Az utolsó gól

 Egyre csak visszaköszön egy hír.Pedig már múlt héten is közzétették,de csak ma lett hívatalos.De visszaköszön,rendre és rendre és nekem ez nem jó.Rossz érzésekkel tölt el.A Dunaújvárost kizárták a bajnokságból.Kész,vége csőd totális összeomlás a helyi fociban.Évtizedek óta újváros drukker vagyok,egészen pontosan 48 éve és 10 és fél hónapja...Láttam azt az első gólt ami az én meccsrejáró pályafutásomat is meghatározta.Szepi búcsúztatásakor írtam róla.Mert Szepi szerezte azt az első gólt (ha ide kattíntasz elolvashatod a sztorit).Szepi...és mit ad isten Szepi szerezte az utolsó gólt is.Apa és fia.A történet így nagyon keretbe foglaltatik,de hogyan tovább?Valóban ez volt az utolsó gól?

A hálóban az utolsó gól

Közel 49 éve járok tehát meccsre és szégyenszemre az utolsó gólt nem láttam...Nem láttam mert nem mentem ki a meccsre!Én az örök meccsrejáró nem mentem ki az utolsó meccsre megnézni az utolsó gólt.Na persze...bepipultam a vezetőségre rendesen.Mert egyfelöl nem kommunikáltak a szurkolókkal a csapat oldalán így maguktól a játékosoktól kellett megtudnom,hogy elmentek...Mert elkellett menniük.Ez volt az a pont amikor elegem lett és úgymondd bosszúból lemaradtam a mérkőzésről.Persze ha tudom,hogy ez az utolsó meccs és ez az utolsó gól...sosem hagyom ki...De nem tudhattam,bár érezni lehetett,hogy valami van a levegőben,valami ami nem jó.A fiatalabbik Szepi szerezte a Dunaújváros utolsó két gólját amivel 2-0-ra vezettünk is a Ferencváros II. ellen.De mégis kikaptunk 3-2-re....Nem voltam kinn,a haverok mesélték,hogy egy ember volt a pályán akit megviselt a vereség: Szepi...A könnyeivel küszködött,valamit ő már tudhatott.A közel 42 éves játékos ellentétben társaival a lelkét kifutotta és tett meg mindent a Dunaújváros győzelméért.Valószínűleg ő már tudhatta,hogy nincs tovább.Neki ez a búcsúmeccse ha nem is mondta ezt ki még senki,ő már tudta...Szepit amúgy óriási tisztelet övezi a helyi szurkolók körében és méltán.Azmellett,hogy kiváló játékos és csapatkapitány a klubhűség mintaképe is.A legzordabb időkben is hű maradt a Dunaújvároshoz így nem véletlen,hogy az emberek első számú kedvence.Az meg,hogy milyen ember is álljon itt a kommentje amit az én megosztásomhoz írt miután láthatóan megviselt a csapat kizárása és ezt ki is posztoltam.

Kedves Zoli!

Szeretném megköszönni neked azt az elhivatottságot amit a csapatunkért,de még inkább a dunaújvárosi labdarúgásért mitattál ás mutatsz a jövőben is!

Sokunknak ez a hely nyújtotta az otthont,ahol azt csinálhattuk amit a legjobban szerettünk a világon.A sportért,a meccsekért,a futballért éltünk és közben számtalan kapcsolatra,sportbarátségra tettünk szert.

Köszönöm neked és F**** Zoli barátodnak,hogy nem létezett olyan hely ahová ne követtétek volna a csapatot és a legnehezebb helyzetekben is mindig bíztatok bennünk és szurkoltatok támogattatok minket.

Remélem amikor egyszer újra pattig majd a labda a szentélyben,Ti akkor is ott lesztek a lelátón és teszitek azt amit mindig.Képviselitek a labdarúgást szerető dunaújvárosiakat!

Tisztelettel:

Szepi

Szepi pirosban nem ismert lehetetlent sosem

És ugye arról,hogy nincsenek véletlenek...azt a bizonyos első gólt is Szepi szerezte ennek a Szepinek az édesapja.Azt láttam,de ami érdekes,hogy akkor is a Ferencváros volt az ellenfél és akkor mi fordítottunk 0-2-ről 3-2-re! Érdekes hasonlóság...épp ezért félek attól,hogy ez valóban az utolsó gól volt hiszen annyira keretbe foglaltatik így az egész...

Szepi nem kapott sem búcsúköszöntést sem búcsúmeccset,pedig ha valakinek itt Dunaújvárosban ez kijárna,akkor neki igen! A vezetőség szégyene,hogy az egyik legnagyobb klublegendának így kell búcsúznia,hiszen 42 évesen nyilvánvaló,hogy már nem folytatja.

A háttérben már mozgólodik egy szakemberekből álló csapat,hogy megmentsék a helyi labdarúgást és ha kell egy új klubbot alakítsanak.Így csak remélni tudom,hogy ez sikerül és ha majd sikerül Szepi is megkaphatja a méltó búcsúztatást,mert az nem lehet,hogy ez volt az utolsó gól! Én nem láttam és az utolsó gólt nekem látnom kell!

Az első gól

 Annyira emlékszem,hogy szünet volt.Kimentünk a tesómmal a büfébe.Valószínűleg valamit inni.Az első félidő nem úgy alakult ahogy kellett volna...a Ferencváros 2-0 arányban vezetett.Hosszú sor volt a büfénél erre még emlékszem.Olyan hosszú volt a várakozás,hogy közben elkezdődött a második félidő.A tömeg felharsant,mert tömeg volt.Ma már talán szokatlanul hangzik,de teltház volt a mérkőzésen a régi ütött kopott Kohász stadionban.Ott hagytuk a sort és rohantunk vissza a lelátóra.Tesóm a nyakába kapott.Nem volt nehéz dolga.1977 október elsejét írtunk és én szinte pehelysúlyú kis tökmag voltam még.Szóval a nyakába kapott.Onnan láttam,hogy tizenegyeshez készülödünk!A labdánál egy nyurga játékos állt: Szepessy. Nagy nyugalommal végezte el a büntetőt és természetesen a hálóba lőtte a labdát! Ezzel 1-2-re módosult az állás! Ez volt életem első (hazai) gólja amit élőben láttam kinn a stadionban.Az első gól...Szepessy....

