Ismét a Balaton-felvidék felé vettük az irányt július közepének egyik szombat kora reggelén.Erre a nyárra ezt a tájegységet szemeltük ki és lehetőség szerint minél többször szeretnék erre a környékre eljutni.Nos remekül haladunk,hiszen idén nyáron már a harmadik túránk vezetett ide.Zolikával már-már a szokásos útvonalon vonattal érkeztünk a Balaton északi partja fővárosának számító Balatonfüredre.Kilenc előtt szálltunk le a Balaton talán legklasszabb vasútállomásán a vonatról.Rögtön ott volt a nekünk kellő jelzés,így meg is kezdődhetett a túra.Nyugat - észak-nyugat felé tartottunk ki a városból,persze ezen szakasz alatt is akadt bőven látnivaló.Úgy tűnt a nyári kánikulai napok után ma viszonylag jó túraidőnk lesz.Enyhe kellemes szél fújt,mozgott a levegő és nem volt igazán meleg.Persze még alig mentünk át a reggelből a délelőttbe.
Megérkezés Balatonfüredre
Sorra jöttek a látnivalók a túra városon átvezető szakaszán: egy zeneiskola,szobrok,emlékművek tucatjai.Egy érdekes postaépület amire ha nincs kiírva,hogy posta azt gondoltam volna,hogy egy templom.Aztán ott volt egy hatalmas kéttornyú templom is.A városon túl pedig feltűntek a hegyek.A jelzések felfestése erősen közepes volt,de éppen felfestőkbe botlottunk akik ezen igyekeztek javítani.A város elít negyedén is vezetett kicsit a túra,meggyözödtünk róla,hogy erre sem szegény emberek élnek.Érdekes ahol van munka és dolgoznak ott nincs pénz.Ahol nincs munka és nem dolgoznak ott van pénz...nem először tapasztaljuk ezt vándorlásaink történetében.Na de különösebben nem foglalkoztunk vele.Amit láttunk a városból az egy kedves város benyomását keltette.
A füredi templom
Az egyik utcában feltűnt elöttünk a Tamás-hegy.Rajta egy hatalmas kereszt.Oda tartottunk fel,így megkezdtük lassan az emelkedést.Fura volt,hogy a város szélén egy mondhatni eldugott utcában ott volt egy csárda.Az emelkedés nem volt túl vészes,annyiból volt kellemetlen,hogy hosszú magas lépcsőfokok vezettek fel a kereszthez,de ki lehetett bírni.A kereszt maga talán 7-8 méter magas lehetett és büszkén nézett a Balaton felé.Így hát mi is arra fordultunk.Fenomenálisan szép kilátás köszönt szembe!Sok szép kilátásban volt már részünk vándorlásaink alatt,de ez itt szinte mindent vitt.Remekül látszodott a Balaton,a túlpart.Itt már közel volt a Tihanyi-félsziget is.Pazar szép hely volt!Apró szépséghiba azért akadt.Két pad volt.Az egyik mellett egy szemetes aminek a tövébe valaki odaszart...kellemetlen szag terjengett.Felmentünk a másik padhoz,oda már nem ért el a szag,így meg is kajáltunk a pompás kilátást élvezve.
A Tamás-hegyi kereszt
Kilátás
Nahát,kit fújt erre a szél...?
Meglehetősen sokan mozogtak erre,nem volt egyszerű a videót megcsinálni.Megjelentek kedvenc tursitajel felfestőink is.Talán erre folytatták a munkát.Mi meg jó félórás pihi után folytattuk a kapaszkodást mert a hegynek itt még messze nem a csúcsán voltunk.Ám erdei szakasz következett,itt-ott remek kilátással.Kezdett meleg lenni,de be-be fújt egy hüvős kellemes fuvallat ezen a szakaszon.Itt is rengetegen jöttek-mentek.Ha nem tudom éppen hol vagyok,azt is gondolhattam volna,hogy tán egy nagyváros belsejében.Szerencsére nem így volt.Pár száz méter után elértük a Jókai-kilátót.Alighanem ez lehetett a hegy csúcsa .Na,de itt is sokan mozogtak a kilátó pedig ránézésre is szűk volt,így várni kellett a felmenetelre.Ám a várakozás megérte.
Jókai-kilátó
A kilátó három szintes volt,kb.15 méter magasan lehetett a kilátószint.Meglehetősen szűk lépcsőfokú rendkivül meredek lépcső vezetett fel,ráadásul alacsony gerendák alatt vitt fel.Zolika be is verte a fejét.Oda kellett figyelni mert balesetveszélyes volt.Utoljára hasonlóval a grábóci kilátóban találkoztunk,de az sem volt ennyire durva.Nem igazán értem az ilyen kivitelezést,na de a kilátóra majd alkalom adtán visszatérünk a kilátós sorozatomban.Most felértünk,végre nem volt fel senki.Odafenn valóban szűk volt a hely,a kilátás teljes 100%-os körpanoráma volt.Nagyon-nagyon sok mindent lehetett látni.Természetesen a Balaton uralta a látképet,ellenkező irányban meg a Balaton-felvidék.Elláttam Fonyódig.Messzelátó segítségével még a Sipos-hegyi kilátót is szemügyre tudtam venni.Amarra a siófoki arany és ezüst part mutatta meg magát,itt is igénybe vettem távcsőves segítséget,így látni véltem a siófoki óriáskereket.Láttam múltkori túránk kilátóját az alsóörsi Nagy-Somlyó kilátót is.Vissza is sírtam,mert sokkal jobb kilátó volt mind ez.Ezeken kivül persze még rengeteg mindent lehetett látni,felsorolni is nehéz lenne.A fő képet a Tihanyi-félsziget uralta.
Kilátás a Jókai-kilátóból
Ide is eljutottam
Nem volt egyszerű a közlekedés
Negyedórát sikerült úgy fentlenni,hogy nem jött fel senki.Ám egyszer aztán már jöttek.Mivel szűk volt a hely elindultunk lefelé.A szűk lépcsőkön nem volt ez olyan egyszerű.Leérve pedig folytattuk a túrát.Még az útról visszanéztünk egyszer.Kezdtek ismét sokan lenni és hát ez a kilátó úgy vonul be túrázásaink történetébe mint amelyik nem nyerte el tetszésünket.Ezzel alighanem egyedüli versenyző,hiszen ilyenbe még nem volt részünk,hogy egy kilátó ne tetszene.Na,de mint mondtam egy szép napon majd kivesézzük és akkor majd kitérünk a kilátó súlyos hibáira.A kilátás ettől függetlenül persze gyönyörű volt.Az utunk közben erdei szakaszon újra megkezdete az ereszkedést.Immár lefelé mentünk a hegy másik oldalán.Rengetegen jöttek itt is szembe.Valamiért úgy tűnt eddig ez a Balaton-felvidék legnépszerűbb helye.Azért találtam ezt érdekesnek,mert két korábbi Balaton-felvidéki túránk legalább ilyen szép helyeken vezetett,arra viszont alig voltak.
Kellemes erdei utakon
Kellemes volt a levezető szakasz a hűvős erdőben.Majd odalenn egy ötös útkereszteződéshez értünk.Innen a zöld+ jelzés vitt vissza Balatonfüredre.Ezen folytattuk tovább.Még egy darabig ez a hűvős erdei szakasz volt a jellemző,majd kiértünk a víkendházas utcákra,Itt következett nem sokára a Lóczy barlang.Úgy döntöttünk ha belehet menni akkor bemegyünk.Odaérve azonban csalódás fogadott.A barlangnál hasonlóan mint az alsóörsi amiteátrumnál látogató központ épült éppen.Persze minden levolt zárva.Megmondom az őszintét,a faszom tele van már ezekkel a látogató központokkal.Semmi szükség rájuk és csak azért készülnek,hogy itt is legomboljanak az emberből amit csak lehet...Ezek a helyek látogató központok nélkül is remekül látogathatóak lehetnének...Szóval egyre inkább rühellem ezeket a faszságokat már.Így nem volt mit tenni,mentünk tovább.
A Lóczy barlangnál
Talán majd egyszer visszajövünk megnézni a barlangot,ha készen lesz ez a borzadály.Rövidesen aztán visszaértünk a városba.Újra ott voltunk a nagy kéttornyú templomnál.Lényegébe a körtúra köre megvolt.A napnak persze nem volt vége.Lementünk a Balatonhoz a piros jelzésen.Útközben láttuk a Jókai emlékházat.Ugye az író sokat nyaralt a településen és itt írta híres regényét az Aranyembert.Ezután értünk le a parthoz.A Vitorlázó téren találtuk magunkat.Itt volt Bujtor István szobra.Erre kíváncsiak voltunk,meg is néztük a legendás színész vitorlás szobrát.Ő nagy vitorlázó is volt ezért is került az egyik legméltóbb helyre ez az alkotás.Ellentétben Balatonalmádival és Alsóörssel itt hatamas embertömeg volt a parti sétányon.Érthető is,hiszen az több kilométer hosszú volt és az idő is meleg volt már.Elsőnek dél felé mentünk keresni egy vályút ahol letudunk nyomni egy sört.
Bujtor szobra
Sikerült is találni egy helyet.Nem volt nehéz,hiszen szinte csak ilyen helyek voltak itt.Nagyon jó cseh sörrel oltottuk szomjunkat.Majd vissza irányt vettünk a sétányon.Arra tűnt érdekesebbnek,nem is csalódtunk.Rendkivül látványos és kellemes sétányon mentünk végig nagyon sok látnivaló akadt.Többek közt itt tértünk le a híres szívkórházhoz amely előtt a szíkvízű Kossuth forrás állt.Hatalma szálloda mellett is elment a sétány,de rengeteg szobor és emlékmű is volt erre.Aztán vendéglátó helyek sora köszönt szembe.Egyikbe beültünk egy babgulyásra.Hát... kétszer annyiba került mint Mecseknádasdon és fele olyan jó volt.Sör itt is lenyomtunk és alaposan bekajáltunk.Folyattuk aztán a sétát.Már komoly meleg volt,nem volt kellemes sétálgatni.
A sétány
A Kossuth-forrás
Még jó darabon elmentünk a sétányon,de egy pontnál aztán visszafordultunk.Visszamentünk egészen a Vitorlázó térig.Itt volt a kikötő is ahová még kimentünk.Hajók jöttek mentek.Nagy volt a forgalom és itt minden eddiginél jobb rálátásunk volt a Tihanyi-félszigetre.Itt is volt egy vályú így lenyomtunk még egy üditőt.Nézelödtünk még egy kicsit,majd döbbenve láttuk,hogy este hathoz közelít már az idő.Bár maradtunk volna még elkellett jönni.Visszasétáltunk a vasútállomásra ami ide jó 1 km-re volt.Még betankoltam itallal az útra.A vonat késéssel jött.A Kék-hullám intercity volt amihez nem fűztek éppen kellemes emlékek.Ugye tavaly ezzel jöttünk el a Hegyestűi túráról is.Akkor a vonat túlzsúfolt volt,kényelmetlen és meleg.Ismételte magát a történelem hiszen most is ugyanez játszódott le...Ettől függetlenül Balatonfüredről egy óra alatt Székesfehérvárra ért ami jónak mondható.Fehérváron viszont már vonatos csatlakozásunk nem volt elkellett menni a buszpályaudvarra.Itt meg azt nem értem,hogy miért nem úgy van minden városban,hogy egymás mellett van a busz és a vasútállomás?Negyven percünk volt átérni az utolsó buszig,de sikerült végül is.
Kalózhajó Balatonfürednél
Fél 11 után értünk haza.Végül is nem volt rossz nap.Balatonfüred bár tetszett,de a nagy forgalom és az elképesztően nagy embertömeg már nem annyira.A túra rövid volt,de kellemes.A keresztnél nagyon szép volt,de a Jókai-kilátó csalódás volt ahogyan a Lóczy barlangnál uralkodó állapotok is.A sétány klassz volt.Végül is olyan hely Balatonfüred amelynél bőven benne lehet még a pakliban,hogy egyszer majd visszatérünk.A túra maga talán 8-9 km volt csupán,de a városban és a sétányon valószínűleg hozzá tettünk még vagy négyet.Élményekben nem volt hiány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése