Őszi finálé 2021 túra - Rexi első túrája

 Nagyon sok bejegyzéshez,túrához írtam mostanában,hogy utolsó.Persze ez nem volt véletlen Gergő távozása után,de öszintén szólva egy kicsit nyomasztó is volt.Nem szép szó az,hogy "utolsó".Mennyivel jobb azt leírni,hogy első.Mivel Móni még mindig kórházban van és ritkán tudom a kutyámat kire bízni,így nem nagyon van mostanság lehetőség túrázásokra.Ezért alakult ki az immár lassan hat hete tartó kényszerszünet.Ám mivel örök harcos vagyok,nem tudok belenyugodni a vereségekbe a kudarcokba,így azt agyaltam ki,hogy következő túrára elvisszük Rexit is a kutyusomat.Úgy is terveztem már idén tavaszra is,hogy majd elviszem,de akkor még nem ítéltem rá alkalmasnak.Mert elég szeleburdi még,félő volt,hogy meglép.Aztán gyakorolgattunk mi az elmúlt hetekben,úgy tűnt Rexi nem megy el mellőlem.Így hát megkockáztattam a dolgot és elvittük Rexit is a túrára.Már csak azt kellett kigondolni hová menjünk.Egyértelmű volt,hogy most túl messze nem tudunk menni.Végül úgy döntöttünk lemegyünk a helyi ipari víz csatornáig vele,oda ahová számtalanszor jártunk már a múltban.Ám így is sikerült olyan helyekre bukkanunk ahol még nem voltunk.Rexi pedig remekül vizsgázott élete első túráján.Mi meg újfent belebotlottunk az őszi fináléba,amit cseppet sem bántunk!

A stadionnál Rexivel

A túrára Zolika jött el velünk.Itthonról kezdtük a bulit,keresztül mentünk a három városi erdőn amíg elértük a stadiont.Itt meg bementünk a negyedik erdőbe.Ez vezetett a jégcsarnok mellett és ebben volt az egykori helyi kisvasút nyomvonala is.Jártunk már itt számtalanszor.Rexi viszont most volt itt elöször.Már így is levolt nyügőzve,hiszen ilyen messzire még sosem jöttünk el.Tetszettek neki az erdők amin keresztül jöttünk,legfőképp persze azért mert póráz nélkül szabadon szaladgálhatott.Itt a stadionnál persze pórázra fogtam,azt a következő erdőben újra szabadon mehetett.Elértük az egykori vidám park területét.Itt örvendetes volt,hogy a teniszpályákat rendbehozták.Nem is olyan rég még nyakig érő volt a gaz.A teniszpályák után továbbmentünk a mögötte lévő löszös területre.Szép hely volt,alattunk völgy bontakozott ki,de az út ami nekünk kellett innen elérhetetlen volt.Ugyanis az egyik benyuló árok (völgy) túloldalán haladt és innen átmenni nem lehetett.Visszakellett mennünk a teniszpályákhoz,majd onnan elérni azt az útat ami nekünk kellett.

A löszös részen,Zoli és Rexi

Ez az út vezetett le a vidám parkból ami még jóval a Duna szintje felett helyezkedett el,vagy 100-110 méter magasságban.Lefelé menet elhaladtunk az egykori elvarázsolt kastély mellett is,majd az út egyik oldalán löszös fal kísért minket a másikon a völgy amit odafenn is láttunk.Ez volt amúgy az a völgy ami már szerepelt a blogomban többször is,Ezt neveztük mi Ól-völgy hasonmásnak,persze csak a másik oldalról nézve.Innen nem tűnt annak,de szépnek szép volt!Mi meg haladtunk lefelé,Rexi továbbra is szabadon szaladgált,de szerencsére nem ment el.Jött velünk szépen.Hamarosan elértük a jelzett turistautat!Még elfelejtettem írni,hoyg Rexit természetesen teljes értékű túratársnak tekintem,így majd az összefoglalókba is így kerül bele!

Rexi egész jól elvolt

Le is értünk a jelzésre,ami egy darabig itt betonút volt amin volt némi forgalom is.Így Rexit a biztonság kedvéért pórázra fogtam újra.Így mentünk el az első szivattyúház mellett másik oldalon azok a csövek vigyorogtak rám,amelyekhez annyi sok csodás élmény fűzött Gergővel... A második szivattyúházig azonban most nem mentünk el ahogy mindig,hiszen a jelzés is arra vezet,hanem letértünk a Duna irányába egy rétre.Itt Rexi újra szabadon futkározgathatott.Érdekes,hogy korábban ide soha nem jöttünk be,pedig egy jó kis rét volt.Rexi ki is használta ezt.A futás mellett jókat játszott ami kimerült egy jó kis birkozásban egy faággal.

Játék a réten

A játék után haladtunk tovább és értük el újra a jelzést amely ekkora itt már lejött a betonútról.Ismét ismert részen jártunk,akár innen a blogból is ismert lehet egyeseknek.Itt vannak a helyi D28 tavak az út jobb oldalán.A bal oldalon pedig ott folyik alattunk a Duna.Ám itt lemenni a Dunához még nem lehetett,főleg kutyával nem.Viszont a második tóhoz Rexi lerohant.Ám iszonyatosan levolt apadva és a part mentén igen iszapos és süppedős volt.Tetszett neki,de mire ki tudtuk onnan bányászni a lábai csupa sárosak voltak.Visszamásztunk a turistaútra és mentünk tovább,majd a kettes tó végén tartottunk egy kajaszünetet.Rexit itt a biztonság kevéért párpercre kikötöttük egy nagyobb kőhöz,de ő is evett velünk,meg ivott is.Pár perc pihi után indultunk tovább.

A kettes tó végénél

A harmadik tónál Rexi lájtosabbra fogta.Ezen a részen alig akart jönni.Úgy tűnt nem volt jó hatással rá a kajaszünet.A természet őszi szépsége közben felülmúlhatatlan volt.Örültem,hogy sikerült összehozni az őszi finálés túrát,így nem szakadtak meg a Gergőnek is megígért hagyományok.Közben Zoli és Rexi játszani kezdtek.Szokás szerint egy faág volt Rexi szájában,amit Zoli próbált elvenni tőle.Persze a kutyus igen jó erőben van,nem volt ez olyan egyszerű.Több perces harc után végül is sikerült Zolinak elvenni tőle a fát.Érdekes nekem tegnap odahaza az erdőben nem sikerült ugyanez.Akkor a kutya volt erősebb.Az a lényeg,hogy remekül elvoltunk a csodás őszi időben.

Elvan a gyerek...

...ha játszik!

A négyes és ötös tó között,amelyekben már nem volt víz,jött el az út a Dunától.Itt még gyönyörű sárga volt minden,majd elértük azt a részt ahol kíméletlen erdőrombolás volt egy-két éve... Ennek nagyon nem örültem,hiszen sok szép élményünk volt ebből az erdőből is.Na de az út legalább a régi volt és rövidesen emelkedésbe fogott.Közeledtünk a csatornához.Itt Rexi még szabadon szaladgált.Aztán ahogy haladtunk előre az ipari víz csatorna zaja egyre erősebben hallható volt.Ez is szerepelt már többször a blogomban,tudni róla,hogy iszonyatos sebességgel zúdul lefelé a víz ami iszonyatos hanggal is jár..Rexit pórázra is fogtam.Jól tettem mert félni kezdett,nem tudta eltalálni mi ez a zaj.Nem mentünk el a kishídig,hanem a csatorna ezen oldalán ahol még sosem mentünk le,hiszen jól járható jelzetlen út vezetett lefelé és némileg távol a csatornától.Rexi óvatos is volt,de jött mellettem rendben.Végül miután a csatorna víze eltűnt a betonteknőben a zaj is alább hagyott,Rexi is megnyugodott.Még sohasem jártunk mi sem ezen a részen!

Út a négyes és ötös tó között

A csatorna azon oldalán ahol még sosem jártunk

Szép volt erre is minden,az út azonban belevezetett a semmibe.Szerencsére találtunk egy ösvényt az erdő itt megmaradt fái között ami levitt a Dunához.Egy valóságos trópusi paradicsomra bukkantunk!Legalábbis úgy nézett ki minen.Soha nem jártunk még itt és magamban átkozodtam,dehát miért nem tudtunk ide lejönni Gergővel?Miért maradt ez eddig ki?Micsoda szuper hely volt ez itt!Rexi is csodálkozott.Életében először látta a Dunát és úgy tűnt nagyon tetszik neki.Odament a vízhez és...elkezdett pancsikolni!Nagyon remekül elvolt.Ahhoz képest,hogy otthon egy lavor víztől is félt,itt nem volt semmi félelme.rendkivül élvezte a Dunát mi meg a tájat amibe belecsöppentünk.

Hol is vagyunk?

Rexi és a Duna első randevúja

Nagyon élveztünk mind a hárman ezt a helyet.Itt folyt be a Dunába az ipari víz csatorna megmaradt víze amely itt már csak kisebb erecskévé vált (a víz nagy része elmegy a földalatti csövekbe).Oda is oda mentünk persze,de bokáig süllyedtünk a laza talajba,én is Rexi is.Csupa sarak lettünk,de Rexi lemosta magát a Dunába én viszont nem tudtam.Zoli előrelátó volt,ő nem jött el eddig.Sebaj,ennyi kell.Közben feltűnt a Pentele-híd is.Innen nézve nem is volt messze.Odaátról Dunavecse irányából pedig szünni nem akaró motocross zajok szűrödtek át.Elvoltunk,Rexi még párszor megmártozott a Dunában.

Rexi nagyon élvezte

A távolban a Pentele-híd (rázúmolva,ilyen közel azért nincs)

Úgy döntöttünk nem megyünk tovább hanem visszafordulunk.Rexinek így elsőre elég ennyi.Majd egyszer...Ám mielőtt visszafelé irányt vettünk volna,még egy szokatlan dologra lettünk figyelmesek.A víz és a part találkozásánál ott volt egy fehér rózsa!Nem,nem ott nőt,hanem ott árválkodott félig a vízben,félig a parton.Zoli nem tudta mire vélni a dolgot én azonban egyből égi jelként fogtam fel.Hiszen szokatlan,ismeretlen,de nem kellemetlen dolgokkal álltalában az égiek üzennek valamit (ha esetleg valaki ezt még nem tudná).Biztosra vettem és veszem azóta is,hogy Gergő üzent valamit odaátról... de mit?Erre egyelőre nem sikerül rájönnöm,de biztos,hogy fehér rózsa rosszat nem jelenthet....Próbálok még ennek utána járni.

A fehér rózsa

Ha van valami magyarázatod rá,ne kímélj!

Ezután indultunk vissza,ugyanarra amelyről jöttünk.Érdekes,hogy visszafelé haladva mintha más lenne a táj,ezt már többször is tapasztaltuk.Valószínűleg így is van.Rexi jött hűségesen,olykor szabadon,máskor megkellett kötnöm.Viszonylag simán haladtunk.A szivattyúházaknál éreztem azt,hogy kezd fáradni a kutya,de jött továbbra is hűségesen.Felkapaszkodtunk a vidám parkba.Itt ugye kialakitottak egy kalandparkot.A bűvészkedő bmx-sek és rollerosok megzavarták a kutyát és az megijedt.Így innentől kezdve pár száz méteren át keményen húzott,alig tudtam megtartani.A stadion után nyugodott újra meg.A másik erdőn szabadon és szépen átjött,majd a harmadik erdőn ahol az erdei géppark is található újra elkapta valami gyagyaság,újra fogni kellett erősen.

Indulás vissza

Hazaérve a mi erdőkben újra rendben volt minden.Végül is hazaértünk,elköszöntünk Zolitól is.Rexi a végére alaposan elfáradt és rögtön aludt két órát.Majd megébredt,evett lementünk elvégezni a dolgát,visszajövet pedig újra beverte a szunyát.Ez a helyzet most.Szóval jól kifáradt de alighanem ez volt élete eddigi legnagyob élménye.Annak ellenére,hogy gyakorlatilag ki sem mozdultunk Dunaújvárosból remek túra jött ismét össze.Sikerült nem lemaradni az őszi fináléról és új csodás helyeket is felfedeztünk.A jelenlegi kényszerszünetben is azért sikerült két túrát összehozni októberben,bár más terveink voltak,de van amikor a kevés is több.Szóval ha sok nem is,de legalább jutott valami a csodás őszből is....

Rexi kidőlt..

A túráról most film nem készült.Kutya mellett nehéz lett volna,meg jelenleg technikai problémákkal is küzdök,még e sorok írásakor a múltkori túra filmjét sem sikerült összehozni.