Kirándulás Szentendrére

Bár sok túránk érintette,átszállásilag vagy keresztül mentünk rajta,de maga Szentendre valahogy kimaradt a túrázásaink szemszögéből.Ugyan voltam itt osztálykiránduláson is jó negyven éve,de magára a városra már annak belterületére egyáltalán nem emlékeztem.Aztán Móninak is ígértem egy kirándulást még év elején,mondtam ő válassza ki a célpontot.Ő meg Szentendrét választotta elsősorban azok a bizonyos fent logó esernyők fogták meg.Ám az ide vezető kirándulás folyton halasztódott valami miatt,most december elején sikerült összehozni.Hát így utólag azt mondom nem a legszerencsésebb időpontot választottuk...Még elkísért minket Zolika is,de felhívtam a figyelmét rá,hogy Mónihoz a betegségéből fakadóan nem kis türelem kell,meg sokat nem fogunk tudni menni.A fél hetes zónázó vonattal indultunk és háromnegyed nyolcra pontosan beértünk a Déli pályaudvarra.Jött a neheze.Metróval kellett átmennünk a Battyhányi téri hévhez.A mozgólépcső meg a bottal járó Móninak nem kis kihívást jelentett.De ott voltam mellette,tartottam,fogtam és végül elég jól megcsináltuk a dolgot.Móni kicsit ugyan parázott és gyorsnak ítélte a mozgólépcső sebbeségét (hozzáteszem én is),de rendben odaértünk a hévhez.Azzal pedig kilencre már Szentendrén is voltunk!Kellemetlen meglepetés volt,hogy zárva volt az a büfé,ahol akkor ittunk kávét amikor a Spartacus ösvényre mentünk Zolikával.

Szentendrén hosszú évek után

Reggel még Dunaújvárosban viszonylag jó idő volt,de Budapesten is a Délibe.Ehhez képest Szentendre szürke,ködös,nyirkos és hideg idővel fogadott.Ennek örültem volna egy túrán,de ez várostúra volt,nem ide való volt ez az idő most.Sikerült egy kávét inni,aztán elindultunk a belváros felé amely kb.egy kilométerre lehetett.Már az első métereken szép volt Szentendre,de nem volt kellemes ebben a fos időben trappolni,amely ugyan fokozatosan javult,de egészen nem lett jó az idő végül is.Elértük a fő utcát,hát akkor elkezdtünk rajta trappolni.Adventi vásár volt,de délelőtt fél tízkor még sokminden nem volt nyitva,persze ez fokozatosan változott ahogy telt az idő.

A főutcához érve

Az utca szerencsére meglehetősen hosszú volt,sok látnivalót kínált.Ami feltünő volt,hogy egyre szaporodtak az emberek,de magyar szót csak elvétve hallottunk.Na meg gondoltuk iszunk majd egy forralt bort,de az árak persze még a balatoni áraknak is odavertek..Ettől függetlenül és a hideg szar időtöl függetlenül minden szép volt és érdekes.Nem tudtunk örült tempót diktálni,hisz Móni a botjával nem tudott gyorsan jönni.Elértük a főteret is,az is nagyon szép volt.Fent lampionok sorakoztak a központban meg ott volt egy szép karácsonyfa.Egész klassz volt.Lassan araszolgattunk tovább.

Haladunk,előttünk a főtér

A főtéren

Az utcából nyiló kis sikátorok jelentettek még látnivalót,de ezek az igazi sikátorok voltak,pont olyanok amiket az ember elképzel.Volt egy elágazás a főtérnél  balra és jobbra lehetett menni.Én balra mentem volna,Móni erősködött,hogy jobbra menjünk tovább a főutca nyomvonalán.Ekkor ennek nem tulajdonítottam jelentőséget.Kerestük az esernyőket és fogalmunk sem volt róla,merre lehet.Azonban mentünk,mendegéltünk pár méter és egyszer az egyik jobbra nyíló utcát ott voltak az esernyők...Leesett állal kérdeztem Mónit,hogy honnan a picsából tudta,hogy erre kell jönni?Figunk nem volt Zolikával merre kell keresni az esernyőket,Móni pedig egyre erősködött,hogy erre kell jönni?Honnan tudta,ha életében nem járt még itt?Megint az jutott eszembe mint annak idején a nagylóki túrán amikor Móni vezetett ki minket a szarból a nagy túrásokat,szóval arra gondoltam,hogy ismét túlvilági segítséget kapott és Gergő sugallta neki az irányt.... Így vagy úgy,de ott voltak az esernyők!

Nem akkora nagy szám,mint reméltem,de persze nem rossz!

Alulnézetből

Mindig jött valaki így nagyon nehezen tudtunk csak képeket csinálni.Persze,hogy mindenki itt akart fotózkodni.Nagy nehezen sikerült.Aztán ahhoz képest,hogy Mónit ez fogta meg amikor célpontot kellett választani,sokáig nem érdekelte a dolog...Na mondom fasza.Mentünk tovább,nézegettük a bazárokat,itt-ott fotózkodtunk is.Továbbra sem volt jó az idő.Móni meg kezdett kifáradni.Hát ennél sokkal többet bírt azokon a túrákon amikre elvittem a betegsége után is.A cipőre fogta,hogy nem a megfelelő lábbeliben jött.Alig mentünk jó indulattal is ha három kilométert eddig...Még nem akartunk végezni.Kicsit a szar idő ellenére is javasoltuk üljön le egy padra.Ez megtörtént majd mentünk tovább.

Kell fotó az esernyőkkel!

Egy igazi sikátor

Fotó az egyik hangulatos mellékutcánál

Egy ponton leértünk közel a Dunához.Ha már itt voltunk kinéztünk oda.A szürke misztikus időben egy túrán azt mondtam volna,hogy klassz,de most valahogy nem jött be.Hangulattalan volt kissé.Vissza is mentünk a városba.Jó darabon még mentünk tovább,majd az egyik templomnál visszafordultunk.Mónira itt jött rá az éhség,mondjuk mi is kezdtünk éhesek lenni.Nem volt borítékolható,hogy a drága főutcán találunk elfogadható árú helyeket.Aztán egyet mégis találtunk a városháza közelében,így beültünk.A szép kártyát is elfogadták,így nem a kézpénz látta kárát egy kis ebédnek.Nagyon kellemesen megkajáltunk,kicsit fel is melegedtünk és még sütit és kávét is fogyasztottunk.Ez jó volt,ha erre járunk még,ide fogunk jönni enni.Tudniillik szinte mindenhol van már egy bejáratott törzshelyünk amerre kirándulgatunk az országban.Itt ez lesz.

A Duna Szentendrénél

Biztos jó időben egy kellemes hely lehet...

A pihenő nem sokat segített Mónin.Elgémberedett és alig tudott tovább jönni,de kicsit aztán azért javult.Még mentünk a hangulatos mellékutcákon kicsit,majd újra visszatértünk a főutcára már visszafele irányba.Csak nem bírtuk ki és Zolikával lenyomtunk egy forralt bort,feltehetőleg a legolcsóbb helyen.Majd elvégezte mindenki a kis dolgát.Láttam Móni teljesen elkészült az erejével így visszaindultunk a hév állomásra.Az ezen a napon szürke és barátságtalan Szentendrén kb.három és fél órát töltöttünk,testvérek között is igen kevés,de ennyit bírt ma Móni.Így indultunk haza.Majd egy kellemesebb napon max Zolikával visszatérünk alaposabban körülnézni.Így sem volt ez rossz.Tudtuk,hogy Móni nem fog sokat bírni,de ennyire kevésre mi sem számítottunk.

Hangulatos utcák

Hamar elértük a hévet és a hazaút sima volt,a mozgólépcső okozott újra némi izgalmat,de simán hazaértünk végül is,már négy óra előtt.Kétségtelen,hogy Szentendre szép.Sőt gyönyörű!De most nagyon rossz időpontot választottunk ami elsősorban az én hibám-Móni pedig a rossz cipő választás miatt a szokásosnál is kevesebbet bírt.Na nem baj,így alakult.Valószínűsíthető,hogy visszajövünk majd egy kellemesebb időben,jobban körülnézni.Egy kis kiruccanásnak jó volt.Természetesen ez nem minősül túrának,de ha összeszámolom kb. hat kilométert sétálhattunk.Szóval visszajövünk még mert van itt látnivaló bőven!Film most nem készült.

Városháza