Mivel egy kis kényszerű szünet állt be a túrázásaimban,a blogot mégis illik valamivel feltöltögetni,így hát elővettem a mélyből a Szalki-szigetet,amelynek képe be-be villan az agyamba a napokban.Egyértelmű jel,hogy azért,hogy írjak róla.Na hát akkor legyen.A Szalki-sziget városunk fő szigete.Van pár sziget még a környéken,de egyértelműen ez Dunaújváros szigete.Maga a sziget észak-dél irányban,hát becslésem szerint nagyjából talán két kilométernyi lehet.A legnagyobb szélességénél pedig kb. 3-400 méter.A sziget két részre osztható.Az északi rész.Itt van a szabadstrand,a kemping a halászcsárda,sétányok stb.Itt kerülnek sorra olyan rendezvények mint a Rockmaraton vagy az augusztális.De volt már itt cserkésztalálkozó meg sok más dolog is a történelemben már.A déli rész egy más világ.Itt nincsenek rendezvények.Itt van egy erdő,egy kikötő,egy elhagyatott ruhagyár,egy használaton kivüli vízmű.Vezet egy út ugyan az erdőben,de az beletorkollik egy kerítésbe.A kikötő és a vízmű kerítésébe.A két részt a szigetre bevezető út választja el egymástól.
 |
| A Szalki-sziget egy része |
A sziget tulajdonképpen egy jó hely.Ám mondom a népek számára az északi része a vonzó.Mi persze bejártuk már a déli részt is.Talán óvodás koromban járhattam itt először amikor lehoztak a strandra minket.Aztán ahogy nőttem úgy jöttem le egyre többször.A nyolcvanas években valóságos turisztikai nevezetesség volt a sziget.A szabadstrand fénykorát élte,miként a kemping is,ahol holland és német turisták szálltak meg rendszeresen.Virágzott a halászcsárda és járt a komp amely a Duna túlpartjára vitte át az embereket és hozta onnan.Aztán a kilencvenes évekre hanyatlásnak indult az egész,volt olyan időszak amikor úgy nézett ki az enyészeté lesz az egész.Szerencsére a kétezres évekre felismerték a szigetben rejlő potenciált és fokozatos fejlesztésnek indult az egész.Kis zsiliphídat csináltak az északi végbe,mert a különféle fesztiválok egy része átnyúlt a szárazföldre.A kempinget helyrehozták a sétányokat is.Szinpadokat,öltözőket.Most is folynak egyes részeken a felújítások.Egy kisebb szálloda is helyet kapott a szigeten.A komp ugyan megszűnt,de az északi rész kifejezetten vonzóra sikerült végre.
 |
| A Szabadstrand-öböl |
A déli,ipari részen persze semmi a nagyközönség számára vonzó nem akad a mai napig sem.Pedig ezt a részt is fellehetne futtatni,sétányokkal,tanösvénnyel akár..de nem a déli rész közepéig ellehet menni.Ott azonban ott a kerítés...mi persze elmentünk tovább is...Nem is tudom mikor hozhattam le Gergőt először a szigetre.Még kicsi volt talán négy-öt éves.Meséltem neki egy sínről amely egyenesen belevezet a Dunába.Persze mindenképpen látni akarta.Útra keltünk hát és könnyen meg is találtuk a helyet a déli rész azon részén amelyen még szabadon lehet mozogni.Valóban egy a város és a kikötő felől jövő sín szó szerint belevezetett a Dunába.persze mert itt anno pontonhíd létesült egykor és azon mehetett át a vonat.A híd eltűnt aztán,de a sín itt maradt.Gergőnek persze nagyon tetszett a dolog és itt a sín alatt dobálgattunk be először köveket együtt vele a Dunába.valamikor 2004-2005 táján...
 |
| Gergő ott bohóckodik ahol a sín a Dunába vezet.Sajna csak ez a képem maradt meg... |
Teltek múltak az évek,ide rendszeresen lejártunk ezután.Persze a rendszeres az kb.évi egy alkalom lehetett.De lejárkáltunk a Dunába vezető sínhez...érdekesség,hogy Gergő halála óta nem voltam itt,de majd egyszer eljövök... Közben bennem már gyerekkorom óta érlelődött egy gondolat.Jó lenne egyszer elmenni a sziget legdélibb pontjához.A kerítés miatt ugye ez nem tűnt egyszerűnek.Egyszer mégis előálltam az ötlettel Gergőnek,aki persze egy jó kalandért mindent bevállalt.Így egy nap,talán 2014-15-ben úgy döntöttünk letúrázunk a legdélibb ponthoz.Bármi is lesz megpróbáljuk.Ugye mi már korábban is felfedeztük az utat elálló kerítést.Gondoltuk majd valahogy átmegyünk,vagy átbújunk alatta.A kerítés a Dunába vezető síntől hát kb.250 méternyire délre lehetett.Belevágtunk!
 |
| Túra a sziget déli vége felé |
A kerítésnél ahogy azt sejtettük áttudtunk bújni valahogy.Egy vízmű telepen találtuk magunkat.Gondoltam előbb-utóbb valakinek majd csak szemet szúrunk azt jól kizavarnak.Vállaltuk a kockázatot.Ám nem volt ott senki,nem zavart ki senki.Minden különösebb gond nélkül áttudtunk menni a telepen amely olyan 300 méter hosszú lehetett kb.Különféle vízzel kapcsolatos dolgok voltak ott,alighanem kútak.A telep déli végénél szintén egy kerítés volt,ám rajta egy kapu.Vajon ki akarhat onnan jönni?Arra már nem emlékszem,hogy a kapun mentünk-e ki,vagy a kerítésnél bújtunk-e ki,de sikerült ez is.A déli vég vagy olyan 70-80 méternyire volt,ám odáig egy áthatolhatatlan dzsungel állta utunkat.Persze ezt is legyőztük,nem kis nehézségek árán.Elértük a déli véget amelyről már gyerekkoromban is álmodoztam.Nem minden újvárosinak sikerül ez,sőt nagyon keveseknek.Nekünk Gergővel sikerült!
 |
| Az elhagyatott vízműtelep a szigeten |
A túrát egy-két év múlva megismételtük,hasonlóan sikeresen.Erről készült egy videó,majd a bejegyzés végére beteszem.Úgy terveztük majd időnként eljövünk újra és újra megcsinálni ezt a nem mindennapi túrát,de többé nem jöttünk sajna... Így hála Gergőnek kétszer is eljutottam a déli végpontra.Egyedül már nem jövök többé,jelenlegi túratársaim meg nem hiszem,hogy bevállalnának egy ilyenfajta kalandot.Tehát ez volt a szigeten a két fő túránk.Pár túra aztán érintette még a szigetet,de annak már főleg az északi részét.Ugye erre jöttünk akkor is amikor a szigetekre betudtunk menni száraz lábakkal.Azokon a túrákon mindig keresztül jöttünk a Szalki-szigeten.Összeségében 10-15 túránk érinthette a Szalki-szigetet az évek alatt.Persze engem még sok minden más is fűz ide.
 |
| Mint minden,ez a sziget is ősszel a legszebb |
Itt ismertem meg például az első csajomat 1987-ben.Ide jártunk le Lajos haverommal éjszakánként gyerekkorunkban amikor úgy szöktök ki otthonról egy jó kaland kedvéért.Számtalan strandolás,vizibiciklizés,kenuzás fűz ide.A halászcsárda amelyben szüleimmel jártam utoljára vagy 40 éve... Itt béreltünk ki egy szabadidő házat mikor a bátyám gyereke ballagot,ugyanitt volt egy nyugdíjas búcsúztatónk.Életem legnagyobb szerelmét is lehoztam ide,sok koncerten voltam itt.Na és persze a Gergővel megélt kalandok.Gergő távozása óta háromszor voltam itt,tehát az évenként egy alkalom.Pedig jó hely,szeretem is.Mindig szívesen jövök ide.Ezen keresztül vezet az út Gergő-szigetéhez is...Ez a mi kis szigeti történelmünk.A Szalki-sziget amely 2016-ban elnyerte az év dunai szigete címet is.Végül akkor álljon itt az a film amely a második túránk volt a déli végre:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése