Az ötszázadik nap

Megboldogult testvérem,aki azóta szintén jobb létre szenderült sajnos,anno azt mondta,hogy mindig az első a nehéz.
Az első karácsony szerettünk nélkül,az első újév,az első húsvét,az első szülinap,az első évforduló stb.Belátom teljesen igaza volt.Valóban így történt,az első nap,az első hónap,karácsony,az első év...és így tovább.A helyzet annyiban változott,hogy bár a fájdalom nem múlt el,ahogy soha nem is fog elmúlni,de az idők sodrásával megtanultam a fájdalommal együttélni.A fájdalom ami a leghűségesebb dolog hozzám az életben,ez nem hagy el,ettől nem kell tartanom.Most,hogy elértük az ötszázadik napot sem enyhül.Egyszerüen csak megtanultam elviselni.Az űr amit Gergő maga után hagyott továbbra is meghatározza az életemet.Bár a külvilág nem látja,hisz sokat nevetek vagy inkább csak mosolygok,sokat ökörködöm még így az ötödik ikszet átlépve is,de ahogy mondani szokták,estére egyedül maradok a lelkemmel.Hát igen...immár ötszáz napja,hogy Gergő elment....

Ha el is mentem itt leszek veled,leszek a lelkeden aranykeret....

Nem sok minden van,amit még nem írtam le ezzel kapcsolatban,hiszen ez a blog Gergő blogja én lényegében csak folytatom.Ez most is róla szól,az ő örökségét és emlékét ápolja.Ugye esett már szó spirituális "utazásaimról" amik nagyon sokban segített a nehéz időkben és segítenek a mai napig is.Bár az utóbbi időkben egy kicsit talán hanyagolva lettek ezek részemről,hiszen az új kiskutyus és a munka,az agyi fáradtságok annyira lekötöttek az elmúlt hetekben,hogy ritkán jutott időm spirituálisan utazni.Persze ezen majd igyekszem javítani,hiszen szüksége van a lelkemnek ezen irányú megnyugvásra.

Hold fényén suhanva őrzöm álmodat,hisz tudom mindig is téged vártalak...

Olyan élményeket kaptunk mi ketten közösen,hogy szinte érezhető volt,hogy ezek nem sokáig tarthatnak (ki tudja miért?).Valahogy éreztem végig,hogy a levegőben van,hogy ezek nem tartós dolgok.Annyira szuper és nagyszerű volt minden,minden egyes túra,minden meccs,de minden séta is,hogy volt,hogy azt éreztem ez valami felsőbb erő által irányitott ajándék,de csak rövid időre szól.Arra azonban nem számítottam,hogy ennyire rövid időre...Az első szeánszkor a médium azt mondta nekem,hogy Gergő nem akart leszületni,az utolsókor viszont már olyan infó jött,hogy Gergőnek is hiányoznak ezek az élmények.Azthiszem ez mindent elmondd....

Adj jelet ha érzed,van elég erőd,hogy szórd ami jó s nincs félnivaló...

Na de ennél jobban most nem akarom beleásni magam és az olvasót a spirituális dolgokba.Csak ez az ötszázadik nap és megszoktam ilyen százas napokon (is) emlékezni a kisfiamról.Április vége van,ilyenkor minden évben a Mecsekben toltuk... idén hála ennek a koronavírusnak még ettől is meg lettem fosztva... A legfontosabbat amire Gergő kért,a túrázásokat nem hagytam abba.Ezek az elmúlt ötszáz napban is folytatódtak.Bár  -ezt is leírtam már sokszor- semmi sem olyan mint régen,mint amikor Gergővel keltünk csodásabbnál csodásabb útakra...

Ha elmész majd egyszer s talán nem látlak már,szívemnek melegét vidd el magaddal,halld az imám...

Szóval a shownak folytatódnia kell...fájdalommal és űrrel telien,de ezekkel már megtanulva együttélni folytatódik is,Gergő pedig tudom,hogy ott van velem mindig,ha nem is látom már,de érezni érzem.Ez ad erőt (és mindent legyöző akaratot)..

Hát most így az ötszázadik nap táján éppen várjuk,hogy elmúljon végre valahára ez az istenverte koronavírus és a hiszti ami körülöleli,hogy útra kelhessünk végre.Annyi szép tervem volt a tavaszra is,nem akarom hagyni elveszni őket.Majd ezekkel folytatjuk,hisz tudom Gergő is ezt akarná.

Bármilyen világot jársz be,a szeretetem mindig elkísér édes drága kisfiam...