2018. június 29., péntek

Nehéz kiigazodni...

Túrát tervezel...
Útvonalat.
Még sosem jártál az adott területen.
Mit hívsz segítségül?
Természetesen az internetet és saját kis az évek alatt összegyüjtött térképeidet.
Ám mivan ha....

....ha van két külömböző kiadású térképed az adott területről
... van két külömböző alkalmazásod a telefonodon ami segíthet
... van még egy online térképed elmentve könyvjelzőként a neteden

Ám mind az öt segitséged öt külömböző féle képpen mutatja a dolgot...

Hogyan tervezel így túrát?
Melyiknek hiszel az öt közül?

A vitatott rész a Bakonyba,minket a kép középsö részén futó piros jelzés érdekel
A Bakonyba készülünk az elkövetkezendő hetekben.Várpalotáról szeretnénk egészen Eplényig eljutni.Ám az elözetes tervezésnél nem várt akadályokba ütköztem.
Legelöször adva volt minden,adta magát a dolog: Várpalotán ráállni a piros jelzésre és le sem térni róla.Ez elvisz egészen Eplénybe.
Oké mondom,ez egyszerű lesz.

Ám szokásom több helyről begyüjteni az infókat,biztosra tutira menni.
Így is elöfordul,hogy a valóságban más a helyzet mint ahogy azt elözetesen felmértem.
Szóval megnéztem elöször a mi kis térképünket,azon minden tiszta volt:
végig a piroson.Na de aztán megnéztem egy online térképet itt a neten,ami már máshogy mutatta a dolgokat.E szerint a piros jelzés alapos kerülövel megy csak Eplénybe,kitér Tés felé...Hoppá...
Erre megnéztem egy másik térképemet,mivel Bakonyból több is van.
Ezen a piros már fel sem volt tűntetve...
Na bammeg...

Erre elövettem az alkalmazást,azon ott a piros de némiképp más nyomvonalon mint a térképeken... a másik alkalmazás megint fel sem hozta a piros jelzést,egy szagatott vonalat ugyan jelölt...

Hát nem egyszerű az élet.Most ki kell akkor találni hogyan is legyen a túra.
Minden úgyis akkor derül csak ki ha ott leszünk.

Nagy segitségünkre vannak a
térképek,de van amikor
ezeken sem minden teljesen kerek...
Megpróbáljuk úgy felmérni a területen,hogy mind az öt eshetöségre felkészülünk.
Az utolsó túránkon is voltak bakik,ott sem volt teljesen az a valóság mint amit a térkép mutatott és a jelzések is gyengék voltak,így el-el tévedtünk,de mindig visszataláltunk a helyes útra,mivel azért nem ma kezdtük a szakmát.
Most igyekezük a hasonló bakikat elkerülni,de nem lesz egyszerű.
Mindenesetre kalandos túrának nézünk elébe.

Ha van olyan esetleg az olvasók közül aki járt erre,az írja meg nekem,hogy merre megy pontosan a piros sáv jelzés.Köszönöm.

2018. június 27., szerda

Napozás

Leghűségesebb barátom sajnos egyre öregebb és egyre betegebb.
Túrákra régen nem tudok vele beruházni,de mostmár lassan sétákra sem...
Lejövet és feljövet sokszor segíteni kell neki a lépcsőn,a séta meg csupán annyi,hogy a közeli fűves területen elvégzi a kis dolgait.A napot viszon úgy tűnik élvezi.
A ház előtti járda lett a kedvenc helye,úgy tűnik itt megnyugvásra lel.Félórákat képes itt üldögélni,miközben süt rá a nap...

Napozás a ház előtt
Viselkedése kicsit kezd fura lenni,aztmondják a kutyák közeledő végük előtt kezdenek kissé furák lenni...Persze remélhetőleg itt még nem tartunk,de felkell készülnöm erre is.
A közeli erdőben lesz majd a végső nyughelye,hisz az volt a kedvenc helye,de még nem akarok ilyenekre gondolni.Élvezze csak a napsütést,lehozom amikor csak úgy akarja.

A ház sarka és az elötte lévő járda lett az új kedvenc helye

Innen elmozdítani sem lehet...

Pihi a ház sarkánál

2018. június 24., vasárnap

Félévi értékelő és összefoglaló 2018

Hát nem semmi amilyen iramban telik az idő...most volt karácsony és immár eltelik az év fele...A napokban felezzük meg az évet,itt az ideje egy kis visszatekintésnek.Valószinű ebben a félévben már nem lesz túra,így jöhet az összefoglalás.

Úgy mint tavaly ilyenkor nézzük meg most is a tényeket:
Ebben az évben ha mindent ideszámolok akkor volt eddig:
14 túra
Ezek közül:
5 bakancslistás túra
1 be nem tervezett túra
5 környékbeli túra
3 meccstúra

Ha az egészet nézem akkor ez egyel jobb mint a tavaly ilyenkori.
Viszont ha a három meccstúrát nem veszem,akkor kettővel gyengébb...

Úton az Ebédleső-hegyre a csatornánál
Ebben az évben valósult meg újra az ami már nagyon régen nem volt: hogy embereket tudtunk toborozni túráinkhoz,így a legtöbb túra már úgy zajlott,hogy azon nem csak ketten mentünk a Gergővel.Rajtunk kivül összesen még öt embert tudtunk rá venni,hogy velünk tartson.Sajnos heten sosem mentünk egyszerre,hatan sem.Öten vagy háromszor.Négyen már jópárszor,mintahogy hárman is.Ketten pedig tán csak három alkalom volt,hogy mentünk.Ez az elöző évek fényében nem is olyan rossz.

Létrehoztunk egy csoportot is a közösségi oldalom felvéve olyan embereket akiket érdekelhet a dolog,akik korábban jelezték nekem,hogy szívesen velem tartanának olykor-olykor...Ám a kezdeti lelkesedés után elhalt ez a dolog.Húszan voltunk a csoportba,de ezen a hét emberen kivül úgy tűnt másokat nem érdekel a dolog,így ez elvette a kedvem ami azzal járt,hogy megszüntettem a csoportot május vége felé.
A hét embert akit érdekelt azoknak csoporton kivül is tudok szólni ha arról van szó...

Dunaföldvárra menet Kisapostagon
Egy környékbeli túrával indult az év.Január 6-án olyan jó idő volt,hogy április közepéig kellett várni,hogy aztán hasonlóan kellemes időnk legyen...
Kisapostagról mentünk Dunaföldvárra.Öten voltunk,nagyon jó volt a hangulat.Nem siettünk így már sötétben értünk Dunaföldvárra,de cseppet sem bántuk.
A vár ugyan ekkor még zárva volt és a naplementéröl éppen lecsúsztunk a Kálvária-hegyen,de mégis szuper volt minden.
Ha osztályoznám 1-10-ig akkor ez a túra kiérdemelne egy 8-ast!

Túra a Budai-hegységben
A Budai-hegységbeli bakancslistás túra volt a következő január vége felé.Most sem volt rossz idő.A Nagy-Szénást másztuk meg,érintve az Antónia-árkot is.Csodásan szép helyeken vezetett ez a túra,amelyen újra öten voltunk.Ráadásul fent a hegyen az erdőben bőven volt még hó is.A hangulatra itt sem lehetett panasz.Elvoltunk mint a befőtt.A túrának voltak ugyan nehéz szakaszai ám  érdemes volt ezeket leküzdeni,mert fent a hegyen csodák fogadtak!Osztályozva ez a túra is megérdemli a 8-ast!

Kávészünet a Kevélyeken
Februárban ismét környékbeli túra következett.Ráadásul az utóbbi évek leghoszabb túrájába vágtuk a fejszét.Dunaújvárosból indulva egészen Soltig mentünk le,ami 33km-es túrát jelentett.Célunk még a Solt elötti Ebédleső-hegy volt amelyen tudtam van egy kilátó.
Most is jó volt az idő és nagyszerű a hangulat.A terep a nagy táv ellenére nem volt nehéz.Az Ebédleső-hegyen ugyan kis csalódásként ért,hogy a kilátó levolt zárva,de ez sem tudta elvenni a kedvünket.Február lévén ismét sötétségben ért véget a túra.Poén volt,hogy a sötétségben majdnem eltévedtünk Solton.Ez a túra is kiérdemli a 8-as osztályzatot.

Még ebben a hónapban eljutottunk hárman a WTA-ra is.Azaz a budapesti női tenisztornára a BOK csarnokba.A versenyt nagyon élveztük,csodaszép lányokat láttunk,négy meccset néztünk végig úgy,hogy több mint 8 órát ültünk a csarnokban!
A buli kiérdemli a 9-es osztályzatot!

Következett egy újabb bakancslistás túra.Februárban aztán már nem volt jó idő,így a Kevélyekre március első hétvégéjén mentünk ezúttal négyen.
Hiába volt már március meglehetősen hideg volt és nagy hó.
Persze ez különös szépséget adott a túrának.
Pilisborosjenőről indulva a Teve szikla és a kamu Egri vár érintésével kapaszkodtunk fel a Kis-Kevélyre ahol megnéztük a Mackó-barlangot,majd innen mentünk fel a Nagy-Kevélyre ahonnan a kilátás volt fenomenális.Innen aztán ereszkedés volt az Ezüst-Kevélyre majd a Puszta és a Róka-hegyre.Budapesten fejeztük be a 21km-es bulit.
Jó volt a nagy hideg ellenére is.Osztályozva 9-es!

A csókaköi várban
A Kevélyeken kicsit megfáztunk,de ez nem tartott vissza,hogy március 15.-én útrakeljünk a Vértesbe Csókaköre.Négyen ismét összegyültünk.Nem volt jó idő Csókakőn esett az eső.A várat azonban így is élveztük,majd elindultunk egy eredetileg körtúrára tervezett túrán.A túra nem volt nehéznek mondható,ám mivel Csókaköröl nehéz volt a visszajutás tömegközlekedéssel,így menetközben változtattuk meg a túraútvonalat.Ez lényegében elöször fordult elő túrázásaim során.Mindig volt egy elözetes terv amin szinte soha nem változtattunk.Most igen,de nem bántuk meg.Mór felé vettük az irányt,mire odaértünk jó idő is lett.Nem volt egetverő a hangulat,de itt is elvoltunk azért.Osztályozva ez a buli:7-es!

Sukoró főterén
Már egy ideje csesztette a csörünket az új velencei kilátó.Novemberre ugyan bevan tervezve ide egy túra,de mivel a kilátót március 20.-án átadták nem hagyhattuk ki,hogy ne nézzük meg...Hústvétra terveztünk ide egy be nem tervezett túrát,ám rendkivül rossz volt az idő.Az eredetileg nagypéntekre tervezett túra így csak húsvéthétfőn valósúlhatott meg.
Hárman érkeztünk Velencére.Nem nagy túrát szándékoztunk tenni,hiszen elsösorban a kilátóra voltunk kiváncsiak.Úgy döntöttünk a kilátó után még elmegyünk a közeli Sukoróra az egyetlen olyan velence tavi településre amelyen még nem jártunk.A kilátó pazar volt,de zavaró volt a hatalmas tömeg.Rengeteg embert vonzott az új építmény,elférni sem lehetett.
Már alakult az idő,de még nagy szél volt.A túra nem volt vészes,hamar odaértünk Sukoróra,közben megnéztük az olasz kőfejtőt is.Sukorónak pedig odaadtunk a legszebb velencei-tó parti település képzeletbeli díját.Valóban nagyon szép hely volt!
Nem volt rossz buli ez sem,de a nagy szél és a hatalmas tömeg miatt csak 7-esre tudom értékelni.

A seregélyesi erdőben
Meccstúra következett amelyre csak Gergővel mentünk el.Budapest 17.kerületébe kisértük el kedvenc csapatunkat.Jól bepizzáztunk az Örs Vezér téren,majd onnan mentünk ki Rákosmentére.Körülnéztünk kicsit.Alakult az idő,de hiába az április a kabátot még elviseltük.A meccsen győztünk így nem volt hiába való a túra 7-es kijár neki.

Környékbeli túra következett amelyre négyen mentünk el.
A Dinnyési fertőn akartunk kicsit körülnézni.A túrát Seregélyesről inditottuk,majd Elzamajornál léptünk rá a tanösvényre amely végig vezetett a fertőn.Szép volt a természetvédelmi terület,noha nem kényeztett el éppen látnivalókkal.Betértünk még a dinnyési mini várakhoz,majd elakartunk menni Pákozdra megnézni az új hatalmas Miska huszár szobrát.Pákozdot elértük ugyan,de Dinnyésről a hosszú betonút ami Pákozdra vezetett kikészítette a velünk lévő két csajszi lábát,így azok teljesen kikészültek mire Pákozdra értünk.A szobor a falu másik végén volt a busz meg jött...így nem jutottunk el a szoborig.Majd legközelebb.Ez is egy 7-es osztályzatú túra volt.

Akadályok a Réka-völgyben
Újabb teniszverseny következett ezúttal az ATP azaz a fiúk.A Kopaszi-gátnál lévő teniszstadionban megrendezett versenyre haverommal érkeztünk.Három meccset néztünk meg az ekkora már kánikulává vált időben.Nagyon jól esett a sör a szünetekben,visszafelé a vonatot meg csak úgy sikerült elérni,hogy az késett.Elvoltunk 7-es.

Kedvencünk a Mecsek következett április végére időzitve.Nem véletlenül,hisz ekkor virágzik a bazsarózsa és a medvehagyma is.A Réka-völgyet akartuk elsősorban felfedezni.Négyen voltunk.A túrát Mecseknádasdról kezdtük.Hamar beértünk a szépséges Réka-völgybe.A melegben a völgy klimája igen kellemes volt.Aztán 13-szor(!) kereszteztük a patakot a völgyben.A völgy után nem hagyhattuk ki most sem a fenséges Püspökszentlászlót.Majd utána felkapaszkodtunk a Zengő oldalába.
Érdemes volt,tudtam ez a világ legszebb helye.
Valóban így volt,hisz milliónyi virágzó medvehagyma között találtuk magunkat...
Lefelé menetben pedig bazsarózsák köszöntek ránk.
Túra végén Hosszúhetényben a sör megint jól esett.
Ez a túra megérdemli a 10-es osztályzatot!

Menedék ez eső elöl Bölcske környékén
Pincefalvak túra következett.Négyen mentünk a közeli Bölcskére ahol a helyi pincefalus rész érintésével mentünk Dunakömlödre ahol Lussoniumot az ókori kaszárnyát néztük meg.Onnan pedig egy szúnyogokkal teli erdőn át mentünk Paksra,ahol szintén a helyi pincefalut a Sárgödör-teret néztük meg.Mindkét pincefalu pazar volt.A táj útközben nem volt a legszuperebb,de elvoltunk.Néha elkapott az eső.A csajok akik korábban Pákozdon csődöt mondtak itt most bírták a strapát,pedig mentünk jó 20km-et.
Ez a túra kis jóindulattal megérdemli a 8-ast.

Pünkösdkor elmentünk a közeli Révbérpusztára ketten Gergővel.Tudtuk ott ilyenkor minden évben van valami rendezvény.Dunaföldvárról inditottuk a túrát,majd úgy terveztük ha Révbérpusztán megúnjuk a banánt akkor betúrázunk a közeli Soltra.
Révbérpuszta nem kis csalódást okozott.A program egyenlö volt a nullával,a vendéglátás meg rendkivül udvariatlan.Úgy döntöttünk itt soha többé nem költjük a pénzünket!
A túrát Solt mentette meg,kellemes meglepetés volt az alföldi kisváros.
De így is csak 6-os az osztályzat.

Dédszüleink szobájában Révbérpusztán
Júniusra megkellett variállnunk az elözetes terveket.Mivel Gergőt érte kis baleset a lába nem volt 100%-os állapotban,így a keménynek igérkező Pilisi túrát felcseréltük a könnyebbnek ígérkező Zselicivel.Ketten vágtunk neki.Túránkat a csodaszép Kaposvárról inditottuk,terv szerint a dombságon át szándékoztunk elmenni Szennára,majd onnan vissza Kaposszerdahelyen át  Kaposvárra.Többször is eltévedtünk a túrán,de nem bántuk.A Zselic gyönyörü volt,a falvak pedig csodásak,a sör kiváló.Maradandó élményekkel távoztunk innen is.A túra megérdemli a 8-ast.

A Zselic egyik szép falvánál
Itt tartunk most.
Ebben az évben is fantasztikusan szép helyeken jártunk eddig.Gyűlnek az élmények sorozatban.Most a nyár szokás szerint kicsivel kevesebb a túra,de majd beindulunk újra.
Csodás terveink vannak az év második felére is,reméljük ezek valóra is válnak!
Minden túráról részletes beszámoló van a blogban,visszalehet keresni őket.
Na és persze minden túráról videó is készült amely fokról-fokra egyre jobb minöségű.
Tartsatok velem ezután is!

2018. június 23., szombat

Nincs változás kilátó ügyben...

Egy hónapja néztük meg utoljára,akkor ígértem,hogy egy hónap múltával újra megnézzük mi a helyzet a május végére átadás készre ígért dunaújvárosi kilátóval.
Ugye május végén még a kanyarban sem volt az átadás.Eltelt egy hónap így újra kinéztünk hát.Gyakorlatilag semmi változás nem történt.Az építési terület ugyan elvan kerítve,ám semmiféle építkezés nem folyik továbbra sem...


A képen is látni,hogy nem történik semmi.
Innentől kezdve nem nézegetjük havi szinten,csak akkor számolok be róla ha történik végre valami említésre méltó esemény.Persze ha megtörténik a megépítés és az átadás,részletes beszámolóval fogok jelentkezni.Vajon idén megvalósul-e ez?
Készítettem egy kis videót is róla,hogy áll most az egész:


2018. június 22., péntek

Szenna a csodálatos ékszerdoboz Somogyban

A közelmúlt zselici túrája mély nyomokat hagyott bennünk,hiszen számtalan eddig nem ismert új helyet fedeztünk fel és számtalan volt a látnivaló is és az élmény is.
Kiemelkedik ezekből Szenna a parányi kis somogyi falu és annak méltánytalanul alig látogatott skanzenja.Nézzük meg hát kicsit közelebbről e blog keretein belül,hisz ígéretet is tettem az ottaniaknak,hogy jó hírét viszem ennek a helynek!

Falu a faluban
Szenna egy kisközség Somogy megyében a kaposvári járásban.
Földrajzilag a Zselic része,Kaposvártól 8km-re délnyugatra terül el.Területének egy része a Zselici Tájvédelmi Körzethez tartózik.A XVI.századi oklevelek Zana,illetve Zenna írásmóddal is emlitik a kaposvári vár tartozékaként.
1715 körül az Esterházy család birtokába került.A reformáció terjedésével a falu lakói elöször evangélikusok voltak,majd csatlakoztak a reformátusokhoz.Első templomuk az 1600-as években épült.A települést közel 800-an lakják.
Fő nevezetessége természetesen a szabadtéri néprajzi múzeum - azaz a skanzen.
Ez a mai bejegyzésem témája.

Csodálatos porták a skanzenben
A Szennai Skanzen, a Zselic kapujában, Kaposvártól 8 km-re található. Az országban egyedülálló módon egy élő falu közepén jött létre. Célja Belső-Somogy és a Zselicség népi építészetének, lakáskultúrájának és életmódjának bemutatása a 19. század közepétől a 20. század első feléig eredeti, áttelepített épületekkel, hiteles tárgyakkal. Az áttelepítés a hitelesség igényével, az eredeti faelemek lehető legnagyobb mértékű megtartásával, a hagyományos anyagok és technika alkalmazásával történt. 
Az első lakóépületet 1975-76-ban telepítették át, és 1978-ban nyitották meg. Jelenleg öt porta áll az egy utcából álló, múltidéző épületsoron.(én mintha hatot számoltam volna)
 A lakóházakon és a hozzájuk tartozó gazdasági épületeken kívül több pince, présház és a megye vallási sokszínűségét bemutató szakrális építmények is megtekinthetők. A múzeum területén található Somogy egyik legszebb műemléke, az 1785-ben népi barokk stílusban épült festett, kazettás mennyezetű református templom, mely igazi ékköve a megyének. A templom máig aktív szerepet tölt be a falu életében. A Szennai Skanzen az épületek sikeres és hitelese újra telepítéséért 1982-ben megkapta az Európa-Nostra Díjat.

Hát nem gyönyörü?
Élő múzeumi helyszíneinken a látogatók nemcsak megtekinthetik Somogy sokszínű kulturális örökségét, hanem át is élhetik azt. Megismerkedhetnek a tradicionális somogyi gasztronómiával, a kiskertek művelésével, a mindennapos asszonyi feladatokkal, a gyógynövények felhasználásával, és kipróbálhatják a hagyományos népi játékokat. Céljuk, hogy bemutassák a hagyományos tudás ma is használható elemeit és a közösségi kultúra értékeit. Rendezvényeiken, múzeumpedagógiai foglalkozásainkon és élő múzeumi helyszíneinken olyan praktikus tudást közvetítenek, melyet bárki felhasználhat környezete átalakításához, jobbá tételéhez.

Templom és temető a skanzen másik felén
Ott jártunkkor szembetünő volt a közöny...mintha senkit sem érdekelt volna itt ez a gyöngyszem,hiszen rajtunk kivül nem volt ott senki...(késöbb jöttek ugyan páran,de ez még édeskevés) Valóban ennyire nem érdekli a ma emberét az ilyesmi,vagy csak mi jöttünk rossz időpontban?Egy júniusi vasárnapi koradélután aligha lehet rossz időpont...
A ma embere vagy dolgozik ezerrel,vagy...nyomja a kütyüket az okostelefonokat,számítógépeket,konzolokat stb...kiveszik belöle az érdeklödés a külvilág íránt,hiszen a világot számára a facebook jelenti... Közben pedig lemarad a valós értékekről amelyek itt vannak a szemünk elött,bármerre is indulunk...

A szennai skanzen méltó arra,hogy legalább egyszer életedben felemeld a segged és elgyere ide megnézni!Miközben Thaiföldről meg a horvát tengerpartról posztolsz valójában szegény maradsz egészen addig amíg az ilyen helyeket is fel nem keresed....

Mégegyszer a filmünk a zselici túránkról:



felhasznált források: Wikipédia,Szenna község weboldala

2018. június 20., szerda

Lovaskocsikázás faterral

A napokban írtam apámról és írás közben döbbentem rá néhány dologra.Menetközben jöttek elő az emlékek valahonnan nagyon mélyről...Ahogy telnek a napok azóta apámra gondolva egyre több és több emlék ugrik be.Szegény a 88-as szöuli olimpia után szenderedett örök álomra,még kiélvezhette a 11 magyar aranyérmet.
Ám nem csak ez ugrik be,hanem egyre több és több gyermekkori elmék...

Az évek ködfátyolán át meg is érkezem valamikor a nyolcvanas ével első felére.
Tombol a nyár,gondom egy száll sem,szünidő van aminek java részét mi kint töltjük
Mezőfalván a hétvégi telkünkön.

A kép illusztráció egy szőlőhegyi kertről,valami ilyesmi lehetett a mienk is
Mezőfalva Szőlőhegy ekkor még maga a béke és a nyugalom szigete (aztán ez évtizedekkel később változik sajnos...).Emberek járnak ki és gondozzák szorgosan a kis földjüket.Az akkori legjobb cimborámmal éppen kertszomszédok is vagyunk.A szülök barátságban mi pedig élvezzük az életet.

Mit ad isten fateréknak ez időtájt annyira jól megy,hogy a házunk mögött az udvarban három disznót is nevelgetünk,persze ezek aztán karácsony felé nem kerülhetik el majd sorsukat...A malackáknak meg szalma kell ugye.Ennek beszerzése nem tűnik egyszerűnek 1982 táján,de nem is túl bonyolúlt...

A hátsó kertben játszottunk amikor fater szólt,hogy nem-e lenne kedvünk elmenni vele szalmáért.Nem láttunk előre a ház elé,azthittük biciklivel megyünk majd valahová,arra nem is gondultunk,hogy a szalmát valószinüleg nem biciklivel fogjuk elhozni.

Mentünk hát előre a ház elé,ám ami ott fogadott az kissé meglepett.

Valahogy így bánt fater is a lovakkal (illúsztráció)

A hát előtt egy lovaskocsi állt,na és két ló...
Mondta a fater,hogy akkor ugorjunk fel,azt megyünk.
Soha nem lovaskocsikáztunk még,kapva kaptunk az alkalmon.Ám azt nem gondoltuk,hogy a soför az maga apám lesz.Meg is lepődtem,kérdeztem elboldogul el vele,valami olyasmit mondhatott,hogy sose féljek amig őt látom..

Legnagyobb meglepetésemre fater mesterien elboldogult a lovaskocsival Profi módjával kezelte azt,a lovakkal is jól bánt.Akkor azthiszem igazán büszke voltam rá.
Élveztük hát az utat.Útközben felvettük fater egyik haverját,jött segíteni.

Viszonylag messze mentünk,vagy 5km-re délre a Kiskokasd nevezetű helyre.
Azthiszem ezt manapság is jelölik a térképek.Valami gazdaság lehetett néhány házzal és ólakkal,disznókkal,csirkékkel stb.

Remekül haladtunk
Itt pakolták fel a kocsira a szalmákat,azt ezeket vittük vissza a telekhez,
Fater egész végig eszméletlen ügyesen bánt a lovakkal a kocsival.Remekül csinálta a dolgát.Aztán persze mesélte,hogy ő ebben nőtt fel,szégyen lenne ha nem értene hozzá.
De egészen eddig ezt az oldalát nem ismertem az öregnek.
Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat a cimborámmal és végig úgy éreztük,hogy biztonságban vagyunk,pedig egy 400 méteres szakaszra még az országútra is kikellett menni.Remek móka volt!
Büszke voltam apámra!

Valahogy így mehettünk...(illúsztráció)
Ez az emlék is megszépitette a gyerekkorom és alighanem megszépiti az életem.
Évtizedek óta nem gondoltam erre...
Most,hogy eszemben van a téma,jönnek elő a dolgok....

...és melegítik a szívemet...

2018. június 17., vasárnap

Medveinvázió - de inkább meneküljetek innen macik!

Rengeteg hír és sajnos álhír is napvilágot látott a napokban egy Magyarországon koborló medvéről,sőt amint ehhez a bejegyzéshez segítségeket kerestem már nem is egyről...Medvét láttak Füzesabonyba,a Bükkbe,Somokőújfalunál,Abonyba,Miskolcon és a Sajó mentén is.Tény,hogy van itt legalább egy medve,hisz azt a minap be is fogták,de aztán szerencsére el is engedték.A medvék nem ismernek határokat,Szlovákia felöl könnyü szerrel bejöhettek az országba.Vajon ez csak egy-két eltévedt maci,vagy készülhetünk egy esetleges invázióra?

Rossz helyre jöttél maci
A legkülöbbféle hírek jutottak el hozzám is,utcákon rohangáló,iskolába is bemenő medvéről,kerteket végigpáztázókról stb.Kissé kezdik a félelmet belerakni az emberekbe.Egy valami biztos: a Magyarországra betévedő medve vagy medvék eddig senkit sem bántottak...A helyzet az,hogy ez a sok hír és álhír egyre inkább ellenük hangolja a közhangulatot,és félek,hogy elöbb-utóbb az lesz a vége hogy agyonlövik a macit...

A minap az Alföldig eljutó medvét altató lövedékkel sikerült befogni.az állatot a szegedi vadasparkba vitték,majd nem sokkal ezután kivitték a Bükk legmélyére,jeladóval ellátva.

Most olvastam az egyik hírben,hogy Miskolc utcáin egy medve szaladgált amelyen nem volt jeladó,így arra következtetnek,hogy ez nem azonos az Alföldig eljutó medvével,ami azt jelenti,hogy legalább ketten vannak!

A maci befogása
Az Alföldön befogott medvével kapcsolatban a szakértök aztmondták nem volt agresszív.... és valószinüleg a többi sem lehet az.Persze ezzel nem azt akarom mondani,hogy most akkor hú de vágyok egy személyes találkozásra velük...

Na de egy olyan országban ahol nem szokás medvéket látni,ahol egy végsőkig lebutitott társadalom a legkisebb álhírre is elképesztő végletekig képes reagálni,mennyi esélye lehet ezeknek a mackóknak az élethez?

Ha tehetném és beszélgetni tudnék ezekkel a medvékkel,azt tanácsolnám,hogy igyekezzenek visszamenni a Tátra biztonságos erdeibe,el innen jó messzire.
El ettől a fertötől amely ha nem vigyáznak rövidesen elpusztitja őket...

Vigyázz magadra maci!
Benne van a pakliban mint mindenhol ahol medvék élnek,egy medvetámadás lehetősége.Vajon ez a lebutitott társadalom hogyan fogja ezt lereagálni?

Erdélyi ismeröseim mesélték,hogy odakint napi szinten látnak medvéket,nem messze szaladgálnak el a házaktól.Nem törödnek az emberekkel,nem bántják azokat.
Persze ettől a medve még egy veszélyes ragadozó.
Csak remélni tudom,hogy ez az egész nem fajul el odáig,hogy agyonlöje valaki őket...

2018. június 15., péntek

Apám hitte...

Fura,hogy immár másfél éves ez a túrablog,de apámról még nem igazán esett szó benne...Persze nem mondhatnám,hogy sokat túráztunk együtt.Sőt....sohasem túráztunk.Túrázásaim nagybátyámhoz Sándorhoz köthetőek,róla volt már szó bőven.Ám apámmal sohasem túráztunk.Pontosabban egyszer igen mert ezen a túrán ott volt ő is...de ezen kivül semmi,hacsak a telkünkről a közeli faluba való bringázásokat nem tekintem még annak.Nem is nagyon lehetett közös túránk,hiszen meglehetősen későn születettem,illetve csöppentem be.Ő már jóval túl volt a negyedik ikszen mikor én jöttem.Folyamatos három műszakban dolgozgatott egy emberpróbáló helyen erre rá is ment az egészsége.Na és a testalkata sem volt éppen túrázásokhoz való.
Ám rengeteget sétáltunk.Rengeteget.
Legtöbbet a Duna mentén.

A D28 a Duna mellett,kellett,hogy járjunk erre is...
Méghozzá olyan sétákat,amelyre én manapság már ráadnám a túra nevet.Így már is bukik az a megállapitásom,hogy sohasem túráztunk.Alig lehetttem három-négy éves,már kilométereket mentünk...és ahogy most így írom,kezd megvilágosodni bennem valami...lehet,hogy nem is Sándor szoktatott rá a túrázásokra?Lehet,hogy apám már évekkel korábban bevitt a sűrűbe?Nahát...ez a felismerés most egyszerre elborzaszt és felemel...hiszen eddig mindig Sándor ugrott be,ha arról kellett beszélnem,hogy hogyan is kezdödött minden...Ez eddig eszembe sem jutott,pedig mindig is itt volt az elmémben,igaz jó mélyen...Apám már akkor hitte,mit hitte - tudta!Tudta,hogy merre is vezetnek majd az útjaim...

Lehet,hogy már évtizedekkel korábban is jártam a csatornánál,mielött
Gergővel felfedeztük volna azt...
Nincs már meg a pontos útvonal,hogy merre is mentünk.Alighanem déltől-északig bejártuk Dunaújváros Duna partjának minden szegletét.Apám,anyám és testvérem elbeszéléseiből tudom ezelet.Amire én emlékszem,lassan majd fél évszázad távlatából...valami csatornára igen,a Dunára természetesen,a kikötő is beugrik,az is,hogy itt-ott kavicsokat dobálok a vízbe és az is,hogy apám ott volt velem mindig...
Megmondom az őszintét a felismerés a visszaemlékezés most melegséggel önti el a szívemet...

Bejártuk a Duna mentét a város dél és északi határáig
A Szalki-szigeten is tuti,hogy jártunk.A Halászcsárdáról is vannak emlékfoszlányaim.Az is megvan,hogy mindig jól éreztem magam ezeken a sétákon/túrákon.
Meccsre viszont sohasem vitt ki apám...Nem volt Kohász (Dunaújváros) drukker.A Vasasnak drukkolt mindig is.Nem járt ki a Kohász meccseire,így azt,hogy én Dunaújváros drukker lettem azt egész biztosan nem neki köszönhetem.Mikor kikapott az akkor még Kohász névre hallgató Dunaújvárosi focicsapat,mindig szeretett ugratni apám.Persze sosem bántón,sosem bántott volna meg.Elviccelte az ilyesmit kedvesen...Manapság én is tudnám ugratni,hisz éppen pár hete esett ki a Vasas az NB I.-ből.

A kikötöbe százszámra járhattunk...
Aztán sokat néztük a futball világbajnokságokat még a fekete-fehér tévéken.
Na és ragyogó paradicsomot varázsolt egy semmire sem jó földböl az öreg.Száz gyümölcsfánk volt a telkünkön és megtermett minden.Sohasem volt gondunk semmiféle gyümölcsre vagy zöldségre.

Persze olyan igazi nagy közös túra nem volt.
De mégis apám volt az,aki elinditott ezen a szépséges úton.
Vele tettem meg az első lépéseket...

A nagy sétáknak immár 44-45 éve...
Ő pedig harminc éve ment el.
Remélem harmincat még adtok nekem és aztán újra találkozunk.....

Boldog születésnapot és boldog apák napját Papa!
Ott az örök vadászmezökön is!


2018. június 13., szerda

Kaposvár a mi szemünkkel

A minap teljesitettük első zselici túránkat.Teljesen ismeretlen területre érkeztünk,hisz korábban sosem jártunk erre. A kirándulás a túra nagyon sok új élményt adott,tele volt kalanddal.Csodás helyeket ismertünk meg.A kirándulás központja Kaposvár volt.Innen indult és ide érkezett a túra.A város az első perctől kezdve a meglepetés erejével hatott ránk.Talán ki is mondhatom azt,hogy eddig ez volt a legszebb város amelyben valaha is jártunk!

Sétáló utca a belvárosban
Mint minden magyar városnak,ennek is csökken a lakossága.A várost jelenleg alig többen mint 62 ezren lakják,ez kevesebb mint saját városom Dunaújváros lakossága a nyolcvanas évek végén.

Mi vonattal érkeztünk Kaposvárra és a vasútállomáshoz igen közel van a belváros.Szinte rögtön ápolt csodaszép utcák vezetnek be oda.Nem akarok most kitérni külön-külön a nevezetességekre,de a főtér alighanem az ország egyik legszebb főtere,a városházával a templommal a sok-sok szökőkúttal,szobrokkal.

Öröm volt itt sétálgatni,ám mi túrázni indultunk.Azonban úgy döntöttünk a túra végeztével visszatérünk még a városba és sétálunk egy nagyot.

A városháza (a tornyos)
Túránk a városból kifelé annak déli részén vezetett.Itt átszelte a várost a 67-es út,amiröl Cipő is énekel ismert dalában.Aztán itt már zömében kertes házak voltak,amolyan kertvárosi részhez hasonlított leginkább.Itt szelte át a várost a Kapos folyó is,amely itt még meglehetösen ócskának tűnt...(feljebb Pincehelynél már nagyon szép).A folyó partja viszont nem tűnt olyan nagyon ápoltnak,de ez az egyetlen rossz dolog amit a város szemére vethetek.Ám a déli részen volt csodaszép park,kiérve a városból pedig tó is.

"Ha magányos vagy,csak ülj le mellém,suttogd el minden titkodat.
Én ígérem,hogy hallgatok,s nem árulom el azokat"
Visszaérve Kaposvárra,annak dél-nyugati részén egy fantasztikus parkerdőn vezetett az út.Itt is volt tó,nem is egy.Majd kicsit a 67-es út mentén jöttünk be a városba.Persze itt sem hiányozhat a pláza meg a multi áruházak,de minket ezek most nem érdekeltek.
Nyugat felöl jöttünk be a belvárosba.Innen is csodás utcák vezettek be.
Aztán elindultunk sétálni kelet felé.Szembeszökő volt a városban a rengeteg szökőkút,a rengeteg szobor.Sok vendéglátóhely,fagyizó.Volt ívókút is.Mondták is nekünk,hogy Kaposváron nem szomjazik az ember.

Kaposváron nem szomjazik az ember
Egy kicsit kitudtunk lesni a belvároson kivülre is,ott is szépnek és rendezettnek tűnt minden,bár a város északi részére nem jutottunk most el.
Persze láttuk még a megyeházát is,az éppen felújítás alatt álló Csiki Gergely színházat,arébb pedig a Rákóczi stadion is feltűnt.
Szóval igy az első randevún úgy tűnt a várossal minden rendben.

Persze biztos vannak árnyoldalai a településnek,de hazafelé arról beszélgettünk,hogy
akár el is tudnánk képzelni itt az életünket.

A főtemplom
Ha egészségünk engedi,egész biztosan visszajövünk még,hisz a városba szinte beleszerettünk.Van még bőven felfedezni való a városban és környékén is.
A várostól délre ott a Zselic a milliónyi titkaival,északra pedig ott a Desedai tó,amelynek megkerülése már felér egy komolyabb túrával.

Szóval Kaposvár és a környéke gyönyörü!
Mindenkinek ajánlom,aki még nem járt erre!

A magyar Sóhajok hídja....

2018. június 11., hétfő

Elöször a Zselicben

Ahogy azt korábbi bejegyzésemben jeleztem,némileg átcseréltük a nyár bakancslistás túráit,így most júniusban keltünk útra a Zselicbe.Izgatottan vártuk a napot,hiszen egy olyan helyre tartottunk ahol még sosem jártunk.Meglehetősen rossz időt mondtak szombatra,így a túrát átraktuk vasárnapra.Mint utólag kiderült ez jó döntés volt.Vasárnap hajnalban keltünk útra vonattal Kaposvárra amely a nagy távolság ellenére kitünöen elérhető.Csak egy icipicvel kellett többet utazni mint három óra hossza.E tekintetben veri is a nála közelebb lévő Pécset pl.Sima volt az út odafelé,így 3/4 kilenckor már a leszálláshoz készülödtünk Kaposváron.

Kaposvár szebb mint gondoltuk
Kaposvár városába szinte azonnal beleszerettünk.Egy csodálatosan szép város köszönt szembe már az első métereken.Úgy döntöttünk,mielött nekivágunk a túrának,besétálunk a közeli főtérig.Érdemes volt,mert itt is csodás volt minden.Nem is értettem miért nem volt eddig érdeklödésünk körében Kaposvár.Egy gyönyörü ékszerdoboz volt a város,rengeteg münködő szökőkúttal,fantasztikus szobrokkal,sétálóutcákkal,csodás házakkal.Öröm volt a séta minden méteren.Na de túrázni jöttünk.Úgy határoztunk ha időben végzünk akkor visszajövünk még a városba sétálni egyet.Elindultunk hát immár a jelzett útakon.

Kaposvár főterén
A jelzés bevezetett a város egyik zöld parkjába a Cseri parkba.Innen inditottuk hivatalosan a túrát,ám mielött nekivágtunk,a csodás zöld környezetben megreggeliztünk.Elindulva a jelzés még a város déli részén vezetett át,itt már kertes házak voltak.Aztán kiértünk végre a Zselic területére.Ugye mindenki tudja,hogy a Zselic a Dunántúli dombság egyik része?Baranya-Somogy megye határvidékén fekszik meglehetösen nagy területen,a Mecsektől nyugatra,Kaposvártól délre,Szigetvártól északra.Telis tele 300 méter körüli csúcsokkal.Legmagasabb pontjáról egyenlöre nincsenek infóim.A jelzés kertek,üdülök mellett haladt,majd elért végre egy újabb csodás helyre: a Töröcskei-tóhoz.

A Töröcskei-tó
Pár száz méter hosszú volt a tó,körbe vették a jelzett utak,mi mentünk tovább egyenesen.Egy szép Zselici völgyben találtuk magunkat.A szép helyen sem a jelzésekkel,sem az útak minöségével nem volt bajunk.Ám korai volt az ez iránt érzett örömünk,mert hamarosan változott a helyzet...Az út a völgy végén belefutott egy meglehetösen nagy csalán mezőben.Az ekkor már zöld jelzés vállig érő csalánokon vezett tovább...Nem volt egyszerü ezeken átverekedni magunkat.Szerencsére a csalános rész nem tartott tovább kétszáz méternél.Itt beértünk végre egy erdőbe,így nem ért a forró napsütés,de így is elég nagy fülledtség volt.

Felfelé
Itt kezdödött az emelkedés a dombra.Nagyjából 300 méternek becsültük ennek a dombnak a magasságát.Annak ellenére,hogy jó volt az út és nem volt durva emelkedö,ez most valahogy sokat kivett belölünk.A fülledtség számlájára írtuk ezt.Odafenn még jódarabig az erdőben haladtunk,aztán két felé ment az út az eddig kiváló jelzések pedig elvesztek...Elindultuk a szimpatikusabbnak vélt úton.Egy szarvas ugrott ki az út melletti búzemezőből...a kilátás pedig fenetikus volt nyugat felé...Ám nem ez volt a jó út...

Hiába a csodás táj,nem ez a jó út
Visszamentünk hát az elágazáshoz és elindultunk a másik úton.Sokáig ezen sem láttuk az elveszett zöld jelzést,aztán egy fán a bokrok mögött megbújva észrevettük.Ez a másik volt tehát a jó út.Ezen haladva újra elvesztettük a jelzést.Ugyanis ahogy mentünk piros jelzést véltünk látni.Nekünk pedig a piros abszolúlt nem kellett,mi a Szennára vezető zöldön akartunk haladni.Hova tűnt tehát a zöld jelzés?Ekkor nem volt már mit tenni,elökellett venni a telefonos alkalmazást,amelyet az akut kímélvén nem akartam használni,de nem volt mit tenni.Ez aztán megmutatta nekünk,hogy a zöld jelzés valahol háromszáz méterrel ezelött lefordult jobbra.Visszamentünk hát,megtaláltul a leágazást.Persze itt sem jelezte semmi,hogy melyik a jó út.Ez a leágazás amúgy is egy alig észrevehető út volt.Szomorúan állapítottam meg,hogy a Zselic lesüllyedt itt a Tolnai-hegyhát szintjére.Ugyanis eddigi túrázásaink során ott voltak a leggyengébbek a jelzések.

Az első vadászles,itt vesztettük el újra a jelzést
Na de a lényeg,hogy újra ráleltünk a helyes útra amely itt újra bevezetett egy hüvös erdőbe és immárr ereszkedtünk lefelé a domb másik oldalán.Kellemes szakasz volt ez,tán itt nem izzadtunk elöször a túra során.Leérve vadászlesek garmadája köszönt szembe,ezek elcsodálkozva ismét elvesztettük a jelzést...ezen a túrán immár harmadszor.Nem is tudom mi lehetett ennek az oka,a nagy fülledt melegben mi nem voltunk a toppon vagy valóban a rossz felfestések?Újra az alkalmazást hívtuk segitségül és ez újfent visszavezetett minket a jelzésre.Szerencsére ezekután már nem vesztettük el többé a jelzést.

Onnan szemből jöttünk le,de itt megyünk fel ahol már nincs erdő,csak meleg...
Ismét egy völgyben voltunk.Szenna már nem lehetett messze,ám valahogy mintha nem akaródzott volna neki közelebb kerülni.A völgy másik oldalán újra emelkedö következett,de itt már nem védtek a fák,nem volt erdő...A durva melegben erős uvb sugárzás közepette rendkivül szenvedtünk ezen a szakaszon és Szenna még mindig nem volt sehol...azthittem sosem érünk oda.Aztán kínkeservesen mégis elértük az apró Somogy megyei falucskát Szennát.Kedves emberek köszöntek szembe,érdeklödtek honnan jövünk,hova tartunk.Majd odaértünk a Skanzenhez.Ezért jöttünk.Szerencsére a bejáratnál ahol a jegyeket vettük hideg üditő is volt,így mielött beléptünk volna a szentélybe egy fa alatt egy hüvös helyen tökig izzadva elfogyasztottuk azokat.

A Szennai skanzen
A Szennai skanzen vagy ha úgy jobban tetszik,a néprajzi múzeum gyönyörü volt.Amit szomorúan konstatáltam az az volt,hogy rajtunk kivül nem volt itt senki...Vasárnap volt kicsivel dél után,úgy gondoltam ez a hely azért ennél többet érdemel.Aztán jöttek páran,de messze nem volt az a tömeg amit elözetesen mi vártunk.A skanzen egy utcácska pár házzal,a másik oldalán szép templommal,istálókkal.Minden házba belehetett menni,minden portán szét lehetett nézni.Valóban gyönyörü volt az 1978-ban létrehozott múzeum.Élveztük az itt tartozkódás minden percét.

Az egyik porta teraszán

Gergő a skanzenben
A templom is varázslatos volt,oda is belehett menni,Kellemes hüvös és meghittség volt odabenn.Magával ragadott a hely békéje.Mellette egy kis temető volt csupa-csupa régi sírokkal.Majd visszamenve az egyik portánál találtunk egy vendégkönyvet is,amelybe ha már eljutottunk ide bele is írtunk.Valóban nagyon csodálatos volt itt minden,maradtam volna itt még akár órákig is,de nekünk vissza is kellett jutnunk Kaposvárra,így nehéz szívvel hagytuk itt ezt a csodálatos helyet.

Írka a vendégkönyvbe

Ima...
Kiérve a skanzenből Szenna főutcáján elkezdtünk keresni egy kocsmát,hogy iszunk egy jó hideg sört (Gergő üditöt) mielött folytatnánk az utat.Ám nem volt már itt semmi kocsma.Így visszamentünk a skanzeni jegyárushoz és itt vettünk hideg üditöt.Mentünk kifelé a faluból a fő utcán,különféle emlékmüvek köszöntek szembe,itt is volt egy Emese álma szobor mint anno Dinnyésem.Azthittem csak ott van az országban ilyen,de itt is volt,igaz sokkal kisebb kiadásban.Kiérve Szennáról,úgy döntöttünk nem megyünk vissza a dombokra hanem az országúton megyünk át Kaposzerdahelyre.Úgy lett volna 5-6km,így nem volt egy sem.Meglehetősen közel volt egymáshoz a két település.Szerencsére.

Kaposszerdahely
Itt Kaposzerdahelyen aztán találtunk végre egy kocsmát amely nyitva is volt.Rögtön neki is estem egy atomhideg sörnek végre.Mennyei volt...Kicsit megpihenve itt folytattuk a túrát.A kocsma neve amúgy érdekes volt:Nevesincs kocsma.A település belterületén aztán újra ráleltünk a jelzett útakra.Innen már a piros+ vezetett tovább,be egészen Kaposvár főteréig.
Kiérve Szerdahelyről a jelzés bevitt a Kaposvár melleti Tókaji parkerdőbe.Végre újra hüvösön mentünk.Itt lényegében szinten ment az út a hüvösben,így ez a szakasz kellemes volt.Tavakhoz értünk.Négy óra elmúlt már,reggel kilenc után indultunk és még nem volt vége.Az egyik szépséges tavacskánál elfogyasztottuk a maradék ennivalónkat.

Pazar kis tavacska a Tókaji erdőben
Tovább indulva a parkerdőben hamar Kaposvár területén találtuk magunkat újra.Kiérve az erdőből újra dombot kellett mászni ami normál körülmények között meg sem kottyan.Ám most a 32 fokos napsütéses fülledt melegben ez nem volt könnyü.Felérve újra Kaposvárnak valami kertvárosi részén lehettünk.Már utcákon vezetett a jelzés,majd beért egy erdőbe,ahol lefelé kellett menni.Aztán leértünk és ott találtuk magunkat újra a Cseri parkban ahonnan lényegében indultunk.Na akkor kövezkezett egy újabb pihenő egy hüvös helyen,levetettük a bakancsainkat is,hagy szellözőn a lábunk.Öt óra elmúlt a vonatig még volt kér óránk,elindultunk hát mégegyszer a városban kicsit körülnézni.

A csodálatos Kaposvár
Beérve a városba újra megállípitottuk,hogy ez egy gyönyörü város.Sőt...lehet ez a legszebb város amelyben valaha is jártunk...Így hát a vasárnap késő délutáni nagy melegben is élmény volt a város utcáin bóklászni.Még a hírhedt Tippmix Csabival is találkoztunk aki kaposvári.Kedvesek voltak a helyiek,akik mondták,hogy Kaposváron nem maradunk szomjasak amikor arról érdeklödtünk ez egyik kis kútnál,hogy ívóvíz-e.Aztán telt-múlt az idő visszakellett menni a vasútállomásra.

A szökőkútak városa
Kellemes emlékekkel a szívünkben búcsúztunk el Kaposvártól.A városba tényleg beleszerettünk.A Zselic is hozta a kötelezőt,meglehetösen szép tájegysége az országnak.A jelzésekkel itt-ott voltak ugyan gondjaink,de az összkép pozitívra sikerült.Megismertünk egy eddig számunkra ismeretlen helyet,gyalogoltunk vagy húsz kilométert a höségben.Úgy gondolom mindenképpen visszatértünk még Kaposvárra és a Zselicbe is amely egy új kiaknázatlan terület számunkra,ráadásul könnyen elérhető.Elképzelhető tehát a jövőbeni bakancslistáinkban szerepel majd a Zselic.



Az útvonal