Az első randevú

 Na,nem.Nem kell egy szerelmi történetre gondolni és nem is életem első randevújának sztoriját teszem most közzé.Másról van szó.Az első alkalomról amikor megláttam a medvehagymákat.Szinte napra pontosan kilenc éve.Kimondani is elképesztő.Kilenc év....mintha csak tegnap történt volna.Gergő még velem volt,boldogok voltunk.A csapatunk is még az NB II.-ben játszott és küszöbön volt az NB I.-be jutás!Micsoda idők voltak!Még nem volt tervszerűen megalkotott bakancslistánk mégis járogattunk túrázni.Ezen túrák egyik legremekebbje volt a 2014 április 26-án megtett túra a Mecsek legmagasabb csúcsára a Zengőre.A túrán ráadásul heten voltunk amit azóta sem sikerült túlszárnyalni!Ám a túra nem elsősorban a Zengő miatt maradt emlékezetes,hanem a földöntúlian szép medvehagymásról a Zengő oldalában!

Jó kis társaság gyűlt össze erre a túrára

A túráról természetesen van részletes beszámoló ebben a blogban,most mégis kicsit jól esik visszagondolni rá és feleleveniteni az eseményeket.Az egész azzal kezdődött,hogy egy közösségi csoportban vagy oldalon megismerkedtem Tiborral.Mivel tetszett neki amit én képviseltem,nekem meg az amit ő,így összehaverkodtunk.Az egésznek az lett a vége,hogy Tibor meghívott egy túrára a Mecsekbe.Ő akkor hatvanadik életévét taposta és a Zengő lábánál Hosszúhetényben élt.Egy akkori haveromat fűztem meg Öcsit,hogy menjünk le,mivel érdekelte a dolog és kocsija is volt.Ő hozta a barátnőjét én meg Gergőt.Így négyen vágtunk neki a bulinak.Rendben leértünk Tiborhoz Hosszúheténybe és az üdvözlés után szinte azonnal indulhatott a túra.Mint írtam heten vágtunk neki a túrának.Én,Tibor,Gergő,Öcsi és barátnője Kitti (ha jól emlékszem) valamint Ágota,Tibor testvére és annak férje Laci.Ezt a létszámot azóta sem sikerült túlszárnyallni.Mondjuk annyira nem is akartuk ezt.

Már az erdőben a kék3 úton

Kocsikkal mentünk ki Hosszúhetény északi végébe és onnan indult a buli.A terv az volt,hogy innen felmegyünk a Zengőre,onnan pedig le Püspökszentlászlóra,onnan meg ide vissza Hosszúheténybe.Nem volt maradéktalanul jó idő,de remek hangulatban vágtunk neki a távnak,azon az úton amelyen aztán az évek alatt többször is jártunk.A Mecsek két óriása közötti völgyben mentünk,innen tértünk le,pontosabban fel a kék háromszög útra amely vitt fel a Zengő felé.Aztán úgy alakult,hogy ez lett a valaha volt legszebb túristaút amelyen jártam,vagy jártunk Gergővel.Soha életemben nem láttam ahhoz fogható szépséget amely a következő métereken várt ránk!Ugyanis ahogy haladtunk az erdőben felfelé,szépen lassan elértük a medvehagymák földjét.Előttünk ott volt kb. egymilliárd virágzó medvehagyma!Ez volt az első randevú velük!

A csodák közelebb vannak mint gondolnánk!

Sajna ekkor csak egy kis LG telefonom volt még amivel ezeket a képeket lehetett lőni.Nem csúcsminőség,de legalább maradt valami emlék...Soha életemben nem láttam még ehhez fogható csodát.Egyszerűen földbe gyökerezett a lábam.Földöntúlian szép hely volt!Talán erről mintázhatták a Mennyországot is!Nem akartam innen elmenni.Ilyen nincs,ilyen csodák egyszerűen nem létezhetnek.Ezt biztos csak álmodom!De ott voltam és a hely megragadott.Olyannyira,hogy a következő években rendre visszatértem,de persze már sosem volt akkora a hatás mint az első randevúkor...Na és nem is minden évben volt szerencsénk.Pl.2017-ben Gergővel,vagy 19-ben Mónival és Zolikával túl korán jöttünk,még nem volt ilyen látványos a virágzás.De 18-ban is földöntúlian szép volt és akkor az idő is szuper volt!Akkor szintén Gergővel jártam itt.Ha egészségem még engedi jövök még ide,mert ez felejthetetlen látvány és elképesztően kellemes életérzés is látni ezt!

Sosem felejtem el...

A túra aztán persze folytatódott,de a virágzó medvehagymák milliói olyan hatással voltak rám,amik a mai napig nem múltak el!A Mecsek több pontján látni hasonlókat,sőt akár a Bakonyban is,de mindenhol ahol láttam hasonlót egyik sem volt ennyire szép mint itt a Zengő oldalában!Szóval a túra folytatódott,láttunk még bazsarózsákat is,ha nem is sokat.Sőt az első terv szerint bazsarózsákat mentünk volna nézni,de ide jöttünk és nem bántuk meg!Megálltuk a Botz keresztnél is felfelé menet,majd a Zengő csúcsán felmentünk még a régi kilátóra ahol fenn meglehetősen nagy cúg volt.De így is szuper volt a buli.Aztán lefelé a Mária kápolnánál pihentünk,majd a Zengő csodálatos erdein keresztül értük el Püspökszentlászlót.

Trappolás a Zengőn

Ott kezdett jó idő lenni,végül meg fantasztikusan jó időnk lett!Megnéztük az arborétumot,majd végigtrappoltunk Püspökszentlászlón is.Onnan meg vissza Hosszúheténybe.Mire visszaértünk Tibor felesége megfőzött és meghívtak minket egy fantasztikus ebédre!Jó kis halászlét rittyentettek,én háromszor szedtem,erre világosan emlékszem.Tibor aztán még megmutatta a tanyáját és a hegybe benyuló fantasztikus pincéjét.Még kicsit beszélgettünk aztán búcsút vettünk.Mi hazafelé még megnéztük a pusztabányai üveghutákat.Rendben hazaértünk aztán erről a felejthetetlen buliról.A túra aztán ebben a formában már nem ismétlődött meg többé,noha én azóta is visszajárok a Zengőre és Hosszúheténybe is,Tiborral ezután már csak egyszer találkoztam.

Az ebédre várva Tiboréknál,szemben az asztalfőn a felesége.

Bocs,hogy a túra eseményeit most annyira nem részletezem,levan írva a blogban más helyen.Most csak az első randevúra szerettem volna kitérni.Hogy kivel mi lett?Hát sajnos ugye Gergő elment,ez a legszomorúbb dolog. Öcsivel megszakadt a kapcsolatom miután eligazolt a cégünktől máshová.Kittivel nem sokkal e túra után szakított,róla azóta sem tudok semmit.Tibor ha jól számolok 69 éves,ugyan néha megemlitette,hogy majd elhív egy igazi bazsarózsa túrára is,de ebből a mai napig nem lett semmi.Ahogy tudom hál isten jó egészségnek örvend.Testvére Ágota azóta is járja a Zengőt,mivel ismerösöm a közösségi oldalon úgy látom ő is jólvan.Laciról nem sokat tudok,nyilván ha lett volna valami baja csak közzétették volna...Így alakultak tehát a dolgok.Ennek a társaságnak köszönhető tehát az első randevúm a virágzó medvehagymákkal,amely felejthetetlen maradt mindörökre.

Az eredeti beszámoló ide kattíntva elérhető.