A napokban írtam apámról és írás közben döbbentem rá néhány dologra.Menetközben jöttek elő az emlékek valahonnan nagyon mélyről...Ahogy telnek a napok azóta apámra gondolva egyre több és több emlék ugrik be.Szegény a 88-as szöuli olimpia után szenderedett örök álomra,még kiélvezhette a 11 magyar aranyérmet.
Ám nem csak ez ugrik be,hanem egyre több és több gyermekkori elmék...
Az évek ködfátyolán át meg is érkezem valamikor a nyolcvanas ével első felére.
Tombol a nyár,gondom egy száll sem,szünidő van aminek java részét mi kint töltjük
Mezőfalván a hétvégi telkünkön.
 |
| A kép illusztráció egy szőlőhegyi kertről,valami ilyesmi lehetett a mienk is |
Mezőfalva Szőlőhegy ekkor még maga a béke és a nyugalom szigete (aztán ez évtizedekkel később változik sajnos...).Emberek járnak ki és gondozzák szorgosan a kis földjüket.Az akkori legjobb cimborámmal éppen kertszomszédok is vagyunk.A szülök barátságban mi pedig élvezzük az életet.
Mit ad isten fateréknak ez időtájt annyira jól megy,hogy a házunk mögött az udvarban három disznót is nevelgetünk,persze ezek aztán karácsony felé nem kerülhetik el majd sorsukat...A malackáknak meg szalma kell ugye.Ennek beszerzése nem tűnik egyszerűnek 1982 táján,de nem is túl bonyolúlt...
A hátsó kertben játszottunk amikor fater szólt,hogy nem-e lenne kedvünk elmenni vele szalmáért.Nem láttunk előre a ház elé,azthittük biciklivel megyünk majd valahová,arra nem is gondultunk,hogy a szalmát valószinüleg nem biciklivel fogjuk elhozni.
Mentünk hát előre a ház elé,ám ami ott fogadott az kissé meglepett.
 |
| Valahogy így bánt fater is a lovakkal (illúsztráció) |
A hát előtt egy lovaskocsi állt,na és két ló...
Mondta a fater,hogy akkor ugorjunk fel,azt megyünk.
Soha nem lovaskocsikáztunk még,kapva kaptunk az alkalmon.Ám azt nem gondoltuk,hogy a soför az maga apám lesz.Meg is lepődtem,kérdeztem elboldogul el vele,valami olyasmit mondhatott,hogy sose féljek amig őt látom..
Legnagyobb meglepetésemre fater mesterien elboldogult a lovaskocsival Profi módjával kezelte azt,a lovakkal is jól bánt.Akkor azthiszem igazán büszke voltam rá.
Élveztük hát az utat.Útközben felvettük fater egyik haverját,jött segíteni.
Viszonylag messze mentünk,vagy 5km-re délre a Kiskokasd nevezetű helyre.
Azthiszem ezt manapság is jelölik a térképek.Valami gazdaság lehetett néhány házzal és ólakkal,disznókkal,csirkékkel stb.
 |
| Remekül haladtunk |
Itt pakolták fel a kocsira a szalmákat,azt ezeket vittük vissza a telekhez,
Fater egész végig eszméletlen ügyesen bánt a lovakkal a kocsival.Remekül csinálta a dolgát.Aztán persze mesélte,hogy ő ebben nőtt fel,szégyen lenne ha nem értene hozzá.
De egészen eddig ezt az oldalát nem ismertem az öregnek.
Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat a cimborámmal és végig úgy éreztük,hogy biztonságban vagyunk,pedig egy 400 méteres szakaszra még az országútra is kikellett menni.Remek móka volt!
Büszke voltam apámra!
 |
| Valahogy így mehettünk...(illúsztráció) |
Ez az emlék is megszépitette a gyerekkorom és alighanem megszépiti az életem.
Évtizedek óta nem gondoltam erre...
Most,hogy eszemben van a téma,jönnek elő a dolgok....
...és melegítik a szívemet...