Virágok,mécsesek,gyertyák.. (fotó: Dunaújváros PASE)

Ma gyertyák és mécsesek égtek pár méterre onnan ahonnan azt a tizenegyest belőtte Szepessy... Már az új stadion lelátója alatt.Gondolatban visszaidéztem azt a 45 évvel ezelőtti meccset...amelyet aztán megnyertünk 3-2-re!Mekkora élmény volt!Ez volt a mérföldkő.Innen indultak az én meccstúráim.Attól az első góltól kezdve.Szepessy lőtte be.Aki aztán még évekig nálunk játszott,majd a helyi foci akkori hanyatlását követően elment jobb csapatokba.A Rába ETO-ba majd a Ferencvárosba.Aztán évek múlva visszatért,kicsit még játszott itt,majd ismét pár év múlva ő volt a csapat edzője.Közben kinevelt egy csemetét,aki ma a Dunaújváros kapitánya...

Az emlékezés gyertyái (fotó:Dunaújváros PASE)

Szombaton túránkról hazafelé tartva a buszon ért a rossz hír,hogy az öreg Szepi elhunyt... Megdöbbentett,mert bár személyesen nem ismertem,de a lelátón rendre a közelemben ült a meccseken.Volt edző még pár helyen,de Dunaújváros volt az otthona.Ürességgel töltött el a halálhíre,hiszen ő lőtte azt a bizonyos első gólt...Ha kihagyja,ki tudja,lehet sosem megyek ki meccsre többé az életemben.Mennyi,de mennyi élményről lemaradtam volna...De belőtte!

Búcsú (fotó:Dunaújváros online)

Sajnos nem tudtam kimenni a mai megemlékezésre,ezért is gondoltam arra,hogy helye van itt a blogban.Na és persze nem felejtettem el azt sem,hogy a csapat a klub Gergő halálakor mennyire mellém állt.Mellékesen meg kedveltem is az öreg Szepit,aki akkor 28 éves volt mikor letette a tizenegyespontra a labdát azon a bizonyos mérkőzésen.

Az Isten adjon neked boldog álmokat Szepi!

Köszönöm azt az első gólt...!

Hamar véget érő álmaink

Pár hete taglaltam a tavaszi szezon várható esélyeit itt a blogomban erről itt olvashatsz ,akkor egy egészen fantasztikus őszi szezon után az első helyen álltunk.Minden esélyünk megvolt reménykedni.Alig vártuk a tavaszi idényt,hogy újra elkezdöthessen a bajnokság.Számoltuk vissza a napokat.Remek mérközések ígérkeztek a tavaszi szezonra.Aztán nem minden úgy alakult ahogy vártuk.Egy elhuzodó hosszú tél miatt a teljes első forduló elmaradt,majd nekünk a második is,amikor Szekszárdra mentünk volna.Állt a víz a pályán lehetetlenség lett volna rajta játszani.Március 14.-én kerülhetett sor az első mérközésünkre idehaza a Szentlörinc ellen.

Áll a víz a Szekszárdi stadionban

Minden úgy kezdödött ahogy azt vártuk, 2-0-ás előnyre tettünk szert és akkor még nem gondoltuk,hogy a vége 2-2 lesz...no de sebaj,megengedhető egy apró botlás.Rá három napra rangadó következett idehaza a régió másik csapatával a remek Iváncsával.Szakadó esőben és hidegben került sor a mérközésre,amelyen mire feleszméltünk az ellenfél már 3-0-ra vezetett... Ekkor kezdtük azt érezni,hogy valami nem teljesen kerek.Szépítettünk és becsülettel küzdtünk ugyan,de végül is 3-1-re kikaptunk és oda lett az első hely is...Ugye a legelején aztmondtuk ha a tavalyi negyedik helyet sikerül elérni akkor elégedettek leszünk.Végül is igen,csak azok után,hogy az őszi bajnokok mi voltunk,ez kicsit keserű pirula volt már...

Kezdödik a meccs

Következett az első idegenbeli meccs Kozármislenyen.Szépség tapaszként hatott a 3-1-es győzelem.Talán nincs veszve minden... és közeledett a nagy rangadó a Tiszakécskével március 31-én.Persze,hogy ezt is alig vártuk.Ha győzünk visszajöhetnek az esélyeink a bajnoki címet és az NB II.-be feljutást illetően,ha veszítünk elúsznak a megmaradt álmaink is.Jól kezdtük a meccset,helyzeteink is adódtak,de nem sikerült bevenni az ellenfél kapuját.Ők az első támadásukból gólt szereztek 0-1...ment a görcsös akarás,de nem sikerült az egyenlítés a szünetig.Aztán elkezdödött a második félidő...így utólag,lehet jobb lett volna ha nem kezdödik el...

Már tetemes hátrányban,hazai pályán,idén már másodszor....

Itt is az első ellenfél támadásból gól született...0-2...innen már nincs visszaút.

Küzdöttük mi becsülettel,de semmi sem sikerült.Voltak óriási helyzeteink,de nem ment be egy sem,aminek a vége persze az lett,hogy az ellenfél szerzett újabb gólt....0-3...Megfogadtam,hogy legyen bármi is soha nem szidom a saját csapatomat,de most én is elvakkantottam magam,hogy "mi a fasz van már"...Nem ment semmi,nem sikerült semmi.Sikerült ugyan egy becsület gólt szereznünk,de a lényegen nem változtatott.Ezt a rangadót is elvesztettük 3-1 arányban....

Két rangadó,mindkétszer 1-3...

A bajnoskágban a harmadik helyre csúsztunk,elveszitve az esélyünket az első helyre.Na és a harmadik helyünk sincs biztonságban,mert rohamosan jön ránk a minket is elverő Iváncsa...Hát a remek ősz után ez most egy kisebb fajta csalódás.Nem tudom mit szúrtunk el ennyire...Sajnálom a csapatot,mert ebben a tavaszi szezonban több volt.Sokkal több...Persze az álltalunk vázolt negyedik hely meglehet,söt a harmadik is,sőt kis szerencsével akár a második is,de valahogy,valahol valami megtört.Hát majd meglátjuk,hogy alakul.

Ismerösökkel körülvéve minden körülmények között ott a lelátón! (fotó:Dpase)

Mi mindenesetre továbbra is ott leszünk minden hazai meccsen és ha úgy alakul egy-két idegenbelin is.Mi nem csak akkor szurkolunk a csapatnak amikor jól megy,hanem akkor is ha nehéz időket élünk.Az álmaink a bajnoki címet és a feljutást illetően hamar véget értek,de a bajnokság továbbra is izgalmas.Drukkolunk,hogy a dobogó azért meglegyen!

Én már negyven éve drukkolok a helyi csapatnak,a fiam is erre neveltem :)

Két nap az élet

 Fura dolog az osztályozó.Az égig emelhet,kaput nyithat egy magasabban jegyzett ligába,de tönkre is tehet egy egész évet.

Az asztalnál ülő futballhoz fabatkát sem értő nagyurak nagy találmánya.A mai napig nem tudják úgy leszervezni a magyar 

bajnokságok menetét,hogy egy bajnok alanyi jogon indulhasson egy magasabb ligában.

Egész tavasszal ott voltunk a csapatunk minden meccsén amely megnyerte a bajnokságot,de nem indulhat alanyi jogon a felsőbb ligában.Újra osztályozót kell játszanunk.Amely lutri.Vagy sikerül,vagy nem.A hétvégi és a jövő hétvégi meccseken dől ez el.Addig is álljon itt,hogyan alakult városunk csapatának osztályozói a történelemben.

Az a bizonyos első osztályózó 1983-ban

Mióta én követem és szurkolok a helyi csapatnak öt alkalommal volt osztályozó.

A mérleg pedig negatív...Kétszer sikerült,háromszor pedig nem.

Az elsőre az 1982/83-eas idény végén került sor.A már akkori nagyurak is olyan remekül megszervezték a bajnoki kiírást,hogy 1982-ben az NB II.-ből hatodik helyezést elérve is kiestünk az NB III.-ba (akkor Területi bajnokságba)!Más kérdés,hogy az utolsó fordulóban pár ellenfél hathatós bundája is közrejátszott ebben...Na,de akkor az első öt maradt benn az NB II.-ben,mi pedig 82 őszét már a harmadik ligában kezdtük.A bajnokságot nagy fölénnyel,helyenként látványos játékkal sikerült megnyerni.Hála az akkor hatcsoportos bajnokságnak osztályozóra kényszerültünk.Ráadásul összesorsolták a két legerősebb gárdát a Dunaújvárost és a Veszprémet (akkor még Bakony Vegyészt).Az első találkozóra Veszprémben került sor és ötezer néző előtt némi meglepetésre 2-0 arányban leszívtunk.Ez nem szegte kedvét a dunaújvárosi drukkereknek.A visszavágóra Dunaújvárosban 10 ezer (!) ember ment ki.Köztük jómagam is.Minden eddigi idők legjobb meccse volt...és a Dunaújváros rendes játékidőben ledolgozta a hátrányát!Kétszer 15 perces hosszabítás következett,elképesztő izgalmak közepette.Bár voltak lehetőségeink,nem sikerült belőni azt a gólt amely az NB II.-be való jutást jelentette volna.Tizenegyesek következtek ahol....elbuktunk.Óriási kimondhatatlan hatással volt rám a mérkőzés,kisgyerekként ott sírtam a régi Kohász stadion lelátóján.Hatalmas trauma volt...

Így a 83-as ősz is a harmadik ligában talált ránk.A bajnokságot most is megnyertük ha nem is akkora fölénnyel mint egy évvel korábban.Annyiból szerencsésebbek voltunk,hogy a szegedi Délép SC "személyében" nem a legerősebb ellenfelet kaptuk ezúttal.Az első mérkőzésre Szegeden került sor ahová szurkolói busszal lementünk mi is.Kétezer néző előtt úgy tűnt megismétlődik az egy évvel korábbi veszprémi mérkőzés,hiszen a Délép már 2-0-ra vezetett.Hát megint elbukunk? Aztán a 86.percben góllá érett a fölényünk és sikerült egy gólt szereznünk.A 2-1-es vereség azt jelentette,hogy otthon elég 1-0-ra győznünk.Akkoriban még számitott az idegenben szerzett több gól.A hazai mérkőzésre ismét megtelt a stadion,újra 10 ezer néző szorongott a lelátón!Nem volt olyan jó meccs mint az egy évvel ezelőtti Veszprém elleni,de izgalmakban nem volt hiány.Sokáig 0-0 volt az állás.Hiába voltunk fölényben nem sikerült megszerezni azt az egy gólt.A csereként beállt Mártait aztán a 80.percben a tizenhatoson belül buktatták.Tizenegyes! A büntetőhöz az a Gróf András állt aki jelenleg a Dunaújváros edzője.Félve néztünk oda,de Gróf nem hibázott és a hálóba lőtte a labdát! Megvan!Szűk 10 perc volt hátra csak az eredmény tartására kellett figyelni.Évekkel később Mártai egy beszélgetés alkalmával megemlítette,hogy akkor ott a 16-son belül nem ért hozzá a kapus!De vissza 1984-be.A Délép mindent egy lapra téve elkezdett rohamozni mi pedig beszorultunk.Aztán a végén egy kontra alkalmával Ress Józsi feltette az i-re a pontot és betalált a Délép kapujába,2-0! Sikeres osztályozó.Mehettünk végre az NB II.-be.

Szegeden 84-ben

Hat év telt el,jöhetett az újabb osztályozó.Az NB II.Nyugati csoportjának másodikjaként az NB I.leggyengébb nem kieső csapatával kellett osztályzót játszanunk az NB I.-ért .Ez az osztályozó kimaradt az életemből mégpedig azért mert katona voltam.Ellenfelünk a Debreceni VSC volt az első meccs nálunk Dunaújvárosban volt.Ugyanaz a Gróf lőtte a gólunkat aki pár éve hősként vonult be a helyi foci történelmébe.Azonban ez is kevés volt,mert a hazai 1-1-es döntetlen után Debrecenben 1-0 arányban kikaptunk és nem sikerült a feljutás.Mint a hazain,mint a debreceni mérkőzésen 4-4000 néző volt.

Hét év telt el a következő osztályzóig és ekkor már az NB I.-be jutásért kellett osztályozót játszani!Mégpedig újra az NB I.leggyengébb nem kiesőjével az akasztói Stadler FC-vel!Ezúttal hazai pályán kezdtünk és 9000 néző most is ott volt az utolsó éveit élő Kohász stadionban 97 nyarán.Bűn rossz mérkőzés volt a párharc első felvonása.Nem is játszott jól az Újváros.Végül a 2-2-es döntetlen és a csapat gyatra játéka nem sok jót ígért a visszavágóra... Nem tudom miért,talán mert nem bíztunk már benne,de nem mentünk el az akasztói visszavágóra.Pedig bejuthattunk volna az ekkor még híres Stadler stadionba.Háromezer ember ment ki a visszavágóra amelyet a Stadler 2-1 arányban megnyert nővelve ezzel elbukott osztályozóink számát.

Eltelt 16 év mire jött a következő osztályozó.Ekkor már a Dunaújváros PASE néven futott a helyi foci.Újra az NB II.volt a tét.A Soproni VSE csapatát kaptuk.Újra itthon kezdtük az összecsapást.Mindössze 2200 néző volt kinn a mérkőzésen és szintén egy görcsös döntetlen született csak.Az 1-1-es eredmény nem sok jót ígért ugyan a visszavágóra,de mindenki érezte a mi csapatunkban több van ennél.Közben kiderült,hogy vesztes osztáyozó esetén is feljutunk majd...De a soproni visszavágót megtudtuk nyerni 1-0 arányban.Jöhetett újra az NB II.!

Eddig tehát két sikeres és három elbukott osztályozó van a dunaújvárosi foci történetében.

A jelenegi csapat,vajon sikerül-e az osztályváltás?

Most "csak" az NB III.-ért osztályozunk,de ez is fontos mérföldkő lehet.Siker esetén elindulhat egy pozitív irányú folyamat,ami el is indult már,de az,hogy teljesebb legyen ehhez kellene ez a siker.Ha elbukunk félő,hogy örökre elhalhat a foci a városban.Tehát hiába csak NB III.-ért megyünk a tét ennél sokkal nagyobb!

Hogy mi lett az osztáyozó végkimenetele,majd a Véget érő szezon bejegyzésemben számolok be,ha már mindeezeken túl leszünk.

Az első szopás

 Ez az év szerencsére bővelkedik meccstúrákban.Most is egy ilyenre készültünk.Mivel a csapatunk nagyszerűen szerepel a bajnokságban,hiszen tíz forduló ment már le és még nem kaptunk ki,úgy döntöttünk elkísérjük egy rangadóra.Hiszen pont az egyik fő riválissal játszik a 11.fordulóban.Méghozzá Pesterzsébetre tértünk vissza,ahol tavasszal is voltunk.Ellenfelünk értelemszerűen a pesterzsébeti csapat volt az Erzsébeti MTK,amelyet csak úgy becéznek a helyiek,hogy Liza.Nem indultunk korán,hiszen nagyon nagy programot a meccsen kivül nem terveztünk,így csak a fél tízes vonattal keltünk útra Zolikával.Kelenföldön szálltunk le 11-kor.Amikor itt szállunk le bármilyen okból is mindig benézünk közeli törzshelyünkre a Lakat kocsmába.Ez most is így történt.

Törzshelyünk Budapesten a Lakat kocsma

Ám mivel előző nap délután a haverokkal volt egy kis összeröffenés,piázni most nem volt kedvünk.Egy-egy kávét ittunk csak meg.Na is mivel nem volt éppen bent senki,végre csináltam is egy fotót a kocsma belső teréről.A kávé végeztével meg nekivágtunk Pesterzsébetnek.Természetesen ahogy szoktuk gyalog a Közvágó-hídig ami majd öt kilométer.Így a túra most is megvolt.Zoli még agyalt rajta,hogy menjünk már be nézzük meg a Kelenföldi pályaudvarnál épült okosplázát.Ugye írtam róla már,Gergőnek is van egy ígéretem,hogy egyszer bemegyek....de annyi időnk nem volt,hogy ez beleférjen.Mondtam Zolinak majd visszafelé ha lesz időnk benézünk.Jókat beszélgetve sétáltunk egy Közvágó-hídi hévig.Meglepő volt az Etele út másik végénél a tömérdek szemét a házak előtt...Képeket itt most nem csináltam.Hévvel gyorsan lezúgtunk Pesterzsébetre.Ott se szándékoztunk városnézést csinálni,de valami kajcsit bekellett szerezni.Ez csak egy Pennybe tudtuk megejteni.Innen sétáltunk ki a helyi stadionba.A Kelenföldi pályaudvartól mindent összevetve azért így is gyalogoltunk már vagy 8 kilométert.Háromnegyed órával a meccs előtt értünk ki a pályára.

Az Esmtk stadion bejárata

Ötszáz forinttal olcsóbb volt a belépő mint a mi stadionunkba,mondjuk a színvonal is legalább ennyivel gyengébb volt,persze ez egy nagyon öreg stadion,Miután jegyet vettünk és megmotoztak az első utunk a budihoz vezetett elvégezni a szükségleteket.Majd a büfénél vettünk italt és lilahagymás zsíros kenyeret.Ki tud ilyennek ellenállni?Árakba viszont sokkal jobb volt mint a dunaújvárosi stadion büféje!A büféssel ahogy tavasszal most is kellemesen elbeszélgettünk!Majd elmentünk a vendégszektor lelátójára.Ami ugyan fedett volt,de mindössze két soros.Itt megettük a kenyeret majd az italunkat kortyolgattuk ami most üditő volt.Majd lejebb mentünk a korláthoz ahogy áprilisban is.Itt meg az itt tartozkodó egyik rendezővel beszélgettünk el.Azért érdekes,hogy idegenekkel milyen szépen eldumálgattunk.A csapatok közben melegítettek.

A vendégszektor

Ugye itt tavasszal kikaptunk 2-1-re.Reméltük,hogy most kellemesebb élményeink lesznek,hiszen veretlenül érkeztünk ide.Folyt a melegítés,majd lassan kezdődhetett a meccs.Egy gyászszünettel kezdődött a rangadó.Mivel mindkét csapat színe piros-fehér volt és a hazaiak voltak a pályaválasztók,ők választhattak,hogy milyen mezben játszanak.A pirost választották,így nekünk lekelett mondani a szokásos piros szerelésünkről és fehérben léptünk a pályára.Mondjuk ennek különösebb jelentősége nem volt,max ha valaki babonás akkor esetleg.Elkezdődött a mérkőzés!

Melegítenek a mieink

A mieink

Ha látványos játék nem is folyt a pályán,kemény küzdelem az igen.A mieink állták a sarat,támadgattunk is,de különösebb elképzelés nem volt a játékunkban.Ahogy teltek a percek a hazai csapat meg elkezdett egyre jobban játszani.Fölényük a 31.percben érett góllá.Már három meccs telt el úgy,hogy gólt sem kaptunk,itt most sikerült egyet összehozni,természetesen a védelem kapitális hibájából.Ezután próbáltuk felvenni a játék rítmusát,de nem jött össze semmi,a haza csapat pedig még a félidő vége előtt egy gyönyörű támadásból ismét betalált!Már 2-0-ás hátrányban voltunk!Hát ez nem alakult jól!

A félidei állás

Mi is itt vagyunk!

Ez a sokk újra egy budi látogatást kívánt és egy újabb zsíroskenyeret a szünetben.Ismét váltottunk pár szót a büféssel.Ezzel mondjuk odavertek ránk,a mi büféseinkkel még soha nem tudtunk beszélni...Majd visszamentünk a helyünkre.Meglepő volt,hogy a vendégszektorba mennyi vendégdrukker volt! Voltunk vagy ötvenen!Mondjuk szurkolás az semmi nem volt,két gyerektől hallottam néha azt.hogy hajrá Újváros,meg én kiabáltam be néha.Reménykedtünk egy jobb folytatásban,hogy sikerül visszajönni a meccsbe és legalább döntetlenre menteni azt.Támadólag is léptünk fel a második félidőben.

Támadunk,de nem akar sikerülni...

Voltak periódusok amikor odaszegeztük a hazaiakat a kapujuk elé,nagy mezőnyfölényben játszottunk,de nem volt átütő erő a támadásainkban,így nem sikerült kozmetikázni az eredményen.A második félidőben nem esett gól így maradt a 2-0 és elszenvedtük ebben a bajnokságban első vereségünket.Az első szopás megtörtént.Ez a pesterzsébeti pálya nem jó ómen.Eljöttünk tavasszal és most is,mindkétszer kikaptunk.A bajnokságban ezzel a vereséggel ugyan maradtunk harmadikak,de az első kettőtöl jelentős hátrányba kerültünk...Hát ez van,nem lehet mindig győzni,de most jól jött volna.

Az első szopás

Meccs végén még volt egy utolsó budi látogatás majd elköszöntünk kedvenc büfésünktől is.Aki sok sikert kívánt nekünk.Visszasétáltunk a hévhez.Útközben egy pizzázóban még vettünk némi elemózsiát.Annélkül,hogy pontosan tudtam volna merre is kell menni,baromi könnyen visszataláltunk a hév állomásra.Egy hév éppen az orrunk elött ment el,de húsz perc múlva jött a másik.A Közvágó-hídnál meg most villamosra ültünk,gyalog már nem értük volna el a hazafelé menő vonatot Kelenföldön.A pályaudvarhoz érve megvettük a jegyeket,majd mivel volt még félóránk,mondtam Zolinak menjünk akkor be és nézzük meg az okosplázát.Így valóra válthattam Gergőnek szánt ígéretemet.Ugye mindez azért mert ezt a plázát akkor kezdték el építeni amikor Gergővel jártunk erre meccstúrákra és még a pláza helyén lévő bokroknál húgyoztunk...Úgy volt ha kész a pláza megnézzük majd.Gergő ezt már nem élte meg,én meg megígértem,hogy majd vele a szívemben egyszer megnézem.Ez most megtörtént.

Az okospláza

A pláza végül is szép volt.Mondtam Zolikának az egész bejárására nincs időnk,de nézzük meg az első emeletet és azt járjuk körbe.Az okospláza annyira okos volt,hogy felfelé menet a mozgólépcső nem ment!Okosan rávett mindket,hogy mozogjunk!Odafenn egy robot fogadott,de körülrajongták ott,igy nem sikerült beszélni vele.Körbejártuk a szintet meg minden,szép volt jó volt,de ez nem a mi világunk...Csilivili miközben az emberek lassan éheznek az országban...Még egy játékboltnál nézegetük a dolgokat.Zoli egyik barátnője nagy röfi rajongó és ott plüssröfiket találtunk dögivel...jó lesz majd alkalom adtán ajándéknak...

Csilivili

Röfi hegyek...

Végül aztán vonatra szálltunk és különösebb probléma nélkül fél kilencre haza is értünk.A vereség ellenére ismét elvoltunk.Mindig jó kimozdulni legyen bármi is az oka.A csapat most hétvégén nem játszik.Két hét múlva ismért idegenbe megy,Berkenyére ami újfent esélyes egy meccstúrára.Három hét múlva meg egy újabb rangadó,de már itthon.Na hát akkor ez volt az első szopás története.

Az osztályozó

 Véletlen (amik ugye nincsenek) jutott eszembe egy réges-régi meccstúra...Nagyon visszakell menni az időben mégpedig 1984-be.Éppen csak kijöttem a nyolcadikból,de már akkor a foci lázában égtem.Pedig akkori csapatunk a Dunaújvárosi Kohász ahogy a maiak is,az NB III.-ban nyomták az ipart.Kisértetiesen hasonlított a szitu a jelenkorhoz...NB I.-es évek után,NB II.,majd onnan újabb zuhanás bele az NB III.-ba.Igaz ez a bajnokság átszervezése miatt alakult csak így akkor,hiszen a hatodik helyen végeztünk.Ám az MLSZ már akkor is buzi MLSZ volt és olyan sikeresen alakította át a magyar focit,hogy sok-sok város focija mehetett a levesbe...csak az első öt maradt benn az NB II.-ben akkor.Három csoport volt az első öt maradt benn plussz az NB I.-ből kiesők.Szóval mi hatodikként estünk ki a harmadosztályba!Természetesen nem volt gyenge a csapatunk így simán nyertük a hatcsoportos NB III.következő idényének Duna csoportját.Ám ez nem jelentett automatikus feljutást.Osztályozó mérközést kellett vivnunk oda-visszavágó alapon az egyik másik csoport bajnokával.Pechünkre kisorsolták nekünk a legerősebb ellenfelet a veszprémi Bakony Vegyészt.

Kincset érő ritka képet találtam. Dunaújvárosi Kohász - Bakony Vegyész meccs visszavágó,valahol ott lehetek a tömegben...

Veszprémben az első meccsen 2-0-ra kikaptunk.A visszavágón Dunaújvárosban tehát három góllal kellett nyernünk,hogy feljussunk.Hihetelen ma már,de a visszavágón teltház volt a régi újvárosi stadionban!Tízezer néző!Minden idők legjobb meccsén én is ott voltam és sikerült ledolgoznunk a hátrányt! 2-0 volt a rendes játékidőben,jött a 2x15 perces hosszabítás amely nem hozott döntést...Maradtak a 11-es rúgások amelyen életem legjobb meccsén sajnos alulmaradtunk...Nem jutottunk fel.Hihetetlen fájdalmat éreztem emlékeim szerint még sírtam is.Újabb egy év NB III.következett... A következő 1983/84-es idényt is megnyertük.Újabb osztályozó köveztezett...Most viszont nem a legersőebb ellenfelet kaptuk.A szegedi Délép SC verhető ellenfélnek tűnt...Ha most is elbukunk az végképp összetör engem is.Az időpont 1984 júniusa...pár nappal vagyok az általános iskolai ballagásom után.

Zajlik a meccs Szegeden

Most is idegenben kezdtük az osztályozót.Ám Szegedre az akkori Délép stadionba én is lementem most!Akkori jóbarátommal Kolláral keltünk útra szurkolói különbusszal.Kollár sokáig jóbarátom volt,mellesleg a keresztneve Feri.Sok meccsre együtt jártunk akkoriban,sokat gombfociztunk sőt katonák is együtt voltunk.Aztán valahogy...szemelöl tévesztettük egymást.Bevallom most azt sem tudom él-e még,hal-e... hosszú-hosszú évek óta eszembe sem jutott.Majd megpróbálok rákeresni a közösségi oldalakon.Szóval vele mentünk Szegedre a szurkolói különbusszal.Nem sok minden maradt meg az utazásról.Valami persze rémik.Két 14 éves kölök a nagy szurkolótáborban,de baszottul jó volt...Ez volt máig az egyetlen alkalom,hogy Szegeden jártam...

A stadion Szegednek a Tisza túlparti részén volt erre emlékszem.Lenyügőztek útközben a szegedi utcák erre is emlékszem.Odaérve nem volt egy nagy szám a Délép SC stadionja.Nem ez volt a fő szegedi csapat ez a nézőszámban is megmutatkozott,hiszen kétezer néző jött ki a mecsre,amelyből 350 dunaújvárosi volt.Persze ez a nézőszám ma bőven megállná a helyét az NB I.-ben is.

Eredeti újságcikk a meccsről 1984-ben

Becsülettel szurkoltuk végig a mérkőzést.Manapság bármelyik szurkolótábor megírigyelhetné.Küzdött a csapat is,de nem akart sikerülni.Kísértett a múlt.Előbb 1-0,majd 2-0-ra vezetett a Szeged...Az nem lehet,hogy egymást követő két évben is elbukunk...Fokoztuk a szurkolást.Emlékszem torkszakadtából bíztattam én is a csapatot.Aztán egyszercsak..gólt lőttünk! 

2-1 ! Elképesztő gólörömet éreztem,átbújva a korláton berohantam a pálya szélére,ugráltam örömömben...Manapság hasonló szituban biztosan kivezettetnének...akkor nem érdekelt senkit.Nagyon nagyon örültünk.Hiszen ha ki is kapunk 2-1-re akkor odahaz elég 1-0-ra nyerni és feljutunk!Ennyi is lett a végeredmény.Reménykedve várhattuk az egy hét múlva sorra kerülő visszavágót.Hazafelé a buszban örültünk is Kollárral.

Jöhetett a visszavágó.Ahogy egy évvel korábban most is teltház azaz tízezer néző jött ki a mérkőzésre.Mai fejjel ez elképesztő...amikor NB I.-es meccseken jó ha ezerötszázan vannak...Nem volt olyan jó meccs mint az egy évvel ezelőtti,de hasonlóan izgalmas...

Nem akart sikerülni,pedig csak egy árva gól kellett a feljutáshoz...Egy gól...

Tíz perc volt hátra és még mindig 0-0 volt az állás.Nem lehet,az nem lehet,hogy megint elbukunk...Támadunk.Mártai elhúzza a kapus mellett a labdát,aki elrántja a lábát!Tizengyes!11-es! (évek múlva Mártai bevallja,hogy hozzá sem ért a kapus,rájátszott az esetre...mindenesetre a játévezető megette és a nézőtérről is szabálytalanságnak tűnt).A labda mögé Gróf áll.Ha berúgja megvan a feljutást jelentő gól.Ha nem... újra elbukunk...

Berúgja!

1-0 !!!

Ám a meccsből még van kilenc perc!Egy egyenlítésnél porba hullhatnak az álmaink..

A visszaváó krónikája

A csapat jól védekezik,nem tud az ellenfél mit kezdeni velünk.Sőt..a meccs vége előtt újabb gólt szerzünk 2-0 ! Ezzel már teljes az öröm.Ennyi is marad a végeredmény.Nem buktunk el,feljutottunk! Örökre emlékezetesek maradtak ezek a mérkőzések sőt az egy évvel ezelőtti Bakony Vegyész elleni visszavágó úgy vonul be életem történetébe mint a legeslegjobb meccs amit valaha is látok/láttam.Azóta sem láttam ennél jobb meccset.

Jó évek következnek.Az NB II.-ben megálljuk a helyünket majd a következő évben már az NB I.-be jutunk fel!Kiesés onnan,újabb fejutás.Majd pár év NB II. A kilencvenes évek második felében leszünk újra NB I.-sek.Majd kétezerben mi nyerjük a magyar bajnokságot! A tündérmese 2007 körül ér véget ,majd 2009-ben megszűnik a csapat is.A kertek alatt formálodó új egyesületnek akiknek ma is szurkolunk nagyjából ugyanez a sorsútja.Hol feljut,hol kiesik.Ám mindez a sok-sok jobbnál jobb meccs a sok élmény csak gazdagítja életem történetét...

A régi címer

Hat gól az esőben

 Régen volt már meccstúra!Gergővel sokat jártunk el idegenbeli mérkőzésekre,aztán Zolikát is próbáltam rászoktatni egy időben,hogy menjünk el csapatunk idegenbeli meccseire ha nem olyan irdatlan nagyon messze játszanak éppen.Ezeket a meccstúrákat mindig úgy csináltuk,hogy jóval a meccs kezdési időpontja előtt megérkeztünk az adott településre és szétnéztünk ott kicsit.Így jutottunk el az amúgy túrázás szempontjából nekünk "nem kellő" településekre mint pl.Monor vagy Dunaharaszti,Vecsés stb... Aztán az élet úgy hozta,hogy a csapatunk mélyrepülésbe kezdett és egészen a magyar bajnokság negyed osztályába süllyedt.Nem sok értelme volt bárhova is elmenni,hiszen szinte mindenhol kikaptunk.Persze drukkoltunk azért továbbra is.Most a negyedik vonalban vitézkedünk ahol nagyon izgalmasan alakul a bajnokság és éppen azért küzdünk,hogy visszajussunk a harmadik ligába....A sors és a sorsolás úgy hozta,hogy most a közeli Mezőfalván játszottunk bajnoki mérkőzést.

Ez egy új emlékmű Mezőfalván

Mezőfalváról,az itt megélt élményekről könyvet lehetne írni...Volt sok dologról már szó ebben a blogban is.A mezőfalvi focicsapattal emlékezetem szerint a nyolcvanas évek első felében játszottunk utoljára bajnoki mérkőzést itt Mezőfalván és akkor 8-1 arányban győztünk még a harmadik vonalban.Most úgy érkeztünk,hogy mi a második,ők a kilencedik helyen álltak.Mi számítottunk esélyesnek,de az ördög nem alszik...Most is ahogy régen korábban érkeztünk.Ugyan Mezőfalván olyan sok látnivaló nincs,de ami miatt mi jöttünk azért megérte.Ugyanis egy jó babgulyást jöttünk enni a helyi étteremben amely a negyven ,de lehet hatvan kilométeres körzet legolcsóbb étterme!Nem hagyhattuk ki...A deles busszal jöttünk ki,ami fél egyre itt is volt.A meccs háromkor kezdődött.Leszállva a buszról a közeli cukrázdába mentünk be egy kávéra és ha már itt voltam egy sütire is.Emlékeztem katona koromból,hogy ide mindig betértem,mert már akkor is megvolt a parányi cukrázda és ahogy most is,már akkor is egyszerűen király volt!Innen mentünk át aztán a közeli étterembe és rendeltük meg az ebédünket.

Fincsi babgulyás

Szuper palacsinta eszméletlen olcsón!

Ez egy jó borból,babgulyásból és palacsintából állt,a végén pedig újabb kávét rendeltünk.Szinte nevetségesen olcsó volt!Vajon,hogy tudnak ezek itt megélni,ha ilyen kedvező árakkal dolgoznak.Éppen azt beszéltük Zolikával,hogy másfél éve voltunk itt utoljára és a palacsinta ára most is annyi mint akkor!A babgulyás finom volt,szinte megállt benne a kanál.Jó a Tolna és Baranya megyei ízvilág színvonalát nem érte el,de egész jó volt!A palacsina jobb volt mint bármelyik amit a Balatoni túráinkon ettünk!A bor is isteni volt!Szóval teljesen rendben volt az ebéd.Majd másfél órát bent is ültünk az étterembe.A kaja végeztével indultunk ki a focipályára ami innen hát...olyan egy kilométerre lehetett.

Kiérve a pályára már melegítettek a csapatok

Kisétálva a pályához,útközben elkezdett esni az eső.Gyenge eső volt mégis a kellemetlenebbik fajtából mert egy kis szél is társult hozzá.Kiérve a pályára a csapatok már melegítettek.A pálya természetesen egyszerű kis falusi pálya volt,a mi stadionunk színvonalától fényévekre.De ha mondjuk OV itt születik ebben a faluban,akkor ma itt állna a Pancho aréna nem pedig Felcsúton..Az eső elöl egy kis sátorba menekültünk,elvégeztük a kis dolgunkat aztán oda mentünk a pálya melletti piros-fehér korláthoz.Mindkét csapatnak piros-fehér volt a színe,a hazaiak piros mezben is játszottak,míg a mieink fehérben.Találkoztunk a klubbunk szakmai igazgatójával,vele kezeltünk le,meg váltottunk pár szót,aztán egy volt munkatársunk lépett mellénk,esernyőt tartva fölénk.Itt lakik és kijött a mérkőzésre.Továbbra is gyenge,de kellemetlenül esős volt az idő.Kezdődhetett a mérkőzés!

Kezdés!A fehérek a mieink

Amúgy ennek az egyszerű falusi pályának is megvolt a maga hangulata.A sátorban pl.főztek és isteni illatok áradtak ki onnan.Nem sok néző volt,enyhe jóindulattal is kb.százan lehettünk.A meccs sok izgalmat nem tartogatott.Már a negyedik percben megszereztük a vezetést és az első félidőben szinte végig nálunk volt a labda.A 32-ik percben nőveltük az előnyünket és így 2-0-ás vezetéssel zárult az első játékrész.A szünetben kis pisiszünetet eszközöltünk mi is,majd az otthoni meccsrejáró haverom hívott,hogy mi a helyzet,ő 24 órás műszakban volt,nem tudott jönni.Aztán a csapat ügyintézője írt rám,ő meg Pesten volt,ő is kérdezte mivan a meccsen.A munkatársunk meg fázott így elment haza.Nem volt meleg az tény,de olyan hideg sem.Az eső még mindig esegetett.Kezdődött a második félidő.

Zajlik a meccs

Továbbra is az történt a pályán amit a mi csapatunk akart.Szinte lélegzetet sem engedtünk a hazai csapatnak és sorba jöttek a gólok.Három,négy,öt majd hat-nulla!Ennyire könnyű mérkőzésre mi sem számítottunk.A hatodik gól után vettünk vissza a lendületből és engedtük kicsit a hazai csapatot is játszani.Két helyzetet tudtak összehozni,mást nem.A meccs vége felé az eső is elállt...Szóval sima hat-nullás győzelmet arattunk,izgulni való nem akadt.Jól játszottunk és minden esélyünk megvan visszajutni a harmadik ligába,de az igazán nehéz meccsek majd áprilistól következnek számunkra!

Akcióban a mieink

Meccs vége,a győzelem ünneplése

Más nem maradt mint elsétálni a közeli buszmegállóba.Útközben még ránkdudált a klubigazgató,mondta elvinne haza kocsival,de tele vannak.Mondtam nem gond.A busz időben jött és fél hatra minden probléma nélkül haza is értünk.Hát elvoltunk most is,kicsit vissza is jött a régi meccstúrák hangulata.Az ebéd isteni volt,az idő nem.A meccs meg...hát nem lehet rossz egy olyan meccs amelyen hat góllal nyerünk!Erősen benne van a pakliban,hogy tavasszal lesz még meccstúránk,hiszen a megyei ligában egyik település sincs nagyon messze amelyek csapatánál játszunk.Legesélyesebb ugye Csór,ahol a meccstúrát összekötnénk egy rendes túrával is.Na majd meglátjuk.Most örülünk a győzelemnek!

Még annyi,ami kicsit gáz azért: kijönni busszal,megvenni a belépőt olcsóbb volt mint itthon egy meccsbelépő ára...

Felejthető szezon,felejethetetlen zárással

Véget rét a futballidény,szokás szerint ilyenkor erről is szoktam tartani egy összefoglalót.Most is így teszek.Ugye mióta 2016-ban kiestünk az NB II.-ből kivétel nélkül mindig a negyedik helyen végeztünk a bajnokság végén.Voltak ugyan fellángolásaink egy-egy szezonban,volt olyan is,hogy az első helyen is álltunk,de rendre a negyedik helyen fejeztük be a szezont.Bíztam abban,hogy mostmár eljön a változás ideje és sikerül majd egy kicsit előrébb lépni és dobogós helyen befejezni az őszi szezont.Nos az ötödikek lettünk.Ez volt NB III.-as 2016 óta tartó tagságunk leggyengébb teljesítménye.
Ám mégsem lehet teljesen keserű a szánk íze.Na de lássuk a részleteket.

A megújult arénán most sem múlt semmi

Ugye aki ismer,vagy olvassa a blogomat időnként,az már tudja,hogy 42 éve a Dunaújvárosnak drukkolok.Nevezzék bárhogy,játszon bármelyik bajnokságban,szerepeljünk akárhogy én nem tágítok és nem szurkolok soha másnak.A már több mint négy évtized alatt mindenki elhiheti,hogy itt szinte mindent megértünk már,mindent láttunk.Fürödtünk a sikerekben,porba hulltunk a kudarcok idején.Szóval volt minden.Aztán elindult a 2019/20-as idény és mi minden idők egyik leggyengébb szezon kezdetével startoltunk a bajnokságban.

Rögtön az első meccsen a szomszédvár a parányi kis falu az Iváncsa csapatával játszottunk rangadót.A kis település csapata rendre megleckéztet minket,még soha nem sikerült őket legyőzni!Bíztam benne majd most.
Ám hiába vezettünk 1-0-ra a vége egy 1-2-es vereség lett.Bosszantó volt!

Csepelen a Kelen ellen

Nekem még ugye szoknom kellett Gergő hiányát a meccseken is.Persze ezt megszokni soha nem lehet,de szerencsére az esetek 90%-ban volt velem valaki.Így aztán amiről már végleg lemondtam,mert úgy gondoltam Gergő nélkül ennek már nem lesz értelme,többször is eljutottam idegenbeli meccsekre!Így a második fodulóban eljutottam Csepelre ahol az újonc Kelen SC-t sikerült legyőzni.Így bíztam benne az Iváncsa elleni zakó csak egy kisiklás volt.Ám vesszőfutásunknak nem volt vége... A következő fordulóban ismét egy hazai vereség köszönt be,ismét úgy,hogy vezettünk,ráadásul 2-0-ra,aztán a vége 2-3 lett...ezúttal a Szentlörinc leckéztetett meg.Ekkor már éreztem nem minden teljesen kerek.Hiába igazoltunk viszonylag jól,nem akartak jönni az eredmények.Hab volt a tortán,hogy a következő fordulóban súlyos 4-1-es vereséget szenvedtünk Szekszárdon ami után már a 13-ik helyen álltunk!Meglibbentett minket a kiesés szele....

A Szabadkikötőbe is sikerült eljutni és győztesen hazatérni

Innentől aztán megtörtént a pálfordulás és egy nyolc hetes veretlenségi sorozatba fogtunk.Főleg idegenben remekeltünk inkább,mert a hazai meccsek még egy ideig nyögvenyelősek voltak.De aztán már idehaza is tudtunk győzni.A tizenkettedik fordulóban pedig felléptünk oda ahová vártam a csapatot a dobogóra!A harmadik helyről vártuk a nagy rangadót az éllovas Pécs ellen ami idehaza került sorra.

A szezon egyik pozítivuma volt,hogy hála az NB III.-as csoportnak több más szurkolótáborokkal,szurkolókkal kerültem jó viszonyba,néhányukkal már-már haveri szinten.Ennek két kicsúcsosodása is volt a szezon során,az első a Nagykanizsa elleni hazai kupameccs volt amelyet 2-1-re megnyertünk.Ekkor a nagykanizsai szurkolók közé álltam és velük néztem végig a meccset.Persze kommunikálva is velük.

A másik ilyen pedig a Pécs elleni hazai mérközés előtt volt amikor az egyik fő pécsi szurkolóval Anti bácsival ittunk egy jót a stadion melletti kocsmában és beszélgettünk is.

Több pécsi is betért oda akikket kedvesen üdvözöltük egymást,fotók készültek stb....

Hát így is lehet...

Anti bácsival a kocsmában...

....és a kocsma előtt is lefotózoztattuk magunkat (háttérben a stadion)

Aztán a bombaerős Pécs megleckéztetett minket Dunaújvárosban és elvitte a három pontot.Mi pedig egy újabb vesszőfutásba kezdtünk,vereségek,döntetlenek sora,győzelmek nélkül...Az utolsó fordulóra visszaestünk a hatodik helyre.Szerencsére ekkot a Kelent-t hazai pályán is legyőzve legalább az ötödik helyre visszajöttünk és itt állunk most a tavaszi folytatásra várva.Ám a szezonnak még nem volt vége.
Hátra volt egy kupameccs amely nem mindennapi élményeket tartogatott!

Gólöröm!2-0-ra vezetünk a Siófok ellen!

Az NB II. élmezőnyéhez tartozó Siófokot kaptuk ellenfelül a Magyar kupa 16 közé jutásáért vivott mérközésre.A meccs az utóbbi évek legszínvonalasabb találkozóját hozta.Elképesztő izgalmakat,óriási szurkolást és továbbjutást!Bár a Siófok nekünk esett,a mieink a szezon legelszántabb teljesitményével állták a sarat,sőt a vezetést is megszerezték!A siófokiak nem adták fel szorongattak,de a kapusunknak ezen a márközésen nem lehetett gólt lőni.Mindent megfogott és egy ellentámadás során egy szépségdíjas góllal növeltük előnyünket!Fantasztikus volt a hangulat a szokásosnál többen is kijöttek a meccsre a nagy hideg ellenére is.A vége felé kapott egy ajándék tizenegyest a Siófok amelyből szépíteni tudott.Óriási izgalmakat hoztak az utolsó percek a vendégek kapunk elé szorítottak minket,de álltuk a sarat elsősorban remek kapusunknak köszönhetően.Aztán vége lett!Győztünk 2-1-e és továbbjutottunk.Fantasztikus élmény volt ez a meccs!Így aztán az ötödik hely ellenére kellemes szájízzel vonulhatunk téli pihenőre.

A csapatunk.A kupagyőzelem után.Ez legyen a végszó....

Tehát az ötödik helyen telelünk,végül is gyengébb a vártnál,de jó érzésekkel ért véget a szezon,egy olyan meccsel amely bevonult a felejthetetlen kategóriába.Sok élmény ért ebben a szezonban is,nagyon jó lett volna mindezt Gergővel megélni....remélem látta és ott volt ő is.... Folytatás a szokásosnál majd hamarabban,hiszen a továbbjutás feladatokat is szül.Már február közepén megmérközünk a kupában a nagy nevű MTK-val a nyolc közé jutásért.Ez már oda-visszavágós derby lesz.Nem mi vagyunk az esélyesek,de hát most sem mi voltunk.Így a szezoninditó bejegyzésem majd valamikor február tizedike felé kerül sorra.

A csapatunk a vártnál gyengébb szereplés ellenére is úgy érzem szerethető,én ott leszek továbbra is minden meccsen!

Innen folytatjuk.Látható ötödik a Dunaújváros,17 meccsből 8 győzelem,három dönttelen,hat vereség.
25 rúgott,26 kapott gól összesen.Jelenleg 27 pontunk van.