Az utolsó meccs

Az utolsó meccs semmiben sem külömbözött a összes többitől...persze nem tudhattam,hogy ez az utolsó meccs.
2018 november 11-ét írtunk.Egy héttel voltunk túl a fenomenális Salabasina-ároki túra után.Az utolsó túra után...és egy hónappal voltunk Gergő távozása előtt.Az élet még szép volt...akkor ennek még nem voltam tudatában.Ma már igen.

Aki ismer tudja,de talán e blogból is rálehet jönni,hogy a túrákon kivül egy szenvedélyem van még,az pedig a meccs.Szeretek meccsre járni,gyakorlatilag 1977 óta.A legtöbbször focimeccsre jártam,de dunaújvárosiként a kilencvenes években a jégkorong és a kézilabda is nagyon népszerű volt.Megannyi csodát átéltem a meccseken is,vannak felejthetetlen emlékeim innen is.A focimeccsre járás 2005 után került nálam némi hullámvölgybe.Aztán 2009-ben a csapat is megszünt,ám a kertek alatt kinőtt egy új egyesület a városban.Az is felvette a Dunaújváros nevet,így újra volt kinek drukkolni.Gergővel 2013 táján kezdük el a meccsrejárást,én ugye újra...

A csodaszép arénánk mindig is a szívünk csücske marad....

Nem voltak ugyan olyan sikereink mint a múltban,de mi élveztük és 2013-tól minden meccsen ott voltunk.Én ugye újra....Aztán jöttek a sikerek mi pedig fürödtünk benne.Imádtuk a csapatot,imádtuk az arénát.A sikerek után aztán jöttek a kudarcok is,a mélyrepülés.De mi kitartottunk.A kudarcok idején is ott voltunk minden meccsen.A csapat a harmadosztályban találta magát ahonnan nem tud kitörni,így évek óta ott vesztegelünk.Ám itt is élvezet minden meccs és mi minden meccsen ott voltunk.A csapatot a harmadik ligában is szerettük,sőt egy idő után idegenbeli meccsekre is eljárkáltunk.Na és egyszer azt is megfogadtuk,hogy játszunk akármilyen szarul is,kapjunk ki akárhogy is,a csapatot a játékosokat soha nem szídjuk.Lőn csoda,nem is szidtuk soha!

Az élet folyásában földöntúli boldogságot tudott okozni amikor gólt szerzett a csapatunk...

Szóval minden meccsen ott voltunk,volt sok győzelem,de akadt vereség is.Gergő kimondhatatlanul szerette a meccseket,magával ragadta még a nagyrészt üres stadion hangulata is.Az idegenbeli meccseket meg mindig ötvöztük egy jó kirándulással oda,ahol éppen játszott a csapat.A meccsek sokaságában elérkezett a 2018/19-es őszi szezon utolsó hazai mérközésre.Rémálmaiban sem gondoltam volna,hogy ez lesz a mi utolsó közös meccsünk...de sajnos az lett.Nem emlékszem már magára a mérközésre,nyilván egy felejthető szinvonalú derbi lehetett.Az megvan még,hogy az ellenfelünk a Bp.Honvéd MFA gárdája volt és,hogy a végeredmény az nulla-nulla lett.Volt még két meccs az őszi szezonból de mindkettő idegenben.Makóra és Pécsre ezúttal nem mentünk el,így a történelem úgy hozta,hogy ez a gólnélküli meccs lett a mi utolsó meccsünk.

Úton fel a lelátóra az utolsó mérközés előtt.....

Már hazafelé menet hiányzott a meccs...már tervezgettük a tavaszi idényt,hogy idegenben majd hová tudunk elmenni.Voltak terveink,amelyek aztán már csak álmok maradtak...Gergő elment nem várta meg a bajnokság végét,nem várta meg,hogy végleg elkészüljön a szeretett arénája.Hogy mekkora drukkerré vált az évek alatt mi sem bizonyítja jobban,hogy halálakor a csapata közösségi oldala is megemlékezett róla,mint leghűbb szurkolójáról...

Ehhez nincs mit hozzáfűzni úgy gondolom....

A csapat megemlékezése

A témához szorosan kapcsolódó írásaim még a linkekre kattíntva olvashatóak!

Árva zászló - ide kattíntva olvasható 

A stadion szeretete - pedig itt olvasható 

Talán e blogbejegyzést olvasva érthető miért is ilyen lett Gergő emlékfala