Fehérség és szürkeség borúl a tájra,a tél így az évszak közepére kezdi végre felvenni valós téli arcát,ám mifelénk azért a hó még hiánycikk...Hol is köszöntek ránk az elmúlt évek tél közepéi?Alighanem ha jól emlékszem,18-ban a Nagy-Szénáson lehettünk az évszak közepén,egy évvel korábban pedig a Csiki-hegyekben Sorrento szikláinál éltük át a csodákat,négy éve pedig idehaza nálunk egy ártéris erdő túrával vigasztaltalak,mert éppen valahol valaki csúnyán elbánt veled....Persze elég visszalapozni ebben a blogban és rögtön megláthatom épp hol jártunk ekkor két vagy éppen három éve.Tavaly már nem tehettük meg ezt,hiszen akkor volt egy hónapja,hogy elmentél,most pedig éppen a tél kellös közepén van,hogy négyszáz napja távoztál ebből a világból.Persze ma már tudom,hogy csak egy időre,hiszen majd visszajössz és visszajövünk mindannyian,de ez a jelenlegi fájdalom küszöbömön nem igazán segít.A tényen most semmi sem változtat,a tény pedig az,hogy kerek négyszáz napja,hogy nem vagy velem.
 |
| Sorrento szikláinál,három éve ugyanezekben a napokban... |
Természetesen "csak" fizikai valódban nem vagy velem,mert a lelked velem maradt,erről nap mint nap megbizonyosodom,hála a jó égnek.Így ez az ami segít elviselni az elviselhetetlent és az örökséged amit itt hagytál - azok a csodás utak és uticélok ami miatt még időnként azt tudom érezni,hogy nem hiába valóan kel fel a nap és kelek fel vele együtt... Elképesztően szalad az idő,az előbb említett Csiki-hegyes túrának is már három éve...pedig olyan mintha tegnap történt volna.Na és ez a négyszáz nap is ami azóta eltelt...mintha örült sebességgel száguldana az idő.Voltam az elmúlt négyszáz napban is túrázni,voltam mert ezt hagytad itt nekem,erre kértél,hogy bármi is van,ezt ne hagyjam abba....
 |
| Az ártéri erdőben,négy éve... |
Ám nem tudom megszokni a hiányod...Jó persze a legtöbbször jelzel,hogy most is ott vagy velem,de aki látna,néha azt látná,hogy ez az idióta magában beszél....pedig csak hozzád szólok olyankor,mert tudom,hogy ott vagy,ahogy mindig is ott voltál!De nem ugyanazok ezek a túrák mint a mi időnkben,amikor nevettünk,élveztük az élet és az út minden egyes percét...Olykor egyedül megyek,ilyenkor "beszélgetünk" ugye...máskor velem tartanak azok akik megmaradtak,aranyosak,kedvesek,de velük nem olyan mint veled volt...Velük nem tudom ugyanazokat az örültségeket megcsinálni mint amiket veled....Ugyan ki jönne fel velem manapság a jeges Rám-szakadékon?Vagy kivel tudnék végigmenni a magyar rém szakadékon a Salabasinán?Ami cseppet sem rémes,nekünk legalábbis nem.
 |
| A Nagy-Szénási túrán két éve.... |
Gyakorlatilag a Duna vonalától nyugatra (és kicsit keletre is) a Pécs-Veszprém-Esztergom-Párkány vonalig eső közbenső területen nem tudok olyan helyre menni,ahonnan ne ugorna be egy-egy közösen megélt szép emlék...Annyi,de annyi sok helyen voltunk,annyi,de annyi sok csodát átéltünk.Hálás vagyok a sorsnak,hogy veled lehettem,az a 19 év volt életem legszebb időszaka amit együtt tölthettünk.Hálás vagyok mert nélküled nem tudtam volna ennyi csodát megélni és átélni.Hiszen számtalanszor írtam már nem csak a fiam voltál hanem a legjobb barátom is.
Mit is mondhatnék még?Nem nagyon van olyan amit még nem mondtam el,nem írtam le...
de ha mégis akad ilyen az ötszádaik napon majd megemlítem.
Ma van négyszázadik napja,hogy elmentél....
A szeretet sosem múlik el...
Azthiszem semmi sem tudja kifejezni jobban a köztünk álló jelenlegi viszonyt mint ez a vers.
Ha jól tudom ezek Szent Bernát sorai,de olyan mintha Gergő mondaná:
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése