Decemberben más ízű a gyász.
A nyáron csendben maradt fájdalom most megtalálja a hangját.
Az emlékek egyre hangosabbá válnak, a veszteség élesebbnek tűnik.
Néhányunknak a december olyan, mint egy hideg árnyék.
Nem az időjárás miatt, hanem az üres székek miatt az asztalainknál, a kimondatlan szavak és az ölelések miatt, amiket soha többé nem adhatunk meg.
Az öröm évszaka gyakran emlékeztet arra is, mi hiányzik.
De a gyászt nemcsak a fájdalom határozza meg; egyben tiszteletadás azok előtt, akik formáltak minket.
Akik megtanítottak arra, mit jelent szeretetet adni, együtt érezni, helyet tartani másoknak.
December idén a gyászról szól.
Mert a gyászt gyakran félreértik, elkerülik, elnyomják.
De megtanultam, hogy a gyász nem pusztít el minket – átváltoztat.
Ha figyelünk rá, tanítóvá válik, útmutatóvá és talán idővel baráttá is.
Ha most a gyász évszakán mész keresztül, tudd, hogy nem vagy egyedül.
Akár ez az első veszteséggel teli ünneped, akár már évek óta tanulsz együtt élni vele –
ez a hely itt azért van, hogy megtartson téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése