Rohamléptekkel ismét megérkezett az év utolsó napja.Ahogy mindig,most is ez az éves összefoglaló napja.Az elrohanó évről ami legnagyobb pozitívumként elmondható,hogy legalább nem romlott tovább a helyzet.Jelen esetben pedig már ez is nagy szó!Tavaly alaposan beijesztett minket is a teljes elszegényedés szele.Az idei év sem volt egyszerű,de legalább nem romlott jobban a helyzetünk.Voltak idén is nehéz időszakok,hónapok,mint pl.a január vagy a szeptember.Voltak jók,mint a március,az október vagy a december.Újabb problémát okozott amikor novemberben a munka mellett eljártam maszekolni is.A szervezetem itt megálljt parancsolt,sok volt neki.Elsősorban a lábammal szenvedek azóta is,de pl. a novemberi túrák ez miatt maradtak aztán el.Kamera gondjaink akadtak év elején,amit február végére sikerült orvosolni.Minden gond,baj és negatív dolog ellenére idén is fantasztikus túrákat sikerült összehozni és sok szép helyre eljutni.Terveink nagyjából 65%-os arányban valósultak meg.
 |
| Az év első túráján a Reformátorok terén |
Ez volt a Gergő utáni éra hatodik éve,de idén is minden túrán eszembe jutott örök túratársam és most is rendre a nyomában jártam.Az év még azért volt érdekes mert ez volt a Papa100 jubileumi év.Nevezetesen az öregem idén lett volna százéves.Pár bejegyzésben idén megemlékeztem róla és többet gondoltam rá a szokásosnál is.Róla érzem,hogy ő ha nem is az őrangyalom,de valami segítőm odaátról.Rögtön év elején összehoztuk a már sokszor elhalasztott túrát az újjávarázsolt mogyoródi kilátóhoz.Ennek a túrának az eredeti tervét még Gergővel álmoduk meg,de csak Zolikával tudtam megvalósítani 2020-ban.Ám akkor a kilátót megdöbbentően katasztrófális állapotban találtuk.Akkor fogadtuk meg,ha egyszer felújítják akkor újra eljövünk megnézni.Erre került sor az év első túráján ahova még Manó és Viki is velünk tartott.
A január ezután rottyra került,de elsősorban a túráknak nem igazán kedvező időjárásnak köszönhetően.Februárban kezdett javulni a helyzet minden téren.Szinte már a hónap közepén beköszöntött a tavasz.Zolikával először egy mezőföldi túrára mentünk,majd a Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúrát teljesítettük.Ebben a hónapban kezdtük meg menetelésünket a Balatoni kéktúrán is.Ez Zolika ötlete volt,hogy csináljuk végig.Én ezért annyira nem rajongtam,de úgy voltam vele legyen.Erre a túrára még eljött velünk Viki,aki aztán az év további részén erősen elkerült minket.
 |
| A balatoni kék igazoló füzete.Idén a felét sikerült megcsinálni. |
A március kifejezetten jó volt.Ekkor már újra volt megfelelő kameránk,hogy újra a hobbimnak hódolhassak és készíthessem a túrafilmeket.Móni időszaka következett.Elsőnek ígéretemhez híven elvittem kirándulni.Dombóvárt választottam célpontnak és nem bántam meg,mert a tolnai kisváros kellemes meglepetés volt!Majd még ebben a hónapban kitúráztunk a betegségéből soha fel nem épülő Mónival a Rácalmási-szigetre a felújított ám hányatott sorsú Bürühídhoz.Móni jól szerepelt ezen a két túrán,főleg a Rácalmási-szigetin,amely nagyon kellemes volt.Zolikával a korábban tervezett Maderspach kilátóhoz túráztunk el a Bakonyban.Ezt a túrát Vikire hegyeztük ki,hiszen mást sem halottam tőle a korábbi hetekben mint egy ide vezető túra vágyát.Aztán amikor ott volt a lehetőség nem jött.Ekkor nagyon megharagudtam rá.A túra amúgy remek volt,pont maga a kilátó volt egy picit csalódás.Ám túra végén Várpalotán bejutottunk a Trianoni múzeumba amely felejthetetlen élmény volt!Hónap végén folytattuk a balatoni kéket Zoikával,nem volt rossz,de mondom ezért annyira nem voltam úgy oda.
 |
| Dombóvár kellemes meglepetés volt! |
 |
| A felújított,de hányatott sorsú Bürühíd,az utóbbi két évben többet ellepte a víz mint az azt megelőző húszban... |
Az április sem alakult rosszul,annak ellenére,hogy csak két túránk volt.A hónap elején Zolikával a Geresdi-dombságba mentünk.Rendkivüli szépségű,de nehéz túra volt.A domság dombjai alaposan megköptettek minket.De olyan érdekességeket láttunk mint a Mórágyi rög vagy az Apponyi kilátó.A hónap végén meg megismételtem a Gergővel 2016-ban megtett Jakab-hegyi túrát,szinte napra pontosan ugyanakkor...Ide eljött velünk Manó és a Tizedes is.Nagyon szép és kellemes túra volt,remek időben.
A május nem volt olyan jó.Móni kórházba került három hétre,túrázni nem nagyon tudtam.Így csak egy helyi szösszenetnyi túrát hoztam össze egyedül a hónap elején.Aztán május közepén eljutottunk a korábban csak legszebb álmainkban megvalósuló helyre a Megyer-hegyi tengerszemhez!Kivételes élmény volt és annyira leragadtunk ennéla csodánál,hogy a tervezett túrára nem jutott idő.Mindegy így is remek volt!
 |
| Kilátás az Apponyi kilátóból a Geresdi-dombságban |
 |
| Manóékkal a Jakab-hegyen |
 |
| Az év csodája a Megyer-hegyi tengerszem |
Tündérkerti túrával indult a nyár.Ám szürreálisnak tűnt,hogy a tündérkertbe tartunk a túrán mégis három elhullott állat tetemét láttuk.A túra amúgy remek volt,nem várt gyönyörű mezőföldi tájakon mentünk keresztül.A nagykarácsonyi Tündérkert meg aranyos volt.Ezután a Balatoni kék harmadik szakaszával folytattuk.Ekkor történt,hogy egy alsóörsi kocsmában kicsit többet ittunk mint kellett volna,így onnan a túra értékelhetetlenné vált.Szerencsére ekkor a kétharmada már megvolt.
Júliusban elmentünk a már szokásos tenisztornára a Római teniszakadémiára,de nem volt olyan jó mint az előző években.Majd egy kedves barátunk Judit jóvoltából eljutottunk Somoskőre is,így összejött oda is a visszatérés hét év után.Ez autós túra volt,így tudtuk jobban is összehozni a dolgokat.Amelett,hogy Somoskőnél túráztunk egy jót még elmentünk a kishartyáni kőlyukhoz meg a Boszorkánykőre és a Salgó várhoz is felmentünk.Egész napos szuper program volt.
 |
| Sok ökörködést hozott a balatoni kék harmadik szakasza |
 |
| Judittal Somoskőn |
Augusztusban csak a balatoni kék újabb szakaszával folytattuk,igaz azt két részletben hoztuk össze.Az első alkalomkor olyan fülledt meleg volt,hogy a túra felénél rosszul lettem,pedig én ritkán szoktam kidőlni,de ez már nekem is sok volt.Négy nap múlva folytattuk,akkor már nem volt elviselhetetlen a meleg és végig trappoltunk a negyedik szakaszon is.
A szeptember gyakorlatilag értékelhetetlen volt és ha nincs az árvíz akkor totálisan túra nélkül maradunk.Így egy helyi túrát tettünk Zolikával a megáradt Dunánál.Benéztünk a majdnem teljesen víz alatt lévő Szalki-szigetre is az utolsó pillanatban,mert aztán ezt letiltotta a katasztrófavédelem.
 |
| A Koloska szikláknál a balatoni kék negyedik szakaszán |
Októberben újra javult a helyzet.A nagy visszatérésekről szólt ez a hónap.Először a 2017-es Gergővel megtett görögből - magyarba túrát ismételtem meg Zolikával.Fűszereztük még annyival,hogy Ercsiben elmentünk egészen a Szapáry-Eötvös kápolnáig.Egész jó kis túra volt még a relatíve kevésbé jó idővel is.
Ezután a 2016-os Kelet-Mecseket átszelő túrát ismételtük meg csak ellenkező irányból.Most nyugattól - keleti irányba.Tömeg volt ezen a napon a Mecsekben,de mégis nagyon jó túra volt csodálatos tájakon.Túra végén pedig elfogyasztottuk az év babgulyását.
Gergő emléktúrája sem maradhatott el.Ismét megtoldottuk kilenc kilométerrel,de ellenkező irányból mint tavaly.Most nagyon szuper időnk volt és a túra kellemesre sikeredett.
 |
| A kápolna Ercsinél |
 |
| Zolikával a Cigány-hegyi kilátóban a Kelet-Mecsekben |
 |
| Gergő emléktúráján,számomra az év képe |
November elején tudtam,hogy ilyenkor nincs szebb a Visegrádi-hegységnél,így összehoztuk a szintén régóta halogatott Sparacus ösvényi túrát.Valóban a Visegrádi-hegység leírhatatlanul gyönyörű volt a túra meg fantasztikus.A sárga erdőre nem igazán vannak megfelelő szavak.Túra végén meg átkompoztunk Visegrádról Nagymarosra.Ismét szó szerint Gergő nyomában jártam mint idén is oly sokszor...
Ezutáni túra után jött a lábfájós időszak,volt 8-10 nap amikor nagyon szar volt a helyzet,így túráról persze szó sem lehetett.A cégünk meg átalakult és az új felállás sokmindent ígért aminek egyelőre jó ha a fele megvalósult..de egy nem várt kellemes december köszöntött ránk,már kirándulásilag.
 |
| Leírhatatlanul klassz volt a Spartacus! |
Újra egy Móninak tett ígérettel kezdtünk,elvittük Zolikával Szentendrére.Nem volt jó időnk és Móni ezúttal kissé csalódást okozott.Nem volt olyan ügyes mint márciusban Dombóváron vagy a Bürühídnál,így aztán hamar le is tudtuk az amúgy szintén egy kicsi csalódást okozó Szentendrét.
A hónap közepén Zolika javaslatára elmentünk az árva kutyák karácsonyára Ercsibe.Követünk egy állatmenhelyes oldalt a közösségi hálón,ők szervezték a bulit.Persze vittünk adományokat mi is a kuytusoknak egy egész nagy szatyorral.A rendezvény a napos időben,de csipős szélben igazán klassz volt.A sok sérült vagy ártatlan kutyussal való találkozás pedig rendkivül felemelő és megható is volt egyben.Sokszor azon kaptam magam,hogy folynak a könnyeim.Maradandó élmény volt Shíva menedékén járni!
 |
| Szentendrén az esernyőknél |
 |
| Shíva menedékén az egyik szimpi kutyussal Spartacussal |
Karácsony előtt tértünk vissza a Visegrádi-hegységbe.Ez nem szerepelt előzetesen a téli terveink között,de a fene bánta.A felülmúlhattalanul szép Apátkúti-völgyet jártuk végig Zolikával.Hideg,de jó időnk volt és a túra nagyon kellemesnek bizonyúlt.Hazafelé még benéztünk újra Szentendrére ezúttal az adventi vásárba,már estefelé.Most is kis csalódást okozott Szentendre...
Az év utolsó túrája is egy visszatérés volt.A 2013-as mecseki kilátós túrát ismételtük meg,kicsit fűszerezve mással is persze.Zolikán kivül ismét eljött Manó és a Tizedes haverjaim.Bár a túra szép volt,de havas és jeges és most én voltam a csapat fekete báránya,mivel a jó bakancsom tönkrement újra meg nem tellett még.Így egy nem ehhez a körülményekhez méltó bakancsban jöttem így komoly nehézségeket okozott a jeges útakon ez a túra,de végül is jó volt.
 |
| A csodás Apátkúti-völgy |
Akkor nézzük az év mutatóit és statisztikáit.
Szinte ugyanúgy teljesítettünk mint az előző évben.23 túránk volt (ami ténylegesen túra,tehát ebben nincsenek benne a kirándulások a város vagy a meccstúrák).Kilométerre is szinte ugyanannyit tettünk meg mint 2023-ban.Akkor 344,1km volt a teljes táv,most 343.
Minden túrán értelemszerűen én voltam ott.Zolika 21 alkalommal tartott velem.Manó háromszor tartott velünk.Viki és a Tizedes pedig két-két alkalommal.Egyszer volt velünk Judit és Móni.Tomika aki az előző években velünk jött párszor idén elkerült minket ahogy Pisti is.
Leghosszabb túránk a februári mezőföldi barangolás volt a maga 22km-vel.A legrövidebbnek meg a márciusi Mónival megtett a Bürühídhoz vezető túra bizonyúlt.Ekkor 7 km-t mentünk.
Hat hegységben jártunk és két dombságban.Az Alfödön/Mezőföldön négy alkalommal túráztunk.Jártunk két szigeten,de igazi szigeti túra az előbb is emlitett Bürühídas túra volt csak.Két várostúrával és egy meccstúrával büszkélkedhetünk még.És ide kivánkozik a kutyamenhelyes buli amit nem is tudok hova besorolni.
Legmagasabban az utolsó túrán a Tubesen jártunk,ekkor 611 méteren voltunk.
Két várban voltunk az idén és 19(!) kilátóban.
Legjobb hónap a március volt.
 |
| Kilátás a Zengő felé a Flóra pihenőből |
Nézzük még tovább a legeket!
Az év túrájának a novemberi Spartacus ösvényi túrát szavaztuk meg.
Az év helye a Megyer-hegyi tengerszem lett.
Az év faluja szerintünk Bátaapáti lett,az év városa pedig Várpalota.
Az év citromdíjasa a csopaki vasútállomáson lévő vendéglátóhely lett ahol udonrítóan küldtek el amikor csak egy üditőt akartunk venni a hazaútra...Mindenkinek ajánljuk,hogy messzire kerülje el ezt az undoritó helyet!
Az év sztoriján kellett gondokodni,hiszen három esemény is elnyerhetné ezt a címet.Mi a Tündérkerti túrát választottuk,amikor is a szép nevű Tündérkertbe tartottunk,de az útközbeni látnivalók ezt igen szüreálissá tették,hiszen három döglött állatot is láttunk útközben,ezek közöl kiemelkedett a négy lábát az égre tartó hátán fekvő kimúlt szarvasmarha teteme...
Az év kilátójánál van miből válogatni,mi a bátaapáti Apponyi kilátónak adjuk oda ezt a címet.
 |
| Pécsi szurkoló barátok jöttek májusban az Újvárosnak szurkolni |
