Top5 legszomorúbb túra

Top öt igen,azért mert ebből a kategóriából tízet nem tudtam összegyüjteni,hiszen az,hogy szomorú túra korábban ismeretlen volt túrázásaink történetében.Sohasem voltunk szomorúak Gergővel egyetlen egy túrán sem!Persze aztán minden megváltoztatott Gergő halála és adta magát a dolog.Hiszen az ő távozásával az is megfordult a fejemben,hogy nélküle nem csinálom tovább.Aztán meggyőztem magam,hogy ő azt szeretné,hogy folytassam hiszen ez volt az életem.Később pedig a szeánszokon meg is kért rá odaátról valóban,hogy ne adjam fel,ne hagyjam abba.Természetesen nem hagytam abba,de a halálát követő időszak nem a vidám túrákról szólt.Mivel most nehéz idők járnak a koronavírus miatt és nem nagyon van miről írni,összegyüjtöttem tehát a legfájdalmasabb,legszomorúbb túrákat amelyek mindegyike Gergő halála után esett meg.Elvégre bármilyen fájdalmas is,ezek is részei túrázásaim történetének.

Árva hátizsák Gergő emlékfalán

5.Egyedül a finálén

Azaz a 2019-es őszi finálés túra.Korábban szokásunk volt Gergővel,hogy minden évben valami klassz helyen néztük meg a természet őszi csúcspontját amit mi őszi finálénak hívtunk csak.Nem akartam megszakitani ezt a remek hagyományunkat már csak Gergő emléke miatt sem,ám tudtam hogy,ez 19-ben eleve fájdalmas lesz.Tetézte a fájdalmaim,hogy semmi sem akart összejönni.Semmi hiszen eredetlieg a 2019-es őszi finálés túrát a mecseki Óbányai-völgybe terveztem november másodikára,amely szinte pontosan egy évre volt az utolsó együtt megtett túránk után.Aztán az sem jött össze,hogy bárki is velem tartson,így egyedül voltam kénytelen belevágni.Helyet sem találtam,ugye az Óbányai-völgy nem jött össze,agyalgattam hova is menjek.Végül a közeli Rácalmási-sziget mellett döntöttem,ahol két éve is megnéztük a finálét.Kiérve oda újabb kínlódások következtek.Elöször is nem volt éppen jó az idő.Másodszor úgy tűnt lekéstem a finálét,hiszen az már lezajlott.Harmadszorra meg...belecsöppentem a szigeten egy éppen zajló kíméletlen erdőrombolásba...Ez így abban a lelkiállapotomban sok volt nekem.Nagyon elvoltam kenődve és elkeseredve,többször is a könnyeimmel küzködtem.Ám vígasz érkezett odaátról.Szó szerint éreztem Gergő jelenlétét,mintha simogattak volna hátulról szinte az egész túra során és valószinűleg aki látott azt gondolta ez egy idióta örült,hisz magában beszél.
Pedig én csak Gergőhöz beszéltem... 

A túra részletes leírása ide kattíntva elolvasható.

Kíméletlen erdőírtás a Rácalmási-szigeten

4.Egyenesen át - Emléktúra

Ez volt az a túra amelyet Gergővel 2017 októberének derekán amolyan hiánypotló túrának szántunk.Nem vártunk tőle semmi extrát akkor.Aztán ez lett minden idők legjobb környékbeli túrája és meg is egyeztünk Gergővel,hogy ezt minden év ugyanekkor megcsináljuk majd újra és újra.2018-ban így is lett.Meghívtuk a túrára Zolit és Mónit is,amelynek az lett a vége,hogy ez lett életünk legvidámabb túrája,hiszen azt végig nevettük.Nem tudhattam,hogy két hónappal ezután Gergő már nem lesz közöttünk.Itt sem akartam megszakitani azokat a hagyományokat amelyeket még Gergővel találtunk ki..Meghívtam Mónit és Zolit újra ahogyan egy évvel ezelőtt is,a túrát pedig kineveztük Gergő hivatalos emléktúrájává,amelyre minden évben eljövünk majd.A túrán töbször szembesültünk vele,hogy Gergő bizony ott van velünk ezúttal is,hisz érkeztek a jelek odátról folyamatosan.Egy zörgő,csapkodó ablak a szinte szélcsendben...egy élére állított 50forintos pénzérme a puszta kellős közepén...ilyesmik...Próbáltunk most is vidámságot csempészni a túrába ahogyan egy éve ezelőtt is.Persze ez most nem sikerülhetett és túlvilági jelzések ide vagy oda,nekem kegyetlenül fájt a szívem elveszett kisfiamért...

Erről a túráról is van teljes beszámoló ezen a helyen érhető el.

Gergő nyomában,egyenesen át is.

3.Túra a pázmándi sziklákhoz

Ez egy bakancslistás túra lett volna Gergővel.Hiszen vele terveztük ezt el.Eredetileg 2019 januárjában került volna sorra.Én azonban előre hoztam,mivel úgy ítéltem meg,hogy a 18 decemberi  nagy-kopaszi bakancslistás túra nehéz lett volna Móninak és Zolinak,akik ezúttal is velem tartottak.(miután jártam azóta mindkét helyen,lehet ez nem így van....).Ez volt Gergő halálát követően az első komolyabb túránk és hát mondanom sem kell mennyire hiányzott...Majd három héttel Gergő elvesztése után vágtunk bele a túrába.A szívem rettenetesen fájt egész túra folyamán mert tudtam Gergő nagyon készült erre.Ráadásul ekkor még nem igazán fogtam a túlvilág jelzéseit így hiába voltak velem a többiek,nagyon egyedül éreztem magam és nagyon elhagyatottnak.Bár szép helyeken jártunk nem volt jó a hangulat,a szomorúság kézzel foghatónak tűnt.

A túra részletes krónikája ide kattíntva elérhető.

A sziklák egy része és Pázmánd

2.Egy utolsó kívánság

Ekkoriban 2019 tavaszán kezdtem belemerülni a spirituális világba,ez a dolog tanított meg rá ugymondd fogni,vagyis érteni a túlvilág jelzéseit.Az első komolyabb szeánszon amit még egy médiumnál csináltunk végig Gergő lelkének volt egy kívánsága,egy dolog amire lényegében megkért.Ez pedig az volt,hogy az édesanyjával (Mónival) menjünk ki egy hozzá méltó közeli helyre, nyugodjunk meg és emlékezzünk rá kicsit.Természetesen ezt teljesítettem.Gondolkodtam rajta a közelben hol lehet egy ilyen hozzá méltó hely,arra jutottam,hogy mindegyik hely méltó hozzá.Mégis kerestem a legjobban passzolot.Így aztán jött a felismerés,hogy erre a legjobb hely a Pálhalma közeli Csiprik-rét lehet,annál a három fánál,ahol vele is mindig megpihentünk valahányszor erre túráztunk.Így kimentünk hát ide,Gergő hátizsákjával és fényképével és azthiszem valóban méltó módon emlékeztünk rá.Persze végig a könnyeinkkel küszködve.Utána viszont valahogy könnyebb volt a lelkemnek,könnyebb mert úgy éreztem teljesitettem Gergő utolsó kívánságát...

Természetesen erről is van részletes bejegyzés itt lehet megnézni.

A Csiprik-réten

1.Az ég az igazaké - Emléktúra Gergőért

Ez lett volna eredetileg a következő túránk december közepén...ám a sors kegyetlenül keresztülhúzta álmainkat.Gergő december 11-én hunyt el,így amire gondolni sem mertem volna soha,ami meg sem fordult a fejemen soha - a soron következő túra már Gergő emléktúrája lett december 16-án.Nem kell gondolom taglalni mit érezhet az ember egy ilyen tragédia után.Természetesen nem találtam sehol a helyem.Nem tudtam mit tegyek,hova menjek,hova meneküljek...úgy gondoltam a soron következő túrát megcsinálom.Még mindig ez volt a legjobb amit tehettem,mert odahaza aztán teljesen kész voltam.Meghívtam a túrára azokat akikkel Gergő a legtöbbet túrázott,ám így is akadt olyan aki nem jött el...A túrára ugye Gergővel jöttem volna eredetileg és az,hogy most nem volt ott velem olyan fájdalommal járt amire nincs megfelelő szó...Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen fokú fájdalom egyáltalán létezhet...a szívem teljesen megszakadt,nem száz darabra hullt hanem milliárdokra...A túra során sokszor a többiek előtt mentem és egyszerűen csak sírtam,minden méter,minden centiméter a túrán kegyetlenül fájt.Nem volt és nem lesz soha ennél  szomorúbb túra az életemben

A túra részletes krónikája ezen a helyen érhető el.

Mérhetetlen fájdalommal és űrrel a szívemben Gergő emléktúráján

Hát ezek a legszomorúbb túráim,azthiszem teljesen érthető.Gergő elvesztését követően semmi sem volt többé ugyanaz.
A túrák folytatódtak és idővel kicsit újra tudtam nekik örülni is.Ám az űr mérhetetlen a szívemben....