Elöször a Zselicben

Ahogy azt korábbi bejegyzésemben jeleztem,némileg átcseréltük a nyár bakancslistás túráit,így most júniusban keltünk útra a Zselicbe.Izgatottan vártuk a napot,hiszen egy olyan helyre tartottunk ahol még sosem jártunk.Meglehetősen rossz időt mondtak szombatra,így a túrát átraktuk vasárnapra.Mint utólag kiderült ez jó döntés volt.Vasárnap hajnalban keltünk útra vonattal Kaposvárra amely a nagy távolság ellenére kitünöen elérhető.Csak egy icipicvel kellett többet utazni mint három óra hossza.E tekintetben veri is a nála közelebb lévő Pécset pl.Sima volt az út odafelé,így 3/4 kilenckor már a leszálláshoz készülödtünk Kaposváron.

Kaposvár szebb mint gondoltuk

Kaposvár városába szinte azonnal beleszerettünk.Egy csodálatosan szép város köszönt szembe már az első métereken.Úgy döntöttünk,mielött nekivágunk a túrának,besétálunk a közeli főtérig.Érdemes volt,mert itt is csodás volt minden.Nem is értettem miért nem volt eddig érdeklödésünk körében Kaposvár.Egy gyönyörü ékszerdoboz volt a város,rengeteg münködő szökőkúttal,fantasztikus szobrokkal,sétálóutcákkal,csodás házakkal.Öröm volt a séta minden méteren.Na de túrázni jöttünk.Úgy határoztunk ha időben végzünk akkor visszajövünk még a városba sétálni egyet.Elindultunk hát immár a jelzett útakon.

Kaposvár főterén

A jelzés bevezetett a város egyik zöld parkjába a Cseri parkba.Innen inditottuk hivatalosan a túrát,ám mielött nekivágtunk,a csodás zöld környezetben megreggeliztünk.Elindulva a jelzés még a város déli részén vezetett át,itt már kertes házak voltak.Aztán kiértünk végre a Zselic területére.Ugye mindenki tudja,hogy a Zselic a Dunántúli dombság egyik része?Baranya-Somogy megye határvidékén fekszik meglehetösen nagy területen,a Mecsektől nyugatra,Kaposvártól délre,Szigetvártól északra.Telis tele 300 méter körüli csúcsokkal.Legmagasabb pontjáról egyenlöre nincsenek infóim.A jelzés kertek,üdülök mellett haladt,majd elért végre egy újabb csodás helyre: a Töröcskei-tóhoz.

A Töröcskei-tó

Pár száz méter hosszú volt a tó,körbe vették a jelzett utak,mi mentünk tovább egyenesen.Egy szép Zselici völgyben találtuk magunkat.A szép helyen sem a jelzésekkel,sem az útak minöségével nem volt bajunk.Ám korai volt az ez iránt érzett örömünk,mert hamarosan változott a helyzet...Az út a völgy végén belefutott egy meglehetösen nagy csalán mezőben.Az ekkor már zöld jelzés vállig érő csalánokon vezett tovább...Nem volt egyszerü ezeken átverekedni magunkat.Szerencsére a csalános rész nem tartott tovább kétszáz méternél.Itt beértünk végre egy erdőbe,így nem ért a forró napsütés,de így is elég nagy fülledtség volt.

Felfelé

Itt kezdödött az emelkedés a dombra.Nagyjából 300 méternek becsültük ennek a dombnak a magasságát.Annak ellenére,hogy jó volt az út és nem volt durva emelkedö,ez most valahogy sokat kivett belölünk.A fülledtség számlájára írtuk ezt.Odafenn még jódarabig az erdőben haladtunk,aztán két felé ment az út az eddig kiváló jelzések pedig elvesztek...Elindultuk a szimpatikusabbnak vélt úton.Egy szarvas ugrott ki az út melletti búzemezőből...a kilátás pedig fenetikus volt nyugat felé...Ám nem ez volt a jó út...

Hiába a csodás táj,nem ez a jó út

Visszamentünk hát az elágazáshoz és elindultunk a másik úton.Sokáig ezen sem láttuk az elveszett zöld jelzést,aztán egy fán a bokrok mögött megbújva észrevettük.Ez a másik volt tehát a jó út.Ezen haladva újra elvesztettük a jelzést.Ugyanis ahogy mentünk piros jelzést véltünk látni.Nekünk pedig a piros abszolúlt nem kellett,mi a Szennára vezető zöldön akartunk haladni.Hova tűnt tehát a zöld jelzés?Ekkor nem volt már mit tenni,elökellett venni a telefonos alkalmazást,amelyet az akut kímélvén nem akartam használni,de nem volt mit tenni.Ez aztán megmutatta nekünk,hogy a zöld jelzés valahol háromszáz méterrel ezelött lefordult jobbra.Visszamentünk hát,megtaláltul a leágazást.Persze itt sem jelezte semmi,hogy melyik a jó út.Ez a leágazás amúgy is egy alig észrevehető út volt.Szomorúan állapítottam meg,hogy a Zselic lesüllyedt itt a Tolnai-hegyhát szintjére.Ugyanis eddigi túrázásaink során ott voltak a leggyengébbek a jelzések.

Az első vadászles,itt vesztettük el újra a jelzést

Na de a lényeg,hogy újra ráleltünk a helyes útra amely itt újra bevezetett egy hüvös erdőbe és immárr ereszkedtünk lefelé a domb másik oldalán.Kellemes szakasz volt ez,tán itt nem izzadtunk elöször a túra során.Leérve vadászlesek garmadája köszönt szembe,ezek elcsodálkozva ismét elvesztettük a jelzést...ezen a túrán immár harmadszor.Nem is tudom mi lehetett ennek az oka,a nagy fülledt melegben mi nem voltunk a toppon vagy valóban a rossz felfestések?Újra az alkalmazást hívtuk segitségül és ez újfent visszavezetett minket a jelzésre.Szerencsére ezekután már nem vesztettük el többé a jelzést.

Onnan szemből jöttünk le,de itt megyünk fel ahol már nincs erdő,csak meleg...

Ismét egy völgyben voltunk.Szenna már nem lehetett messze,ám valahogy mintha nem akaródzott volna neki közelebb kerülni.A völgy másik oldalán újra emelkedö következett,de itt már nem védtek a fák,nem volt erdő...A durva melegben erős uvb sugárzás közepette rendkivül szenvedtünk ezen a szakaszon és Szenna még mindig nem volt sehol...azthittem sosem érünk oda.Aztán kínkeservesen mégis elértük az apró Somogy megyei falucskát Szennát.Kedves emberek köszöntek szembe,érdeklödtek honnan jövünk,hova tartunk.Majd odaértünk a Skanzenhez.Ezért jöttünk.Szerencsére a bejáratnál ahol a jegyeket vettük hideg üditő is volt,így mielött beléptünk volna a szentélybe egy fa alatt egy hüvös helyen tökig izzadva elfogyasztottuk azokat.

A Szennai skanzen

A Szennai skanzen vagy ha úgy jobban tetszik,a néprajzi múzeum gyönyörü volt.Amit szomorúan konstatáltam az az volt,hogy rajtunk kivül nem volt itt senki...Vasárnap volt kicsivel dél után,úgy gondoltam ez a hely azért ennél többet érdemel.Aztán jöttek páran,de messze nem volt az a tömeg amit elözetesen mi vártunk.A skanzen egy utcácska pár házzal,a másik oldalán szép templommal,istálókkal.Minden házba belehetett menni,minden portán szét lehetett nézni.Valóban gyönyörü volt az 1978-ban létrehozott múzeum.Élveztük az itt tartozkódás minden percét.

Az egyik porta teraszán

Gergő a skanzenben

A templom is varázslatos volt,oda is belehett menni,Kellemes hüvös és meghittség volt odabenn.Magával ragadott a hely békéje.Mellette egy kis temető volt csupa-csupa régi sírokkal.Majd visszamenve az egyik portánál találtunk egy vendégkönyvet is,amelybe ha már eljutottunk ide bele is írtunk.Valóban nagyon csodálatos volt itt minden,maradtam volna itt még akár órákig is,de nekünk vissza is kellett jutnunk Kaposvárra,így nehéz szívvel hagytuk itt ezt a csodálatos helyet.

Írka a vendégkönyvbe

Ima...

Kiérve a skanzenből Szenna főutcáján elkezdtünk keresni egy kocsmát,hogy iszunk egy jó hideg sört (Gergő üditöt) mielött folytatnánk az utat.Ám nem volt már itt semmi kocsma.Így visszamentünk a skanzeni jegyárushoz és itt vettünk hideg üditöt.Mentünk kifelé a faluból a fő utcán,különféle emlékmüvek köszöntek szembe,itt is volt egy Emese álma szobor mint anno Dinnyésem.Azthittem csak ott van az országban ilyen,de itt is volt,igaz sokkal kisebb kiadásban.Kiérve Szennáról,úgy döntöttünk nem megyünk vissza a dombokra hanem az országúton megyünk át Kaposzerdahelyre.Úgy lett volna 5-6km,így nem volt egy sem.Meglehetősen közel volt egymáshoz a két település.Szerencsére.

Kaposszerdahely

Itt Kaposzerdahelyen aztán találtunk végre egy kocsmát amely nyitva is volt.Rögtön neki is estem egy atomhideg sörnek végre.Mennyei volt...Kicsit megpihenve itt folytattuk a túrát.A kocsma neve amúgy érdekes volt:Nevesincs kocsma.A település belterületén aztán újra ráleltünk a jelzett útakra.Innen már a piros+ vezetett tovább,be egészen Kaposvár főteréig.

Kiérve Szerdahelyről a jelzés bevitt a Kaposvár melleti Tókaji parkerdőbe.Végre újra hüvösön mentünk.Itt lényegében szinten ment az út a hüvösben,így ez a szakasz kellemes volt.Tavakhoz értünk.Négy óra elmúlt már,reggel kilenc után indultunk és még nem volt vége.Az egyik szépséges tavacskánál elfogyasztottuk a maradék ennivalónkat.

Pazar kis tavacska a Tókaji erdőben

Tovább indulva a parkerdőben hamar Kaposvár területén találtuk magunkat újra.Kiérve az erdőből újra dombot kellett mászni ami normál körülmények között meg sem kottyan.Ám most a 32 fokos napsütéses fülledt melegben ez nem volt könnyü.Felérve újra Kaposvárnak valami kertvárosi részén lehettünk.Már utcákon vezetett a jelzés,majd beért egy erdőbe,ahol lefelé kellett menni.Aztán leértünk és ott találtuk magunkat újra a Cseri parkban ahonnan lényegében indultunk.Na akkor kövezkezett egy újabb pihenő egy hüvös helyen,levetettük a bakancsainkat is,hagy szellözőn a lábunk.Öt óra elmúlt a vonatig még volt kér óránk,elindultunk hát mégegyszer a városban kicsit körülnézni.

A csodálatos Kaposvár

Beérve a városba újra megállípitottuk,hogy ez egy gyönyörü város.Sőt...lehet ez a legszebb város amelyben valaha is jártunk...Így hát a vasárnap késő délutáni nagy melegben is élmény volt a város utcáin bóklászni.Még a hírhedt Tippmix Csabival is találkoztunk aki kaposvári.Kedvesek voltak a helyiek,akik mondták,hogy Kaposváron nem maradunk szomjasak amikor arról érdeklödtünk ez egyik kis kútnál,hogy ívóvíz-e.Aztán telt-múlt az idő visszakellett menni a vasútállomásra.

A szökőkútak városa

Kellemes emlékekkel a szívünkben búcsúztunk el Kaposvártól.A városba tényleg beleszerettünk.A Zselic is hozta a kötelezőt,meglehetösen szép tájegysége az országnak.A jelzésekkel itt-ott voltak ugyan gondjaink,de az összkép pozitívra sikerült.Megismertünk egy eddig számunkra ismeretlen helyet,gyalogoltunk vagy húsz kilométert a höségben.Úgy gondolom mindenképpen visszatértünk még Kaposvárra és a Zselicbe is amely egy új kiaknázatlan terület számunkra,ráadásul könnyen elérhető.Elképzelhető tehát a jövőbeni bakancslistáinkban szerepel majd a Zselic.

Az útvonal