Emberemlékezet óta nem voltunk hatan egy túrán.Öten párszor igen,de hatan...utoljára talán a 97-es Zengő túrán lehettünk.Akkor még Sándorral az élen és az akkori haverjaimmal.Most a jelenkor barátait sikerült úgy összeröffenteni,hogy hatan vágjunk neki a Vértes egyik gyönyörű tanösvényének.A megszokott brigádon kivül (én,Zolika,Manó és a Tizedes) most Pisti is eljött Budapestről,valamint új túratársunk is akadt:Judit.Őt ismerjük már 15 éve,de csak pár éve sikerült róla megtudni,hogy ő is nagy túrás.Végül is sikerült eljutni vele odáig,hogy eljöjjön velünk ő is túrázni,sőt mivel autója is volt,ő vitte el a társaságot Csákvárra,túránk kiindulópontjára.Pisti itt csatlakozott hozzánk.Ő Budapestről jött busszal.Mi az odaúton Zámoly után megálltunk egy templomromot megnézni.Negyed kilenc tájban érkeztünk aztán Csákvárra,ahol Pisti már várt minket.
Megyünk a templomromot megnézni
A Kerekszenttamási templomrom
Úgy döntöttünk túra előtt elmegyünk a közeli Esterházy-kastély parkját megnézni.Talán ismerősnek tűnhet a blog rendszeres olvasóinak ez a helyszín.Igen itt jártunk Gergővel 2016 november elején...emlékeztem,hogy a park nagyon szép,bár Tizedes mondta,hogy van azóta változás és nem éppen kedvező irányba.Oda érve kellemetlen meglepetés fogadott.Ahogy az online térkép is kiírta,a park átmenetileg zárva tart.Az ok.A kastély kórházként funkcionál és jelenleg bizony covid kórháznak van nyílvánitva.Így tehát kastélypark nélkül maradtunk.Az itt található emlékműveket néztük meg helyette.
Most csak ennyi jutott a kastélyból...
Az egyik emlékmű,itt található az a megkapó felírat,hogy:"légy bárki,bármely nemzet fia,béke poraidra"
Ezt követően meg ráálltunk a sárga jelzésre,ez vitt ki a városból a Haraszt-hegyi tanösvényhez.Meglehetősen hosszú utcán vitt ki a településről a jelzés.Szerencsére még itt belebotlottunk egy vályúba.Itt felfrissítettük magunkat,majd nem sokára kiértünk a tanösvény "bejáratához".Itt megreggeliztünk a kaland előtt.Az egész tanösvény egy kör és 3,5km hosszú.Azt nem gondoltuk még ekkor,hogy ennek szinte a dupláját fogjuk menni.Kaját követően pedig bevettünk egy bátorító pálinkát amelyet a Tizedes hozott.Pistinél is volt egy bátorító ital,de azt későbbre tartogattuk,ha esetleg valahol útközben nagyon félnénk..Indultunk!
Indulhatunk!
Enyhén emelkedett az út.Tizedes volt most a túravezető.Elvoltunk,beszélgettünk,nevetgéltünk.Némi hó maradványokat lehetett az erdőbe felfedezni itt-ott,de ez csak hírmondó volt.Köves volt az út az emelkedő,egy icipicit nehéz volt a járás.Az egyik elágazásnál a Tizedesre bíztam magunkat.Hiba volt.Öreg haverom ma nem volt a toppon és hát...a rossz utat választotta.Viszont ez csak jó egy kilométer múlva derült ki...Éppen hiányoltam a festések felfestését amikor rájött,hogy rossz felé jöttünk.Szarvashiba,de velem is előfordult már.Sajnos nem ez volt egyetlen betlije a mai túrán,de a fene bánta,elvoltunk.Visszamentünk az elágazáshoz.Ez akkora feszültséget okozott,hogy megkellett kóstolni Pisti bárorító italát is.Ez ütött keményen.A szabolcsi szilvától nem voltunk többé beszariak.
Mostmár elég bátran...
Indultunk immár a helyes úton.Pár méter után egy hatalmas dolomit tömbhöz értünk.Rendkivül szép volt a fehéres színű kőtömb.Ám ami mellette fogadott az nem volt olyan kecsegtető...ugyanis egy meredek emelkedőbe kezdett a turistaút.Elszokva az ilyen emelkedőktől végül is felkapaszkodtunk rajta.Odafenn sík terep fogadott.Majd pár méter múlva elérkeztünk túránk eddigi legszebb helyéhez.Egy szirten voltunk és egy csodás fensík bontakozott ki,ahonnan remek kilátásunk volt elsősorban keleti irányba,de dél és észak felé még feltűntek a Vértes szirtjei.Alattunk a Zámolyi-medence bontakozott ki,a távolban pedig látható volt a Velencei-hegység.
A dolomit tömb
A fensík egy része
Napos és viszonylag tiszta időnk volt.De a fensíkon természetesen ahogy ilyenkor lenni szokott erős szél volt.Ez persze nem szegte kedvünket.A szírt széléig elmentünk,onnan csodálva a fenséges kilátást.Ide-oda mentünk és Tizedes barátom ezen a túrán másodszor is elvesztette a fonalat.Nem talált vissza a turistaútra,ugye onnan eleve letértünk a fensík kedvéért.Szerencsére én meg Zolika képben voltunk,így aztán könnyen visszamentünk a jelzésre.Ez a hely nagyon szép volt,persze nem decemberben kell jönni erős szélben,hanem tavasszal vagy ősszel.Nyáron meg valószínűleg meglehet itt főni.Szóval érdemes eljönni ide megnézni a fantasztikus kilátást Fejér megyére.
A csapattal a fensíkon,a kamera mögött a Tizedes
Tovább haladva a tanösvényen az út egy erdőben cikázott,kicsit le,majd felfelé ment.Aztán kikötöttünk egy újabb szirten.Sziklásabb,kővesebb volt az előzőnél,de nem volt akkora területű,de innen már Csákvárra is lelehetett látni,valamint a Vértes észak-keleti részére és a távolban alighanem a Gerecsére.Ez is pazar hely volt,viszont a szél még a előzőnél is erősebb volt.Páran kimentünk a széléig.Remek volt a kilátás az óriási szélben.Pár év múlva jó időben ide visszakell jönni!
A másik szirten
Alattunk Csákvár
Innen már ereszkedés következett a két szirt közötti völgyben lefelé.Ez a "nyílás" amúgy Csákvárról remekül látszik!Közben Pisti és Judit remekül egymásra talált,kiderült könyvmolyok így akadt közös téma.Lefelé kissé meredek volt az út és aki ebbe az irányba indul el a tanösvényen az itt kemény kaptatóra számíthat.Haladva lefelé több érdekesség is akadt.Az egyik ilyen a Kőlik volt amely mutatott némi hasonlóságot a mecseki Nagy-Mély-völgyi Kőlyukkal,legalábbis a nyílás hasonló volt.A Kőlik fenn volt a szirt oldalában és avatott szem akár ezt is észre tudja venni Csákvárról is.
Lefelé a völgyben
A Kőlik
A Kőlikhoz nem másztunk fel,de benne van a pakliban,hogy egyszer visszajövünk megnézni közelebbről.Tovább lefelé menve egy barlangszerűségre lettünk figyelmesek.Ha jól tudom ez volt a Csákvári odu vagy valami ilyesmi névre hallgató hely.Ide viszont felmentünk,kivéve Juditot aki kezdett felhagyni az erejével.Az odut csak enyhe jó indulattal lehetett barlangnak nevezni.Valóban találóbb név volt az odú.De úgy jól mutatott a hegy oldalában.
Az odunál
Jómagam az odúnál
Az odút elhagyva leértünk a Haraszt-hegy oldalába.A turistaút itt ment tovább nagyjából már szinten.Manó és a Tizedes előrehúztak.Őket követték Pisti és Judit,mi meg Zolikával voltunk az utóvéd.Mi aztán beértük Pistiéket,Manóék meg egy kilátópontnál bevártak.Innen nyílt az utolsó kilátásunk.Fenn a szirten kb.328 méter magasan voltunk,itt ennél a kilátópontnál olyan 180-190-en lehettünk.Innen Csákvárra lehetett csak lelátni.Azonban a város szélén észrevettünk egy sörét tornyot.Tizedes tudta miről van szó,javasolta oda még menjünk el.Jó menjünk.
Az utolsó kilátás
Lassan leértünk a tanösvény "bejáratához" vissza.A kör teljessé vált.Még megittuk Pisti maradék szabolcsi szilváját és elindultunk a sörét toronyhoz.A tanösvény bejárata amúgy Csákvár déli vége után található pár méterre a gánti út mentén.Innen mentünk a toronyhoz amely nem volt különösebben messze.Útközben szép lovakat láttunk.A toronyhoz érve szembesültünk vele,hogy nem is sörét torony hanem löpor torony és egyedüli Európában!
A löpor toronynál
Érdekes építmény
Érdekes építmény volt és egy kiruccanást megért.Indultunk vissza a központba útközben érintve azt a csehót ahol reggel is ittunk.Most is betértünk,de most enni.Igazán jó hangulatú remek lakomát csaptunk a klassz kis helyen ami ráadásul túl drága sem volt!Vagy két órát benn ültünk.Indultunk vissza a kocsihoz.Megvártuk még Pistinek jön a busza,ez még 40 perc múlva volt esedékes,így a központba is beültünk egy italra addig.Mikor eljött az idő Judit kikisérte Pistit a buszhoz,mi elköszöntünk tőle és ittunk még egyet.
A Csehóban
Ennek végeztével kimentünk a parkolóhoz ahol Judit már beinditotta a motort.Beszálltunk és már sötétben elindultunk haza.Sima utunk volt,Judit jól nyomta a gázt.Remek nap volt,egy jó társasággal és egy jó túrával,lakomával,pálinkázással,borozással.Mindennel együtt 17 km-et mentünk!Úgy érzem mindenki jól érezte magát,reméljük lesz folytatás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése