Remeklő ősz - összefoglaló

 Bár mondhatni rendkivül megkeseríti életünket a koronavírus járvány,ám megakadályozni szerencsére nem tudta,hogy túrázásilag nagyszerűen alakuljon az év.Ott fejeztük be nyár végén,hogy remek volt idáig ez az év.Szerencsére a folytatás is hasonlóan alakult,az ősz szokásához híven hozta a közelezőt,sőt talán még többet is.Így aztán az őszi idényt lezáró összefoglaló írásakor,azthiszem dörzsölhetem a tenyerem.Egy évvel ezelőtt még Gergő hiányát érezve egy hasonlóan jó ősz után azt írtam,hogy valahol elvesztettem a hangulatomat.Nos Gergő ma sem hiányzik kevésbé,de most éppen azt érzem,hogy nagyon is van kedvem ezekhez a remek bulikhoz,ezekhez a nagyszerű túrákhoz.Nos akkor nézzük át,hogyan alakult az ősz.

Veszprém csodái

A nyári összefoglaló megírását követően még volt egy meccstúránk ami a Népligetbe vezetett.Ez persze még a nyár része volt.Csapatunkat kísértük el,ott játszott bajnoki mérközést.A negyven fokban kishíján odasültünk a lelátóhoz és sajnos ki is kaptunk.A népligeti buli nem ezért maradt emlékezetes,hanem mert találkoztam Józsi barátommal,akitől egy magyar válogatott mezt kaptam ajándékba.Ezt követően kicsit nehezen indult be az ősz,de beindult és aztán nem volt megállás.Elöször egy számomra nagyon kedves városba érkeztünk Zoli barátommal.Barátságok és egy volt szerelem is fűz Veszprém városához.Ide jöttünk szeptember közepén.A város érdekességei után egy kisebb túrát tettünk a környéken,melynek fénypontja alighanem a Gizella királyné kilátó volt.Túra végén pedig a helyi állatkertben töltöttünk három órát,alig értük el az utolsó hazainduló buszt.Nagyon kellemes és klassz buli volt.A veszprémi kirándulás után az igen közeli Janitsáry-Szávits kúriához mentünk ki,amely szinte még Dunaújvároshoz tartozott.Itt mi mondtunk igent egy invitálásra Zolival,ugyanis a Dunaújváros mesél közösségi oldal kezelője Tamás hívott meg minket megnézni a kúriát.Megérte a szellemházat igéző kastély felkeresése,amit túra végén egy jó sörrel fejeltünk meg.

A kúriában

Ezzel a szeptembert le is tudtuk.Következett az év túrázásokra legalkalmasabb időszaka.Ugye nagyjából szeptember végétől,november közepéig tart ez az szakasz.Úgy akartam,hogy ezekben a napokban amikor csak lehet majd megyek.Csak reméltem,hogy ez összejöhet,de végül is összejött.Az októbert a Mecsekkel kezdtük.Megígértem,hogy amint kész lesz a Zengő új kilátója én azon leszek,hogy minél hamarabb felkeressem.Ez a túra eredetileg áprilisban lett volna,de akkor a vírus miatt elmaradt.Vírus most is volt,de már ez senkit nem érdekelt.A túrára elkisért Zolin kivül,Manó és a Tizedes barátom is.A túrát Zengővárkonyból kezdtük,megnéztük a Rockenbauer sírt,majd körbejártuk Pécsváradon a várat és onnan kapaszkodtunk fel a Zengőre.A fingató részek ellenére,az év egyik legjobb buliját hozta a túra.A kilátó tetszett,viszont a tömeg amely ugyanekkor kereste fel már nem annyira.Túra végén következhetett a szokásos babgulyás Hosszúhetényben,ahová természetesen még visszatérünk majd!

Manóval és a Tizedessel a Zengőn

Nem sokkal ezután,október 23-án a Gemenci erdőbe tértünk vissza.Ide Zoli és Móni jött velem.Egy 16km-es kört szándékoztunk menni a csodás őszi erdőben,részben azon az útvonalon amelyen majdnem egy éve Manóékkal is jártunk.Pörbölyről indult a túra,pontosabban az ökoközponttól,a falutól 1km-re keletre.Kellemes kör volt,szinte tökéletes időben,egy igen könnyű terepen.Móni persze elfáradt.Kellemes kiruccanás volt ez is.Hazafelé pedig még Szekszárdon sétáltunk kicsit.

A Gemenci erdőben

Hűen a hagyományokhoz,még októberben megakartam csinálni Gergő emléktúráját az Egyenesen át túrát.Erre már csak egy napunk maradt,így október 31-én vágtunk neki a közeli Nagyvenyimnek.Szintén Zolival és Mónival jöttünk.Elöször az ősz,sőt az év folyamán nem volt igazán jó az idő.Elvolt borúlva és erős szél fújt.Ez eddig soha nem volt jellemző erre a túrára,persze ez nem tántorított el.Így is jó buli volt.Tavaly ugye ezen a túrán kaptunk bőven jeleket Gergőtől,hogy velünk van.Most nem igazán...talán ami furcsa volt az az uton átfutó egér,amit Móni hála sasszemének észrevett.Ez azonban úgy éreztem,nem Gergő álltal küldött jel volt.Szóval most nem voltak túlvilági jelek,de bíztam és hittem benne,hogy Gergő most is ott van velünk az ő emléktúráján.

Gergő emléktúráján a mélykúti erdőben

A novembert a magyar Grand Canyonnal nyitottuk.A Rókahegyi kőfejtő felkeresése már régi tervem volt,talán még Gergővel is tervezgettük hajdanán.Most sikerült megvalósítani.Rendkivül kellemes őszi túraidőben az óbudai Aquincumból induló túrára most is Zoli jött velem és velünk tartott most is Manó és a Tizedes.A Mocsáros dülőn átvezető túra elképesztő látványosságokkal szolgált.Manóék nagyon élvezték.Bejártuk alaposan a kőfejtőt.Majd úgy terveztük megyünk egy kört Üröm érintésével.Ám ott elakadtunk,a gyenge jelzések és a nagy dumák közepette kissé eltévedtünk.Így nem jöttünk már vissza Csillaghegyre,hanem Ürömtől busszal indultunk vissza.Remek buli volt ez is.

A magyar Grand Canyon

Ezt követően hozták be a szigorításokat,mert a koronavírus járvány nem akart csökkeni vagy visszavonulni.Ennek fő eleme az este 8 óra utáni kijárási tilalom volt.Így innentől kezdve úgy kellett túrát terveznünk,hogy abból este nyolcra hazaérjünk.Manó a Mecsekbe tervezett egy túrát,amelyet így nem tudtunk megvalósítani,ezt el is tesszük azokra az időkre amikor majd feloldják a kijárási tilalmat.Ez helyett került a képbe újra a Rétszilasi tavak.Ugye itt nyár elején jártunk,akkor a 23 tónak csak a nyugati részét jártuk be,most akkor következhetett a keleti rész,ezt amúgy is terveztük Zolival.vele jöttünk,a borús ködös időben.A köd ugyan feloszlott ám a békésnek induló túra valóságos rémálommá vált.Ugyanis egy vadászat kellős közepébe csöppentünk és több horrorisztikus dolgot is láttunk és kis híján agyon is lőttek minket.Ez mondhatni nem volt egy kellemes túra,melynek legnagyobb élménye az volt,hogy túléltük.

Örspusztán a Sárvíz partján,miután túléltük a lövöldőzést...

Az ősz utolsó túrája pedig egy ősklasszikus volt.Szintén Zolival,aki Gergő elvesztését követően fő túratársam lett.Dunavecsére vettük az irányt.Küldetésként fogtam fel,hogy megtaláljam Nagy Zsuzsika,Petőfi egykori szerelmének a sírját.Már csak azért is,mert amikor Gergővel kerestük nem sikerült.Kellemes túraidőben csodás Duna menti tájakon haladva értük el Dunavecsét ahol rendkivül könnyen megtaláltuk Zsuzsika sírját.Nem is értettem,ez korábban miért nem sikerült.Egy Dunai naplementével zártuk a túrát és az őszt is.

Zsuzsika sírja Dunavecsén (középen)

Ez volt tehát az ősz,amellyel nagyon megvagyok elégedve.Nyolc látványos túra jött össze,amelyek zömén nagyon jól elvoltunk.Becsült adatom szerint nagyjából 120 km-t túráztunk ezen az őszön.A nyolcból mind a nyolc túrán ott volt velem Zolika,Móni kettőn,Manó és a Tizedes is kettőn.Egyen pedig Tamás.A folytatás nagyban függ a koronavírustól.Kitart-e még,fokozódik vagy csökken?Lesznek-e még további szigoritások,ez marad vagy visszavonják-e ezeket?Ezektől függenek a téli túratervek,ennek a fényében próbálom megtervezni a téli túrákat,amelyekről rövidesen,decemberi első bejegyzésemben lehet majd olvasni!

Az ősz filmjei: