Ahogy szinte minden évben a húsvéti négynapos ünnepen most sem volt igazán jó az idő.A négy napból a harmadikra tettük a túrát azaz vasárnapra.Az előző két nap valóban gyászos volt az időjárás vasárnapra már sokat javult,de a ború nem múlt el.Zolikával keltünk most is útra.Vikiék pedig a Nyugati pályaudvaron csatlakoztak.Így négyen mentünk tovább.Dorogon a vonatot felváltottuk buszra is azzal mentünk ki a Gerecsébe méghozzá Péliföldszentkeresztre.Innen indult a következő túránk.Ez volt az a túra amelyen teljesen átadtuk a szervezést Vikiéknek.Persze én is igyekeztem azért utána nézni mindennek.Hála a remek tömegközlekedésnek csak fél tíz után értünk ki túránk kiindulópontjához.A Bajóthoz tartozó Péliföldszentkereszten nem sok dolog van.Egy idősek otthona,egy tó és látogató központ,egy focipálya,valamint egy templom és valami imaház.Mögötte a kálvária és hál isten egy kis vendéglő is.Mindössze ennyiből áll a településrész.De a turistautakból viszont van kínálat bőven.Mi rögtön rá is álltunk az országos kékre!
A kis tavacska és háttérben az Öreg-kő
Tervünk az volt,hogy felkapaszkodunk majd az Öreg-kőre amely egy tekintélyes hegy volt a településrésztől északra.Ez a hegy rejtette túránk fő célpontjait a barlangokat.Úgy gondoltuk majd a barlangok után elmegyünk a közeli Kőszikla kilátóhelyre is,majd Mogyorósbánya érintésével jövünk vissza Péliföldszentkeresztre.Tehát egy körtúrán voltunk úgy,hogy az útvonal lényegébe egy 8-as alakzatot írt le.Aztán mégsem teljesen így lett,de erről majd később.Elindultunk és a kék megkerülte a templomot és az imaházat.Az épületek mögött volt egy jópofa kis vendéglő.Természetesen betértünk egy jó kis kávéra.Nem csalódtunk a kávé kitünő volt.
A kis vendéglő
A vendéglő mellett volt egy kegyhely és innen indult ki a bliriáns szépségű kálvária.A domboldalban szépséges virágmező volt a fák között.A murvás út ásik oldalán meg ott voltak a stációk.Nem lehettek régiek,mert újszerű állapotban voltak.Az út maga volt az országos kék.Lejebb pedig belebotlottunk egy húsvéti körmenetbe.Ekkor még nem tudtuk hova tartanak.Magunk mögött tudva őket,tovább haladtunk és egy csodás kegyhelyre értünk.Itt volt a szentkút és a Lourdesi Szűz Mária emlékhely.Nagyon szép volt!Ide tartott tehát a körmenet.A Lourdesi Szűz Máriáről majd hamarosan külön bejegyzést írok,hiszen érdekes a sztori.Megcsodálva az emlékhelyet,ittunk a szentkútból és frissitettük a vízkészletünket.Majd folytattuk a túrát a kéken amely kiért a kálvária és a Szűz Mária bűvköréből.
A Kálvária
A lourdesi Szűz Mária emlékhelye
Virágos domboldalok között haladt az út kissé emelkedve.Aztán kiértünk egy szántóföldre.De nem szokványos szántóföld volt,hiszen egy jókora domboldalon terült el ahonnan remek kilátásaink voltak.Szemben pedig ot vigyorgott az Öreg-kő.Az út pedig jobbra majd balra fordult.Egy darabig a szántföldön át vezetett és tovább emelkedett.Kis idő múlva pedig beért egy erdőbe.Az erdőben is szelíden emelkedett,majd ereszkedett,szinten ment,majd újra emelkedett az út.Ahogy haladtunk előre úgy lett az erdő egyre szebb és szebb!
Jómagam a kegyhely utáni szakaszon
Viki és Tomi a szántóföldnél,háttérben az Öreg-kő
Zolika már az erdőben
Az erdőben virágzott az aljnövényzet.Lila-fehér színekben pompázott az erdő!Földöntúlian szép volt!Viki pedig menetközben kiderítette,hogy ezek ketikék.Kellemes hangulatot adott az erdőnek.A fák között pedig már egyre közelebbről látszódott az Öreg-kő.Hamarosan egy erdei pihenőhöz értünk.Itt aztán összefutottak a jelzett turistaútak!Ha jól számoltam öt irányba mentek innen tovább az utak!Ez volt az Öreg-kői pihenő.Mindenfelé padok-asztalok,esőbeállók voltak és sajna hangoskodó túrázók is a szomszéd asztalnál...Úgy döntöttünk itt megreggelizünk.Az egyik asztalkához be is fészkeltük magunkat,így kellemesen elfogyasztottuk a reggelit mielőtt tovább indultunk volna!
Csodaszép természet!
Az Öreg-kői pihenőnél,látszik az elmenő hangos csoport is
A reggeli után indultunk tovább a kék barlang jelzésen,ez vitt fel az Öreg-kői barlangokhoz.Egy kicsit vártunk mert a hangoskodó csoport is elindult,így megvártuk míg kellő távolságba értek.Azonban itt nem volt olyan távolság amely az üvöltözésüket csillapitotta volna... Az erdő a ketikékkel itt is nagyon szép volt.Aztán megkezdte emelkedését az út!Lépcső vitt felfelé,méghozzá 200 lépcsőfok!Korláttal biztosítva,de nem voltak a lépcsőfokok a legjobb állapotban.Mindegy a célnak megfelelt.Némi kaptató után ott is voltunk az első barlangnál a Baitznál.A hegy oldalába bevésődő vályat 46 méter hosszú volt,a magassága pedig lehetett 2,5-3 méter talán,a szélesség meg tán a bejáratnál öt méter is.Kicsit bemerészkedtünk megnézni a barlangot melynek közepén egy mély gödör volt,talán ezt nevezik zsindelynek.Így ajánlatos itt mindenkinek figyelni,mert nagyot lehet lefelé esni.Megkerülni nem tudtuk,így nem is mentünk tovább a barlangban.
Felfelé a barlangokhoz
A Baitz barlang
Pár méterrel volt csak feljebb a következő barlang a Jakonvich.Látványban alighanem ez lehetett a legszebb.A barlang mellett balra vitt le egy kis járat,de nem ez volt az érdekes hanem a "nagy szájú" barlang.Fenségesen szép volt!A barlang közepén fenn volt egy nyilás.Idézte kissé a tatabányai Szelim barlangot,na persze ugyanabban a megyében és hegységben is voltunk és nem volt hajde messze Tatabánya sem.A barlang 88 méter hosszan ment bele a hegybe.A magassága lehetett vagy 8-10 méter a szélessége pedig hat-hét is.Legbelül balra meg volt még egy kis terem is.Leírhatatlanul szép természeti csoda volt!Hosszasan csodáltuk a természet eme remekművét.A barlang előtt pedig már némi kiltásunk is volt amely a borús idő ellenére is kezdett lenyügöző lenni.Micsoda hely volt ez!
A Jankovich barlang
Zolival a barlangnál
Ezután a barlang után következett a feketeleves.A következő barlanghoz meredek csúszos út vitt fel.És volt vagy 100 méternyi.Szinte négykézláb kapaszkodtunk felfelé,de feljutottunk a harmadik barlanghoz is a Szalay barlanghoz!A három közül talán ez volt a legszerényebb.De ez is volt negyven méter hosszú,de kis csúszos meredek bejárata volt,így nem mentünk be.Sajnos a barlang falát balra fent egy (vagy több) idióta összefirkálta.Csak remélni tudom,hogy eme alkotása után rögtön szívinfarktust kapott,vagy lezúgott a hegyről... A barlang előtti kilátás viszont mindent vitt!
Nem volt egyszerű a kapaszkodás
A Szalay barlang
A kilátás egy szelete
Szépen belehetett látni a környéket és a messzeségben a Duna vonala is megmutatta magát.Nem volt a legjobb időnk,valószínű ez tiszta időben még nagyobb élmény lehetett volna.Még a Nagy Geta csúcsa volt ami kelet felé kitűnt úgymondd a tömegből.A környék hegyei,települése jól látszódtak.Én még kimentem a szirtnek egy veszélyesebb helyére a többiek oda már nem mertek kijönni.Feljebb aztán már én sem mertem menni a köveken,alattam a mély szakadék nem volt igazán biztonság érzetet adó,persze a kilátásért megérte némi veszély.Amit láttam a szívembe zártam,mert ki tudja eljutok-e még ide valaha is újra...
Kilátás a szirtről
Ezt követően megkezdtük az ereszkedést a csodás Öreg-kőről.Arra amerről jöttünk,így nem úsztuk meg a meredek csúszos szakaszt.Tomi viszonylag simán lement.Viki négykézláb.Én meg Zolika a növényzetbe,ágakba,gyökerekbe kapaszkodva erszkedtünk lefelé.Baj nélkül sikerült.Aztán a lépcsőkön már könnyebb volt lefelé menni.Visszaértünk az Öreg-kői pihenőhöz,majd folytattuk a túrát az országos kéken.Lefelé ment az út,ez volt a legkellemetlenebb a még mindig fájós lábamnak,de Tomi lábai is fájtak.Viki bírta a legjobban ezt a túrát,ő ment az élen legtöbször és szinte gyilkos tempót diktált.Félig tarra vágott erdőben mentünk lefelé,aztán szinten ment tovább az út.
Négykézláb...
Szinten megyünk,félig tarra vágott erdőn át
Egy ideig ingerszegény erdőn át trappoltunk,de szinten.Egy ponton kiértünk egy szép rétre ahonnan fenséges kilátásunk nyílt a Gerecse vonulataira.Szép hely volt!Pillanatra meg is álltunk.Újra erdő jött,míg kiértünk egy betonútra amely feltehetőleg Mogyorósbánya felöl jött és Péliföldszentkereszt felé ment.Ha a 8-as körtúrát csináljuk,akkor itt jövünk majd vissza,ez volt a metszéspont.De egyre inkább úgy voltunk vele,hogy nem lesz úgy meg a körtúra ahogy szerettük volna.Viki és Zoli nem izgulta túl különösebben.Tomi kissé már odáig volt fájós lábai miatt,én meg a korán visszamenő busz végett izgultam.Tudniillik ha azt nem érjük el akkor három óra múlva jött volna ugyan egy másik,de azzal már nem érünk el csatlakozást Dunaújváros felé...Szóval úgy döntöttünk,hogy innen a kék+ jelzésen elmegyünk a Kőszikla kilátóhelyre,onnan viszont már nem megyünk le Mogyorósbányára így a 8-as kör ugrik,hanem ugyanerre visszajövünk,ide a metszéspontig és innen megyünk Péliföldszentkeresztre a zöld jelzésen...Szóval akkor nekivágtunk a kék+ - nak.
A rét és a Gerecse
Már a kék+ jelzésen,azon a fenyvesen túl van a Kőszikla
Egy darabig felfelé menet volt,majd egy fensíkszerű részen át mentünk.Újabb kis felfelé menet,majd egy fenyves erdő.A kék+ belevezetett abba a kékbe amelyet a metszés pontnál hagytunk el,az ugyanis velünk ellentétben lement Mogyorósbányára.Na,de nem csak a kékbe vezetett bele,hanem a kék háromszög jelzésbe is (kék3).Ez pedig elvitt a közeli Kősziklához.Itt már nem kellett felfelé menni!A Kőszikla pedig újabb parádés hely volt!295 méter magasan voltunk,nekem többnek tűnt valami hatalmas sziklafal tetején amelyen egy kereszt is állt.A kilátásunk innen brutális volt.Főleg keletre láttunk,de északra és délre is.Jól kivehető volt a Duna,Esztergom és Párkány,mögöttünk a csodás emlékű Burda-hegység már Szlovákiában.Alattunk Tokod vigyorgott szemben pedig a Nagy Geta,mintha szólt volt hozzánk,hogy oda mikor megyünk már?Fenséges kilátás volt!Jó félóráig élveztük is a borús idő ellenére is.
A Kősziklán
Szemben a kúp a Nagy Geta
A többiek a Kősziklán
Aztán indultunk,mégegyszer megkérdeztem akkor menjünk-e Mogyorósbánya felé a kéken,de ez főleg Tomiból váltott ki ellenvetést.Igy akkor indultunk vissza a metszésponthoz.Ugyanarra amerről jöttünk.Közben remek rálátásaink voltak innen az Öreg-kőre.Hamar visszaértünk a metszésponthoz.Egyre inkább úgy éreztem Mogyorósbánya belefért volna...Itt egy a messzeségbe vezető betonút köszöntött ránk,úgy gondoltuk ez végig a zöld jelzés amely visszavezet majd Péliföldszentkeresztre.De nem így volt.Ugyanis a zöld valahol letért jobbra mi meg annyira beszélgettünk,hogy nem vettük észre.Illetve már későn vettük észre. Na Mapy cz. alkalmazás elő és ebből láttuk,hogy erre is jó ha megyünk annyi,hogy egy kilométerrel több így az út.Ezzel már nem törödtünk,mentünk erre.Innen is sokszor feltűnt az Öreg-kő.
Hát mégsem ez a zöld jelzés...
Egy országútba vezetett be ez az út.Az országút pedig bevitt Péliföldszentkeresztre.Végül is rendben meg is érkeztünk és még volt másfél óránk a buszig!Bőven belefért volna Mogyorósbánya...Ide érve bementünk a látogatóközpontba,ahol egy kedves és okos kutyus fogadott.Majd bementünk egy kávéra és üditőre.A második kávét ittunk a településrészen és megállapítottuk,hogy isteni jó kávékat csinálnak itt.Még dumáltunk benn egy kicsit,majd kimentünk a látogatóközpont elé,ahol forditott házikó állt,na meg volt itt egy függőhíd és egy Noé bárkája.Ezeket közelebbről is megnéztük.
Sok volt erre a kereszt,háttérben az Öreg-kő
Ez fejre állt!
Zoli Noé bárkájával megy haza!
Innen még visszamentünk a buszmegállóig.A kutyus jött velünk elkisért.Legszívesebben haza vittük volna,nagyon okos volt és szép!A megállónál végződött a túra.A busz jött.Nyergesújfaluban átkellett szállni egy másik buszra,Dorogon meg egy vonatra.Közben Zoli otthonról rossz hírt kapott.Betegeskedő kutyája haldoklott.Egész nap ez amúgy is meghatározta a hangulatát és ez most ki is készítette...sajnos a kutyus másnap reggel meg is halt... A Nyugatiba érkezett az a vonat,onnan metróval mentünk le a Népligetbe.Mi elmentünk a gyorsjárattal,Vikiék a normállal,az megállt ugye Adonyban.Mi a sztrádán hamar hazaértünk.Zoli hazakisért még adtam pár dolgot ami használhat a kutyusnak,nem gondoltuk,hogy ez lesz az utolsó éjszakája...
Ez volt az év hetedik túrája.Most 12 kilométert mentünk,ezzel összesen 111,6-nál tartunk.Ez pedig így 15,94-es átlagot jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése