túrák a meccsek mindenre gyógyírok voltak.Nem zavart ha valaki gonosz volt hozzánk,nem számítottak már egykori szerelmek elvesztései sem.Mentünk a végtelen utakon és boldogok voltunk...

Ám ezer napja egy átkozott reggelen minden véget ért.

Vajon miért szakítottak minket el egymástól?Azóta sem értem igazán,még ha belemerültem is ebbe a spirituális világba amely sok mindenre magyarázatot ad.De az igazi miértre nem tud.Miért?Nem voltak nekünk olyan bűneink amelyért így kellett megfizetnünk.Ám tőlünk hatalmasabb erők valószínűleg nem így gondolták.Azon az ezer nappal ezelőtti reggelen én is megsemmisültem.Elmentél és én itt maradtam,de ez a rosszabb... Azt tanultam meg a spirituális dolgokból,hogy mi magunk írjuk a sorsunk könyvét szellemi segítőinkkel karöltve és azért alakulnak úgy a dolgok ahogy mert mindent meg kell,hogy éljünk.Miért így van ez kitalálva?Miért nincs más lehetőség?Ha én vagy mi döntünk a leendő életutunkról akkor miért úgy kell csinálnunk,hogy teletűzdeljük fájdalmakkal.Nincs más alternatíva?A léleknek fejlődnie kell és a fájdalmak megélésével fejlődik a legjobban.Miért?Miért nem a jó dolgokkal?Miért nem a jó megélésével fejlődik a lélek?Nem értem és nem tudom felfogni.Meg,hogy az előző életekből hozott dolgokért is le kell tudni a karmánkat... Azt mondja a spiritualitás,hogy ugye több életet élünk (nagyon is sokat),de az alapvető személyiségünk is megmarad azt hozzuk magukkal életeken át.Ha így van akkor nem lehettünk mi olyan rosszak a korábbi életekben sem,akkor mi a jó fenét kellett most letudnunk?Jó lenne ezekre konkrét válaszokat kapni,hiszen azóta az ezer nappal ezelőtti időpont óta keresem erre a válaszokat,de csak erre az okfejtésre jutottam...

Ezer nap telt el és a külvilág azt látja,hogy jól vagyok és vidám vagyok.Sokat ökörködünk meg minden.Hiszen a túrázásokat nem hagytam abba,bár akkor rendkívül nehezen indultak meg újra,de megindultak mert te is így akartad és még segítettél is ebben.Jókat túrázunk,láttunk és átéltünk számtalan csodát,de ez nem ugyanolyan mintha te is ott lennél... A külvilág a vidámságot látja,hiszen minek traktáljak bárkit is a szenvedéseimmel.Egy-két barát az aki megérti miről van szó.Mert azt senki sem látja,hogy olykor bizony összeroppanok a kínzó hiányodtól,hogy megszakad a szívem ha arra gondolom mi történt veled,mennyire megijedhettél amikor ez történt veled és én nem tudtam ott lenni melletted,hogy segítsek...De nem számít mit gondol a külvilág,teljesen érdektelen.Nem ez a baj,a baj az,hogy ezer napja már,hogy elmentél...

A túrák ahogy ez a blog is tanúsítja sok helyen,úgy alakulnak,hogy valamilyen formában a mai napig köthetőek hozzád.Vagy ugyanoda jutok vissza ahol veled is mentünk,vagy régi álmaink,terveink valósulnak meg.Például ez a lassan elmúló nyár is éppen erről szólt.Az az infó jön odaátról,hogy te mindig ott vagy velem a mai napig is minden túrán.Sokszor érzem is ezt,hiszen jeleket,jelzést fogok odaátról.Hiszem,hogy így is van.

A világ nagyon rossz irányba fordult el.Az emberek végtelen gyűlölettel vannak teli,gondolom te ez elöl menekültél el,hiszen ez a mi érzésvilágunkkal összeegyeztethetetlen.Nagyon sokszor eszembe jut,hogy ennek itt én sem akarok annyira részese lenni,de ez van.Nekem még maradnom kellett.

Mi csak túrázni akartunk és meccsekre járni.Nem vágytunk mi semmi másra.De elszakítottak minket egymástól és megfosztottak ezen dolgok együtt megélt örömeitől.Ezer napja azon a reggelen minden véget ért.Én még itt vagyok a célját nem igazán tudom miért,hiszen egy-két emberen kívül senki sem figyel rám,senkinek sem számítok.Más nem maradt,ameddig bírom és ad az ég erőt hozzá folytatom a túrázásokat,hiszen már a meccsektől is megfosztottak a gonosz emberek.Járom a világot ahogy veled,hiszek benne,hogy ott vagy velem most is.Hiszek mindenben,hogy nem hagytál egyedül és aki hisz az sohasem menekül...

Ezer napja,hogy elmentél kisfiam.

Hiszek a csodában...

Ezer lámpás éjszakája

Mivel erre a hétvégére nem jutott túra és csapatunk is idegenben már pénteken letudta  mérközését,így,hogy ne fulladjon unalomba a hétvége lementünk az Ezer lámpás éjszakájára a helyi alsó Dunapartra.Ki ne tudná az Ezer lámpás éjszakája egy civil kezdeményezés amelyet 2011-ben inditottak el,amelynek célja,hogy felhívják a társadalom figyelmét a gyermekeltűnések aggasztó jelenségére.

2018-ban a "7 peces gyerekes családok" felszámolásáért küzdenek a szervezők.Egy nem rég készült felmérés szerint ugyanis egy átlagos magyar család naponta,átlagosan csak 7 percet beszélget a gyermekével...Ennél több időt töltenek,tévénézéssel,internetezéssel,házi kedvencekkel,barátokkal stb.És a gyerekeinkre miért csak 7 perc jut?

Nahát én éppen a gyerekemmel mentem le a rendezvényre.

Az Ezer Lámpás Éjszakáját minden évben az Eltűnt Gyermekek Világnapjához (május 25.) legközelebb eső hétvégén rendezik meg az ország 11 nagyvárosában, hogy rávilágítsanak a gyermekeltűnések  problémájára, a csellengés okaira és annak következményeire.  

Az egész napos rendezvény a gyerekekről és a családokról szól: minden helyszínen jótékonysági koncertekkel, sztárfellépőkkel várják az érdeklődőket. Szórakoztató gyerekprogramok (légvár, arcfestés, rajzfoglalkozás, lufihajtogatás) mellett civil sátrakban felvilágosító programokkal és tanácsadással nyújtanak minden évben segítséget a gyermekeltűnésekkel kapcsolatban.  Minden helyszínen az ORFK munkatársai adnak felvilágosítást, emellett látványos rendőrségi bemutatókra is sor kerül.

A program fő látványeleme a müsor végén a világitó égbe eresztett lufik ezrei.

A Duna öble alkonyatkor Dunaújvárosban

Nálunk Dunaújvárosban annyiban külömbözik ez a többi város programjától,hogy itt nem csak egy napos  rendezvényröl van szó,hanem összekötve a kellemest a hasznossal egybefüzik a helyi Parázs-varázs fesztivált az Ezer lámpás éjszakája programjaival,így itt már pénteken elkezdödnek az események.Ennek köszönhetöen itt gazdagabb a program,több a koncert a fellépö mint máshol.Olyan fellépök voltak itt az évek alatt mint pl. Rúzsa Magdi,a Neoton,az Edda,a Karthagó,Deák Bill Gyula stb.

Tehát érdemes ide lenézni,a legjobb az egészben,hogy ingyenes.

Most vasárnap este közeledtével mentünk mi le,éppen egy László Attila koncert zajlott ami meglehetösen jó volt.Ott is ragadtunk egy idöre a szinpadnál.Majd a koncert végén elindultunk kicsit körbenézni a környéken.

A Szalki-sziget déli vége

Érdemes volt kisétálni az öbölhöz ami így alkonyatkor varázslatosan szépnek tűnt.A parton meg ezen a részen vidám park szórakoztatta az ide látogatókat.Elindultunk az ellenkezö irányba,ahol sátrak hosszú sora állt.Tévéböl ismert híres emberkék köszöntek szembe,láttuk pl. az Éjjel nappal Budapestböl ismert Milánt és kedvesét Aysát,akik úgy tüntek az életben is egy párt alkotnak,de mitöl az Újvárosi kötödés vajon?Na mindegy,nem ezért jöttünk,sétálva az öböl parton elmentünk a helyi sziget déli végéig.Viszonylag magas volt a vízállás.Szép volt a Duna a lemenö nap fényében.Ide-oda járkáltunk,közben kezdett lassan sötétedni is.

Zajlik a rendezvény

A Parázs-varázs résztvevöi már lassan elpakoltak,de azért még maradt itt bőven sátor,ahol mindenféle finomságot és sört is lehetett kapni.Tavaly nem voltunk lenn a rendezvényen,viszont a tavalyelöttihez képest most úgy tünt kevesebben vannak.

Mikor már bejártunk mindent odakobászoltunk újra a színpad elé,ahol éppen Bogi lépett fel.Ez az a Bogi aki pár éve Magyarországot képviselte az Euroviziós dalfesztiválon.Nem volt rossz csaj,sőt éppen ellenkezöleg nagyon is jó csaj volt.Kellemes volt a hangja és színvonalas müsort adott elő,mégha nekem a dalok fele nem is jött be igazán.Ennek a koncertnek a végén kezdödött a fő attrakció a lufik felengedése az égbe.

Sorban állás a lufikért

Visszaszámlálás és mehet a buli

Ekkora már teljesen besötétedett.Ugye ez úgy münködik aki akar az odamegy a színpad környékére és kér a lufikból.Ezeket kell aztán égnek engedni.Lekapcsolják a villanyokat és mehet az attrakció.Persze megkellett várni a fél10-et,mert a többi 10 városban is ugyanekkor engedik égbe a lufik ezreit amely a sötétségben igazán szép és varázslatos látványt nyújt.Fél 10 elött aztán kezdödött a visszaszámlálás,majd pontban félkor mindenki elengedte a lufikat.A látvány lenyügöző volt.

Ime a videó róla:

Lufik szállnak a messzeségbe,világító lámpások amelyek utat mutatnak az eltűnt gyermekeknek...

Ez az egész tán egy tízperces dolog mire a lufik elszállnak a messzeségbe,mégis nagyon látványos és felemelö...A lufik után még tart valamelyest a müsor,de mi már nem maradtunk tovább,indultunk haza.Azt tervezzük jövöre a felső Duna partról nézzük majd meg a lufieregetést,valószinü onnan is látványos lehet.

A Dunaparti domboldalt nem egyszerű dolog megmászni itt nálunk,felér egy kisebb túrával,de persze sikeresen megmásztuk majd a város utcáin elindultunk haza.

Útközben még az 56-os emlékművet lefotóztam,mert úgy sincs még róla saját fotóm.

Aztán ennyi volt.Végül is mint írtam látványos,jó ügyet szolgáló klassz esemény ez.

A helyi 56-os emlékmű