Bár ugye a spiritualitás úgy tartja,hogy nincsenek véletlenek,mégis elgondolkodtató,hogy néha mennyire kis dolgokon múlhatnak nagy dolgok.Olyan kicsin,hogy már-már azt gondoljuk,hogy ez véletlen.De nem az,vannak dolgok amelyeknek úgy kell történnie ahogy az történik.Öt éve amikor Esztergomban és környékén túráztunk valami ilyesmi történt.A Vaskapu hegyre tartottunk felfelé Gergővel,ahova aztán soha nem értünk fel.Ha jól emlékszem a piros jelzésen szándékoztunk felmenni.Egy darabig ment is a dolog simán.Aztán nem várt akadály állta utunkat.A város utcáiról kiérve hegymenetben nem is méteres hanem két méteres csalán nőtte be a piros jelzésű turistautat.Szó szerint két méteres!Képtelenség volt áthatolni rajta...,Átkozottam,átkozottunk mert ugyan volt egy másik alternatíva,nevezetesen elmenni a zöld jelzésig és azon felmenni,de ez nem kicsi időveszteséggel járt...Nem volt mit tenni elmentünk a zöld jelzésig.
 |
| Gergővel azon az öt évvel ezelőtti napon Esztergomban.... |
Ez volt az a pont - a két méter magas csalános út - amire akkor úgy gondoltam azon felül,hogy kicsesztek velünk az égiek (?),hogy ez egy szerencsétlen véletlen.De ennek így kellett történnie.Ezzel tettük ugyanis le a burdai túrák alapkövét.Persze ezt akkor még nem tudtuk.Csak agyalgattam,hogyan legyen akkor a túra további része,hiszen még a Bazilika tetejére és Párkányba is átakartunk menni,így viszont nagyon esélyes volt,hogy nem fér bele.No sebaj gondoltam,megyünk lesz ami lesz,aztán meglátjuk mi lesz.Megkerestük a zöld jelzést és azon kezdtük meg a kapaszkodást.Itt nem voltak akadályok.Mentünk fel a Vaskapura.
 |
| Kilátás Esztergomra |
Ahogy kapaszkodtunk felfelé,egyre szebb és szebb kilátásaink voltak Esztergomra.Elsősorban nyugat felé.Erdőkön,réteken át mentünk,de egy ponton láttuk,hogy a Vaskapu teteje még messze ott tornyosul előttünk...Azon tanakodtunk Gergővel,hogy most akkor mit áldozzunk be?A Vaskaput,vagy a Bazilikát és Párkányt.Hiszen így közösen már nem fért bele az időnkbe,nem fért bele a napba.Végül is a Vaskaput hagytuk veszni...így esett meg,hogy végül is nem jutottunk fel oda (lényegébe ez az egész sztori látható a bejegyzés végén a filmben).Visszafordultunk Esztergom felé,de nem a jelzett utat választottuk,hanem egy forgalom nélküli aszfaltozott utat.Ez egy újabb kulcsfontosságú pont volt későbbi burdai túráinkhoz.Ugyanis visszafordulva láttuk az odalenn folyó Dunát,azon túl viszont egy csodaszép hegység köszönt szembe...
 |
| Első találkozás a Burdával |
Az odaáti hegyvonulatnak több neve is volt.Az a rész már Szlovákia volt,az elcsatolt részek egyike.A magyarok a hegységet csak Kovácspataki-hegyeknek hívták,míg a térképeken legtöbbször a Helembai-hegység név olvasható.A szlovákok pedig Burda-hegységnek hívták.Ki tudja miért,nekünk ez utóbbi név volt a legszimpatikusabb.Így aztán azon nyomban így is vonult be túrázásaink történetébe: Burda-hegység.Mert ugyan ekkor még nem jártunk ott,csak álltunk a Vaskapu alsóbb részén földbe gyökerezett lábbal és bámultuk ezt a csodát.Tudtuk ide el kell jönni.Méghozzá rövidesen el kell jönni!A lefelé út vissza Esztergomba már a burdai túrák tervezésével telt...
 |
| Jómagam még a Vaskapun,háttérben a Burda |
Esztergomban és aztán Párkányban mindenre jutott idő.A Vaskapu ugyan kimaradt az életünkből,alighanem azért mert számunkra a Burda kínálta a nagyobb élményt.Így rendeltetett,talán így terveztük el odaát leszületésünk előtt,így vagy úgy tehát nem véletlen volt...A Mária Valéria hídon átkelve is lehetett látni a csodás hegységet,onnan is jól mutatott.Ekkora már biztosan tudtunk,hogy hamarosan majd eljövünk.Miután Párkányban kellemesen csalódtunk,úgy gondoltam azzal a területtel sem lesz semmi gond,ahol a Burda-hegység terül el.Hiába Szlovákia,rengeteg magyar él ezen a részen.
 |
| Párkányból Esztergom és balra a háttérben a Burda.Köztük folyik a Duna. |
Mindez 2016 júliusának második felében volt,szinte napa pontosan öt éve.Szeptemberben már jöttünk is a Burdába.Valóban a táj a hegység kivételes élmény volt,az emberekkel akikkel találkoztunk kedvesek voltak.Ám rossz időt fogtunk ki.Itt csapott le ránk egy jó nagy vihar a Burda mélyén amelyről többször is szó van a blogban.Végül is megúsztuk,de a párás időben nem tudtunk annyira megcsodálni a hegységet mint szerettük volna,így aztán következő év júliusában visszatértünk.Ekkor már kifogástalan volt minden az élmény is óriási.Hát ezért maradt ki anno a Vaskapu és ezért lett helyette a Burda.Így rendeltetett.
 |
| Egyszer még visszajönnék... |
Természetesen terveztünk Gergővel további visszatéréseket és új utak felfedezését a csodás hegységben.Sajnos,hogy Gergő aztán elment...a Burdába pedig a mai napig nem tértem aztán vissza.Szeretnék még egyszer eljönni ide is,itt is Gergő nyomában járni.Ám e sorok írásakor a koronavírus miatt Szlovákia jelenleg zárva.Mindez csak akkor válhat valóra ha elmegy egy jó időre ez a politikusok és gyógyszergyárak által kreált vírus...Ha eljön ez a nap még az életünkbe akkor mindenképpen lesz ide tervezve még egy túra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése