Zárodó negyvenes túrák

Ezen sorok írásakor egy picike nap választ el attól,hogy belépjek az ötödik ikszbe...Nincs kapuzárási pánikom,főleg ha arra gondolok,hogy Gergő a másodikat sem érhette meg,viszont itt az idő,hogy kicsit megforduljak és visszanézzek az elmúlt évtizedre.Arra az évtizedre amely aztán adott mindent bőségesen.Jártam a mennyekben és a pokol legmélyebb bugyraiban is.Rengeteg csodában volt részem,de ugyanakkor elvesztettem mindenkit aki a legközelebb állt hozzám.A mai bejegyzés amolyan összefoglaló,mérföldkő.Nem térnék ki életem minden zerdülésére,próbálom csak túrailag átnézni az elmúlt tíz esztendőt.

Pihenés a Remeteréten a Mecsekben,talán....2012-ben

Tíz éve 2010-ben léptem be a negyedik ikszbe.Akkoriban én főleg északra a Karancs-Medves vidékein túrázgattam.Gergővel az idő tájt,főleg még itt a környékünkön bontogattuk szárnyainkat.Nagyon sok volt a Dunavecsére vezető túra,vagy éppen a Rácalmási-szigeti túrák.Persze minden évre jutott néhány nagyobb kalberű túra.Ekkor vittem el elöször Gergőt pl.a Somoskői várhoz,ekkor lépte át elöször a magyar határt.Ám túrázásaink az évtized első éveiben nem voltak rendszeresek,nem voltak még bakancslistáink.Nagyjából átlag évi tíz túrát tettünk,tettem.Fontos mérföldkőnek számított a 2013-as év.

A váci meccstúrán,amely a legfontosabb mérföldkő volt az évtizedben

Ekkor vittem ki Gergőt elöször focimeccsre.Én sok év után mentem ki újra.A dolog annyira magával ragadott minket,hogy ezután nem hiányoztunk szinte egy mérközésről sem.Sőt lassan-lassan rendszeressé váltak az idegenbeli mérközésekre való eljárások is.Ezeket aztán rendszeresen ötvöztük egy-egy remek kirándulással azon a településen amelyen a csapatunk játszott.Fontos mérföldkő volt a 2015-ös váci meccstúra,15 augusztusában.Ez időpontra teszem annak a csodának a kezdetét amelyeket átéltünk Gergővel.Innetől kezdve ugyanis ugymondd mindennapossá váltak a túrázásaink.Itt született meg az újkori bakancslista.A 15-ös év hátralévő részében már egy gondosan megtervezett bakancslista alapján túrázgattunk,legalább havi szinten kétszer.

Útban a Máré várhoz 13 nyarán

Visszatérve még a 13-as évre.Érdekes egy év volt...Mindenki emlékszik még a március 15-i hatalmas havazásra,arra is,hogy még április első hetében is volt hó.Aztán jött az évtized árhulláma a Dunán júniusban.Engem pedig a bank csinált ki és hosszú évekbe telt míg talpra tudtam állni.Mire teljesen sikerült elvesztettem Gergőt....Ám minden gond és probléma ellenére mi mindig mentünk.Kimondthatatlan érzés volt a gyermekem arcán látni az örömöt és a boldogságot a szívében amit egy-egy kirándulás-túra okozott.Az izgalmat ahogy erre készült.Életem legszebb évei voltak ezek és senki sem tudott kicsinálni,mert az a mosoly Gergő arcán minden problémán átsegitett és álltam a sarat ebben a mocsok világban.

A Mecsekbe minden évben eljöttünk legalább egyszer

2014 már jó kis év volt,ekkor a meccsek kerültek nagyon érdeklödéseink középpontjába,hiszen ekkor volt a legjobb csapatunk az évtizedben.Aztán ahogy írtam a 15-ös váci meccstúrától köszöntött ránk a legcsodálatosabb időszak.Minden év karácsonya után elkészítettük a következő évi bakancslistát amit mindig sikerült nagyjából 90%-os arányban meg is valósítani.Valamivel több mint három csodálatos évünk volt Gergővel.Ekkor váltunk ugymondd profikká,ezekben az időkben jutottam el olyan helyekre amelyekről álmomban sem gondoltam,hogy eljutok valaha is.Rendkivül élveztük ezeket az éveket.Voltak gondjaink persze,de egy-egy túra mindig felemelt a legmélyebb gödörből is.

Gergővel mindig mindenhol ökörködtünk

Ezekben az időkben legalább havi két alakalommal túrázgattunk,de volt,hogy négyszer is.Egy idő után már szinte semmi más nem érdekelt csak a soron következő túra megtervezése,megszervezése.Egyre jobb és fantasztikusabbnál,fantasztikusabb helyre jutottunk el úgy,hogy közben idehaza a környék minden érdekességeit is felfedeztük.Nagyon készültünk már nyáron a 2019-es évre amelyben minden eddiginél jobb túrákat tervezgettünk és még az eddigieknél is szuperebb helyekre akartunk elmenni.A 18-as Salabasina-ároki túra volt a legnagyobb csoda amit átéltem túrázásaim történetében.

Aztán mindennek vége lett.A csodáknak is.

A Salabasina varázsa végigkiséri  maradék életemet

Gergő 2018 decemberében ment el.Vele elvesztettem mindent,hiszen ő volt a másik felem,a jobb kezem.A Nagy-Kopaszi túrára készültünk,amikor egy reggel nem ébredt fel többé.Bár azóta megtanultam élni ezzel az űrrel amit hagyott maga után,a fájdalom soha egy pillanatra sem enyhült és valószinűleg nem is fog.Úgy gondoltam akkor feladom,hisz nélküle már nem láttam értelmét semminek.A 18-as év utolsó két túrája emléktúra volt Gergőért.Soha nem gondoltam volna,hogy túrák ilyen fokú fájdalmat tudnak okozni mint amilyet azokon éreztem...Aztán tudtam,hogy Gergő azt akarja,hogy folytassam,hogy ne adjam fel bármi is van.Nem adhatom azt fel ami az életem volt.Túráim így a 19-es évben folytatódtak.

A rendszeressé váló meccstúrák egyikén 18-ban Dunaharasztiban

Bár már nem volt bennem akkora tűz és akkora kedv,de magam is tudtam ha abbahagyom az a halált jelenti számomra.Spirituális utakra is léptem ami aztán arra tanitott meg,hogy higyjek.Hiszem és tudom és sok-sok bizonyságát is adta....hogy Gergő lelke ott van velem minden túrán azóta is.Velem van mindig.Bár ez így nem ugyanaz mint  a korábbi években,de legalább tudom ma már,hogy nem veszett el minden és lesz majd folytatás!Az a másfél év mint korábban többször is írtam sok tragédiát hozott az életemben és a túrázások tartottak gyakorlatilag életben és persze a meccsek,mert tudtam Gergő azoknál is azt akarta,hogy ne hagyjam abba,Így Gergő elvesztése után folytattam mindent.
Mi mást tehettem volna.

Negyvenes éveim utolsó túráján a Ferihegyi repülőtérnél

A meccsek és a túrázások Gergő elvesztését követően is folytatódtak,de semmi sem volt olyan mint régen.Szerencsére az esetek többségében akadtak társak akik sokat segítettek,de voltak már olyan túrák is amelyekre egyedül mentem.Hát semmi sem rosszabb mint egy túrára egyedül menni...Az elmúlt vasárnap a ferihegyi túrával zárodtak negyvenes éveim túrázásai.Gergő halála meghatározta ezt az évtizedet,de olyan emlékeim és élményeim vannak amik miatt mégis szívesen gondolok vissza erre az évtizedre.

Hogy mit hozhat a jövő?Jelenleg ugye tombol a pánik a koronavírus miatt ami elképzelhető,hogy majd korlátozza a mozgásaimat sőt még az is benne van a pakliban,hogy én is elkapom.De ameddig tudom és lehetőségem van rá,amig mozgok és visz a lábam addig menni fogok.Tudom Gergő ezt hagyta rám örökségül és velem lesz mindig ezután is.

Hát ezek voltak negyvenes éveim most csak nagyon dióhéjban.

Holnap már ötven éves leszek....