Hát éppen ideje volt!Már egy hónapja nem volt túra és kezdtem mentálisan teljesen lemerülni.Móni betegsége a sok hercehurca a munkahelyi stresszek azt eredményezték,hogy folyamatosan épültem már le én is.Így hát életmentőként hatott végre egy túra.Sajna,hogy ez éppen Gergő emléktúrája volt... Egy vadiúj csuklós autóbusszal ami rendkívül kényelmes volt suhantunk ki a közeli Nagyvenyimre Zolikával.Móni ugye betegsége miatt nem tudott jönni,hiszen még mindig kórházi kezelésre szorul.Bár természetesen nagyon szeretett volna eljönni.Annyival tudtam vigasztalni,hogy majd ha felépül,akkor a túra bármikor megismételhető újra,ezen nem múlik semmi.Nem mentünk korán így fél 11 előtt értünk Nagyvenyimre.Az iskolánál szálltunk le,ide még jó fél kilométerre volt a Szent Bernát arborétum,túránk kiindulópontja.
A Szent Bernát arborétum oldalsó bejárata
Sok túra indult innen a múltban,vagy érintette ezt a helyet.Az első Egyenesen át túra is innen indult 2017-ben még Gergővel együtt... Volt már egy olyan bejegyzésem amiben le van írva,hogy végül is miért ez lett Gergő emléktúrája (2020 októberben).Szóval bejöttünk az arborétumba mint a múltban oly sokszor.Nem volt itt senki rajtunk kivül.Hiába szép és kellemes hely,ismeretlensége révén sok látogatót nem vonz.Jártunk benn egy keveset majd kilyukadtunk a réten a ciszterzi ház előtt.Párat fotózgattunk,majd indulhatott a túra.Persze eszembe jutott Gergő,annyiszor,de annyiszor voltunk itt vele...szomorúsággal töltött el,hogy most nem lehet itt velem.Na,de indultunk!
Rét a Ciszterci rendház előtt
A venyimi ipartelepre vezető úton haladva hagytuk el a települést.Érintettük azt a tavacskát amelyet csak Gergő tavának neveztem el.A jelentéktelen kis tó szépen ragyogott a napfényben.Mondanom sem kell,hogy itt is sokat jártunk...Ezután kiértünk a településről és ráálltunk a zöld jelzésű turistaútra.Ez lényegében túránk névadó útja is egyben,hiszen java részt egyenesen halad előre,pár jelentéktelen kanyarral legfeljebb.Így vágtatott át a mezőkön,sok helyen két oldalt gyönyörű fasorral.Az idő mondhatni majdnem kiváló túraidő volt.A nap sokat sütött,de helyenként erős szembeszél volt.Kissé így hűvös volt.Sok őz szaladgált a mezőkön.
Gergő tava az októberi napfényben
Egyenesen át
A szinte egyenes úton ahogy haladtunk arra lettem figyelmes,hogy egy tarkabarka pillangó meg egy fehér körülöttem röpköd,de kilométereken keresztül.Vagy hát nem is tudom,hogy egy-egy vagy több,de szerintem egy volt.Később egy fehér amelynek szárnyai a széleken kékek voltak csatlakozott hozzájuk.Hát persze,Gergő pillangói voltak azok,így jelzett,hogy ott van velünk,elvégre ez az ő túrája volt...!Bár Zolikából ömlött a szó,néha azért oda tudtam koncentrálni Gergőre is,főleg amikor a pillangok körbe táncoltak.Ahol szoktunk egy az útra merőleges fasornál (ami egyre ritkább sajnos) megkajáltunk most is.Szép idő volt,de erős cúg.
Zolika kaja után
Itt egy pirinyó magaslaton voltunk így remekül látni lehetett kelet felé Dunaújvárost,nyugatra meg Mélykútpusztát.Minden évben itt szoktunk kajálni ahogy akkor legelsőnek is még Gergővel.Egy autó jött a szántóföldön át.Mi a fenét akar ez meg?De elment mellettünk,rá az útra és illendően köszönt is.Mi meg haladtunk tovább a napfényes októberi időben.Hamarosan elértük azt az országutat amely Mélykútpusztát köti össze a 62-es úttal.A zöld jelzéstől amit nem is figyeltünk,hogy van felfestve itt búcsút vettünk,hiszen az elment balra Mélykútpuszta irányába,de mi haladtunk tovább egyenesen át!
Egy darabig beton,na nem sokáig!
Egy darabig itt betonra váltott az út,nem hiába ez vitt be a börtönhöz.Következtek a szép részek,bár eddig sem volt csúnya a túra.Itt van az a rész ahol az út mellett jobbra egy börtön van,balra meg egy erdei temető.Aztán ahogy haladunk előre úgy lesz egyre szebb és szebb minden.Elhaladtunk az mellett az istálló mellett amelynél két éve szélcsendben csapkodott az ablak...most élénk szélben sem csapkodott...!Aztán értünk a börtön árnyékába.Ez itt már jelzetlen út volt.Mondanám,hogy megérne egy jelzéssel ellátni,de nem mondom.Erről majd később.Most benéztünk a temetőbe is.Ugye tavaly nem néztünk be,azelőtt igen.Szép környezetben van ez a temető és esküszöm itt még nyugodni is jó lehet.Egyszer megkéne nézni hóban mit mutat ez a táj,biztos szép lehet úgy is.
Temető és a börtön
Mentünk tovább be a gyönyörű erdőbe.Ez az erdő nagyon szép,de nem nagy.Észak-dél irányban max ha lehet másfél kilométer,de lehet nincs annyi,nyugat-kelet irányban meg fél kilométernyi.Mégis nagyon szép!Előnye,hogy sokan nem járhatnak itt,de most mégis találtunk eldobott szemeteket,flakonokat.Száradjon le a keze az ilyen szarházi embereknek!Na ezért is nem kell ide turistajel.Sokkal többen nem járnának itt,de az a kevéssel több is,csak több szemetet dobálna el.Érdekes,hogy a korábbi években nem volt itt szemét.Az erdő gyönyörű volt,a színek változtak.Az elején még zöld volt,beljebb már sárga.Mindig is ez volt ennek a túrának a legszebb szakasza.Itt vannak némi kanyarok az útban,kicsit beljebb mentünk most olyan részekre is ahol eddig nem jártunk.Kellemes volt nagyon és itt a cúg sem volt annyira érezhető.
A gyönyörű erdőben
Gombák is voltak,de nem annyi mint tavaly,valamint megtaláltuk azokat a csontokat amely feltehetőleg egy állaté lehettek,amelyeket tavaly is megtaláltunk.Nem vitte el senki,persze minek is vitte volna.Ezután értük el az erdő legszebb helyét azt ahol az utak találkoznak és mennek négy felé.Kettőn amelyen még sosem jártunk egy kicsit beljebb mentünk az erdőbe,arra sem volt csúnya,de a harmadik volt a mi utunk!Itt mindig megálltunk fotózkodni.Az első két évben is még Gergővel,majd utána a két emléktúrán is.Hát legyen így most a harmadik emléktúrán is!Csináltunk pár képet itt a kedvenc helyemen most is.
Gergő most is itt volt velem!
A legméltóbb helyen a kedvenc helyünkön...
Örök túratársak...
Egy kisebb képét hoztam most el Gergőnek,mert a kis hátizsákban jöttem,így nem akartam nagy helyet elfoglalni benne.A célnak megfelelet ez is.Mentünk tovább,Zolika egy kis gödrös részre lett figyelmes.Emlékezett,hogy itt ökörködtünk három éve,vidáman nagyokat nevetve...persze,hogy én is emlékeztem rá.Ezután értünk ki az erdőből amely most is hozta azt amit elvártam tőle.Nem tudom miért,de nagyon szeretem ezt a kis erdőt itt és emlékszem arra is,hogy már legelső alkalommal is különös hatással volt ránk,Gergőre is.Most kiérve hála a nagy cúgnak tiszta volt a levegő,így az erdő után a réten áthaladva kitűnően látszódott a Velencei-hegység fő hegye a Meleg-hegy.A rét is legalább akkora volt mint az erdő,teljesen szavannai hangulatot árasztott sok helyen.Birkák vonultak a keleti részén.Apró kis békevilág volt ez itt.
Az erdő vége
Zolika pihen egyet a réten
A réten kölönösebb esemény most nem történt,békésen átvágtunk rajta ahogy szoktunk,majd a rét végén jobbra Perkáta felé fordultunk.Kezdtem érezni,hogy fáj a lábam,pedig hát ennél könnyebb túrát nehéz már összehozni.Persze az egy hónapos szünet és a sok munkahelyi meg otthoni jövés-menés hozta ezt most ki.Annyira persze nem volt vészes.Beérve Perkátára úgy tűnt mintha a rácalmási tökfesztivált idén itt rendezték volna meg.Egy-két tökalkotás szembe is köszönt.Elérve a kocsmához úgy döntöttünk iszunk egyet.Egy fröccsöt nyomtunk le a kocsma teraszán ahol éppen nem volt senki.Voltak olyan évek amikor itt teltház volt.Hideg volt az ital és ott ülni is egyre hidegebb volt.Így aztán mentünk tovább.
A kocsmánál
A kastélypark területére most hátulról mentünk be,ugye eddig minden alkalommal előröl tettük ezt meg.Fél négy volt,a busz most ment amivel terveztük,hogy majd hazamegyünk.Hát ez nem sikerült,sebaj majd megyünk a következővel.A parkban feltűnt az a játszó/torna tér ahol szintén ökörködtünk egy nagyot három éve.Most ezt nem tettük meg,átsiklottunk csak ezen a részen.Na de aztán az ökörködés nem maradhatott el,hiszen nem lennénk azok akik...A kastély mögött egy kerekes müanyag nyuszira bukkantunk.Hát akkor hagy szóljon!Megpróbáltunk ráülni,nem túl nagy sikerrel,de jókat nevetve.Kellett ez a kis ökörködés,most amikor nehéz időket élek...
Zolika és a nyuszi
Én is meglovagolom
Ezután a Győri kastélyban gyönyörködtünk amelybe most sem mentünk be.Sosem mentünk be amúgy eddig.Ez az októberi napfényben most is szép volt.Itt is mindig megálltunk fotózkodni.Most is.Megnéztük hátulról,megnéztük előről is.Meg az utcáról is.Szép hely és szép épület.Aztán eszembe jutott,hogy az egyik kollegám mondta,hogy menjünk el majd a helyi temetőbe ha lesz még időnk.Van ott egy szép kápolna nézzük meg,már csak azért is mert ők csinálták.Így a kastélytól búcsút vettünk és elindultunk a temető felé.Tudtam hol van,nem okozott gondot eljutni odáig.
A Győri kastély Perkátán
Az utcáról
Nem volt túl messze a temető,talán négyszáz méternyire,de lehet annyira sem.Hosszú egyenes út vitt be és meglehetősen nagynak tűnt.Beérve a távolban feltűnt valami hegység,kis pont volt csak.Én először a Vértesnek véltem,de képtelenségnek gondoltam,hogy innen Perkátáról látni lehessen egy nem túl magas magaslatról a Vértest...így azzal nyugtattam meg magam,hogy az nem a Vértes hanem valószinűleg inkább a közelebbi Velencei-hegység lehet.Hamar feltűnk közben a kápolna,oda mentünk hát megnézni.
Kápolna a temetőben
Szép volt,megérte ez a kis kitérő.Majd megdicsérem a munkatársamnak.Zolika közben elkezdett kiakadni,gyereksírokat látott.Képtelenségnek vélte az én teóriámat amely szerint ugye leszületésünk előtt tervezzük el az életünket.Nem értette az,hogy lehet,hogy valaki 11 hónapot tervez el...Én sem értem,na de ez a téma most nem is ide tartozik.Annyi maradt,hogy visszasétáltunk a helyi fő buszmegállóig,Perkáta eddig sosem látott részein keresztül.Leérve a buszmegbe láttuk,hogy még várni kell...Jó negyven perc múlva jött a busz,amellyel így fél hat magasságában még világosban értünk haza.
Kossuth szobor Perkátán
Ez volt tehát immár az ötödik Egyenesen át túra amely a harmadik Gergő emléktúra is volt egyben.Most is jó volt,már amennyire jó lehetett.Hiszen ugye meglehetősen nehéz időket élek,Gergő nincs itt,Móni kórházban a munkahelyen most sok a stressz...szóval kellett már ez is nagyon.Szép volt a túra mint mindig,különösen a mélykútpusztai erdő hozta most is magát,híven a hagyományokhoz.Továbbra is amíg tudom,addig ez a túra minden év októberében megrendezésre kerül.Ha Móni adja ég felépül akkor pedig készek vagyunk a kedvéért megismételni az év bármelyik szakaszában és kiszeretnék már külön jönni Zolikával egyszer hóban vagy ellenkező irányból megcsinálni ezt a túrát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése