Völgyek fogságában

 Szinte már hagyomány volt nálunk,hogy április utolsó napjaiban a Mecsek felé vettük az irányt.Sok csodát lehet ilyenkor (is) látni a hegységben,de elsősorban a medvehagyma és a bazsarózsa virágzása szoktatott rá minket erre.Kevés szebb látvány lehet ezeknél a természetben.Így hát mi mentünk hűségesen minden áprilisban.Még Gergő elvesztését követő évben is lementünk a Mecsekben,pontosan Gergő egyik utolsó álmát megvalósítani és megkeresni a bazsarózsákat (erről ide kattíntva olvashatsz).Aztán a 2020-21-es évben betört a mesterségesen megalkotott covid és gyakorlatilag lehetetlenné tette az utazást tömegközlekedéssel,így ezekben az években elmaradt a szokásos áprilisi mecseki túra.Most 2022-ben viszont minden megadatott,hogy újra felelevenítsük ezt a régi jó szokásunkat.Most a hegység közepét vettük célkeresztbe a Mecsek legszebb völgyeit,ahol várható volt,hogy újra medvehagymák millióira bukkanunk majd.Nem mellékesen olyan útvonal került kiválasztásra amelyen Gergővel már jártam.Így hát 99%-ban olyan túrán voltam,amin szó szerint Gergő nyomában jártam ismét.

A Flóra pihenő

Ismét Zoli,Viki és Tomi tartott velem a túrára.Vikiékkel szokás szerint a vonaton találkoztunk,most Rétszilason és úgy tepertünk le a Mecsekbe,ezúttal Pécsre.Dombóvártól vonatpotló busszal mentünk Pécsig amely keresztül ment a Mecseken a 66-os úton.Szavakkal nehezen leírható szépségű tájakon...Túratársaim ebből semmit nem láttak,hiszen mindhárman bealudtak.Én viszont élveztem ezt az utazást,elképesztően szép volt innen a Mecsek.Mindenkinek ajánlom amúgy a 66-os út Sásd - Pécs közötti szakaszát.Rendkivül szép tájakon vezet át.Kilencre értünk Pécsre,a túra kiindulópontra mivel elég messze volt,taxival mentünk fel.Kellemesen el is beszélgettünk a taxissal a Dömörkapuig.Innen indult a túra.Ugye indult már innen túra a múltban,amikor még Gergő is velem volt.Fájóként hatott a gondolat,hogy most nincs itt...

Kilátás a Flóra pihenőtől,alattunk a Karolina külfejtés,a távolban a Zengő

Mielőtt a túrába belekezdtünk volna,javasoltam a többieknek,hogy menjünk el a közeli Flóra pihenőhöz mert megfogja érni.Így is lett elsétáltunk odáig.Ezen a túrán ez volt az egyetlen szakasz amelyen nem jártam Gergővel.Jó kétszáz méterre volt a pihenő,amely inkább volt kilátó mint pihenő.A beton építményből csodás kilátásunk nyílt a Zengő felé.Ez volt az a pont amikor túratársaim nem bánták meg ezt a rövidke kitérőt.Ha már pihenő volt,hát meg is reggeliztünk itt a kilátást csodálva.Majd ezután visszatértünk a Dömörkapuhoz ér rátértünk azokra az utakra amelyeken Gergővel is jártunk egykor.

Elindulva a piroson

Szóval a terv az volt,hogy a Kisrét és a Kantavár érintésével leereszkedünk majd a Melegmányi-völgybe,onnan a Petnyák-völgyön át a Nagy-Mély-völgybe vesszük az irányt,megnézve vízeséseket és a Kölyukat,túra végén pedig a Mánfai templomot.Mánfáról pedig majd busszal megyünk vissza Pécsre ahonnan haza tudunk majd jönni.Elindulva a piros jelzésen a Mecsek szokás szerint gyönyörű arcát mutatta felénk.Az idő rendkivül jó volt,az út mentén pedig táblák voltak amelyek a közvetlen környezetről adtak felvilágosítást.Elértük a pécsi sípályát közben amely kedves emlékeket villantott fel.Voltunk itt egyszer-kétszer Gergővel,a blogban vannak róla bejegyzések,ezeket most nem linkelem ide.Csináltunk most is itt fotókat ahogyan régen is.

A sípályánál a TV-torony alatt

Még volt a pályának egy másik ága,onnan viszont ellenkezőleg a Mecsek felé nyílt jó kilátás.Avatott szem rögtön meglátta innen is a Zengőt.Ezt letudva hamarosan a Kisrétre értünk.Meglepetésként ért,hogy alig volt itt valaki.Azért volt ez meglepetés mert valahányszor itt jártunk a múltban a réten mindig tömeg volt.Így most üditő volt a nyugalom.Meg is pihentünk itt ebben a csodálatosan szép zöld környezetben.Gyönyörű volt ez a rét.Ilyen helyen egész nap elüldögélne az ember élvezve a természet szépségét.Már itt feltüntek a medvehagymák amelyek aztán túránk 80%-án végig is kisértek minket!

