Vitányvári visszatérés

 Lassan négy éve,hogy erre jártunk Gergővel (lásd: itt ).Már akkor is nagyon tetszett nekünk a Vitányvár amely a Vértes egyik északi ormán áll.El is határoztuk akkor,hogy ide majd visszatérünk alkalom adtán.Négy év telt és eljöttem hát,sajnos Gergő nélkül,de ugye a neki tett ígéreteket igyekszem betartani.Tudom a lelke most is itt volt velem és ő irányitott úgy,hogy ismét a nyomában járjak.Öt fősre duzzadt turatársaim közül most Pisti nem tudott eljönni.Még mindig tart a koronavírus hiszti a világban és hát karanténba szorult.Így hát Zolikával,Manóval és a Tizedessel vágtam neki a túrának.Fél hétkor indult a vonat és kilenc után szálltunk le Szárligeten ahol Gergővel is egykor.Mivel az országos kéken szándékoztunk menni,Manóék a szárligeti vasútállomásnál pecsételtek egyet és ezután indulhatott a túra.Egy székelykapu volt az első látnivaló,majd azon a téren ahol Gergővel is annak idején most is megálltunk.Bevettük a bátorító pálinkát amit a Tizedes hozott,majd indultunk ki a rengetegbe.

Indulásra készen

Az országos kéket a faluból kiérve más nyomvonalra terelték,ez azonban majd másfél kilométernyi kerülőt jelentett volna,így mi maradtunk a régi nyomvonalon.Kiérve a településről nyugat - észak-nyugat felé gyönyörű táj köszönt szembe.A távolban a Gerecse vonulata vigyorgott ránk.Mintha kérdezte volna miért nem inkább ide jöttetek?Majd egyszer... Kereszteztük az 1-es főútvonalat,majd nem soká beértünk Csákányospusztára.Itt szalad elénk annak idején az a három édes kiskutya.Most nem voltak sehol ők sem... Látnivalót egy luxusbirtok jelentett hatalmas tóval és kecses híddal...majd egy több száz éves fa amely érdekesen nőtt.

A matuzsálem

Meglepődve láttam,hogy az egykori rothadozó mezőgazdasági épületeket felújították.Ez azzal járt,hogy a területet meg elkerítették...így némi kerülővel halad az út,amelyre itt tért vissza a kék jelzés.Majd a kék+ és a kék négyzet majd a Mária zarándokút jelzés is tiszteletét tette.A táj itt újra kellemesen kezdett combosodni,ha jól spekliztünk,a hegység legmagasabb csúcsa a Nagy-Csákány alatti medencében haladtunk.Feltűnt az egykori kápolna,vagy templom romja.Mielőtt felmentünk volna a dombra ahol volt egy oszlop tetején amin a jelek voltak,egy állat fejének a csontváza volt... Nem tudtam,hogy ez most ötletes-e vagy valami pihent agyú elme tette ide...Felmentünk a romhoz ahogy egykor Gergővel is.Nagyon szép volt innen a táj.Maga a rom túl izgalmas nem volt éppen.

Normáálisss?

A táj szép mint az éden...

Visszamentünk a kékre,amely egy használaton kivüli gyerektábor mellett haladt el,majd egy turistaház mellett is.Manóék éhesek voltak,de mikor javasoltam,hogy valahol kajáljunk rendre az a válasz jött,hogy majd..Nem soká elértük a Mária szakadék bejáratát.Itt ágaztak el az utak is,mi maradtunk az országos kéken.Természetesen eszembe jutottak a Gergővel való itt átélt élmények és fájt is kissé a szívem... de a táj szépsége gyógyírként hatott.Szépen,méterről méterre alakult és egyre szebb lett a mindössze 500 méter hosszú Mária szakadék.Talán Manónak tetszett a legjobban,de a többiek is élvezték.Odalenn ahogy négy éve is,most sem folyt a víz,pedig egy zúgó patakkkal lett volna ez igazán szép.De a kővek a sziklák,a hegyoldalban haladó út megkapóan szép volt.

Haladunk a Mária szakadékban

A szakadék végétől pár méterre volt a Körtvélyesi erdei temető.Mondhatnánk a romantikus,vagy inkább a misztikus temető.Persze most is érdekesnek hatott az erdő sűrűjében.Természetesen ezt sem hagyhattuk ki.Tizenöt sírt írt ki oda nekünk egy tábla,ehhez képest én 23-at számoltam,hogy annyi van a temetőben,plussz előtte egy katonasír ahol hét katona nyugodott...Közelebb mentünk,bementünk,löttünk egy seregnyi képet.Amúgy meglehetősen sokan voltak kinn a Vértesben.Nem volt zavaró,de emlékeztem amikor mi jártunk erre Gergővel,akkor csak mi voltunk ketten.Igaz az egy pénteki nap volt.Szóval a temető is tetszett a többieknek,akik még mindig nem akartak kajázni.Mentünk is tovább.

Az erdei temető

Továbbra is a kéken amely eleinte egy rövidebb szakaszra betonúttá avanzsált majd megkezdte a hullámzást le-fel,le-fel.Szerencsére többnyire le,de tudtuk majd erre jövünk vissza is,hiszen úgy terveztük,hogy a vár után majd erre jövünk vissza,a külömbség csak annyi lesz,hogy felmegyünk a kilátóba.Oda amit Gergővel négy éve elmúlasztottunk.Manó lépett közelebb hozzám,érdeklödőtt a Rockenbauer fa felöl,mert tudta,hogy erre van.Kérdezte milyen messze van a vártól.Mondtam pár száz méterre.Javasolta menjünk el addig mert kiváncsi rá.Többiek rábólíntottak,mondtam én is,jó menjünk.Még mindig nem ettünk,aztmondták majd a várban.Jó.Lassan el is értük a várat az erdei hullámzások után.

Akadályok útközben

A vár pontosabban a rom ami maradt belőle most is kecsesen köszöntött ránk.Még nem mondtam,de meglehetősen nagy szelünk volt,amit az erdőbe annyira nem éreztünk,de itt fenn a várnál már egyre inkább.Persze ez nem tartott vissza semmitől.A Vitányvár vonzereje éppen az,hogy rom.Ez így néz ki jól.Persze ez is tetszett a többieknek.Elindultunk felfedezni,vagyis csak a többiek.Én és Manó már jártunk itt.Feltárások folytak a vár körül és a belső udvaron is,így észak felöl nem tudtunk bemenni.Mondjuk kivülről is rendkivül látványos volt.A déli oldalról némi bravúroskodás árán,de belehetett menni.Be is mentünk természetesen.

Kecses várrom

Gyönyörű "jószág"

Bent sokan mozogtak,a hely pedig nem volt túl nagy,így nem tudtunk teljesen kiterjesedni.Manó és Tizedes akik nem bírják a tömeget,hamar le is mentek.Mi Zolikával még nézelődtünk kicsit.Innen láttuk,hogy a belső udvarba lemenni esélytelen most a feltárási munkálatok miatt.Ezért is volt viszonylag kicsi a hely.Annak idején Gergővel bementünk.Csináltunk pár képet,aztán nekünk sem maradt más választásunk mint lejönni a várból.Manóék nem voltak benn tíz percet sem,mi meg olyan húszat.Gergővel akkor rég vagy egy órát eltöltöttünk a várban...Na de sikerült visszatérnem,úgy éreztem ismét Gergő egy küldetését sikerült újfent megvalósítani.

Nagy élmény a Vitányvár

Még mindig nem ettünk,pedig már elmúlt dél is.Emlékeztem én is és Manó is,hogy a vár alatti völgyben van egy pihenő.Na majd ott... hiszen arra megyünk a Rockenbauer fa felé is.Leereszkedtünk a várból a völgybe,csakugyan ott volt nem messze egy pihenő.Így megpihentünk és meg is kajáltunk,na és újabb bátorító italt vettünk be,nehogy féljünk a túra hátralévő részében.Jól esett a kaja,de ugyanakkor a pihenőtől el is gémberettünk.A fa nem volt messze,de némi kaptató vezetett fel hozzá.Itt még virgoncok voltunk és hamar felértünk.Meglepődve láttam,hogy a fa lényegében üres...Régen tele volt jelvényekkel,zászlókkal,kis képekkel,csecsebecsékkel...Mi történhetett?Lelopták,levetteék?Ha levették miért?Ha lelopták arra nem is tudok megfelelő szavakat találni..Nem értettem és így nem volt az igazi.Elvesztette a varázsát.

A pihenő

A Rockenbauer fánál

Így néhány fotó után el is indultunk vissza.A gondok ott kezdődtek amikor a Vitányvár alatt a kék jelzés emelkedésbe kezdett.Kezdetem úgy érezni kiköpöm a tüdőmet és a szívem is vad dobogásba kezdett.A többiek is valami hasonlót produkáltak,na de persze felmentünk.Egy darabig lemenés jött majd a hullámzás újra,de most főként felfelé.Nem volt egyszerű így kajálás után.Nehéz volt és talán most én bírtam a legnehezebben,de a többiek sem életük csúcsformáját hozták.Mindegy felértünk és a sík terepen szinte új erőre kaptunk.Itt már meglehetősen erős tempót diktáltunk.Újra jöttek a már ismerös helyek csak most visszafelé.A betonutas szakasz,az erdei temető,majd a Mária szakadék előtt kicsit magára hagytuk a kék jelzést és rátértünk a kék+ jelzésre.Ez vitt fel a kiltóhoz.Pontosabban egy pontnál letértünk a kék háromszögre.Itt is emelkedő volt,egy fokkal már jobban bírtuk.

A Körtvélyesi kilátó

Ide már nem jutottunk el Gergővel,pedig amikor 2017-ben erre túráztunk a kilátó már állt.Szóval a kék3 hozott be ide.A fa szerkezetű kilátó teljesen jó állapotban volt.Meglehetősen nagy szél fújt itt is,de ha már eljutottunk ide a kilátót nem akartuk kihagyni.Felmentünk.Óriási szél és huzat volt odafenn,de mindenki hősiesen viselte.A szél majdnem kifújta a kezünkből a fényképezőket,telefonokat.Oda kellett figyelni.De megérte mert teljes körpanorámánk volt a szélnek hála teljesen tiszta időben.Fő látnivaló a szemközti hegyvonulat szolgáltatta.A Gerecse vonulatát láttuk észak felé és persze Tatabányát is,meg külömböző falvakat.Nyugatra és délre viszont a Vértes hegyei köszöntek szembe,keletre meg a Vértes-Gerecse vegyesen és jól látható volt maga Szárliget is.

Szemben a Gerecse

A nagy szélben nem volt tanácsos sokáig fent tartozkódni.Lejöttünk,majd a kék3-on visszamentünt a kék+-ra azon meg a kékre,amely már a Mária szakadék másik végénél jött ki.Elhaladtunk a tábor mellett a romok alatt,Csákányospusztán is át.Nagyon sokan mozogtak erre.Az órára nézve láttuk,hogy ötven percünk van a vonatig,így beálltunk egy nagyobb tempóra.Ezt a szakaszt viszont én bírtam a legjobban.Még kicsit messze volt az állomás,de negyedórával a vonat előtt odaértünk.Átlagos utazás volt haza,Kelenföldi átszállással.Ugye 8.órai kijárási tilalom van még mindig (...) így ezért is kellett sietni.Végül is fél hétkor landoltunk Dunaújvárosban.Remek túra,remek látnivalókkal,Erős szélben,de tisztuló időben.Mentünk 18.87 km-et.Újra sikeresen abszolváltam egy Gergő nyomábanos túrát.