Ne légy szomorú...

Ne légy szomorú ... még találkozunk. Nyisd ki a szemed, lehet, hogy nem látsz majd, de álmodban megtalálsz.

Ne kapaszkodj abba a gondolatba, hogy melletted maradjak, mindennek van kezdete és vége, de ígérem, hogy emlékedben fogok tovább élni.

Amikor álmaidban nem találsz, ne ébredj szomorúsággal vagy haraggal, szívedben menedéket találtam.

Lesznek napok,amelyek egy szempillantás alatt eltelnek,és nem azért,hogy elfeledkezz rólam,hanem hogy gyorsabban gyógyuljon a sebed.

Az élet nem volt igazságtalan vagy kegyetlen; az élet minden jóval és rosszal együtt csodálatos, nagyon csodálatos.

Nem számít, hol vagyunk most, a szívünk mindig össze lesz kapcsolva.

Ne sírj értem, kérlek, jól vagyok. A könnyeid nem hoznak vissza, ne kínozd magad tovább, ne gondolj arra, hogyan lehettek volna másképp a dolgok, mert az semmin sem változtatna. Ha elfogadtam, fogadd el te is és lépj tovább.

Soha ne gondolj arra, hogy feladod, légy erős, ne add fel, megteheted, mindig is megtetted és mindig is fogod.

Nem érinthetjük meg, de mégis érezzük egymást. A varázslatnak még nincs vége, ha folyton eszedbe jutok és a szívedben hordozol.

Élj magadért, értem, akinek akarsz, de élj, élvezd ezt a csodálatos életet, amit Isten adott nekünk: ma itt vagyunk, holnap talán màr nem.

Találd meg a boldogságod azokban az értékes kis ajándékokban, amelyeket az élet kínál: a holdfényben, a szélben, az esőben, a madár röptében, a tájak szépségében. Élj, és én is rajtad keresztül fogok élni.

És amikor már nem érezhetsz magad mellett, amikor már nem jelenek meg álmaidban, akkor megtalálsz azokban a kis ajándékokban, amiket sokszor nem becsülünk. Ígérem, jelezni fogok neked.

Lélegezz, áramolj, lépj tovább...

(Gergő)

Gergő hat évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el.Ma (is) rá emlékezem.

Kirándulás Szentendrére

Bár sok túránk érintette,átszállásilag vagy keresztül mentünk rajta,de maga Szentendre valahogy kimaradt a túrázásaink szemszögéből.Ugyan voltam itt osztálykiránduláson is jó negyven éve,de magára a városra már annak belterületére egyáltalán nem emlékeztem.Aztán Móninak is ígértem egy kirándulást még év elején,mondtam ő válassza ki a célpontot.Ő meg Szentendrét választotta elsősorban azok a bizonyos fent logó esernyők fogták meg.Ám az ide vezető kirándulás folyton halasztódott valami miatt,most december elején sikerült összehozni.Hát így utólag azt mondom nem a legszerencsésebb időpontot választottuk...Még elkísért minket Zolika is,de felhívtam a figyelmét rá,hogy Mónihoz a betegségéből fakadóan nem kis türelem kell,meg sokat nem fogunk tudni menni.A fél hetes zónázó vonattal indultunk és háromnegyed nyolcra pontosan beértünk a Déli pályaudvarra.Jött a neheze.Metróval kellett átmennünk a Battyhányi téri hévhez.A mozgólépcső meg a bottal járó Móninak nem kis kihívást jelentett.De ott voltam mellette,tartottam,fogtam és végül elég jól megcsináltuk a dolgot.Móni kicsit ugyan parázott és gyorsnak ítélte a mozgólépcső sebbeségét (hozzáteszem én is),de rendben odaértünk a hévhez.Azzal pedig kilencre már Szentendrén is voltunk!Kellemetlen meglepetés volt,hogy zárva volt az a büfé,ahol akkor ittunk kávét amikor a Spartacus ösvényre mentünk Zolikával.

Szentendrén hosszú évek után

Reggel még Dunaújvárosban viszonylag jó idő volt,de Budapesten is a Délibe.Ehhez képest Szentendre szürke,ködös,nyirkos és hideg idővel fogadott.Ennek örültem volna egy túrán,de ez várostúra volt,nem ide való volt ez az idő most.Sikerült egy kávét inni,aztán elindultunk a belváros felé amely kb.egy kilométerre lehetett.Már az első métereken szép volt Szentendre,de nem volt kellemes ebben a fos időben trappolni,amely ugyan fokozatosan javult,de egészen nem lett jó az idő végül is.Elértük a fő utcát,hát akkor elkezdtünk rajta trappolni.Adventi vásár volt,de délelőtt fél tízkor még sokminden nem volt nyitva,persze ez fokozatosan változott ahogy telt az idő.

A főutcához érve

Az utca szerencsére meglehetősen hosszú volt,sok látnivalót kínált.Ami feltünő volt,hogy egyre szaporodtak az emberek,de magyar szót csak elvétve hallottunk.Na meg gondoltuk iszunk majd egy forralt bort,de az árak persze még a balatoni áraknak is odavertek..Ettől függetlenül és a hideg szar időtöl függetlenül minden szép volt és érdekes.Nem tudtunk örült tempót diktálni,hisz Móni a botjával nem tudott gyorsan jönni.Elértük a főteret is,az is nagyon szép volt.Fent lampionok sorakoztak a központban meg ott volt egy szép karácsonyfa.Egész klassz volt.Lassan araszolgattunk tovább.

Haladunk,előttünk a főtér

A főtéren

Az utcából nyiló kis sikátorok jelentettek még látnivalót,de ezek az igazi sikátorok voltak,pont olyanok amiket az ember elképzel.Volt egy elágazás a főtérnél  balra és jobbra lehetett menni.Én balra mentem volna,Móni erősködött,hogy jobbra menjünk tovább a főutca nyomvonalán.Ekkor ennek nem tulajdonítottam jelentőséget.Kerestük az esernyőket és fogalmunk sem volt róla,merre lehet.Azonban mentünk,mendegéltünk pár méter és egyszer az egyik jobbra nyíló utcát ott voltak az esernyők...Leesett állal kérdeztem Mónit,hogy honnan a picsából tudta,hogy erre kell jönni?Figunk nem volt Zolikával merre kell keresni az esernyőket,Móni pedig egyre erősködött,hogy erre kell jönni?Honnan tudta,ha életében nem járt még itt?Megint az jutott eszembe mint annak idején a nagylóki túrán amikor Móni vezetett ki minket a szarból a nagy túrásokat,szóval arra gondoltam,hogy ismét túlvilági segítséget kapott és Gergő sugallta neki az irányt.... Így vagy úgy,de ott voltak az esernyők!

Nem akkora nagy szám,mint reméltem,de persze nem rossz!

Alulnézetből

Mindig jött valaki így nagyon nehezen tudtunk csak képeket csinálni.Persze,hogy mindenki itt akart fotózkodni.Nagy nehezen sikerült.Aztán ahhoz képest,hogy Mónit ez fogta meg amikor célpontot kellett választani,sokáig nem érdekelte a dolog...Na mondom fasza.Mentünk tovább,nézegettük a bazárokat,itt-ott fotózkodtunk is.Továbbra sem volt jó az idő.Móni meg kezdett kifáradni.Hát ennél sokkal többet bírt azokon a túrákon amikre elvittem a betegsége után is.A cipőre fogta,hogy nem a megfelelő lábbeliben jött.Alig mentünk jó indulattal is ha három kilométert eddig...Még nem akartunk végezni.Kicsit a szar idő ellenére is javasoltuk üljön le egy padra.Ez megtörtént majd mentünk tovább.

Kell fotó az esernyőkkel!

Egy igazi sikátor

Fotó az egyik hangulatos mellékutcánál

Egy ponton leértünk közel a Dunához.Ha már itt voltunk kinéztünk oda.A szürke misztikus időben egy túrán azt mondtam volna,hogy klassz,de most valahogy nem jött be.Hangulattalan volt kissé.Vissza is mentünk a városba.Jó darabon még mentünk tovább,majd az egyik templomnál visszafordultunk.Mónira itt jött rá az éhség,mondjuk mi is kezdtünk éhesek lenni.Nem volt borítékolható,hogy a drága főutcán találunk elfogadható árú helyeket.Aztán egyet mégis találtunk a városháza közelében,így beültünk.A szép kártyát is elfogadták,így nem a kézpénz látta kárát egy kis ebédnek.Nagyon kellemesen megkajáltunk,kicsit fel is melegedtünk és még sütit és kávét is fogyasztottunk.Ez jó volt,ha erre járunk még,ide fogunk jönni enni.Tudniillik szinte mindenhol van már egy bejáratott törzshelyünk amerre kirándulgatunk az országban.Itt ez lesz.

A Duna Szentendrénél

Biztos jó időben egy kellemes hely lehet...

A pihenő nem sokat segített Mónin.Elgémberedett és alig tudott tovább jönni,de kicsit aztán azért javult.Még mentünk a hangulatos mellékutcákon kicsit,majd újra visszatértünk a főutcára már visszafele irányba.Csak nem bírtuk ki és Zolikával lenyomtunk egy forralt bort,feltehetőleg a legolcsóbb helyen.Majd elvégezte mindenki a kis dolgát.Láttam Móni teljesen elkészült az erejével így visszaindultunk a hév állomásra.Az ezen a napon szürke és barátságtalan Szentendrén kb.három és fél órát töltöttünk,testvérek között is igen kevés,de ennyit bírt ma Móni.Így indultunk haza.Majd egy kellemesebb napon max Zolikával visszatérünk alaposabban körülnézni.Így sem volt ez rossz.Tudtuk,hogy Móni nem fog sokat bírni,de ennyire kevésre mi sem számítottunk.

Hangulatos utcák

Hamar elértük a hévet és a hazaút sima volt,a mozgólépcső okozott újra némi izgalmat,de simán hazaértünk végül is,már négy óra előtt.Kétségtelen,hogy Szentendre szép.Sőt gyönyörű!De most nagyon rossz időpontot választottunk ami elsősorban az én hibám-Móni pedig a rossz cipő választás miatt a szokásosnál is kevesebbet bírt.Na nem baj,így alakult.Valószínűsíthető,hogy visszajövünk majd egy kellemesebb időben,jobban körülnézni.Egy kis kiruccanásnak jó volt.Természetesen ez nem minősül túrának,de ha összeszámolom kb. hat kilométert sétálhattunk.Szóval visszajövünk még mert van itt látnivaló bőven!Film most nem készült.

Városháza

Miért halasztottunk?

 Közeledik Gergő távozásának évfordulója és az évforduló kapcsán egy eddig sokat nem foglalkoztatott kérdés merül fel bennem,nap mint nap egyre erősebben.Miért halasztottunk?Miért halasztottuk el azt a túrát amely az utolsó lehetett volna Gergő életében.Amely két nappal a halála előtt került volna sorra.De nem került.A túra elmaradt,elhalasztottuk.Miért?Mitől ijedtünk,mitől ijedtem meg?A túrára a 2018 december 8-9-re eső hétvégén került volna sor.Ám a túrát elhalasztottuk,így az december 16-án került sorra,de Gergő december 11-én elhunyt...Most meg hirtelen elkezdett mardosni a lelkiismeret,hogy miért nem vágtunk neki ennek a túrának...

Azért útra keltünk azon a hétvégén,de nem túrára hanem csak egy sétára...az utolsó sétára...

A túra a dunaújvárosi repülőtérre vezetett volna,de némi kerülővel persze.Elmentünk volna Baracs és Apátszállás felé és onnan trappoltunk volna ki a repülőtérre,majd Kisapostagon fejeztük volna be a túrát és onnan busszal jöttünk volna haza.De a túra amely itthonról Dunaújvárosból indult volna elmaradt...Keresem az okokat és amennyire visszatudok emlékezni az ok az volt,hogy meglehetősen fos időt jósolt arra a hétvégére a meterológia...és ez kissé elvette a kedvünket,nem csak az enyémet,de Gergőét is.Leülve Gergővel megbeszéltük,hogy a túrát átteszük jövő hétre azaz egy héttel későbbre.Igen ám,de Gergő jövő szombaton valami iskolai rendezvényre volt hivatalos.Sebaj,akkor megcsináljuk vasárnap hiszen utána már szabadság vár mindkettőnkre.Így aztán nyugodtan vágtunk bele a hétvégébe.A hétvége eseményei már több helyen megvannak írva ebbe a naplóba,ezt nem kívánom részletezni most.Ami a lényeg: nem volt rossz idő azon a hétvégén...

Azon a sétán 2018 december 9-én...

Meglepődve tapasztaltuk,hogy nyoma sem volt a beígért rossz időnek azon a hétvégén.Így vasárnap egy sétára invitáltam Gergőt.Ez a séta meg szépen bevonult a történelembe.Ez volt ugyanis az utolsó sétánk... Az utolsó sétáról részletes beszámoló van a blogban akit érdekel,ezzel a címmel megtalálja.A lényeg az volt,hogy kinéztünk a stadionba és beosontunk az akkor még épülő klubházba.Ezt követően meg bementünk a Lindl-be vásárolni,majd az akkor még nem készülő dunaújvárosi kilátóhoz sétáltunk el.(a kilátót két hét múlva kezdték el csinálni...) Majd az adventi vásáron át haza.Így is mentünk vagy 6-7 km-es kört és ez volt az utolsó sétánk Gergővel.De a túra elmaradt.Miért kellett elhalasztanunk?Miért?

Az élet nem tartogatott számunkra több közös utat.

Egy héttel később,szép de szomorú táj...

A túrát a következő vasárnap megcsináltuk,de ezt Gergő már nem érte meg...Így egy emléktúra lett belőle (erről is van részletes leírás a blogban).Sokkal rosszabb idő volt mint egy héttel korábban...Mondjuk esett egy kiadós mennyiségű hó,így ha a túra szépségét nézem,akkor szép volt,de ennek akkor természetesen nem tudtam örülni.Csak az járt a fejembe,hogy mennyire örült volna Gergő ennek a havas túrának.De ettől még egy héttel korábban a túra elmaradt...és a két hétvége között Gergő meghalt...és engem most hat évvel később egyszer csak elkezdett kínozni ezért a lelkiismeret.Ez lehetett volna az utolsó túránk,Gergőre várt volna még egy kellemes élmény...Tudom Gergő most azt mondaná,neki a stadionba való kimenetel is hatalmas élmény volt,de akkor is...Na meg így a Salabasina-ároki túránk vonult úgy be a történelembe,hogy az utolsó túránk...

Az élet legszomorúbb túrája lett belőle...

Valószínűleg ez az egész már odát előre megvolt írva.Nem ezt szántuk az életünk tervezésénél az utolsó túrának...így alighanem ezért lett elhalasztva.Gergő erre a túrára már nem szándékozott eljönni,már az odaáti éne,nem az itteni...A Salabasina-árokkal kellett búcsúznunk,nem ezzel a "semmi" túrával.Így rendeltetett,mai spirituális tudásommal azt mondom a közös élet tervezésnél ezt így akarhattuk...Csak akkor most mégis miért kínoz a lelkiismeret?Erre nem tudok igazán rájönni...

Az egy héttel későbbi akkor már emléktúráról készült film:

Ébredezve porainkból - Végetérő szezon

 Úgy történt a nyáron,hogy még a harmadosztályból is kiestünk,írtam is róla bőven annak idején.Dühös,mérges voltam mindenre és mindenkire és találgattam,hogyan süllyedhettünk ennyire mélyre?Egy szó mint száz az új szezont a Fejér vármegyei első osztályban kezdtük.Nem volt szó minimális elvárásról,itt egyetlen elvárás maradt.A bajnokságot megnyerni és visszajutni az NB III.-ba azonnal!Szezon kezdetére elmúlt a haragom és drukkoltam tovább a csapatnak úgy ahogy az elmúlt 47 évben mindig...Természetesen a kieséssel gyengültünk,de sikerült igazolni is és pár értékes játékost is megtartani.Így vágtunk neki a bajnokságnak a vármegye és a magyar kupának is egyben.A bajnokságnak és a vármegye kupának is esélyesként vágtunk neki.A szezon nem indult rosszul,de nagyon jól sem.

Zajlik a meccs,számottevő néző csak a Mezőfalva és az Adony elleni meccseken volt

Új edzővel indult a szezon.A vármegye kupában sorra arattuk a nagy gólarányú győzelmeket,sőt a magyar kupában is szépen vettük az akadályokat egy darabig.A bajnokság viszont döcögösen indult.Bár a hazai meccseket kapott gól nélkül hoztuk,idegenben csak döntetlenekre futotta.Mígnem a magyar kupa harmadik fordulójában megkaptunk a magasabb osztályban jegyzett Karcagot.Bíztunk a jó helytállásban,igazi erőfelmérőnek ígérkezett a találkozó.Ehhez képest a Karcag a saját pályánkon gázolt át rajtunk és aratott sima 6-0-ás győzelmet.Ez némileg padlóra küldte a csapatot,mert ezután egy fontos rangadót is elbuktunk Móron.Ekkor úgy tűnt a bajnokság is elbukva a magyar kupa kiesés mellé...Ám aztán a csapat talpraállt és ez volt egész ősszel az összes vereségünk,ez a kettő.A hazai meccseket továbbra is kapott gól nélkül hozta a csapat,de idegenben a móri vereségen kivül még mindig csak döntetlenre futotta.Újabb kulcsfontosságú rangadó követezett,ezúttal Sárbogárdon.A Sárbogárd ekkor vereség nélkül vezette a bajnokságot,félő volt ha kikapunk akkor minden esélyünk elszállhat a bajnoki címre...

Gergő ott volt velem minden meccsen most is,az MI segítségével láthatóvá is tettem a lelkét...

Ám valami pálfordulás történhetett,mert Sárbogárdon remek játékkal nagyszerű győzelmet arattunk és visszajöttünk a meccsbe azaz a bajnoki címért folyó harcba!Úgy volt,hogy elmegyünk Zolikával a meccsre Sárbogárdra,de szarul voltam aznap és így lemondtam róla.Nagyon megbántam...Ettől kezdve nem vesztettünk pontot és az összes hátralévő meccsünket megnyertük!Itthon és idegenben is!Pedig voltak erős csapatok is az ellenfelek között.A végére pedig feljöttünk a második helyre a listavezető Mór mögé!Ez pedig egy nem akármilyen izgalmakat tartó tavaszi idényt ígér majd!

Így hát a döcögös kezdetek után óriási lendületbe jöttünk a végére és minden esélyünk megvan a bajnoki címre tavasszal majd!Annak fényében ez különösen igaz,hogy minden fő rivális hozzánk jön.Tehát az őszi idényben úgy lettünk másodikok,hogy az élcsapatokkal kivétel nélkül idegenben játszottunk!

A csapat

Itt tartunk tehát most.Én nem vagyok elégedetlen a csapat őszi teljesítményével és reménykedve nézek a tavaszi idény elé.Jó kis meccsek lesznek majd idehaza.Bár azt hallom,a klub továbbra sincs eleresztve anyagilag,de remélem annyi lesz,hogy egy esetleges harmadik ligába való visszajutást tudjunk finanszírozni...

Most három hónap pihenő következik,de a felkészülés várhatóan január második hetében elindul majd.A bajnokság és a vármegye kupa pedig feltehetőleg március elején indul majd.Jövök majd a beharangozóval és ha valami rendkivüli történik akkor arról meg azonnal írok.Hajrá DFC!

Innen folytatjuk!

Téli tervek - ha...

 Beköszöntött a részemről legjobban utált hónap a december és ezzel el is indul a téli túraidény.Hogy miért is utálom teljes szívemből a decembert?Volt már róla szó bőven...de újra.Az a helyzet,hogy a legnagyobb családi tragédiáim decemberben történtek így aztán mindig is félve vágok neki ennek a hónapnak.Amikor nem történik rossz,olyankor kifejezetten jók szoktak lenni a decembereim,de mindig ott van bennem a kisördög mi van ha megint most történik valami rossz...A mostani helyzet az,hogy rendbejönni látszunk anyagilag (még ha ez esetleg átmeneti is) és talán minden eddiginél több túrát betervezhetünk erre a télre,de megint ott van a ha...A dolog úgy áll,hogy most az én egészségem rakoncátlankodik és csak reménykedni tudok benne,hogy nincs különösebb baj és a túrák összejöhetnek.A másik fő problámát jelentheti,hogy Móni januárban három hétre ismét befekszik a kórházba így nem lesz kire hagynom a kutyát és nem tudom,hogy tudok így túrázni menni.Na,de reméljük a legjobbakat,mert tervünk az most van dögivel ám!

Szentendre

Álltalában hat túrát szoktam tervezni egy-egy évszakra és annak csak örülök ha több sikerül.A hat most is alap,minden más bónusz.Az időpontok és a túrák sorrendje változhat,sőt valószínű változik is,így nem biztos,hogy abban a sorrendben lesznek megvalósítva ahogy ide leírom azokat.Mindenesetre nagy az esélye,hogy egy Velence-tó parti túrával kezdünk majd.A lassan kilenc évvel ezelőtti túrát ismételném meg,java részt azon az útvonalon amelyen Gergővel is mentünk akkor...nevezetesen Velencétől trappolnánk el Dinnyésig a Sarvajc kilátóig gyönyörködve a Velencei-tó szépségeiben.A dinnyési várparkot jó eséllyel most kihagynánk,de persze ez sem biztos még.Valószínű tehát ezzel a kis könnyed túrával vágnánk bele a télbe.

Móninak van beígérve még a kórházi befekvés előtt egy kirándulás amelyre feltehetőleg Zolika is eljönne.Két lehetőség van itt tervben.Az egyik,hogy elmegyünk Szentendrére egy kicsit járni az utcákat,hiszen már én is időtlen idők óta elszeretnék menni.A másik az,hogy Balatonboglárra mennénk a Gömbkilátóba és a lombkorona ösvényre.Esélyesebb a szentendrei kirándulás,hiszen még nem tudjuk,hogy Balatonbogláron télen nyitva vannak-e ezek a dolgok.

A Sarvajc kilátó Dinnyésnél

Két ünnep közöttre tervezzük a régóta halasztgatott mecseki kilátós túrát a Misina-Tubes gerincen.Szintén jártam ezen a túra nagyrészén Gergővel több mint tíz éve...Ezt a túrát most a Manó és a Tizedes barátomék javasolták,hogy eljönnének mert régen túráztunk már együtt négyen.Mi Zolikával belementünk.Annyi,hogy a szokásos itteni kilátókon kivül érintenénk még a Flóra pihenőt is,hiszen bár pihenő,de lényegében kilátóként funkcionál az is.

Aztán felmerült még egy olyan terv erre az évre,hogy...Judit barátnőnk akivel nyáron Somoskőn voltunk most Németországban dolgozik,de ünnepekre hazajön.Jelezte,hogy szívesen velünk tartana szervezzünk valami túrát vagy kirándulást,ő hozza az autót.Pár ötletet feldobtunk neki.Az ő választása alapján a hortobágyi kilenclyukú hídhoz mennénk el majd a nagykőrüi lombkoronaösvényhez és hazafelé még valamit beterveznénk.Ebben a túrában én annyira nem bízom,de hátha..

Törökországban élő barátaink is jelezték,hogy elképzelhető,hogy hazaesnek,de még képlékeny a dolog mert egyikük anyukája meglehetősen beteg.Ettől még hazajön,csak az a kérdés,velünk így eljönne-e.Ha igen lehet elmegyünk Bátorkőhöz a Bakonyba,de ebbe még annyira sem bízom mint az előző tervben.

Flóra pihenő a Mecsekben

Még akár idénre is esélyes lehet egy budapesti túra a Naplás-tóhoz és kilátóhoz.Ennek előnye,hogy könnyen megvalósítható,nincs túl messze és bőven belefér egy téli napba is.De ha nem decemberben akkor az év bármelyik napján összehozható.

A januárral mint írtam lesznek gondjaink Móni kórházi kezelése miatt és,hogy a kutyusomat nem tudom így kire hagyni.De meglátjuk.Lehet így még összehozható majd a sokat halaszgatott alföldi túra a kunszentmiklósi kilátóhoz,ahova már csak a poén kedvéért is elszeretnénk menni.Ha ránézel a következő képre akkor megérted miért.

Igen kérem,ez a kunszentmiklósi kilátó

Január közepétől majd észrevehető,hogy lassan hosszabodnak a nappalok,így kicsit tágulhat a túrázási lehetőségek tárháza is.Esélyes lehet a télre a szintén évek óta halogatott vértesi túra Gántnál a híres bauxitbányánál is környékén.Jó lenne ha már ez is összejönne,hiszen még Gergővel is tervezgettünk,tehát már több mint hat éve halasztódik...

Az én téli egyik nagy álmom aztán a Mátra.Elmenni az elfeledett híres siúgrósánchoz és fel is menni rá.Szeptemberben tartottam egy "közvélemény" kutatást túratársaim körében,hogy eljönnének el.Többen jelezték,hogy igen,kérdés ha most télen feldobom a témát vajon ugyanígy vélekednek-e?Furcsamód Zolika ózkodik legjobban ettől a túrától,valamiért fél a siugrósánctól,nem mer feljönni rá.Mondtam neki,hogy nem kötelező feljönni megvár addig lenn.Szóval és nagyon szeretném ezt a túrát,de még azért kérdéses.Amúgy valószínűleg Kékestetőről mennénk lefelé egészen Mátrafüredig a Muzsla-tető érintésével.Biztos szép túra lehetne...

A siugrósánc a Mátrában

Zolika nagy szerelmese a Balaton-felvidéknek én kicsit unom mert rengeteget jártunk oda az elmúlt években és szeretnék egy kicsit másfelé is túrázni már.De persze az ősszel elmaradt Szent-György-hegyi túrára sor kerülhet a télen,de az sem baj ha elmegy koratavaszra.Majd meglátjuk.A balatoni kék folytatása kérdéses a télen,ez is inkább márciusban valósulhat meg,de még minden lehet itt is...

Ha minden klappol,február végén szinte biztosra vehető a helyi immár hagyománnyá váló Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúrán való részvételünk.Valószinűleg most is a 20 kilométeres távot választva,hiszen ez visz be a hóvirág rengetegbe a Szent Mihály erdőbe,amely akkor felülmúlhatatlanul szép!

A Szent György-hegy

Még nekem van egy álmom a télre vagy a jövő évre (ahogy összejön) a mecseki Zsidó-pokolba eljutni végre.A közelmúltban írtam erről is és engem nagyon érdekelne a hely amely a vékényi Csepegő-árok mellett van nem messze.Manó barátomat érdekli még ez nagyon,Zolika csepegős-árokbeli rossz élményei miatt kicsit ózkodik ettől is (nagyot esett ott pár éve).Vékényből indulna egy körtúra.Csepegő-árkon fel,Zsidó-poklon le,vagy fordítva.Itt nagyban akadályozhat minket a rossz tömegközlekdés.Nehéz időben érkezni és időben hazaindulni,de szervezem!Ez a túra nem garantált,hogy összejön a télen,de reménykedni azért lehet..

A Zsidó-pokol

Ezek tehát a tél tervei.Nem tudom mi lesz mi,hogy alakul.Jelenleg az egészségi állapotom foglalkoztat,kicsi para van,de remélem baj az nincs nagy.Ez ha jól számolok 11 terv,mondom a hat az alap az legyen meg,minden más bónusz.Mind úgy sem fog összejönni,de remélem minél több.Sok függ az időjárástól,az egészségi állapotomtól,attól is,hogy a kutyust hogy tudom esetleg másra hagyni vagy sem.Talán hosszú évek óta most először az anyagiak nem fognak akkora problémát okozni mint az előző időszakokban,de semmi sem biztos.

Akkor induljon hát a téli túraidény,ezt most hivatalosan megnyitom.

A Szent Mihály erdő Kulcs és Adony között