Nos hát leszálltam az utolsó városban (lásd: Az utolsó város ).Meglehetősen korán már fél nyolcra ide értünk Várpalotára és a túra első felében újra szó szerint Gergő nyomában jártam/jártunk ismét.Bátorkőig ugyanazt az útvonalat kővettük,amit vele is 2018 nyarán...Na de ne szaladjunk ennyire előre az eseményekkel.Manóvan és Zolikával keltünk útra.Hajnalban 5.40-kor indultunk Dunaújvárosból és fél nyolckor szálltunk le a várpalotai buszállomáson a Veszprémig menő buszról.Az egész heti ború után nem is reménykedtünk benne,hogy ma jó lesz az idő.Nem is lett az,de a sors végre megajándékozott egy ködös túrával amire régóta vártunk már.Elindultunk Várpalota utcáin,úgy terveztük hivatalosan a Thury vártól inditjuk a túrát,elvégre a nekünk kellő piros jelzés is onnan indult.Ám a várhoz érve kellemetlen meglepetés ért.A vár közvetlen környékét,elöl és hátul is teljesen feltúrva találtuk.Munkálatok folytak itt,de vajon mi a jó fene készülhetett?Metró,vagy földalatti alagút?Erre alighanem a jövőben kapjuk meg csak a választ.
Munkálatok a Thury várban,pedig éppen csak,hogy kivilágosodott...
Ettől függetlenül innen indult persze a túra,csak a videó kezdő jelenetét nem tudtam itt így megcsinálni,pedig a terv ez volt.Na nem baj.Ráálltunk a piros jelzésre amiről a Bátorkőig le sem kell majd térni.Egy darabig az a város északi részén halad,elhaladva egy lakótelep és egy zsidó temető mellett is.Erre jártunk valaha Gergővel is.Végül is hamar kijutottunk a városból,a távolban látszodott,hogy mintha köd-pára ülne a Bakony erdei felett.Kutyások követtek egy darabon,de a temetőn túli kutyafuttató pályára igyekeztek,ahová mi is benéztünk,de egy marcóna öreg harcos nem éppen kedves stílusban kizavart minket onnan...Elég ijesztőek lehettünk,mondtam neki,hogy nyugodjon meg csak túrázunk a Bátorkőhöz.Erre kicsit kedvesebb stílusra váltott,közölte az bizony még messze van.Ez meg persze nem volt igaz,mert olyan vészesen messze nem volt.
Manó a kutyafuttatonál
Visszamentünk a pirosra és fokozatosan beértünk a Bakonyba.Majd egy ponton maga a piros jelzés lett a Vár-völgyi tanösvény.Úgy mint akkor rég,amikor Gergővel jártam erre... Sajna a tanösvény elején a tájékoztató tábláról eltűnt maga a tájékoztatás,de a fene bánta.Egy sorompó zárta el az utat az esetleges autós forgalom elöl (nagyon helyesen) és már benn is voltunk a Vár-völgyben,a csodás bakonyi erdőben.Ahol valóban kezdett egyre lejebb jönni a ködpárna.Ez különösen misztikus,de csodálatos hangulatot adott a völgynek.Na és persze gyönyörű volt az egész!
A tábla és a tanösvény bejárata (jobbra)
Ismert szép emlékű helyek köszöntek szembe.A tanösvény állomásai amelyek egyikén Gergővel is elfogyasztottuk egykor a reggelinket.Most is megálltunk ugyanott.Persze az én javaslatomra.Mivel hoztam kávét termoszba,így a többiek örültek neki és a kávézás után megreggeliztünk.Alig múlt nyolc óra.Bőven időben voltunk.Kicsit el is időztünk a pihenőhelyen,de nem volt túl meleg,így lassan továbbindultunk.Két oldalt szebbnél szebb sziklafalak néztek le ránk,amelyek az egyre nagyobb ködben különösen szépek voltak.A hegyek tetejét két oldalt már nem nagyon lehetett látni és húzodott egyre lejebb a köd.De nem volt kibirhatatlan hideg,sőt megítélésem szerint olyan plussz két fok körül lehetett a hömérséklet.
Ereszkedik a köd
Az út a völgyben kitünő volt,a jelzések felfestése meg jó.Egy ponton volt egy leágazás ami a piros+ jelzés volt.Na onnan fogunk majd visszjönni.Hiszen,talán még nem mondtam, egy körtúrán voltunk.A Bátorkő után a gerincen szándékoztunk visszajönni ami a piros+ jelzés volt.Ugye annak idején Gergővel (És Mónika Bernadettel) egész Eplényig mentünk.Most nem szándékoztunk ilyen nagy távú túrát menni,viszont én is meg Manó is kiváncsi volt a piros+ jelzésű útra.Zolika meg jött csak,amerre mentünk,neki mindegy volt hova meg merre.Voltak még állomások a sziklafalak pedig egyre szebbek és brutálisabbak lettek.A köd is bár lassan,de kezdett teljesen leereszkedni.
