Pofonok-völgye

 Ilyen nevezetű völgy természetesen nem létezik,csak egyszerűen nem tudtam milyen címet is adjak ennek a bejegyzésnek,de valahogy megpróbálom elmagyarázni.Ugye még ebben a blogban is benne vannak az elmúlt idők történései és aki nem olvasta volna,vagy nem érdekelte,azoknak írom.Volt egy nem mindennapi borzalmas időszak az életeben,ami úgy 2018 szeptember 22-vel kezdödőtt és 2019 június 18.-val ért véget.Legalábbis én így tudtam.Egészen a mai napig.Ebben az időszakban vesztettem el még élő vér szerinti hozzátartozóimat,köztük a fiamat,majd egy jóbarátomat és még a kutyámat is.Ezt a szakaszt az életemből neveztem el aztán a pofonok időszakának,amit később módosítottam pofonok-völgyére,ha már ez egy részben túranapló én meg egy túrázó volnék.Úgy gondoltam,úgy hittem ez a borzalmas időszak 2019 június 18-án végre lezárult.Aztán a mai napon a legismertebb közösségi oldal kirakta/értesített egy régi jóbarátom szülinapjáról.Gondoltam ráírok majd,vagy legalább felköszöntöm,hiszen kezdett feltünő lenni,hogy egy idő óta mintha jelen sem lenne a közösségi oldalon,nem oszt meg semmit jó ideje már.Ugye azért hébe-hóba mindenki megoszt valamit.Mondom mielőtt ráírok benézek az oldalára hátha meglátom mi is van vele.Na ez az amit nem kellett volna... Ugyanis ott felfedeztem egy írást amit a lánya osztott meg,2019 augusztus 18-án,hogy anyukája meghalt és a búcsúztatása 2019 szeptember 13-án lesz a budapesti új köztemetőjének 53-as parcellájában... Uhhhhh... Tehát a pofonok-völgye még másfél év után is adott egy alapos nyaklevest...

Nincsenek szavaim,nem tudok mit mondani...

Judit tehát ma lenne 55 éves,ami annyit jelent,hogy 53 éves korában hunyt el.Valamikor 2006 táján ismerkedtünk meg és alakult ki egy barátság köztünk.Majd 2008 februárjában tudtuk találkozni,talán ha jól emlékszem 2008 február 8-án.,de ez már nem biztos.Még jó darabig tartottuk a kapcsolatot és talán volt egy olyan időszak amikor én vittem egy kis színt az életébe.Tudni kell róla,hogy őt egy baleset érte amelynek következtében mozgássérült lett.Mikor mi találkoztunk ő már az volt,természetesen ez nem akadályozott a barátság létrejöttében és alakulásában.Ő fordító volt,tehát a munkáját még mozgássérülten is eltudta végezni és előfordult,hogy nekem is segített egy-egy fordításban,vagy Gergőnek az angol tanulásban.Aztán sajnos mégis úgy alakult,hogy az évek alatt eltávolodtunk egymástól és ugye én is legborzalmasabb napjaimat éltem azután,nem tudtam odafigyelni... és így most némi lelkiismeret furdalás is gyötör.... mert ha jól látom akkor 2019 május 13-án beszéltünk utoljára.Lánya kiköltözött Tel-Avivba,ez még tán a tízes évek közepén lehetett,mert ezt még mesélte is nekem.Annyit tudok tehát,hogy az új köztemető 53-as parcellájában van eltemetve,vagy elhamvasztva...Megpróbálok valamikor a jövőbe elmenni és megpróbálni megkeresni a sírját...sajnos mást már nem tudok tenni érte.

Ugye tudható rólam,hogy már spirituális utakra is léptem annyi rossz után ami történt velem,így legalább azt megpróbálom ",megtudni",hogy belépett-e a fénybe és békére lelt-e.Remélhetőleg igen.Ha így van akkor már boldog és én ezt kívánom neki innen.

utóírat: (2021 február 18.) - időközben annyit sikerült kiderítenem,hogy Juditot a budapesti új köztemeteő 53-as szoróparcellájában búcsúztatták el.Tehát önálló síremléke nincs,viszont a szoróparcella egyik emlékoszlopán valószinűleg ott a neve.Korábban magával a szóróparcella elnevezéssel és eljárással megmondom az őszintét nem találkoztam.Még most sincs teljes képem róla,hogyan is zajlik az ilyesmi,egy szőkőkút segítségével szórják szét a hamvakat,ez a fajta búcsúztatás jóval olcsóbb mint a hamvasztás vagy temetési szertartás és a sírhely megvásárlása.Találtam egy videót róla,hogyan is zajlik egy ilyen szertartás.Persze a helyet felfogom valamikor keresni ahol remélhetőleg megtalálom Judit nevét a egyik oszlopon,ahová gondolom virágot azért lehet vinni...