A Kisrét egy szelete

Pihi a Kisréten

Tovább indulva egy kis emekedő következett,csupa-csupa ismerös helyek köszöntek szembe.Még a piroson haladtunk és egyre több és több lett körülöttünk a medvehagyma.Viszont némi késésben volt a természet mert még nem mindenhol volt virágzás,főleg csak inkább a naposabb oldalakon.Persze így is szép volt,a levegő pedig csodásan tiszta és friss volt.A piros L jelzénél tértünk le a Kantavár irányába.Közelebb volt mint ahogy emlékeztem rá.A vár előtt volt egy kellemetlenebb emelkedő,de hamar leküzdöttük és már ott is voltunk a Kantavárnál amelynek meseszép legendája van ( itt megtalálod ).Ám a várból nem sok minden maradt meg.Harmadszor voltam itt,először Gergő nélkül.

A Kantavár romjain

Innen visszamentünk a piros jelzésre a vártól lefelé az a kis kellemetlen emelkedőn ereszkedni kellemetlenebb volt mint felmenni.Ha nehezen is,de leküzdöttük.A pirosra érve nem kellett sokat menni,hogy elérjük a Kantavári-forrást.Itt volt ugye az a kedves remete amikor Gergővel utoljára itt jártunk.Most egy nő volt a kislányával csak.Remélem Remete barátom azóta nem az örök vadászmezőkön remeteskedik...Természetesen ittunk a forrás friss vízéből.Nagyon régen ittam már mecseki forrásvízet éppen itt volt az ideje.Nem tudom miért érzem mostanában kicsit édesnek a forrásvízeket,itt is ,múltkor a Balatonnál is...régebben nem ilyennek éreztem ezeket,de persze így is jó volt.

A Kantavári-forrásnál

Még itt is ettünk kicsit majd mentünk tovább a piroson.Sunyi emelkedésbe kezdett az út,nem volt vészes.Rengeteg volt körülöttünk a medvehagyma továbbra is,a zöld erdő a sok medvehagymával és a friss levegővel lenyügöző volt!Elértük a Rábay fát ahol turistautak találkoztak.Öt irányba ment innen az út,búcsút vettünk a Nagy-Mély-völgy felé vezető pirostól,de nem véglegesen,arébb még találkozunk majd!Ráálltunk a piros+ jelzésre,ez vitt a Melegmányi-völgybe,de még addig egy csöppet emelkedett az út.Egy erdei pihenőhöz értünk,ha már így esett itt is megpihentünk pár percre.Innentől kezdve viszont ereszkedésbe kezdett az út és ha lehet még az eddigieknél is több volt a medvehagyma!

Medvehagymák milliói

Ereszkedés a Melegmányiba

Ereszkedés közben én mentem elől,megcsúsztam és elestem.Évek óta nem estem túrákon,most meg egy héten belül másodszor...mi a jó fene van?Na nem volt nagy esés,messze nem akkora mint a múlt heti,csak röhögtem jókat és kértem a többieket,hogy fotózzanak.Lassan aztán elértük a Melegmányi-völgyet.Az első ami szembe köszönt az Anyák-kútja volt.Még eszembe,de inkább szívemben volt az a kép ahogy Gergő a forrás tetején guggol.Így cselekedtem most én is... és olyan kép is volt,hogy ketten Gergővel guggolunk odafenn...ez viszont most lehetetlenség volt...hacsak nem Gergő lelke láthatóvá nem vált volna emberi szem számára is,mert biztos vagyok benne,hogy ott volt velem.

Az Anyák-kútján

Tovább ereszkedve elértük a Melegmányi mésztufa lépcsős vízesését ahonnan szintén vannak emlékek.A vízesés hiába a mögöttünk lévő esős napok,éppen csak csordogált,így nem volt egy emlékezetes látvány.Még nem sikerült úgy itt járni,hogy bőven ontsa a vízt...Lentről sem volt szeb látvány,már vízügyileg,mert amúgy nem volt egy utolsó élmény azért így sem.Itt már többen is mozogtak,de senki sem volt zavaró.Letudva a vízesést mentünk tovább.hamarosan elértük a zöld jelzést amely már a Petnyák-völgybe vezetett be.

A Melegmányi vízesés nem sokat mutatott magából,de mi legalább szépek voltunk!

Búcsút vettünk a piros+ -tól és a Melegmányi-völgytől,mondjuk az egész területet Melegmánynak hívták.A zöldön haladtunk a Melegmányi és a Nagy-Mély-völgyet összekötő Petnyák-völgyben.Az 1,3km hosszú völgyben nagyjából félúton volt a másik vízesés az Ágnes.Itt is jártunk már,innen is vannak emlékek.Odaérve láttunk,hogy jobban folyt itt a víz mint a Melegmányinál.Lementünk hát a közkedvelt vízeséshez.Túratársaim most jártak itt először,úgy láttam hatalmas élményt jelentett nekik.

Az Ágnes-vízesés

Fiúkkal a vízesésnél

Ezt letudva tovább mentünk a zöldön a völgyben.Itt sem volt kevesebb a medvehagyma mint eddig.Érdekes volt,hogy az északi oldalon amelyet ért a nap virágoztak,míg a hűvős délin nem.Hamarosan elértük a Nagy-Mély-völgyet.Hát itt is jártam már Gergővel,ezért is írtam most szó szerint a nyomában jártam.Csodálatos szépség,nyugalom és béke köszöntött ránk ebben a fantasztikus völgyben.Érezni lehetett a csendet,majd elértük a szépen rendbehozott híres fahídat amely nem a patakot keresztezte,hanem vele párhuzamosan ment a meder felett!

A Nagy-Mély-völgy hídja

Nagyjából száz méter hosszú volt a híd.Utána a völgyben lévő vízmű területe mellett mentünk.Nem volt zavaró a környezetre a vízmű.Majd elértük a Kőlyukat a Nagy-Mély-völgy fő látnivalóját.Sajna,hogy ez a híres barlang levan zárva,benne is üzemel ez a vízmű amelyről úgy tudom,hogy Komló és a környék vízellátását biztosítja.Közelebb mentünk hozzá,megcsodáltuk,de bemenni nem lehetett.Úgyanígy jártunk Gergővel is öt éve.

A Kőlyuk

Tomi felmászott a rácshoz is.

A Kőlyuk után már a völgy kivezető szakasza következett.Ritkultak a medvehagymák a hagyma szagok,míg teljesen meg is szűntek.A völgy maradék részén már nem történt sokminden.Egy tó,pontosabban kettő volt völgy végén,elkerítve...magánterület.Így bár szép volt,képet nem érdemel.A völgy a 66-os útba torkolott,itt jöttünk el a vonatpotló busszal.A völgy végében a 66-os mentén volt a Kőlyuki betérő nevezetű étterem.Mivel belefért az időnkbe úgy döntöttünk ide akkor betérünk egy jó ebédre.Ám kellemetlen meglepetés fogadott.Az étterembe a mai napon csak foglalással fogadnak vendégeket.Mondjuk ha egy teraszt is létrehoztak volna (lehet volt hátul,de nem láttuk) talán elfértek volna a völgyből érkező vándorok.Így azonban egy ami biztos:soha az életben nem fogjuk itt költeni a pénzünket.Ennyit erről.

A völgy végén

Ez fogad az étteremnél...

Nem volt más a 66-os mentén elsétáltunk a Mánfai templomig,mivel az a Melegmányi felöl jövő turistaút mentén volt kis sétát igényelt a dolog.Hamar ráleltünk.Ugyanaz volt a szitu mint a többi látványosságnál: itt is Gergővel voltam utoljára.Szép volt és pihentünk kicsit a templom előtt.Majd úgy döntöttünk akkor bebusszozunk Pécsre és majd ott keresünk egy helyet ahol megkajálhatunk.Így a templom megcsodálása után besétáltunk szintén a 66-os mentén a közeli Mánfára.A kocsma ahol régen ittunk zárva volt.Mánfán úgy tűnt nem akarták,hogy pénzt költsünk.Így is jó...elmentünk a közeli buszmegállóig,ahol nem soká jött a busz amivel visszamentünk Pécsre.

A Mánfai templomnál

Pécsen pedig kerestünk egy közeli éttermet ahol finom kaját ettünk és még finomabb kávét ittunk.Majd mivel még volt idő besétáltunk a belvárosba kicsit.Itt egy elsőosztályú és olcsó vécénél elvégeztük a dolgunkat,majd kicsit sétálva még beültünk egy sörre.A sör is szuper volt!Innen mentünk ki a vasútállomásra,ahonnan vonatpotlóval mentünk Dombóvárig,majd onnan vonattal haza.A hazaút érdekessége volt,hogy kifogtunk két mókustojást akiknek épp akkor jutott eszébe hányni...Na de simán hazaértünk fél 11-re.

A kajánk

Sörözös túrazáró

Ez volt idén a nyolcadik túránk (+ van még két meccstúránk).Most 16km-t mentünk.így összesen tartunk 142,3km-nél ami 17,78-as átlagot jelent.A túra nagyon szép és kellemes volt,nem volt különösebben nehéz.A Mecsek hozta a szokásos kiváló színvonalát.Negatívum a mánfai étterem volt,viszont meglepetésként ért,hogy Pécsen meg minden tök olcsó volt!Jó buli volt!