Hiába igyekeztem meglesni az elmúlt hetekben a természet őszi (vagy ha úgy tetszik évi) csúcspontját,nem akart összejönni a dolog.Hiszen sem a Mecsekben,sem a Gemenci erdőben,sem itt a közeli Mélykúti erdőben bizony még nyoma sem volt az őszi finálénak,holott az időpont szerint itt-ott azért már illő lett volna,hogy legyen.Végül lemondtam róla,vagyis inkább lemondtam volna,ám a Gergővel megköttetett fogadalom ezt nem engedte.Azonban hiába kerestem az alkalmakat a helyeket,úgy tűnt ez idén nem jön össze.Ma úgy alakult,hogy elküldtek szabadságra,az idő is hirtelen jó lett az egész heti szürkeséget követően.Adta magát a dolog,hogy a kutyussal lemegyünk ide a "mi" erdőnkbe.Belépve a szentélybe örömmel konstatáltam,hogy itt éppen zajlik az őszi finálé.Belecsöppentem annak egyenesen a közepébe.
 |
Idehaza kaptam el az őszi finálét...(sajna van olyan mókus aki erdőbe parkol a kocsijával...)
|
Ha már így alakult,úgy döntöttem körbejárom az erdőt.A réteken majd elengedem a kutyát.Igen ám,de az utakon húzott kegyetlenül és pokoli nehéz volt így fotózni,ráadásul úgy,hogy ne lógjon bele a képbe.Ugye mert az igazán szép és érdekes dolgok inkább az utakon voltak mint a réteken.Videót viszont így esélytelen volt csinálni.Mindegy,így is örültem,hogy idén sem maradok finálé nélkül,hiszen ez az esemény mondhatni hozzánk tartozott (nem olyan rég írtam le az őszi finálé történetét).Ám nem gondoltam,hogy most éppen a hazai pályán fogom ezt látni.Sebaj,lényeg az,hogy idén sem marad el,őrizhetem tovább a hagyományokat.
 |
Beragyogó napsugár
|
Különösebb esemény amúgy nem történt,a kutyusom minden eddiginél rosszabb volt,a vízes füben szaladgálva rendre nekem ugrott és hát sehol sem fogadott szót.A héten nem voltam lenn vele úgy,hogy szaladgálni tudjon,így sok pótolni valója akadt ezek szerint.Eszembe jutott a tavalyi finálé amikor meglehetősen szomorú voltam a Rácalmási-szigeten.Most nem volt idő szomorkodni,hála a kutyusnak,így legalább viszonylag vidáman telt az őszi finálé.Gondolom Gergő is így szerette volna inkább.Az egyik másik réten őzek rongyoltak át,szerencsére a kutya nem vette észre,mert képes lett volna utánuk futni.
 |
Az őszi réten
|
A kutya az őzek nélkül is alaposan kiszaladgálta magát.Egy ponton eltűnt a sűrűben és mivel még igen fiatalka,kicsit megijedtem,hiszen csak sokadik hívásomra jött elő.A rét után gondoltam folytattjuk a körsétát az erdőben,de arébb gépek zúgtak,a fákat darálták,így nem mentem arra,hanem mellékutakon igyekeztem kijutni a pompás őszi erdőből.Ez sikerült is,útközben még próbáltam fotózni amikor és amiket tudtam,a kutya úgy tűnt nem fáradt el a sok szaladgálásban,húzott nagy erővel továbbra is.
 |
Az erdő közepén
|
Hát ennyi volt a már nem remélt őszi finálé.Igazából a holnapi Rókahegyi kőfejtős túrában reménykedtem még,hogy majd ott sikerül elkapni az őszi finálét.Ám holnapra már borús időt jósolnak,úgy meg eleve nem olyan szép.Így ma mintha valami láthatatlan erő vezetett volna le az erdőbe a csodás és kellemes napfényes időbe,hogy lássam és ne maradjak idén sem őszi finálé nélkül.Persze én már nagyon is jól tudom mi volt az a láthatatlan erő.Pontosabban ki...
 |
Ikonikus hely az erdőben...
|
 |
Hazai pálya...
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése