Dunatúra,teljesítménytúra

 Ez a túra nem volt betervezve,lényegébe  a dolgok véletlen összjátékának köszönhetően valósítottuk meg.A munkahelyi logisztikus csajok szóltak,hogy találtak valami teljesítménytúra terveket és kérdezték kinyomtassák-e?Mondtam igen,így aztán átnézve ezeket találtunk rá erre a túrára.A Dunatúra Egyesület születésnapi teljesítménytúrára amelyet Dunaföldváron rendeztek meg.Mivel Dunaföldvár a szomszédos város,így mondhatni olcsón megúszható volt a dolog,a nevezési díjjal,utazással esetleg egy sörözéssel is megúszhattuk három ezer forintból.Így hát belevágtunk Zolikával és az egyik távolsági járattal lerepültünk a közeli Dunaföldvárra.Reggel nyolcra már ott is voltunk.A túrát pedig a buszállomás melletti egyik házból indították.Itt ugyan annyian voltak,hogy jó húsz percnyi sorbanállás után tudtuk csak leadni a nevezést,illetve magunkhoz venni az itinert.Mikor megvolt,fél kilenckor már útra is keltünk.

A túrát a földvári Béke térről inditottuk.A kamera képméretén meg változtattam azért ilyen téglalap alakúak most a képek!

A túrát három távon rendezték meg: 10,20 és 30 kilométeren.Mivel még mindig igencsak lábfájós vagyok,pontosabban térd fájós,így a legkisebb táv mellett döntöttünk.Ez a táv elejét Földvár érdekesebb részein tette meg,majd kiért a természetbe és a kertek alatt illetve felett a Kálváriát érintve tért vissza Dunaföldvár központjába.Elindulva ismerös részeken haladt a túra,ott ahol már Gergővel is jártunk nem egyszer...persze tudott azért újat mutatni a dolog.Az iskola mellett a Szent Ilonka templom előtt haladva az út felért a Földvári várhoz,ahol szintén nem első alkalommal jártunk.Itt-ott mentek előttünk,illetve utánunk is túrázók,de a várban nyugi volt.Itt kicsit megálltunk és ettünk kicsit.Bár a nevezéskor kaptunk zsíroskenyeret,de nem akartuk,hogy a hozott kajánk is kárba vesszen,így falatoztunk kicsit.

A Szent Ilona templom

A várban

A vár után az itiner utasításait követve folytattuk a túrát.Amely levezetett a Dunára egy Kecskeugratónak nevezett szép lépcsősoron.Na ez az ami új volt,mert ezt a korábbi években nem vettük észre.Nem tudtuk,hogy ez létezik és,hogy itt is lelehet menni.Pedig lelehetett!Le is mentünk és kikötöttünk a Duna melletti parkban ahová szintén fűztek kellemes emlékek Gergővel...Mondhatni idáig ismét Gergő nyomában jártunk!A parkon át vezetett a túra,majd itt volt az első ellenörzőpont ahol két kedves idősebb höly fogadott.Ők igazolták le az itinert majd adtak egy-egy müzli szeletet.Folytatódott a túra a Duna mellett.Átmentünk a híd alatt és a Dunával párhúzamosan haladtunk jelzett turistaúton!Feltünt a Kálvária-hegy amit ebből a szemszögből még nem nagyon láttunk!

Zolika a kecskeugratón

A parton

Feltűnik a Kálvária-hegy!

A piros kör jelzésen haladtunk amely erre már hál isten nem betonút volt.Persze a túra nem végig a jelzésen haladt!A mi túránkat piros-fehér szalagokkal és itt-ott felíratozott papírokkal jelezték.Az itiner szerint a piros kör egy forráshoz vezetett.Így is lett!A Kálvária-hegy alatt egy hangulatos ártéri erdőben egy pihenőnél a Duna mellett ott volt a forrás!Ami még nagyszerű volt,hogy bőven folyt a víz és az itiner utasitásai szerint emberi fogyasztásra alkalmas volt!Persze azonnal frissitettük a készletet!Na és kicsit pihentünk,én egy újabb kiflit elfogyasztottam,Zolika meg egy szenyót.Ezután folytatódhatott a túra.

A földvári híd varázsában

Na most merre tovább?

A forrásnál

Egy darabig még a Duna mellett haladtunk,majd jobbra - nyugat - felé fordulva bizony emelkedő következett! Nem volt nagyon durva,de azért most olyan könnyűnek sem tűnt.Szép friss zöldben trappoltunk felfelé és kezdett meleg is lenni.Itt-ott gyönyörűen virágzott az orgona.Jó kis kaptató után felértünk.Majd lekellett térni a piros körröl.Egy jelezetlen úton vitt tovább a túra.A szalag jelzések és az itiner leírása egy helyen nem volt egyértelmű,így egy rossz útra tértünk le,jó 250 méter után aztán rájöttünk ez az út nem vezet sehová,így visszamentünk és korrigáltuk a hibát.Az út haladt tovább és egy ponton újra levitt a Dunához.Hát ezért kapaszkodtunk fel az emelkedőn?

Eltévedt útvonal

Végül aztán újra felfelé vezetett az út.Újra és örvendtünk neki vala.Meleg lett,én rövidújjúra vetköztem,Zolika nem.Ő bőre érzékeny a napra és naptejet meg nem hozott.Újabb emelkedő,majd a kertek között is újabb emelkedő...Nem volt nehéz de a fájós térdemnek hála,kezdett tele lenni a tököm.Végül felértünk ahol rátértünk arra a piros jelzésre amelyen tavaly nyáron jöttünk a Bölcske-Dunaföldvár túrán.Cseresznyések között haladtunk,de még korán volt.Jó egy hónap múlva érik csak majd...vagy még több.Pár száz méter után itt volt a második ellenörző pont.Itt egy középkorú csávó és egy nő volt.Kedvesek voltak.Ők almával és ásványvízzel kínáltak meg minket.Elfogadva és leigazolva az itinert haladtunk tovább.Itt ugyanazon a szakaszon haladtunk ahol tavaly a bölcskei túrán mint írtam.Kertek között,helyenként pompás kilátással a Dunára és az Alföldre haladtunk kb.120 méter magas fensíkon.Egy idő múlva egy MÁV raklapokból készült lépcsőhöz értünk! Itt már letértünk a tavalyi útvonalról,de maga a piros jelzés erre vezetett.

Az ötletes lépcső

Felmenve a lépcsőn az út magas fűben haladt,de kivolt taposva.Pár méter után aztán odaértünk a Kálváriára!Tehát a Kálvária-hegyen voltunk amelynek aljában haladtunk a túra első felében!Hogy a jó fenébe nem akadtunk annak idején erre az útra Gergővel?Hogy-hogy nem figyeltünk fel erre?Soha nem erre jöttünk vagy mentünk amikor itt jártunk.Szóval ez is az újdonság erejével hatott,hogy ebből az irányból is elérhető a Kálvária...Na itt volt a harmadik ellenörzőpont.Itt fiatalok voltak és Balaton szelettel kínáltak meg.Mi meg pihentünk egyet a pompás kilátást,ami itt volt,élvezve!

Kilátás a Kálvria-hegyről

De sokszor jártunk itt Gergővel és élveztük ugyanezt!Erre gondolva hosszú idő után mintha...újra valami simogatást,bizsergést élveztem volna a hátamon...Ez nekem már elég volt...Tudtam Gergő lelke újra itt van velem.A szívem megtelt melegséggel...Jó húsz percet pihentünk itt.Ezután kezdtük meg az ereszkedést.Lefelé a városra volt jó kilátásunk,illetve jó fellátásunk a Kálváriára.Ugyan az itiner még írt egy kis emelkedőt,valószinű a szomszédos szemben álló kis hegyet kellett volna megmászni,de mivel újabb ellenörzőpont már nem volt lefordultunk a város felé.A térdem már erősen fájt és Zolikának sem volt kedve még egyet kerülni és úgy tűnt ezt mások is így csinálták,így leröviditettünk itt vagy 5-600 métert.Pedig a szemközti hegyen még sosem voltam,majd legközelebb ha valaha is rendbejön persze még a lábam...szóval innen lesétáltunk vissza a városba.Érzésünk szerint már így is többet mentünk 10 kilométernél.

A Kálvária

Dunaföldvár

A piacon áthaladva értünk vissza a Béke térre.Itt leadtuk a leigazolt itinert majd megkaptuk a szokásos dolgokat.Kitűzőt,emléklapot és kaptunk két tepertős pogácsát fejenként.Megköszöntük és átmentünk a szemközti kocsmába.Ideje volt egy jót sörözni,mert idén ilyen még nem volt!Egy kávéval még megfejeltük a dolgot,kényelmesen jó egy órát ülve a kocsma teraszán mulattuk az időt.Aztán nem volt messze a busz pályaudvar.Odabattyogtunk,pechünkre egy olyan buszra szálltunk amely bement az összes közeli faluba,így kicsit hosszú időbe telt mire hazaértünk,de ez rendben összejött végül is.

Megjutalmaztuk magunkat a végén!

A túra nem volt rossz,de abszolút nem voltam formába,elsősorban a fájó térdem miatt,de legyürtük azért a túrát kényelmesen.4 óra volt a szintidő,ez 3 óra 35 perc alatt sikerült öszehozni,igaz a végén ugye megspóroltunk 600 métert,de ezt meg lezavartuk akkor amikor eltévedtünk kicsit.Mi mindennel együtt 12 kilométernek számoltuk a túrát.A mi jegyzőkönyvünkbe ez kerül be.Ez volt az év nyolcadik,egyben a tavasz ötödik túrája!A mostani 12-vel tartunk 123,6 kilométernél.Ez pedig 15,45-ös átlagot jelent.Aki ezt esetleg keveseli azoknak írom,hogy nekünk nem a megtett táv az elsődleges hanem a látnivalók.És ilyen helyeken is mint ez a mostani,rengeteg látnivalóra akadtunk!

Végezetül ha esetleg valaki venné a  fáradtságot,hogy melyik kép formátum a jobb,ez a jelenlegi 16:9 vagy a régi 4:3 az jelezze már valahogy nekem.Akár itt kommentben,akár privátban.Előre is megköszönöm ezt.