Nem véletlen féltettem annak idején a Magyarországra betévedő macikat.Tudtam itt jó nem várhat rájuk.Szerencsére ők akkor megúszták.Nem volt ilyen szerencsés az a farkas amely keresztül kobórolta fél Európát.A szerencsétlen állatot éppen Magyarországon kilőtte egy szarházi mocsodék vadász.A jó érzésű embereket mérhetetlenül felháborította a dolog.Én sem látok a pipától és egyszerűen nem tudom már elhinni mekkora aljadék lény az ember.Akik meg jók akikben maradt némi tiszta lélek azokat egy tébolyult isten szívatja szünet nélkül,vagy veszi el az életüket.A sok másoknak ártó moslék meg vígan éli világát...
Milyen világ ez?
Az alábbi írás a Wegera közösségi oldalán jelent meg.Ezt teszem itt is közzé a történtekről.Mert ha a saját szavaimmal írom le a dolgot úgy elkap az ideg,hogy ehhez a bloghoz méltatlan dolgokat írok le.Így is szétbasz az ideg...
Az embertelenség szégyenpadját ma elfoglalta Magyarország.
Az egész világ rólunk beszél, pontosabban egy magyar vadászról, aki olyan igazságtalanul negatív képet festett meg rólunk, rólunk, állatbarát magyar emberek millióiról, mely negatív vonatkozásait, még sokáig az arcunkba tollják majd a “morál-bírák.”
Valójában egyetlen gyáva, könyörtelen, szívtelen, embernek nem nevezhető lény bestiális cselekedete szúrt olyan mély sebet sokunk szívébe, amitől most az érzelmi viharok rengetegében túlburjánzik az előítélet, az általánosítás, a kollektív bűnbakformálás.
Megbocsáthatatlan amit a gyilkos vadász tett!
Ez a svájci farkas, kis túlzással bejárta fél Európát,
mindenhol vigyáztak rá, majd átlépte hazánk határát, a balsors zónáját.
Szinte már akkor megjósolható volt, hogy nincs kizárva, hogy itt, nálunk fejezi majd be földi pályafutását. Hogy is szokták volt mondani, benne volt a levegőben, a drámai “váratlanság.”
Az ösztönei vitték őt, hegyeken-völgyeken, országokon át, a legősibb, legalapvetőbb na meg a legszentebb ösztön, amit az élet ösztöne formált,a fajfenntartás.
Az utódok nemzése, a gének átörökítése, a “család” alapítás, nevezhetjük mi azt falkának, bárminek, nem az ember privilégiuma, minden gerinces élőlény Istentől kapott ajándéka,
….lenne….ha, és itt most a kettőspont utáni részbe ne menjünk bele.
És ha már Isten és ajándék!
Csodás ösztönökkel áldva érkezett hozzánk, hiszen a hírek szerint megtalálta párját.
A végzet azonban egy szabálytalan kanyarvétellel előzött.
Küldött egy vadászt, aki saját elmondása szerint kutyának nézte a farkast, ezért lőtte ki, mintha ez indokolna bármit is,
(mondjuk 10-15 ezer kóborkutya, legnagyobb szívfájdalmunkra így is kilövésre kerül évente hazánkban,) majd jeladójától megfosztva őt, egy folyóba dobta az állatot.
Mit neki egy kutya, aki farkas, mit neki egy élet, ami halál!
Több évnyi, több országon át vezető vándorlás vége.
Egy élet vége, egy adott országban, hazánkban,
egy magyar állampolgár-vadász BŰNE!
A jeladós svájci farkas! Óh te jó ég!
Milyen erős szimbólum.
Szívfájdítóan erős.
Halálával jelet küld az emberek által embertelenné tett világnak!
Szinte hallani, ahogy a folyóba dobott test merül, hallani a lélektelenség ordító dicshimnuszát, lentről, a mélyről is,
minden hangja kristálytiszta,
öltem, ártottam, uraltam, Istent játszottam, búg rendesen az a vadászkocsi, majd komótosan továbbáll.
Egy jeladó hever a sárban…
Egy jeladó, ami már nem küld több jelet.
Nem küld több életjelet.
Ez már senkinek sem élet!
Ez valami egészen más….
Ez már a téboly, ez már a visszaszámlálás.
Ég veled svájci jeladós farkas!
Mi lesz, lesz-e egyáltalán büntetés egy állat életének elvételéért,
vagy a jog köntösébe bújtatott emberi furfang tisztára mossa a vadászt?
Végezetül a farkas emlékére egy nagyon régi videóm:
Már csak egyetlen kérdésem maradt:
Meddig süllyedsz még emberiség?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése