Az utolsó naplemente

 Talán ha jól emlékszem azon a decemberi délutánon elvileg látható volt a naplemente.Ám a sors nem adta meg,hogy megnézzük együtt,hogyan megy le utoljára a nap...Sajnos nekem dolgoznom kellett így nem tölthettük együtt azt a délutánt.Igazából talán sosem mentünk el kifejezetten azzal a céllal,hogy megnézzük a naplementét,mégis talán láttuk az összeset.Kivéve az utolsót.Mikor jöttünk hazafelé a túrákról a vonat vagy a busz ablakából mennyi,de mennyi naplemente suhant el a távolban...és a lenyugvó nap emléke mindig velünk volt.

Az utolsó naplemente Dunaújvárosban

Az utolsó naplemente nem tudhatta,hogy ő az utolsó naplemente.Miként én sem és ő sem tudhatta.Azon a decemberi délutánon lement a nap ahogy mindig szokott,de nem kelt fel többé.Elvitt magával oda ahol nincs szükség naplementékre.Elvitte az álmainkat és a reményeinket is.Én aki itt maradtam,számomra nem volt többé naplemente,hiszen a nap ha nem kelt fel többé akkor ugye le sem nyugodhatott...Engem itt felejtett és hiába kerestem,többé nem ragyogott a napsugár...

Az utolsó naplemente ragyogja be az emlékek tucatjait őrző hídat...

Az a nap még a miénk volt,ha a délutánt nem is tölthettük együtt.Úgy távozott a nap,hogy tudtuk majd reggel visszajön.De nem jött el többé...Máig tartó sötétség borult az én kis világomra amely így persze teljesen összeomlott.Néha még a jövőben itt-ott pislákolt némi fény,de a nap nem kelt fel többé...Pedig a lelkem fényben él,de a sötétben te eltűntél...Nem láthattuk többé a naplementét,nem suhant el a távolban ahogy a vonat ablakából bámulva robogtunk hazafelé..

Megy le a nap Révbérpusztán viszi magával az itteni emlékeket...

De vár még ránk ezernyi naplemente.Visszajövünk még és lesz folytatás.Ilyen remek dolgok mint amiken keresztülmentünk nem halhatnak el csak úgy...Lefogunk születni újra,újra felfog kelni a nap és te itt leszel mellettem.Új utakra indulunk majd és majd elmegyünk oda ahol megcsodálhatunk ezernyi naplementét...

Az utolsó naplemente őrzi emlékedet....