Mert,hogy télapó túránk még sosem volt!Legalábbis nem emlékszem rá,hogy valaha is lett volna.Az év ezen hétvégéjén amúgy sok túra volt már.Például négy éve amikor Gergővel szakadó hóesésben mentünk a Csövek-völgyébe.Vagy tavaly Zolikával a Rácalmási-szigeten,amikor majdnem rövidgatyára vetkőztünk mert olyan meleg volt.Hát ma ilyesmitől nem kellett tartani,mert kora reggel már kemény fagy volt.A hőmérőm mínusz hatot mutatott.Ám mára terveztük a télapó túrát.Vagyis hát eredetileg egy közeli túrát,de tegnap a melóhelyen kiagyaltuk,hogy akkor legyen télapó túra ha már nyakunkon a Miklós nap.Zolikával vágtunk neki a mai kalandnak,nem akartunk most messze menni.Móni ápolását úgy,hogy nem vagyok ott,nem mindig könnyű megoldani.Tervünk az volt,hogy kitúrázunk a közeli Kisapostagra.Ugye a Pentele-hídig a megszokott útvonalon,onnan pedig tovább egy olyan szakaszon amelyen én eddig csak egyszer jártam.Nem akartunk századjára is ugyanarra menni a hídig,így beterveztem letérőket is a jelzésről.Ezek úgy érzem jól sikerültek.Na lássuk a részleteket.
Start a stadiontól
Ha már télapó túra,úgy gondoltuk,hogy akkor megkeressük magát a télapót is!Ki tudja miért, pont előttünk ment,de mindig egy lépéssel előttünk is járt.Már az agyafurcsaságára gondolok....Mindegy,a nyomába szegődtünk.Elindulva fél kilenckor már csak mínusz három fok volt és kezdett lassan melegedni,de a nap legmelegebb óráiban sem ment plusz kettő fölé.Ennek ellenére a nap sütött.Túránkat a dunaújvárosi stadiontól kezdtük meg.Be is hatoltunk a stadiontól és a jégcsarnoktól délre található erdőbe.Ugye kismilliószor jártunk már itt,hol Gergővel,hol Mónival vagy éppen Zolival.De most nem az elvarázsolt kastély felé vettük az irányt ahogy az utóbbi időkben szoktuk,hanem a Csövek-völgye felé,az egykori kisvasút nyomvonalát részben követve.
A tisztásra érve
A kilátó hely
Úgy gondoltam ha már erre jöttünk lemegyünk a Csövek-völgyébe,Zolika erre még ugysem járt.Mi viszont Gergővel nagyon sokat és vele is voltam erre utoljára,napra pontosan négy éve...Kicsit mintha másnak is tűnt volna a táj,de persze ugyanaz volt mint akkor...Az erdőn keresztülvágva egy fensíkra bukkantunk a Duna felett vagy száz méterre.Majd hamarosan elértük azt a kilátópontot ahol Gergővel is mindig megálltunk.Ahogy akkoriban most is párában úszott a láthatár így a kilátás nem volt maradéktalanul élvezhető.A csövekre sem lehetett úgy lelátni mint régen,mert a susnyás benőtte a környéket.A kilátás megnézése után így elmentünk a csövekig.Jól ismert hely túrázásaim történetében.Itt jöttek fel a vagy egy méter átmérőjű csövek a szivattyúházból és mentek a völgybe szétágazva a szélrózsa minden irányába.A völgyet viaduktszerűen átszelve.Ezt szándékoztam megmutatni Zolikának.
A csövek is a szivattyúház
Szép emlékek kezdtek előjönni a mélyből...Fura mert az elmúlt túrák többségén nem érzem Gergő "jelenlétét" pedig úgy tudom a lelke mindig jön velem...és régebben éreztem is,de mostanság nem.De állítólag Zolika állandó csacsogása miatt nem tudok a túlvilági jelekre koncentrálni.... Persze Gergő is azt akarná,hogy érezzem jól magam.Szóval az egyik cső mellett lereszkedtünk a Csövek-völgyébe.Vagyis hát az egyik kisebb viadukton kötöttünk ki.Szomorúan állapítottam meg,hogy a Csövek-völgyét alaposan benőtte a susnyás és alig-alig járható.Nem voltam itt négy éve,hát ennyi változás történt.Gergő halála után nem gondoltam volna,hogy még valaha eljutok ide...de ugye soha ne mondd,hogy soha...Nem mentünk le a völgybe maradtunk a viadukton.Onnan néztünk szerteszét.Szemben dél felé ott volt a legmagasabb viadukt.Úgy voltam vele,nem kisérletezem,Zolika oda ugysem mert feljönni.Mi ugye Gergővel nagyon sokat felmentünk.Ám ahogy nézte Zoli a legmagasabb viaduktot,azt mondta felmerne jönni.Na majd egyszer szaván fogom.
Zolika az egyik kisebb "viadukton"
Szemben a legmagasabb viadukt,alattunk a susnyásos Csövek-völgye
Ennyi volt most a Csövek-völgye.Jó volt visszajönni,de rossz volt,hogy Gergő nincs itt velem ahogy a múltban mindig...Visszamentünk a csövek mentén és a másik oldalon lereszkedtünk a szivattyúházig.Itt már jelzett turistaút volt,az a turistaút amelyen a történelemben a legtöbbet mentünk alighanem.Délnek vettük az irányt és hamarosan beértünk a Duna mellé ahol az út másik oldalán a tavak voltak.Öt tó,melyeknek leglátványosabbja a második tó.Hideg volt és a tó bizony be volt fagyva!Alig egy hónapja jártunk erre még Zolival és Rexivel,akkor szép sárga volt minden.Most a fák már kopaszok voltak alattunk a friss avar csúszos volt.Jelzéssel ellátott út vezetett a Duna és a tavak között.
Befagyva a tó
A tavakat magunk mögött tudva elértük a hütővíz csatornát.Most is mind egy hónapja Rexivel,nem a hagyományos oldalon mentünk le mellette ahol az út is,hanem a másikon.Csúszos út vitt le a Dunához,de simán leértünk.Itt a domboldalban még vadul száguldó csatorna szelíd kis érré változott át.Ennek magyarázata,hogy feljebb van egy "betonteknő" a víz abba csapódik bele,majd nagyrésze a víz alatti csöveken megy ki a Dunába.Ezen a napon amúgy szokatlanul nagy mennyiségű víz robogott le,így a csatorna a szokásosnál is vadabb volt.Na de még nem ott voltunk hanem lenn a Dunánál.Az erecskét itt azért nem tudtuk átugrani mert a talaj nagyon süppedős volt.Ha sikerül levágtunk volna vagy 500 métert,igaz pont a leglátványosabb ötszázat.
Iszonyatos nyomást kell elviselnie a betonteknőnek
A Dunánál
Visszamentünk hát és átkeltünk feljebb a hídon a csatorna felett.Itt már félelmetes látvány a csatorna,nehéz elképzelni,hogy lejebb pár száz méterrel már csak egy szelíd erecske lesz belőle.A jelzés is a hídon ment át és a csatorna másik oldalán vezetett le.A betonteknőnél alaposan kicsapott a víz.A gödör meg egyre mélyebb és nagyobb lett a betnépítmény mellett..mi okozhatta itt a föld ilyen fokú beomlását?A kicsapodó víz szabadon folyt el a gödörben már-már kisebb patakot képezve.A turistaút meg éppen elfért még a gödör mellett.Ha nem javítják meg ezt belátható időn belül,nem lehet majd itt eljárni mert beomlik.Most még ellehetett és lassan szelídült a víz óriási robogása.
Híd a folyón...
A csatorna
Egy darabig még nehezen volt járható a jelzett út,de aztán kiértünk a susnyásból és minden rendben lett.A meddőhányók mellett haladtunk az út új nyomvonalán.Aztán az út egy ponton visszafordult az ártér erdőbe,de most elöször úgy döntöttünk,hogy letérünk róla!Nem követjük a jelzést hanem megyünk egyenes tovább a jelzetlen úton.Arra még sosem jártunk.Több tábla is figyelmeztetett,hogy tilos erre jönni és életveszélyes!Nem értettük mi benne az életveszélyes,hiszen az úttal minden rendben volt.Arra a következtetésre jutottunk,hogy nem az út az életveszélyes hanem jobbra mellette a táj a földek.Hiszen itt-ott gőzölgött a talaj!Miféle környezet szennyezés lehet itt?Az út rendben volt,érthetetlen építmények tűntek fel a domboldalban,talán a papírgyári vízmű kútjai lehettek?Nem tudom... Távolabb feltűnt egy domb,kurvára hasonlított a Badacsonyra!El is neveztük a dunaújvárosi Badacsonynak.Távolabb őzek szaladgáltak ezen a valószínűleg szenyezett mezőkön...
Mi a baj ezzel az úttal?
A dunaújvárosi Badacsony
Mindegy egyszer erre is elkellett jönni,távolabb a jelzett turistautaktól.Végül is aztán ez a jelzetlen életveszélyes(?) út belevitt a jelzésbe.Így minden rendben volt és olyan helyre jutottunk el ahová még soha.A jelzésen haladva aztán már a megszokott utakon mentünk.Szép volt a téli hó nélküli erdő,ahogyan egy héttel ezelőtt a Vértesben is.Nem sokára elértük a Pentele-hídat.persze alulról kereszteztük annak felüljáróját.Mivel most nem Dunavecsére és nem Apostagra mentünk,semmi sem indokolta,hogy felmenjünk rá.Nem is mentünk.A mi utunk egyenesen vitt tovább.Ám előtte itt is lementünk a Dunához és megkajáltunk.
Újra a jelzésen
A hídtól a kék m jelzés vezetett tovább,a piros elment a felüljáróra.Elhaladtunk az egykori Schalbert-sziget mellett,majd egyszer kitérek a történetére mert igen érdekes.Az út jeges és saras volt,de a táj végül is szép volt!Valaha jártunk erre is Gergővel,de ennek emléke a homályba vész.Úgy terveztük majd felfedezzük egyszer az itteni erdőt is,de ez vele már nem válhatott valóra.Úgy emlékeztem ez az út sokkal-sokkal hosszabb,de most nem volt olyan hosszú ahogy az emlékeimben élt.Egy épülethez értünk.Mivel utána néztem előzőleg tudtam miről van szó.Ez volt az egykori Schalbert kúria.
A híd utáni út
Mielőtt megnéztük volna közelebbről lementünk a közeli Dunához.Innen még nem láttam a hídat.Most feltűnt immár pár száz méterrel mögöttünk.Imponáló volt a szépsége innen is.Visszamentünk a jelzésre és a kúriához.Valaha egy fantasztikus épület lehetett.Amennyire kitudtam venni,két lakás lehetett benne,jó nagy szobákkal,fürdővel,kamrával,konyhával.Sajnálatosan romló állapotba volt már.Persze nem volt itt már senki.Lelki szemeim előtt elképzeltem ide egy turistaházat.Rendbe lehetne hozni,hiszen itt van az erdőben a Duna mellett.Vajon hányszor önthette el az árvíz?Vagy tudtak védekezni az itt lakók?Ki tudja,lehet egyszer ennek is utána járok majd.Mos azonban itt volt üresen,romlóan,elhagyottan...
A Schalbert kúria
Állapota kritikus...
Talán egy szoba lehetett
A kúria mellett volt még egy kisház,hasonló állapotban,arább pedig egy pince.Na de mentünk tovább mert a mikulást kerestük és az még mindig nem volt sehol.Csak annyit tudtunk valahol előttünk kever.Az út déli irányból,nyugatira váltott.Hosszú egyenes következett majd egy hegy állta utunkat.Persze a hegy csak domb volt a löszösebb fajtából.Az út pedig mellette újra délnek fordult.De ez már Kisapostag volt.Sokkal-sokkal messzibbnek emlékeztem.Ez abszolút nem volt messze a hídtól.Be is értünk a településre.
A híd...
Rögtön egy kis hídba botlottunk.Újra szívet melengető emlékek jöttek elő....2018 január az év első túrája...Kisapostagról tartunk Dunaföldvárra.Öten vagyunk,Gergő is velünk...rámegyünk a hídra,ott ökörködünk és fotózkodunk....Most is ökörködtünk egy sort a hídon.Jött erősen a gyagyaságfaktor.Kicsivel arébb pedig az a játszótér volt amelyen Gergő is játszott egykor.Mellette szokatlan tábla: "Felnőtt játszótér"! Hát ilyen is létezik?Zoli mondta majd visszafele bejövünk és játszunk.Mondtam ide már nem lesz idő visszajönni.Majd egyszer máskor...Haladva elértük a falu utolsó buszmegállóját,ide viszont majd vissza kell jönni,mert úgy tudunk hazamenni.
Az utolsó buszmegálló
Most még elakartunk menni a csónakkikötőig,úgy tudtuk oda igyekezett a mikulás is.Ez viszont az utolsó buszmegállótól kicsit még messze volt és maradt másfél óránk.Van busz később is,de addigra besötétedik és egész biztos újra fagypont alá süllyed a hömérséklet.Nem akartunk addig maradni.Lementünk hát a kikötőig és annak szomszédságában a Duna mellett valóban megleltük végre a mikulást!
A csónakkikötő
Uszály a Dunán
Ott ült a szánján a parton.Előtte a szarvasai.Meleg szavakkal üdvözöltük,ő meg hálából adott nekünk csokikat.Megnéztük a szarvasait a szánját majd a szép piros ruháját.Ezek után bebasztuk a zsákba és vittük haza.Visszasétáltunk a buszmegállóhoz.Jött a busz pontosan és még világosban haza is értünk.Idehaza valahogy kikerült a zsákunkból a mikulás és sokkal nagyobb lett.Akkor jöttünk rá,hogy ez egy hőre táguló mikulás!Igen ám,de nem melegebb hanem hidegebb lett.Akkor pedig egy fagyra táguló mikulás.Végül is nagyobb lett mint mi.Ha tovább nőtt volna akkor az én mesém is tovább tartott volna.Így olyan 16km-t mentünk,hideg de szép időben,több látnivalóval mint az egy héttel ezelőtti vértesi túrán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése