Sajnos csak már a Gergő utáni érában jutottam el elöször ide.Mónival 2019 augusztusában valósítottuk meg Gergő egyik régi tervét és jöttünk el a Sánc-hegyre és az érdi ófaluba.Az akkori túráról ide kattíntva olvashatsz.Most mint annyiszor mostanában,valami láthatatlan erő újra errefelé irányított.Persze ezt most sem bántam és utólag nem is bántam meg.Zolikával és újra Manó barátommal a sorainkan,aki súlyos balesete után tért vissza vágtunk neki szombat hajnalban a ködben úszó Százhalombattának.Pontosabban már az egész úton köd volt,ez nem sok jót ígért,hiszen mai túránk fő célja a Sánc-hegyi kilátás volt éppen.Na,de ha már elindultunk nem fordultunk vissza és már fél nyolckor Százhalombattán voltunk.Úgy terveztem úgy megyünk mint másfél évvel korábban Mónival,el Sánc-hegyre majd le Ófaluba.Vagyis itt már egy változást terveztem,mégpedig azt,hogy benézünk az érdi Belinczai-szigetre is,ott megyünk egy kört.Túra végén pedig elmegyünk a Kutyavárhoz is,majd Érdligeten fejezzük be a bulit.Ez jó húsz kilométeres túrának ígérkezett.
A Zoltán park táblája
Ugyan a túrát a buszállomásól indítottuk,hivatalosan mégis a kicsit arébb található Zoltán emlékparkból indult a buli.Szürke,nyirkos,ködös arcát mutatta Százhalombatta,bár különösebben hideg azért nem volt.Mivel nem a belvárosban vezetett az utunk,így különösebb látnivaló sem akadt.Azt tudtam,hogy itt jelzett turistautakra nem számíthattunk.Mentünk arra amerre Mónival is mentem,szerencsére emlékeztem az útvonalra.A régészeti parknál ami zárva volt természetesen,értünk ki Százhalombattáról.Hétvégi kertek között vezetett az út,itt egy kis tanösvény némiképp azért kivolt jelezve.Egy feszületnél tértünk le kelet felé a Sánc-hegy irányába.
A feszület és az út
Itt-ott ugyan sáros volt az út,de összességében jó minőségű,ez vezetett e déli kilátóhelyhez.A Sánc-hegyet ugye Százhalombatta és Érd között találjuk meg a Duna mellett emelkedik és igazából három magaslatból áll.Mindháromról kiváló kilátás nyilik.Most erre nem sok esélyünk volt,mert bár ugyan szállt fel némileg a köd,de ez még a jó kilátáshoz kevés volt.A déli kilátóhely előtt egy kis ösvény vezetett nyugatnak (mi ugye keletnek tartottunk).Manó javaslatára letértünk arra és érdemes volt nagyon.Egy szép völgy fellett voltunk a Sánc-hegyre vezető magaslaton.Később kiderült alattunk a völgy a Téglagyár-völgy volt.Fentről a köd ellenére is magával ragadó volt a kilátás.Lejebb mentünk egy picit mert a terep lehetővé tette,onnan még az eddigieknél is jobb volt a kilátás a völgyre.
Alattunk a Téglagyár-völgy
Miután kigyörködtük magunkat indultunk a déli kilátóhelyre.Nem volt messze.Ott még mindig folytak az ásatások,amiket Mónival is megnéztünk egykor.Aztán kiértünk a nagy kereszthez ami a hegy széléről nézett le a Dunára.Jó volt a kilátás a ködös idő ellenére is,az volt csak a bibi,hogy olyan messzire nem lehetett ellátni.A kereszt alatt kajáltunk egykor,úgy döntöttem most is itt kajálunk meg.Leülni ugyan nem tudtunk.Ittunk egy kávét,majd falatoztunk egy jót.Megcsodáltuk amennyire lehetett a kilátást,majd a kereszt melletti oszlopokat néztük meg.Ez pedig nem volt más mint a helyi kálvária.Bár az oszlopok szépek voltak a környék rendezetlen és nem volt méltó egy kálváriához.
A kilátás...
A kálvária oszlopai
Mentünk tovább a középső kilátóhelyre ami újabb gerinc volt.Könnyen odataláltunk,de ekkor vette észre Manó,hogy elhagyta a fényképezőjét...Visszamentünk,szerencsére ott volt a földön a kálváriánál.Manónak még nem teljes százszázalékos a keze a baleset után,így valahogy nem a zsebébe nyomta a gépet,hanem mellé és az leesett a földre.Akkor nem vette észre.Na,de legalább megvolt a gép.Visszamentünk a középső gerincre ott is megnéztük a kilátást és a hegy oldalát amely amolyan félbevágott lösz volt.Nem mertünk a legszéléhez menni,mert igen mély volt a szakadék alattunk.Ha esünk ott maradunk...de nem történt baj.Így mentünk az északi gerincre ahol,hasonló volt a szitu.Ott is ezeket csodáltuk meg,de innen már látni lehetett a Beliczai-szigetet és az érdi ófalut is.
Az északi kilátóponton
Egy út vezetett le,ezen mentünk Mónival is egykor régen,de úgy emlékeztem nem mindenhol könnyű a lejutás.Pedig az volt,könnyen mentünk lefelé.Kutyás túrázók kerültek el minket,megkérdeztem az egyik tagot,valami szervezett túra volt.Mi meg lejutottunk az alsó útra,ez vitt be az ófalui részbe,de mielőtt beértünk volna,előtte letértünk egy leágazásra amely a szigetre vezetett be.A Beliczai-sziget ellentétben a mi Szalki és Rácalmási-szigetünkkel teljesen jó állapotban volt.Csodás erdőség uralta,nem volt sehol sem erdőírtás.Remek utak vezettek a szigeten,volt tanösvény kitáblázva,állomásokkal,pihenőkkel.Teljesen rendben volt a sziget!
Út a Baliczai-szigeten
Az egyik pihenőnél elfogyasztottuk a maradék kaját.Majd körbementünk a tanösvényen.Ez is teljesen rendben volt.Hejj ha ilyen jó állapotban lehetne a mi Rácalmási-szigetünk... A Duna vízállása meglehetősen magas volt,ugyan a szigetet nem öntötte el,de itt-ott kicsit behatolt azért a szigetre.Sokan mozogtak a szigeten ami igazából nem is sziget volt hanem inkább félsziget.Hiszen víz csak kelet felöl határolta igazából,ez azonban nem csökkentette a szépségét.Megérte ide eljönni,jó volt itt menni.Nagyon kellemes szakasza volt a túrának.A köd közben kezdett teljesen feloszlani,de az idő borús volt.Egyértelmű volt,hogy a nap ma nem süt ki.Ez azonban nem szegte a kedvünket.
Itt-ott betört a víz a szigetre
Kiérve a szigetről az ófaluban találtuk magunkat.Elöször a "rakétához" mentünk el.Azaz a helyi minarethez,ami hasonlóan a másfél évvel ezelőttihez,most sem volt látogatható.Így csak kivülről csodálhattuk meg.Kár érte,jó lenne egyszer pedig felmenni,de ki tudja mikor jövünk erre újra?Visszamentünk az ófalu elejére,ott felkapaszkodtunk a Kalot kilátóhoz.Előtte emlékműveket néztünk meg.Én ugye már jártam fent itt,a többieknek új volt minden.Jó kilátás volt az érdi ófalura és a távolabbi belvárosra is.Kicsit elidőztünk itt és nézelődtünk.Magamban sajnáltam nagyon,hogy Gergővel nem jutottam el ide...
Az érdi "rakétánál"
A Kalot kilátón
Lementünk a Fő utcára és innen egy igen hosszú egyenes betonutas szakasz vezetett be a belvárosba.Mondhatni keresztül mentünk Érden végig betonon mire elértük a Kutyavárat.Útközben a belvároson keresztül kellett menni és hát mit mondjak?Nem Érd a legszebb város amelyben jártam,de nem is a legcsúnyább.Nagyon hosszú volt az út a Kutyavárig,a hosszú betonutas szakasztól mindhármunk lába is kezdett egyre jobban fájni,de mentünk hösiesen.Végül is elértük a Kutyavárat,amelyről előző bejegyzésemben írtam,így nagyon most nem térek ki rá.Meglehet nézni.
Érd belvárosában
A Kutyavárnál egy Trianoni emlékmű állt.Láttam korábban képeken,de legkevésbé sem gondoltam,hogy ez egy Trianoni emlékmű,azthittem a várnak valami emlékműve,így kicsit meglepődtem ezen.A várból vajmi kevés dolog maradt meg.Mindössze egy fal az is félig leomolva.Ráadásul a belső felét valami vadbarom össze is firkálta.Biztos érdekes volt egykor az építmény,most viszont így nem sokat muatott magából.Mindegy,ide is sikerült egyszer legalább eljutni.A távolban pedig innen felfedeztem egykori kirándulóhelyünket az Anna-hegyet.Nem hiába ide talán már közelebb volt Törökbálint,mint Érd belvárosa.Hát ennyi volt a Kutyavár ahol már meglehetősen fájt a lábam.
Ennyi maradt a Kutyavárból
Annyi maradt még a túránkból,hogy elsétáltunk a közeli Érdligeti vasúti megállóhoz.Odaérve láttuk,hogy még ötven perc van a vonatunkig.Így elindultunk keresni valami boltot a közelben venni valami útravalót,de nem találtunk a környéken semmit.Más így már nem maradt,visszamentünk a vonathoz.Kezdett hideg lenni,míg vártuk a vonatot kezdtünk egyre jobban fázni,de lehet csak a fáradtságtól.A vonat jött időben és már kellemes melegben simán hazaértünk még világosban.Jó buli volt ez is,bár kicsit sok volt a betonút,de ez nem számít.Egészen pontosan 23,562km-t mentünk,de ebben benne van az is,hogy visszamentünk Manó fényképezőjéért.Ha ezt nem számítjuk akkor kb.600 méterrel kevesebb a táv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése