Az első szopás

 Ez az év szerencsére bővelkedik meccstúrákban.Most is egy ilyenre készültünk.Mivel a csapatunk nagyszerűen szerepel a bajnokságban,hiszen tíz forduló ment már le és még nem kaptunk ki,úgy döntöttünk elkísérjük egy rangadóra.Hiszen pont az egyik fő riválissal játszik a 11.fordulóban.Méghozzá Pesterzsébetre tértünk vissza,ahol tavasszal is voltunk.Ellenfelünk értelemszerűen a pesterzsébeti csapat volt az Erzsébeti MTK,amelyet csak úgy becéznek a helyiek,hogy Liza.Nem indultunk korán,hiszen nagyon nagy programot a meccsen kivül nem terveztünk,így csak a fél tízes vonattal keltünk útra Zolikával.Kelenföldön szálltunk le 11-kor.Amikor itt szállunk le bármilyen okból is mindig benézünk közeli törzshelyünkre a Lakat kocsmába.Ez most is így történt.

Törzshelyünk Budapesten a Lakat kocsma

Ám mivel előző nap délután a haverokkal volt egy kis összeröffenés,piázni most nem volt kedvünk.Egy-egy kávét ittunk csak meg.Na is mivel nem volt éppen bent senki,végre csináltam is egy fotót a kocsma belső teréről.A kávé végeztével meg nekivágtunk Pesterzsébetnek.Természetesen ahogy szoktuk gyalog a Közvágó-hídig ami majd öt kilométer.Így a túra most is megvolt.Zoli még agyalt rajta,hogy menjünk már be nézzük meg a Kelenföldi pályaudvarnál épült okosplázát.Ugye írtam róla már,Gergőnek is van egy ígéretem,hogy egyszer bemegyek....de annyi időnk nem volt,hogy ez beleférjen.Mondtam Zolinak majd visszafelé ha lesz időnk benézünk.Jókat beszélgetve sétáltunk egy Közvágó-hídi hévig.Meglepő volt az Etele út másik végénél a tömérdek szemét a házak előtt...Képeket itt most nem csináltam.Hévvel gyorsan lezúgtunk Pesterzsébetre.Ott se szándékoztunk városnézést csinálni,de valami kajcsit bekellett szerezni.Ez csak egy Pennybe tudtuk megejteni.Innen sétáltunk ki a helyi stadionba.A Kelenföldi pályaudvartól mindent összevetve azért így is gyalogoltunk már vagy 8 kilométert.Háromnegyed órával a meccs előtt értünk ki a pályára.

Az Esmtk stadion bejárata

Ötszáz forinttal olcsóbb volt a belépő mint a mi stadionunkba,mondjuk a színvonal is legalább ennyivel gyengébb volt,persze ez egy nagyon öreg stadion,Miután jegyet vettünk és megmotoztak az első utunk a budihoz vezetett elvégezni a szükségleteket.Majd a büfénél vettünk italt és lilahagymás zsíros kenyeret.Ki tud ilyennek ellenállni?Árakba viszont sokkal jobb volt mint a dunaújvárosi stadion büféje!A büféssel ahogy tavasszal most is kellemesen elbeszélgettünk!Majd elmentünk a vendégszektor lelátójára.Ami ugyan fedett volt,de mindössze két soros.Itt megettük a kenyeret majd az italunkat kortyolgattuk ami most üditő volt.Majd lejebb mentünk a korláthoz ahogy áprilisban is.Itt meg az itt tartozkodó egyik rendezővel beszélgettünk el.Azért érdekes,hogy idegenekkel milyen szépen eldumálgattunk.A csapatok közben melegítettek.

A vendégszektor

Ugye itt tavasszal kikaptunk 2-1-re.Reméltük,hogy most kellemesebb élményeink lesznek,hiszen veretlenül érkeztünk ide.Folyt a melegítés,majd lassan kezdődhetett a meccs.Egy gyászszünettel kezdődött a rangadó.Mivel mindkét csapat színe piros-fehér volt és a hazaiak voltak a pályaválasztók,ők választhattak,hogy milyen mezben játszanak.A pirost választották,így nekünk lekelett mondani a szokásos piros szerelésünkről és fehérben léptünk a pályára.Mondjuk ennek különösebb jelentősége nem volt,max ha valaki babonás akkor esetleg.Elkezdődött a mérkőzés!

Melegítenek a mieink

A mieink

Ha látványos játék nem is folyt a pályán,kemény küzdelem az igen.A mieink állták a sarat,támadgattunk is,de különösebb elképzelés nem volt a játékunkban.Ahogy teltek a percek a hazai csapat meg elkezdett egyre jobban játszani.Fölényük a 31.percben érett góllá.Már három meccs telt el úgy,hogy gólt sem kaptunk,itt most sikerült egyet összehozni,természetesen a védelem kapitális hibájából.Ezután próbáltuk felvenni a játék rítmusát,de nem jött össze semmi,a haza csapat pedig még a félidő vége előtt egy gyönyörű támadásból ismét betalált!Már 2-0-ás hátrányban voltunk!Hát ez nem alakult jól!

A félidei állás

Mi is itt vagyunk!

Ez a sokk újra egy budi látogatást kívánt és egy újabb zsíroskenyeret a szünetben.Ismét váltottunk pár szót a büféssel.Ezzel mondjuk odavertek ránk,a mi büféseinkkel még soha nem tudtunk beszélni...Majd visszamentünk a helyünkre.Meglepő volt,hogy a vendégszektorba mennyi vendégdrukker volt! Voltunk vagy ötvenen!Mondjuk szurkolás az semmi nem volt,két gyerektől hallottam néha azt.hogy hajrá Újváros,meg én kiabáltam be néha.Reménykedtünk egy jobb folytatásban,hogy sikerül visszajönni a meccsbe és legalább döntetlenre menteni azt.Támadólag is léptünk fel a második félidőben.

Támadunk,de nem akar sikerülni...

Voltak periódusok amikor odaszegeztük a hazaiakat a kapujuk elé,nagy mezőnyfölényben játszottunk,de nem volt átütő erő a támadásainkban,így nem sikerült kozmetikázni az eredményen.A második félidőben nem esett gól így maradt a 2-0 és elszenvedtük ebben a bajnokságban első vereségünket.Az első szopás megtörtént.Ez a pesterzsébeti pálya nem jó ómen.Eljöttünk tavasszal és most is,mindkétszer kikaptunk.A bajnokságban ezzel a vereséggel ugyan maradtunk harmadikak,de az első kettőtöl jelentős hátrányba kerültünk...Hát ez van,nem lehet mindig győzni,de most jól jött volna.

Az első szopás

Meccs végén még volt egy utolsó budi látogatás majd elköszöntünk kedvenc büfésünktől is.Aki sok sikert kívánt nekünk.Visszasétáltunk a hévhez.Útközben egy pizzázóban még vettünk némi elemózsiát.Annélkül,hogy pontosan tudtam volna merre is kell menni,baromi könnyen visszataláltunk a hév állomásra.Egy hév éppen az orrunk elött ment el,de húsz perc múlva jött a másik.A Közvágó-hídnál meg most villamosra ültünk,gyalog már nem értük volna el a hazafelé menő vonatot Kelenföldön.A pályaudvarhoz érve megvettük a jegyeket,majd mivel volt még félóránk,mondtam Zolinak menjünk akkor be és nézzük meg az okosplázát.Így valóra válthattam Gergőnek szánt ígéretemet.Ugye mindez azért mert ezt a plázát akkor kezdték el építeni amikor Gergővel jártunk erre meccstúrákra és még a pláza helyén lévő bokroknál húgyoztunk...Úgy volt ha kész a pláza megnézzük majd.Gergő ezt már nem élte meg,én meg megígértem,hogy majd vele a szívemben egyszer megnézem.Ez most megtörtént.

Az okospláza

A pláza végül is szép volt.Mondtam Zolikának az egész bejárására nincs időnk,de nézzük meg az első emeletet és azt járjuk körbe.Az okospláza annyira okos volt,hogy felfelé menet a mozgólépcső nem ment!Okosan rávett mindket,hogy mozogjunk!Odafenn egy robot fogadott,de körülrajongták ott,igy nem sikerült beszélni vele.Körbejártuk a szintet meg minden,szép volt jó volt,de ez nem a mi világunk...Csilivili miközben az emberek lassan éheznek az országban...Még egy játékboltnál nézegetük a dolgokat.Zoli egyik barátnője nagy röfi rajongó és ott plüssröfiket találtunk dögivel...jó lesz majd alkalom adtán ajándéknak...

Csilivili

Röfi hegyek...

Végül aztán vonatra szálltunk és különösebb probléma nélkül fél kilencre haza is értünk.A vereség ellenére ismét elvoltunk.Mindig jó kimozdulni legyen bármi is az oka.A csapat most hétvégén nem játszik.Két hét múlva ismért idegenbe megy,Berkenyére ami újfent esélyes egy meccstúrára.Három hét múlva meg egy újabb rangadó,de már itthon.Na hát akkor ez volt az első szopás története.