Elöször az erdőben

Elöző pajtikámmal,azaz kutyusommal állandóan ez erdőt jártuk.Szerencsére éppen egy erdő mellett lakom,ami városi viszonylatban talán nagynak mondható,ám országos átlagban jelentéktelen.A kiserdő mert így hívják tele van jobbnál jobb sétányokkal és itt van a helyi erdei tornapálya is.Mi sem természetesebb,mint az,hogy annak idején beszoktattam ide a kutyámat.Mindennapossá vált itt a séta,amelyet mindig rendkivül élvezett.Itt szabadon lehetett engedni,kedvére futkározhatott.Imádta a kiserdőt.Természetes volt,hogy ez volt számára a legjobb hely örökre megpihenni...
Itt temettem el,ahol a legjobban szeretett lenni.

Egy félre eső helyen,egy kis bucka.Senki sem mondja meg,hogy ott egy kutyus nyugszik.Érdekes,hogy sok hasonló kis buckát látok az erdőben.Lehet egy valóságos kutyatemető lehet itt?Na mindegy,most nem is ez a lényeg.Csak azt akartam érzékeltetni előljáróban mennyire fontos hely volt a kis állat életében az erdő.

Régi kis barátom az erdőben volt a legboldogabb

Lassan már egy éve lesz,hogy elment az én kis barátom.Itt volt az ideje egy újat beszerezni,persze sosem feledve a régit.Rexi két hete érkezett az életembe.Spirituális utjaim azt mondják,Gergő küldte,hogy ne legyek oly bánatos.Valóban mióta Rexi megérkezett,a nevetés is visszatért a házba.Van ugyan még hova fejlődni,de remélhetőleg lassan-lassan majd mindent megtanul.Elérkezettnek láttam az időt,hogy megmutassam neki az erdőt.Hiszen ha minden jól fog menni,az ő életének is meghatározó része lesz.

Egy szép új világ Rexi számára?

Már az első métereken úgy tűnt tetszik neki.Érdekelte az eddig ismeretlen terep.Egy darabig szépen is jött mellettem az uton.Természetesen elengedésről még nem lehetett szó.Aztán elkezdték érdekelni az út melletti dolgok is.Nehezen lehetett visszaterelni az útra.Láthatóan élvezte azért a jó levegőt és az erdő hangulatát.Tiszteletünket tettük régi kis barátom sírjánál.Persze nem szándékoztam elsőre körbejárni vele az egész erdőt,így a legkisebb kör sétát tettem meg vele.

Mindent megrágunk

Nem nagyon tudtuk haladni,mert még mindent megtalált,mindent megrágott.Az egész séta amit az erdőben töltöttük tán 350 méternyi lehetett.Amilyen jól ment az eleje,olyan szenvedős volt már a vége.Végül is sikerült megtenni az első lépéseket az erdőben.Bízom benne majd megszereti és ha jobban megszok és nagyobb lesz,majd szabadon is engedhetem.Akkor aztán szinte majd napi szinten lejárkálhatunk és jöhet majd a másik két kedvenc helynek is a megismerése,a közeli völgyé és a vasútállomásé.Hiszen ezeken sétálgattunk a legszebb időkben régi kis barátommal és Gergővel...

Sziasztok!Rexi vagyok és ezt most megrágom

Az erdő minket vár.Megszeretjük majd újra.A többiek pedig ott lesznek velünk mindig!