Ebben a sorozatban túrázásaink történetének legikonikusabb helyeit veszem sorba,mindenféle logikai sorrend nélkül,ami éppen eszembe jut.Nem magát a helyet mutatom be,hanem az itt megélt élmények,kalandok szemszögéből elevenedik fel maga a hely.A számomra,számunkra így vagy úgy kedves emlékű,vagy bármilyen okból fontossá váló helyek kerülnek ide be.Helyek amik valamiért kedvesebbek,fontosabbak,emlékezetesebbek mint az átlag.A sorozat ötödik részében túrázásaim talán legmeghatározóbb helyéről lesz szó a Nyárádi kunyhóról.
 |
| A kunyhó az utolsó olyan évben amikor még minden rendben volt vele (2007) |
A kunyhó ennek a blognak az egyik főszereplője,mégha nem is van róla mindig szó.Ettől függetlenül rengetegszer szerepelt már a blogban.Itt szeretették meg velem a túrázást és nagyon sok mecseki túrámnak a főhadiszállása volt.Innen indultak vagy ide érkeztek a túrák,vagy mindkettő.Persze ez sem véletlen,hiszen Sándor a nagybátyám és jóbarátom valamint túra mentorom annak a természetjáró vagy kezelő egyesületnek volt sokáig az elnöke aki ezt a kunyhót üzemeltette.Sándor 1982 húsvétján vitt ki első alkalommal ide engem.Rögtön beleszerettem ebbe a helybe és innentől kezdve meghatározó dologgá/hellyé vált túrázásaim történetében.Maga a kunyhó Sándor elbeszélései alapján az 1930-as években épülhetett,tehát mikor én itt jártam már az ötven körüli éveit taposhatta.A mai napig nem tudom miből épülhetett,talán téglából vagy vályogból.Érdekes erre sose tértünk ki,vagy legalábbis nem emlékszem,hogy volt róla szó.Persze feltehetőleg volt.
 |
| A ház azon a napon amikor nyolc év elteltével újra megpillantottam (2017 május) |
Az épület bejárata előtt egy klassz kis terasz volt padokkal,asztallal.Sokat kajáltunk itt vagy kártyáztunk,italoztunk,beszélgettünk.A házban négy helység volt.Belépve balra konyha volt,kicsit odébb balra a kamra.A helység amibe bejutottunk az egyik szoba volt,majd abból jobbra nyílt a nagyobbik szoba.Ezekben emeletes ágyak voltak.Mivel kulcsosház volt nem összekomfortos volt,a vécék az épülettől balra jó harminc-negyven méternyire voltak.A ház jobb oldalán volt még az erdészlak,ide csak az aktuális erdész tudott bemenni.Az én szememben egy palota volt,a világ leggyönyörűbb palotája.Az évek ahogy teltek egyre több és több élményem összegyűlt innen.Nagyon sok számomra kedves emberrel voltam itt,többek között a két legnagyobb túrakirállyal is: Sándorral és Gergővel is.Rengeteg túra indult,érkezett ide vagy éppen érintette.Az is egy remek túra volt,amikor "csak" ide jöttünk fel a faluból.
 |
| Szerencsére Gergő is nyaralt itt (2009) |
Sokat nyaraltam is itt és szerencsére olyan év is akadt amikor Gergőt is eltudtam ide hozni pár napra.A házikó a Kelet-Mecsek északi részén közel a Csepegő-árokhoz egy nagyon szép réten állt.A közelben több forrás is fakadt,így onnan tudtunk vízet nyerni.Számtalan sok jelzett turistaút találkozott itt,túristaút csomópontnak hívtam a helyet mindig is.Remek túrákat lehetett tenni a szélrózsa minden irányába.Amikor csak lehetett 1982-t követően eljöttem.A kunyhó és az azt körülőlelő milliő számomra az élet legszebb dolgai voltak.Sándor vezetésével a kunyhó remek állapotban volt,remekül karbanvolt tartva és felvolt szerelve mindennel ami egy kulcsosházhoz kell.A szép réten meg nem volt egyedül,hiszen mellette volt (és van a mai napig) egy másik kulcsosház is a Vörösfenyő.
 |
| A 2020-as állapotok |
Sándor 2008 februárjában ment el.A kunyhó is vele halt,mert attól kezdve a pusztulás útjára lépett.Még kétszer tudtunk itt nyaralni Sándor halálát követően.Aztán már nem.2009-ben még voltam itt,de a következő nyolc évben nem.2017-ben egy Gergővel szervezett túrát terveztünk meg úgy,hogy érintse a Nyárádi kunyhót.Óriási érzelmekkel teli volt a viszontlátás.Ám szemmel láthatóan a kunyhó már nem volt jó állapotban.Abban a nyolc évben csak képeket láttam róla az interneten,azt folyamatosan láttam,hogy egyre romlik az állapota.Aggasztónak tűnt.Aztán 2020-ban ismét visszatértem már a haverokkal.Még a 2017-es állapot is istenes volt ahhoz képest amit akkor láttam.A kunyhóban már nem voltak bútorok és úgy tűnt senkit sem érdekelt a sorsa.Benézve az ablakon döbbentem rá,hogy az állapota életveszélyes...Rendkivüli szomorúsággal töltött el a dolog,úgy éreztem nem soká összefog dőlni.Sok dolog bántott,pl a terasz is másmilyen lett...
Próbáltam felhívni a ház állapotára az emberek figyelmét,de belépve a facebookon egy mecseki csoportba és képeket megosztva nem,hogy segítő szándékot nem leltem,de egyenesen lehurrógtak a csoportagok,hogy ezt,hogy képzelem,ez nem idevaló téma,meg a ki a fenét érdekel ez stb.... Azt hiszem ez őket mínősiti nem engem.A csoportból természetesen azonnal kiléptem,nem volt kedven ilyen emberekkel bármiről is kommunikálni,viszont nyilvánvaló volt a segítőkész és megértő embereket nem itt kell keresni.
 |
| A kunyhó napjainkban |
Aztán 2020 óta nem nagyon mertem erre jönni.Féltem már csak a kunyhó hűlt helyét fogom megtalálni.Ám most novemberben véletlenül(?) felhozott egy képet a facebook hírvonala,talán ugyanabból a csoportból.A ház még áll de az állapota kritikus.Jövőre megpróbálok még egy túrát erre szervezni,ha egészségem engedi (mert jelenleg nem engedi),talán egyszer még megadja a sors,hogy láthassam a házikót.Ott lehessek túrázásaim történetének legikonikusabb helyén,becsukva majd szemem,hogy ide képzelhessem azt a sok csodás embert akik megajándékoztak az itt megélt csodákkal.
Bárhogy is lesz,ha összedől is a házikó a szívemben továbbra is ez lesz a legcsodálatosabb palota a legszebb hely és ott mindig élni és állni fog.Mert az ilyen dolgok függetlenek attól,hogy milyen állapotban vannak,az ilyen dolgok örök életűek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése