Természetesen soha nem feledkezem meg Gergő névnapjáról amely éppen ma van.Én már el is küldtem jókívánságaimat a felhőkön túlra,amit odaát fogadtak is,bármily hihetlen is.Odaát ugye nincsenek földi neveink,de nekünk úgy maradnak meg hozzátartózóink az emlékeinkben ahogy az életünkben is ismertük őket.Több mint valószinű,hogyha Gergő még itt lehetne velem földi fizikai valójában,alighanem egy túrát kért volna ajándékba névnapjára.Amit persze teljesítettem volna,még ebben a 8 óra utáni kijárásos tilalmi időkben is.Valószinűleg találtunk volna egy olyan túrát amelyből nyolcra hazaértünk volna és az is valószinű,hogy az nem az álltalunk legutóbbi rétszilasi tavas túra lett volna.Dehát ugye nincs ha,Gergő nincs itt,így túrát ajándékozni nem tudok.Bárhol is legyen a mindenségben azért boldog névnapot neki!
 |
| Mi mással kívánhatnék boldog névnapot mint az utolsó kilométer emlékeivel... |
Aztán nagy igyekezetemben ahogy tavaly is,idén is megfeledkeztem a blog születésnapjáról ami ugye november 13-án van.Most lettünk négyévesek.Éppen négy éve,hogy útjára indult a "labda"...Jó ötlet volt annak idején belevágni,Már hetekkel az indulás előtt megvolt az ötlet,de az is lehet,hogy hónapokkal előtte,ám mindig azon agyaltam,hogy milyen tartalommal tudom majd megtölteni a blogot,hiszen a havi egy-két esetleg három túra ezt így nem fogja betölteni.De aztán menet közben jöttek az ötletek,mindig volt miről írni,mindig eszembe jutott valami,sok-sok régi túra emléke is felvillant és egy csomó érdekes dolog.Így aztán mindig sikerült tartalmat csempészni a blogba,bizonyítja ezt az eddig 722 bejegyzés.
A fogadtatás -bár saját magam szórakoztatására kezdtem blogozni- igen kedvező,hiszen eddig már több mint 67 ezren pillantottak bele a blogba.A legnépszerűbb bejegyzés látogatottsága pedig már közelíti a kétezret,természetes olyan is akad ami mindössze egy megtekintéssel rendelkezik.A blog a saját szórakoztatásom mellett azért is készült,hogy maradjon dokumentum a túráinkról,a korábbi évek nagy bulijairól és mindezekről amik ezzel kapcsolatosak.Ezt magam sem gondoltam,hogy milyen jelentőséggel fog majd bírni...hiszen amikor 2018 decemberében elvesztettem kisfiamat aki örök túratársam is volt,ennek az egésznek az értéke felértékelődött számomra.
 |
| Gergő a korai időkben,Laci bácsival Máré vár egykori kapitányával |
Gergő elvesztése persze járt némi arculatváltással,de a blog nem vesztette el elsődleges funkcióját.Itt volt nekem,ahol visszakereshettem egy-egy rég elfeledett vagy kevésbé elfeledett túra emlékeit.A külvilágnak,hogy ez mennyire tetszik vagy nem tetszik arról sok fogalmam nincs.Szerencsére kerülnek az esetleges pocskondiázó kommentek,beszólások,de ilyesmi be sem tud kerülni,hiszen szigorúan monderálom a beérkező dolgokat,de másfelöl úgy gondolom aki már ilyen jellegű blogot olvas az van annyira intelligens,hogy nem pocskodiáz.A videóim amik szorosan összefüggenek a bloggal (ugye a you tube csatornám) már időnként kapnak pocskondiázó kommentet,természetesen ezek sem tudnak bekerülni,úgyhogy ezekkel kár is erőlködni.Ha nem tetszik tesz rá egy negatív jelet azt kész.Természetesen építő jellegű kritikáknak és más egyebeknek szabad az út!
 |
| Gergő nyomában! |
Ez továbbra is Gergő blogja lesz,az ő örökségét ápolom ezentúl is.Arra törekszem amire ő tanított:minden kis dologban meglátni a szépet,meglátni ott is,ahol szabad szemmel elsőre nem felfedezhető... Minden utam,minden miliméterén az ő nyomában járok örökké!
Ezek jutnak most eszembe a négyéves blogról.Amit amíg erőm van és amíg tartalom van folytatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése