Kényszerszünet

 Az ismert okok miatt úgy fest szünetre kényszerülök az év legszebb hónapjában.Mégpedig túraszünetre.Pedig nagyon készültem az év ezen időszakára,hiszen aki olvasgassa ezt a blogot az tudja,hogy legjobban a szeptember végétől,november közepéig tartó időszakot kedvelem a legjobban,mert szerintem ilyenkor a legjobb túrázni és ilyenkor legszebb a természet is.Idén azonban úgy tűnik kimarad ez az időszak... Pár bejegyzéssel ezelőtt már írtam róla.A lényeg az,hogy Móni aki Gergő édesanyja és csapatunk egyik tagja,hiszen időnként eljön egy-egy túrára stroke-ot kapott.Az első ijedtségben és napokon azt tapasztaltuk,hogy a jobb oldala lebénult.Természetesen kórházba került.Talán némi esély van rá,hogy felépülhet,hogy annyira mégsem súlyos a helyzet mint első látásra tűnt...Persze korán sem rózsás azért a helyzet...Hosszú rehabilitációs időszak vár Mónira ami túraterveinket is befolyásolja.

Móni itt még boldogan a balatonalmádis túrán

Nekem ugye van egy nem is olyan kicsi kutyám.Amire legtöbbször Móni szokott vigyázni azoknál a túráknál amikor én megyek,de ő nem jön.Ha néha eljön akkor az ő édesanyja vállalja be,de ez évenként maximum 4-5 ilyen alkalom.Na most Móni jelenleg kórházban,de ha ki is jön felépülése hetekig eltarthat,a kutyára még képtelen lesz vigyázni.Az anyja meg örülök,ha most akkor figyel a kutyusra amikor én dolgozom.A helyzet így olvasva lehet egyesek számára mulatságos,de nekem nem kevés gondod okoz... Így ugyanis kényszerszünetre kényszerülök a kutya miatt és én aki heti szinten járt el túrázni,szóval nem egyszerű egy helyzet,jelenleg nem is tudom mitcsináljak... Természetesen a legfontosabb dolog,hogy Móni rendbe jöjjön,minden más csak másodlagos.Így az a hat-hét túra amit erre az időszakra terveztem nagyon úgy tűnik könnyen elmaradthat.

Gergő tavalyi emléktúráján...

Ami biztos,hogy Gergő emléktúrája az Egyenesen át,meglesz tartva.Minden más kétséges.Az emléktúra meg valószínűleg Móni nélkül kerül most sorra,hiszen ha ki is kerül a kórházból aligha tud eljönni.Természetesen bármikor amikor újra olyan állapotba kerül,hogy eltud jönni a túrát készek vagyunk megismételni.A többi túra pedig jelen állás szerint 90% hogy elmarad.Persze én sem adom fel,amint tudok megyek.Mondtam Zolikának és Manónak menjenek most nyugodtan ha tudnak,most ne várjanak rám.Friss túrabeszámolókkal is lehetetlenség lesz most jelentkezni,pedig ezek a blog legolvasotabb bejegyzései.Szóval akit érdekeltek itt nálam ezek a dolgok,azoktól most egy kis türelmet kérek.Lesz folytatás,csak még azt nem tudom mikor...Legfontosabb most,hogy Móni felépüljön.Szépen,de lassan halad ebben.Baj ne legyen már ennél is nagyobb...

A tavalyi emléktúra filmje: