A mérföldkő

 Húsvétkor akartam erről írni,hiszen ekkor van az évfordulója,vagyis hát egészen pontosan április 10-12-én,hiszen húsvét azért minden évben máskor van.Készültem is rá,de mégis elfelejtettem.Pedig fontos mérföldkő.Hiszen ekkor van az,hogy kerek 40 éve léptem be a túrázás világába.Noha előtte is akadt egy-egy túra amin résztvettem,mégis úgy érzem ez volt az a pont az életembe amikor ráléptem erre az útra és indultam el ezernyi csoda felé.Volt már szó róla a blogban itt-ott,de teljes kerek megemlékezés nem volt róla.Szóval 82 húsvétján lementünk anyámmal és apámmal a nagybátyámékhoz azaz Sándorékhoz a Mecsekbe Szászvárra.A teljes húsvéti hétvégét ott szándékoztuk tölteni.Ez így volt a családba,egyik évbe ők jöttek hozzánk,a másik évben mi mentünk hozzájuk.Az,hogy 82-ben mi mentünk döntően befolyásolta az életemet,de ez úgy érzem pozítviv irányba.

A Nyárádi kunyhó amikor még élt és virult...

Amennyire visszatudok emlékezni már pénteken lementünk.És péntek délután már fociztam ott a helyiekkel és Sándor vejével,aki úgy mutatott be engem mint aki a Dunaújvárosi Kohász képviseletében érkezett (már akkor nagy Újváros drukker voltam):A fő esemény a mérföldkő másnap szombaton történt meg,1982 április 10-én.Sándor ekkor látott bennem annyi fantáziát,hogy kivitt a Nyárádi kunyhóhoz a Mecsekbe,amely az ő kulcsosházuk volt.Természetesen oda egy kellemes túra vezetett,amely aztán az évtizedek alatt a leg ősklasszikusabbá vált.Ekkor láttam életembe először a kunyhót amelyben rögtön beleszerettem.A egész a hely a hely fillingje csodálatos volt,olyan ahonnan az ember még 12 éves gyerekként sem akar eljönni...

Egy már egy későbbi kép,de a 82-es húsvétról sajna nem maradt egy sem...Balra Sándor...

Sándor meg ekkor mesélt a közeli szép tájakról a környék helyeiről.A Dobogóra szerettem volna ha már ekkor elmegyünk,de Sándor ki tudja már miért letett ekkor erről a tervről.Utólag is visszagondolva erre:kár érte...Nincs már meg elmémben mit csináltunk és meddig voltunk a kunyhónál.Csak az van meg bennem,hogy jó volt,nagyon jó..talán a közeli Balincai-kúthoz azért elmehettünk.Aztán valahogy visszatúráztunk Szászvárra,de valami alternatív útvonalon,valami csak Sándor álltal ismert ösvényeken... 

Ez volt minden,de ez határozta meg az életemet.Ettől a ponttól kezdve érdekelt a dolog és lettem túrázó.A kunyhóba és Sándorhoz is számtalanszor visszatértem,később Gergővel is karöltve,megmutatva neki hol kezdődött az egész történetünk...

A kunyhó állapota évről évre romlik...

Másnap a kunyhó emlékeivel újabb mérföldkő következett.Mivel az a bizonyos Dunaújvárosi Kohász a szomszédos Komlón játszott bajnoki mérkőzést,megfűztem Sándort,hogy menjünk el.Benne volt,így vele és a vejével elmentünk a meccsre,így ez lett életem első meccstúrája is,amikor először láttam idegenben játszani a kedvenc csapatomat.(van róla bejegyzés a blogban: Az első meccstúra címmel).

Így tehát egy hétvége alatt két fontos mérföldkő is történt az életemben.Szóval lemaradtam kissé,mert az évforduló az április 10,11 ugye...na de legalább eszembe jutott.

A kunyhót napjainkban már az összedőlés fenyegeti..

A dolgok utózöngéi:Azzal,hogy Sándor felvitt azon a napon a kunyhóhoz elinditott egy olyan úton amelyet soha egy pillanatra sem bántam meg,hogy elindultam rajta.Nem tudom megszámolni hány túrán voltam életembe,de közel lehet az ezerhez.Mindezt úgy érzem ennek az eseménynek köszönhetem.Mint írtam a kunyhóhoz is és Sándorhoz is sokszor visszatértem túrázni.De rengeteg más és más hely is szembeköszönt a negyven év alatt.Gergőt is erre szoktattam,de nem kellett olyan nagyon szoktatni mert a vérében volt.

Ennek köszönhetek számtalan csodát és élményt.Az élet sokszor mellbevágott az évtizedek alatt,de ezekért érdemes volt leszületni és átélni ezt a sok csodát.Nem tudok eléggé hálásnak lenni ezért Sándornak.Valószínű ez így rendeltetett.

Sándorék otthona

Sajna az évek alatt elmentek a legnagyobbak.Sándor 2008-ban távozott Gergő pedig rá tíz évre 2018-ban.Sokszor érzem úgy,hogy nélkülük nincs is értelme az egésznek,nélkülük ez nem az igazi...de mégis visz a lában új utakra,új csodák felé.Ameddig tudok így hát megyek.Másom már nem maradt...

Sajnos a kunyhó sincs jó állapotban erről is van bőven szó a blogban,hisz túrázásaim meghatározó helyszíne.Mikor legutoljára ott jártam nagyon összeakart már dőlni,ez két éve volt.Azóta nincs hír róla,remélem áll még.,hisz ha nem így lenne a mai internet világában valószínűleg hírét vettem volna...

Na de ez az emlékírás a mérföldkőről.

1982 húsvétjáról.

Végül itt a két évvel ezelőtti filmünk a királyok emléktúrájáról.Azaz Sándor és Gergő emléktúrájáról a Mecsekből: