Rémálommá vált túra

 Még a nyáron jártuk be a Rétszilasi tórendszer nyugati részét.Már akkor elhatároztuk,hogy egyszer majd eljövünk bejárjuk a keleti részt.Mivel a mai napra tervezett mecseki túránkat meghiúsította a 8 órától elrendelt kijárási tilalom,elővettünk a talonból a Rétszilasi tavakat.Úgy gondoltuk akkor itt az alkalom,irány a keleti tavak bejárása!Utólag már úgy gondolom,lehet nem kellett volna,mert ezen a túrán aztán történtek nem várt események.Na de ne szaladjunk ennyire előre,menjünk szépen időrendi sorrendben.Reggel kevéssel hét után indultunk vonattal a közeli Rétszilasra.Meglepetéssel töltött el a dolog,hogy végre a régi cseh piroskákat lecserélték mutatós és színvonalasabb katicákra,ha jól tudom szakmai nevükön talentekre.Végre igényes vonatok indultak innen dél és nyugat felé is,nem csak a fővárosba.

Végre Katica!

Hamar,alig több mint félóra alatt Rétszilason voltunk.Párás ködös idő fogadott,de ennek is megvolt a maga fillingje,nem beszélve arról,hogy régóta vágytunk már egy misztikus ködös túrára.Azonban boritékolható volt,hogy a köd hamarosan felszáll.Így is lett.Erre nem voltak jelzett utak,így alaposan megnéztem előre a térképen merre is kell menni.Ám mielőtt még belevágtunk volna a túrába elmentünk Rétimajorba.Ugye a Rétszilasi tórendszer 23 tóból áll,ennek az egésznek a központja Rétimajor,amely az első tavon kialakított mesterséges sziget (ha jól tudom).Nyáron is innen indult a túra,de itt is végződött.Hála a koronavírusnak most semmi nem volt nyitva és nem is igérkezett annak,hogy a nap folyamán kinyit.Pedig van itt halászcsáda,látogatási központ,múzeum is.Így egyértelműnek tűnt,hogy most nem ide jövünk vissza.Úgy döntöttünk,hogy elmegyünk egészen Sárbogárdra és majd onnan megyünk haza.Előtte kívántunk kicsit itt Rétimajorban körülnézni,mert azért szép hely.

Híd a Sárvíz felett

Ezt meg is tettük,de több minden meglepetésként ért minket.Pl.lebontották azt a wc épületet amit még a nyáron használtunk.Nem értettük miért,mert teljesen jó állapotban volt.Még nem írtam:Zolika tartott velem erre a túrára.Aztán "Matula" kunyhója köré járdát csináltak épp,ez nem volt még itt a nyáron.Munkálatok folytak tehát erre,persze szombat lévén nem most.Kicsit bóklásztunk még Rétimajorban,a köd felszállt és eléggé szürke idő lett.Valószínűsíthető volt,hogy a napfényt ma nem látjuk.Még kimentünk a kettes tóhoz arra a molóra amire nyáron is,majd búcsút vettünk a majortól.Egy kiskutya szegődött mellénk (mint a régi szép időkben amikor Gergővel jártuk a világot,rendszeresen mellénk szegödőtt egy kedves állatka).Üdvözöltük és megsimogattuk,aztán az ő útjai másfelé vezettek,mi pedig elindultunk a "vadon" felé.

Rétimajor partjai

Kissé sáros nádassal ölelt út vitt be a keleti tavak felé,később aztán már jól járható volt.Talán még szép is volt.Mentünk rajta szépen,közben a távolban lövések dörrentek.Elhaladtunk a Rétszilasi állomás mellett,majd az út néhány szép rész után belevezetett a semmibe.Nem tudtunk tovább haladni.Kénytelenek voltunk visszafordulni,de szerencsére észrevettük a leágazást,az vitt tovább a keleti tavak mellett.A legtöbb helyen nem lehetett kilátni a tavakra,mert a nádas takarta,sebaj mentünk tovább.Tudtam úgy is lesz olyan pont,ahonnan lesznek rálátásaink majd.Ám újabb lövések dörrentek és sorban egyre másra egymás után...és már nem tűnt olyan távolinak...Arébb láttunk valamit.Elsőre azthittem valami betontömb,aztán közelebb érve a látvány felülmúlta képzeleteinket...

Út az állomás mellett

A ketrec a madarak és az állatmaradványok.Mi ez???

Egy ketrec volt amit én távolról még betontömbnek néztem.Benne négy madár bezárva!Talán varjak,nem tudom,nem értek hozzá.Már ez is felháborított.De a lent a földön meg valami állatmaradványok voltak,kibelezve,fele megrohadva meg elfogyasztva.Tán a madarak ették meg?Hát ez meg mi a franc volt itt?Kezdett szétbaszni az ideg,kiakartam szabadítani a madarakat,de úgy volt kialakítva a ketrec,hogy ezt nem lehetett...Vajon ki süllyedhet idáig,hogy ezt így megtegye?Mire képes még az ember?Nem tértem/tértünk magunkhoz a látványtól.Mi ez az egész?Legális egyáltalán?Óriási felháborodással indultunk tovább és mélységesen sajnáltuk a madarakat.Még e sorok írásakor sem tudom mire vélni a dolgot és értetlenül állok előtte...

Végre rálátás a tavakra!

Újabb és újabb lövések dörrentek és egyre közelebbről...miért éreztem úgy,hogy ezeknek a pöcsfejű vadászoknak köze van a négy madár mostoha sorsához?Amúgy meg ha vadászat folyt a környéken nem kellett volna egy figyelmeztető táblát kirakni?Nem kellett volna mondjuk Rétimajor közösségi oldalára valamit kitenni ezzel kapcsolatban?Erős undorítóan büdös halszag keveredett közben a levegőben...ez sem súgallt jó dologra... Arébb pedig egy gyönyörü feltehetőleg fiatal rókát láttunk.Egy baj volt vele.Megvolt dögölve... kezdett az egész túra olyanná válni mint valami rémálom.Na de elértünk egy olyan helyre ahol végre jó kilátásunk volt a tavakra.Ám sokáig nem élvezhettük.

A mezőn

Láttam végre az út bevezet a tavak közé,éppen két tó között vezetett el és végre igen-igen szép volt minden.Ám ahogy indultam volna arra újabb lövések dörrentek és immár egészen közelről.Ijesztő volt!El is ordítottam magam,hogy a kurva anyátokat!Ettől mindenesetre megijedtünk,oké nem ránk lövöldöztek hanem feltehetőleg a tavak felett szálló madarakra,de mivan ha egy lövés célt téveszt?Zavaraó volt és ijesztő.Úgy döntöttünk eltávolodunk kicsit a tavaktól és beljebb megyünk a mezőkre.Úgy tűnt arra is ment út.Valóban ment,de csak egy darabig.Mert aztán belevezett a nádasokkal ölelt szántóföldekbe.Amik már alaposan felvoltak szántva.Sáros barázdák közt tudtunk csak haladni,de legalább a lövések már távolódtak.Ám átkelve a szántóföldön újabb tónál bukattunk ki.

A palack melletti részek

Itt ez újabb szokatlan dologra bukkantunk,legalábbis ilyen helyen megítélésem szerint szokatlanra...Egy gázpalackra!Csak lestünk mint maci a málnásba,de csináltunk pár szép képet,mert ez itt újabb szép rész volt.Aztán ahogy indultunk el,közvetlen közelünkben három óriási hangerejü lövés durrant.Hát ezektől majdnem bekakáltunk... Amilyen gyorsan csak tudtuk behatoltunk a barázdás sáros szántóföldre,minél távolabb a tavaktól.. Kezdtem nagyon kiakadni.Mi a faszért nem lehet itt nyugodtan túrázni,nyugodtan körbejárni a tavakat?Amikor maga Rétimajor weboldala és sportolásra köztük túrázásra búzdítja a jónépet... Szerencsére újra távolabb kerültünk a lövésektől és a sáros szántóföldnek is vége lett.Újabb füves mezők jöttek.Amik aztán egy újabb tóhoz vezettek ki...Na mondom ha itt is lő valaki,azt már megölöm.

Végre egy csendesebb tó

Ez már Örspusztán volt,ez a tó.Ide úgy tűnt nem érnek el a vadászok.Noha a lövéseket továbbra is lehetett hallani,de már biztonságosnak tünő távolról.A teljesen rémálommá vált túrán elöször sikerült kicsit rendezni sorainkat... Mentünk tovább,kiértünk az örspusztai vadászházhoz és duzzasztóműhöz.Itt már folyt mellettünk a Sárvíz,amely nem is tudom folyó volt-e vagy csatorna.Azthiszem utóbbi.Egy zsilipszerű építmény volt a vízen,arébb pedig egy hídon egy országút haladt át rajta.Elöször a túrán megálltunk és megkajáltunk itt.Egy alkalmazásnak hála pontosan tudtuk már mérni mennyit mentünk.A 13.kilométernél tartottunk,persze ebbe benne volt minden méter amit mentünk.

Örspusztánál

Átkelve az országúton maradtunk a Sárvíz nekünk jobb partján,hiszen tudtuk több híd nem lesz rajta és nekünk majd innen lesz leágazásunk Sárbogárd felé.Athittük végre biztonságban vagyunk mikor újabb lövések dörrentek egészen közelről..A túlparton a nádason túl volt még három tó és úgy tűnt ezekre is jutott vadász... Nem volt visszaút,nem tudtuk itt hova menni,mező sem volt a töltés alatt mocsaras nádas húzodott.Maradnunk kellett a töltésen,csak nem lőnek ide be ránk...Horgászokat láttunk a Sárvíz mentén,ettől kicsit megnyugodtunk.Ha őket nem zavarja a lövőldözés akkor minket minek zavarjon?Nyilván nem lőnek erre... 

Búcsú a Sárvíztől

Egy idő után aztán magunk mögött tudhattunk mindent.A túlparton már nem volt több tó és nem volt több vadász és nem volt több lövés.Végre!Rémálomba illő volt az egész túra!Arébb megleltük a leágazást is.Búcsút vettünk a Sárvíztől,alighanem örökre.A történtek után nem valószinű,hogy valaha is szervezünk még erre a környékre túrákat... Sárbogárd felé furdulva végre célegyenesben voltunk,ám hosszú út vitt be a városhoz,vagy négy kilométernyi!Egy temetőbe torkolott bele aztán,ott benn meg láttunk padokat.Így mivel nem volt más,bementünk a temetőbe kicsit megpihenni. 19 kilométernél jártunk,holott előzetesen a térkép alapján 16 körülinek véltem a túrát.Jó ebben benne volt a Rétimajori keverés és a szántóföldeken,meg a mezőkön való kerülés is.

Sárbogárdi park

Sárbogárd....hát nem a világ legszebb városa...így sok időt nem is fecséreltünk rá,elsétáltunk a vasútállomásig,megvettük a jegyeket hazáig,majd jártunk egyet az állomás környékén,mivel még volt egy óránk a vonatig.Egy kellemes park ugyan volt itt,abba bementünk és benéztünk egy sárgára a közeli helyi tescoba is.Aztán sétáltunk vissza az állomásra.A hazaút is olyan volt mint az egész nap... Pusztaszabolcson átkellett szállni,de rohanni kellett,hogy elérjük a vonatunkat,mert azok nem ugyanazon peron két oldalára jöttek be... Végül aztán elértük és innen már sima volt az út haza.

Sárbogárdi vasútállomás

Hát érdekes nap volt,érdekes túra,amely valóban valóságos rémálommá vált menet közben.A ketrec,a döglött róka,a gázpalack,az egyre közelebbi lövések...Ilyesmiben még sosem volt részünk.Ehhez jött még egy csúnya udormányos szürke idő.Nem ez volt életünk túrája az biztos,sőt úgy fog belekerülni a krónikába mint a valaha volt egyik legrosszabb túránk.Szerencsére ilyenből nem sok akadt.Egy valami biztosnak tűnik most (persze idővel változhat) - a Rétszilasi tavakhoz nem jövünk többé.Ez a hely itt nem azért van létrehozva,hogy az ember túrázzon.Már nyáron is éreztem ezt,de most teljes bizonyosságot nyert a dolog.Hát ennyi a rémálmos túra krónikája amin külömben egészen pontosan 21,34km-et mentünk.