Alakul...
Manó beszélt egy Gazsi-likról ami egy barlang volt és itt kellett lennie valahol a piros jelzésű út mellett.Nem emlékeztem rá,annak idején Gergővel ez elkerülte a figyelmünket.Akkor nagyon a Bátorkőre figyeltünk,mert nem tudtuk hol van és ezért kerülhette el figyelmünket a Gazsi-lik.Most viszont könnyű szerrel megtaláltuk.Nem tudtam miért nevezték el így,mindenestre a Gazsi-lik elnevezés mulatságosnak tűnt.Előtte újra és újra megcsodáltuk ez egyre brutálisabb és szebb sziklafalakat és sziklaalakzatokat.Itt is mindkét oldalt volt,az északi irányról,nyugatira váltó út mentén.Aztán felmentünk a nem túl magasan lévő barlanghoz.Az előterét láttuk csak,mert a járat aztán meglehetősen összeszűkült,nem nekünk találták ki... majd valami barlangász felfedezi,vagy már fel is fedezte.
A Gazsi-lik
A Gazsi-lik után minden eddiginél szebbre váltott a völgy és az erdő.Túloldalon a sziklafal tetején némileg a ködbe veszve ugyan,de már ott volt a Bátorkő tornya.A völgyben pedig valami kapuszerűen helyezkedtek el a sziklák jobb és baloldat.Valóban,mikor Gergővel voltunk itt,annyira a Bátorkőre koncentráltunk,hogy ezeket a szépségeket akkor észre sem vettük.Vagy akkor zöld volt az erdő,most szürke és ködös,lehet akkor nem látszódtak annyira ezek a csodák.Most itt voltak és örültünk neki és reménykedtem benne,hogy Gergő is itt van velem és látja mindezt...
Földöntúli csodák a Bakony mélyén
Itt kötelező egy fotó...
Ott fenn Bátorkő!
Bátorkő alá értünk.Itt szintén volt egy állomása a tanösvénynek.Itt is kajáltunk egy kicsit.Itt jártunk anno Gergővel,aki akkor már úgy közölte velem,hogy itt írta Petőfi a Szeget szeggel c.versét,hogy az itt található tájékoztató táblát elolvasta volna.Emlékszem nagyon büszke voltam rá.A pihenő után búcsút vettünk a tanösvénytől és elindultunk fel a Bátorkőhöz már a piros vár és a piros+ jelzésen ami a romig egy és ugyanaz volt.Gergő akkor rég könnyen felkapaszkodott,most viszont voltak gondjaink.Az avar csúszott és nem úgy emlékeztem,hogy ennyire meredek lenne felfelé az út.Persze azért nem volt vészes.Felkapaszkodtunk és itt voltam újra.Bátorkő váránál!Itt,most is Gergő nyomában...
Felfelé a Bátorkőhöz
Visszatértem!Előttünk Bátorkő
A többiek elöször voltak itt.Én viszont ismerösként üdvőzöltem Bátorkő romjait.A romokat ahol szintén járt Petőfi és Mátyás király is...és Gergő is.Megnyugvással töltött el a dolog,hogy itt lehetek újra.Ez is olyan volt mint egy küldetés.Egy sikeres küldetés.A romok a ködös szürke időben is felülmúlhatatlanul szépek voltak.Úgy szól a krónika,hogy egy időben ez volt Mátyás király egyik vadászkastélya is.Ezért is járhatott ő is így.Megcsodáltuk a vártornyot,majd mi Manóval úgy döntöttünk felemegyünk ahogy egykor Gergővel is.Zolika persze most sem mert feljönni...hozzáteszem persze,nem egyszerű a felkapaszkodás a csúszos kőveken,de megoldható.Meg is oldottuk.
Nem volt egyszerű felmenni és lejönni...
Bátorkő közeli
Ott fenn megcsodáltuk Manóval a dolgokat,kilátásunk hála a ködnek nem nagyon volt.Persze így is csodás volt minden.Zolika lenn maradva fotózgatott.Megint lemaradt egy csodáról.Öszintén szólva lehetne csak egy kicsit bátrabb.Főleg ha már eleve Bátorkőnél voltunk.Lemenni nehezebb volt mint feljönni.Annyi hasznunk volt Zolika lennmaradásából,hogy onnan irányitott,hova tegyük a lábunkat lefelé jövet.Leérve pedig fotózkodtunk háttérben a Bátorkővel.Kurvára örültem neki,hogy sikerült visszatérni!
Manóval Bátorkőnél
Zolika nem kerülhette el a csúszos sziklás részeken való mászást,mert a piros+ (immár egyedül) itt kezdte meg az emelkedést a Bátorkővel szemben.Kicsit mindhárman elszoktunk tőle,mert bár annyira fingatós nem volt az emelkedő mégis majd kiköptük a tüdönket.Ezúttal Manó bírta a legjobban,el is húzott elölük felfelé menet.Persze én még megálltam búcsút venni Bátorkőtől.Benne van a pakliban,hogy találkozunk még!Szeretem alapból amúgy is az ilyen romokat,ide meg eleve kedves emlékek fűznek,meg az ide vezető utak is kellemesek és látványosak.Szóval búcsút intettem és emelkedtünk felfelé.Pár száz méter hosszú emelkedés volt,a szintkülömbség nem lehetett túl vészes,150 méternél nem lehetett több,de lehet annyi sem.
Zoli is megkezdi az emelkedést
Búcsú Bátorkőtől
Ez a rész kicsit nehéz volt,de nem azért mert olyan brutális lett volna,egyszerűen mi voltunk most elszokva tőle.Szerencsére nem sokára felértünk.Ez lehetett a Fajdas-hegy.Egy fensík szerű területre értünk és egy szép rétre.Ami alighanem kilátópont is lehetett egyben és alighanem párját ritkitó rálátás lehetett innen Bátorkőre,ám a köd mindettől most megfosztott minket.Csak a fehérséget láttuk kinézve a peremről.Ettől függetlenül minden szép volt itt is és misztikusan szép.Vágytunk már ilyen túrára is,persze most azért örültünk volna ha van kilátásunk.
Nem sok kilátásunk volt
Innentől kezdve a piros+ jelzésű út kifejezetten kellemes volt!Hol beért az erdőbe,hol kiért egy rétre,hol egy hasonló sziklaperemhez ért.Ezek váltakoztak felváltva pár kilométeren keresztül.Rendkivül élveztük.Egy helyen őzek kevertek a közelünkben,persze amint észrevettek minket eliszkoltak.Itt útközben beszéltük meg Manóval,hogy egyszer majd jó időben is eljövünk erre,mert innen a kilátásokat egyszerűen látni kell!Valószinű ezt azért csak 2022-ben vagy utána ejtjük meg,hisz jó lenne ha egyszer végre betudnánk jutni a Thury várba is s hát látva a munkálatokat,minimum egy éves munkának tűnik az ott...
Csodás,élvezetes út a gerincen
Tényleg fantasztikusan élvezetes volt a piros+ jelzésű út,szinte sajnáltuk,hogy vége.Ugye a piros+ beletorkolott vissza a Vár-völgybe,ahol jöttünk.Talán emlékszik az olvasó,hogy a bejegyzés első részében megemlitettem a piros+ - i leágazást,hogy majd ott jövünk vissza.Így is lett.Persze a lefele út a kőves és csúszos volt,ismét Zoli küzdött a legnagyobbat vele,de végül is sikeresen esés nélkül lejutottunk mind a hárman.Újra a Vár-völgyben voltunk.Elöször mentem a Vár-völgyben dél felé.Ugye eddig csak északi irányban mentem erre.Leérve a köd közben felszállt.Ha csak pár perccel később jövünk,lehet egy.két helyen akadt volna kilátásunk is a gerincről.Sebaj,így is szuper volt.
Újra a Vár-völgyben.A köd felszállt
Innen már gyerekjáték volt visszamenni Várpalotára.A Thury várnál fejeztük be hivatalosan a túrát,megnéztem a mérőnket 14.11km-t mutatott.Ennyit mentünk tehát.Még a városba a környéken körülnéztünk.Manó javaslatára elindultunk a Trianoni múzeumhoz.Tudtam az is zárva ezekben a koronavírusos időkben,de legalább így megtudhattam hol is van.Ha majd újra eljövünk jobb időkben akkor talán bemegyünk majd.Könnyen rátaláltunk a múzeumra,ám ott is felújítási munkálatok folytak.Mindez azt vetitte előre,hogy Várpalotát 2021-ben valószinűleg kihagyjuk,hisz minden zárva lesz akkor is ha valaha elmúlik ez az istenverte vírus.Ám 2022-ben vagy utána készek leszünk visszatérni.
Ilyen most a Thury vár környéke
Tatarozzák a Trianoni múzeumot is
Mivel nem volt nyitva semmi,még kocsmák és éttermek sem,nem volt már mitcsinálni,visszasétáltunk a buszállomásra.Nem kellett sokat várni,jött egy Fehérvárra menő busz.Ezzel elmentünk.Fehérváron leszálltunk és megnéztük a Rácz utcát.Talán mondanom sem kell,hogy itt is jártunk Gergővel.Lőttem itt is pár fotót,talán ennek a résznek majd szentelek egy külön bejegyzést.Ezután visszamentünk a fehérvári buszállomásra,ahol rendkivül szigorúan vették a maszkszabályok betartását,akin nem volt azt büntették...Hát ehhez képest Dunaújváros maga a paradicsom.Indultunk is vissza.Fehérvár most nem volt szimpatikus.Újabb csodás nap volt,egy újabb remek túrával.Örülök,hogy visszajutottam Bátorkő várához.Ezen a télen nagyon is Gergő nyomában járok úgy érzem odaáti súgallatra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése