Elméretezett túrák

Bizony előfordult túrázásaink történelmében,hogy nem éppen jól mértük fel elözetesen a távolságot és ennek az aktuális túrán ittuk meg a levét.Persze azért tragédia nem történt.Ugye mi szinte soha nem használtunk gps-t,alkalmazásokat is csak nagy ritkán,a soron kövekező túra távját mindig a térképről becsültük meg.A legtöbbször ez sikerült is,kisebb eltérések ugyan előfordulhattak,de ezek jelentéktelenek voltak.Volt azonban három olyan túra az elmúlt években amikor alaposan mellélöttünk.Mai bejegyzésemben ezekről esik szó.Az első kettő Gergőhöz köthető,míg a harmadik Zoli és Manó barátomékhoz.Lássuk akkor ezek történetét.

Ballagunk egy löszmélyúton a Tolna-hegyhátban egy gyönyörü napon...

Az első ilyen elméretezett túra 2017 márciusának elején volt.Alig léptük ki a télből,ám mégis szenzációsan kellemes időben indultunk neki Simontornyának Gergővel.Egy körtúrát szándékoztunk tenni Kisszékelyen és Pálfán át,majd a Sió mentén vissza Simontornyára.

A túra maga fantasztikus volt,szebbnél szebb tájakat érintettünk és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat az én drága kisfiammal.Előzetesen a túrát a térképet olvasva 18km-nek becsültük.Ám már az első állomás Kisszékely is szokatlanul messze volt.Nagyjából 5-6km-nek becsültük Simontornyától,de volt az tíz is.Aztán a Kisszékely-Pálfa távolságot talán már nagyjából jól saccoltuk meg.A következő tévedés a Sió mentén ért.A Pálfa-Simontornya távolságot nagyjából 5km-nek gondoltuk,de az meg majd 8 volt.Ráadásul túra elején elkeveredtünk Simontornyán mert a jelzések elégtelenek voltak.Mindennel együtt a 18km-es túra valójában 24-25km volt.

Megérkezés Simontornyára,de a vonat már elment....

Pálfán még úgy gondoltuk Gergővel,hogy elérjük azt a vonatot Simontornyán amiről nem kell átszállni,megy egyenesen haza Dunaújvárosba.Emlékszem mentünk a Sió mentén a távolban látni lehetett Simontornyát.Mentünk,csak mentünk,de a település mintha nem akart volna közelebb kerülni.Fokoztuk a tempót,majd túrázásaink történetének leggyilkosabb tempóját diktálva haladtunk Simontornya felé.Ám az továbbra sem akart közelebb kerülni...olyan volt mintha már ösidők óta vándorolnánk és az elöttünk lévő város nem más mint egy délibáb.Egy ponton aztán nyilvánvalóvá vált,hogy nem érjük el a vonatunkat.Visszavettük a gyilkos tempóból és már kényelmesen sétáltunk be a végre elénk kerülő városba.A következő vonatig még mindig volt két óránk,ráadásul arról átkellett szállni.Csokit zabáltunk és a vasútállomáson pihenve vártuk meg a vonatot.Kifáradtunk,de gondolkodás nélkül belevágnék újra,ha valami csoda folytán Gergő itt teremne és erre kérne...

Gergő elöl,én mögötte a Baglyas-hegyi túrán

A második ilyen kirivó esetünk a Bakonyban volt 2018 októberében,Gergő halála előtt két hónappal...Várpalotáról indult a túra amely felvitt a Baglyas-hegyre,majd onnan el egészen Iszkaszentgyörgyre.Előzetesen ezt a túrát is olyan 18-19km-nek becsültük.Aztán...bár mondanom sem kell,elképesztően szép tájakon át vezetett a túra,de már a Baglyas-hegy is mintha messzebb lett volna mint azt gondoltuk.Ám a neheze a csodás hegy után következett.Minden idők legrosszabbul felfestett turistaútjain mentünk tovább.Borzasztóan kellett figyelnünk,nehogy eltévedjük.Itt-ott már kellett alkalmazás segítség is.Egy ponton láttuk magunk mögött a Baglyas-hegyet,de az már olyan 8km-re lehetett.Mentünk és mentünk,de Iszkaszentgyörgy nem volt sehol...Úgy gondoltam a 18km már rég megvan,de még mindig a hegyen kevertünk.Ügyesek voltunk mert nem tévedtünk el ezen a legrosszabbul felfestett részen.Ám mivel rosszul mértük fel a távolságot a vízkészletünk idő elött elfogyott...

Jelzett,de valójában jelzetlen utakon Iszkaszentgyörgy közelében

Az utolsó kilométereken szomjúság kínzott,de nem akartuk kihagyni amiért jöttünk,az iszkai kilátót és a kőpiramist.Meg is találtuk azokat,de már nagyon nehéz volt víz nélkül,mert hiába volt október közepe,meglehetősen meleg volt.A piramis után még vagy 1,5km volt a falu és vagy 2-re az a hely ahol a szomjunkat tudtuk végre oltani...Gyönyörű túra volt,mert az volt valóban,de ez az elméretezés akár tragédiát is okozhatott volna,meg persze a balfaszságunk... 18km-re elég vízet hoztunk csak,de mentünk 27km-t!

De ebbe is belevágnék újra,mondanom sem kell.

Itt még volt Zolikánál víz

A harmadik ilyen eset pedig rá egy évre volt,2019 októberében.Gergő sajnos ekkor már nem élt.Zolikával és Manóval vágtunk neki Akasztóról egy alföldi túrának.Soltszentimrén át a Kolon-tóhoz vezetett a túránk,onnan pedig Izsákra.Ezt a túrát is nagyjából 18km-nek saccoltuk.Most is meleg volt mint egy évvel korábban.A Kolon-tóig nem is volt semmi gond.Sőt Soltszentimrén ittunk is egy jót.A Kolon-tó után azonban valahogy sehogy sem akartunk Izsákra érni.Úgy gondoltuk majd lesz idő,eszünk,iszunk majd egy vendéglőben a kis alföldi városkában.Ám az ahogy annak idején Simontornya,nem igazán akaródzott közelebb kerülni...A jelzések egy pont után el is vesztek,de nem térhettünk le róla,mert nem volt más út sehol sem.A vízkészletünk itt is elfogyott...

Ballagunk a Kolon-tói túrán

Egy ponton az is nyilvánvalóvá vált,hogy nemhogy enni,inni nem lesz idő,de ahhoz is fokozni kell a tempót,hogy azt az utolsó buszt is elérjük amivel még hazajuthatunk...Nagyon-nagyon sokára értük el a települést,a túratársaim nagyon kivoltak már,fura de én ekkor nem annyira.Elérve Izsákot óriási szerencsénk volt.Már az elején ott vigyorgott ránk egy ilyen kék színű útszéli csap,amilyent már mindenki látott.Itt aztán lehetett adni a szamaraknak...Fejenként vagy két liter vízet azonnal ihattunk...aztán evésre már valóban nem volt idő.Egy gyors fröccsre még igen.Szép túra volt ez is és jó buli.Ám a 18km,valójában 26 volt....

Na,hát ezek voltak a legnagyobb tévedéseink,végül is egyikből sem lett semmi baj.

Bár fokozottan figyelek ezentúl ezekre,de ilyen tévedés bármikor benne van a pakliban...

A Tolnai.hegyháti túra filmjének 2.része,

benne az utolsó kilométerekkel..

A Baglyas-hegyi túra,benne az utolsókilométerekkel...