Mindig is jó dolog volt és jó dolog ma is túrázni.Kivéve persze ha az ember a fia emléktúrájára készül...de tudom azt is,hogy Gergő ezt akarná.Hogy bármi is van,menjek és soha ne hagyjam abba.Gergő emléktúráját álltalában október második felében vagy a legvégén szoktuk megtartani,hiszen az eredeti túra ami persze akkor még nem emléktúra volt 2017 október 21-én volt.A történtek ismertek,hiszen van róla külön bejegyzés is.Az,hogy miért ez lett Gergő emléktúrája és mindaz ami ezt övezi ide kattíntva világosan le vagyon írva!Most viszont hónap elején került sor a túrára,mert aktuális túratársaink Viki és Tomi jelezték,hogy szívesen velünk tartanának,de csak ez az időpont jó nekik. Ez a 2022-es bizony már a negyedik emléktúra Gergőért.Természetesen nem hagyhattam ki,de majdnem kihagytam.Ugyanis a túrát megelőző éjszakán alapos rosszullét jött rám,reggelre nagyon gyenge voltam.Mivel a többiek már úton voltak nem akartam senkivel sem kicseszni,összeszedtem magam és elindultam.A találkozó a dunaújvárosi buszállomáson volt megbeszélve.Innen ruccantunk ki Zolikával kiegészülve a közeli Nagyvenyimre ahonnan mindig is indult ez a túra.Bár éreztem,hogy lesznek bajaim,de ahogy vártam útközben túlvilági jel érkezett.Hiszen Gergő pillangói végigkisértek a túrán!De erről majd később!
Jómagam,Viki és Tomi akik megtisztelték jelenlétükkel Gergő emléktúráját
Ahogy mindig most is a helyi Szent Bernát arborétumból indult a túra.Gergővel nagyon szerettük ezt a helyet és úgy láttam Vikiéknek is bejött.Kicsit lófráltunk is a csodás kertben,ami mivel nem túl nagy könnyen bejárható.Végül is félóra itt tartózkodás után elindultunk a már ismert útvonalon Egyenesen át Perkátára.A faluban az arborétum melletti öregek otthona szolgált látnivalóul,hiszen annak udvarán egy vadiúj játszótér(!) volt...talán az öregeknek játszani építették?Továbbmenve meg ott volt a Rátgéber tó,azaz Gergő tava.De ilyen ramaty állapotban még nem láttam.Sose felejtem el azt a napot...Gergő halála utáni nap volt,amikor kijöttem ide és felduzzasztottam könnyeimmel a tavat.Most talán még az akkori állapotoknál is jobban levolt apadva.Birkák játszottak a parton,illetve legelésztek mint akkor amikor legelőször voltunk itt.De megijedtek tőlünk és arébb vándoroltak.
Gergő tava,nem a legjobb állapotban
Barik a parton
Egy kicsit elidőztünk itt,nagyon a szívemben van ez az amúgy nem túl szép kis tó.Tovább haladva elmentünk az mellett az udvar mellett ahol az a nagy kutya volt bezárva egy pirinyó ketrecben.Ezen mindig kiakadtunk,minden évben,még Gergővel is.A dolog most annyiban változott,hogy egy kiskutya volt a ketrecbe bezárva...Valószínűleg a nagy elpusztulhatott...szegény kicsi meg nem volt tudatában milyen mostoha sors vár rá...a szívünk szakadt meg érte...Kiértünk Nagyvenyimről aztán kezdödhetett az egyenesen át buli.Az út mint minden évben eleinte sáros,dagonyás volt,de aztán fokról fokra javult,mígnem kitünő nem lett.Annak ellenére,hogy itt nem voltak hegyek és a mezőkön haladtunk Vikiék élvezték a túrát!
Őz lesen útközben
Rengeteg őz futkározott a mezőkön nem messze tőlünk,ezeket megálltunk megcsodálni.Sajna túl közel nem jöttek ők sem.Közben észrevettem,hogy pillangók szállnak folyamatosan körülöttem.Nem volt zavaró,sőt kifejezetten nyugtató hatású volt.Magamban pedig kezdtem arra gondoloni ezek Gergő pillangói....Arra gondoltam,hogy most egy fehér pillangó szálljon közelemben,erre tessék,jött egy fehér pillangó!Aztán ugyanezt eljátszottam egy tarkával is,ugyanez történt!Immár kétség sem férhetett hozzá,hogy ezek Gergő pillangói!Húú de örültem neki!Tehát Gergő itt van,figyel,velem van most is...ilyent csak olyan ember érhet meg aki elvesztette a gyermekét...De aki nem olvasta korábbi bejegyzéseimet,hogy mik azok a Gergő pillangói és szeretnék megtudni,azok kattintsanak ide .
Valaki hiányzik...
Hangulatos utakon
Az idő kezdett egyre jobban tisztulni,élénk szél volt és ez kitisztitotta a levegőt.Hideg nem volt.Kifejezetten túra idő volt.Elértük azt a fasort ami az útunkra merőleges volt.Mindig itt kajáltunk,de mindig itt az úton.Most Tamás javaslatára lementünk a fasorhoz ott letudtunk ülni a fatörzsekre.Micsoda remek ötlet!Hogy ez nekünk az előző években miért nem jutott eszünkbe?Szóval itt kajáltunk,bár fújt a szél,de nem volt zavaró és Gergő pillangói erre is elrepdestek körülöttünk!Jót ettünk egy hangulatos helyen!Éreztem közben,hogy nem vagyok túl jól.Néha csúnyán köhögtem és kezdtek ízületesen fájni a lábaim.
Kajaszünet
Elértük a börtönt!Innen jellegében változik ugye a túra.Olyan helyre ér itt a vándor,hogy ahogy beérkezik az erdőbe,az út jobb oldalán egy börtön,a balon meg egy temető van.Eléggé szürreális.Hatodszor vagyok már ezen a túrán,de ezt még mindig nehéz megszokni.A temetőbe benéztünk,egy hangulatos erdei temető.Valószínűleg itt még nyugodni is jó lehet.A börtön sarkánál még megálltunk,most nem jöttek olyan kisérteties hangok mint egy évvel korábban.Semmi mozgás,se hang nem volt érezhető a börtön felől,pedig ez egy női börtön és tudumásom szerint üzemel is.
A börtön árnyékában
A börtön sarkánál én is Zolika
Az erdőbe beérve ahogy azt már megszoktuk,méterről méterre lett egyre szebb.Még éppen csak beindult a színesedés,még a zöld volt az úr.Egy helyen sajna fakivágásokat véltünk felfedezni.Remélem ennek a gyönyörű erdőnek nem ez lesz a sorsa.Sok gomba volt most is az erdőben,de nem volt annyi mint tavaly.Viki el is nevezte az erdőt gombaerdőnek.Ritka szép erdő ez itt,áldom az eszünket,hogy annak idején Gergővel ráakadtunk.Nagyon tetszett Tominak és Vikinek is.Remélem ha jövőre jövünk itt lesz még az erdő és nem tarvágásokat fogunk itt látni...Élvezet volt itt minden méter.A legikonikusabb helyen elővettem Gergő fényképét és lefotóztattam magam most is vele.
Haladunk az erdőben
Gergővel.Mindörökké...
A szép erdőből kiérve azon a réten találtuk magunkat ahonnan remekül látni lehetett a Velencei-hegység legmagasabb csúcsait.Ezt Viki élvezte a legjobban.A réten is voltak gombák,de mondom nem annyi mint tavaly.Gergő pillangói itt is megjelentek mint szinte végig az egész túrán.Az út átelenben vitt át a réten ami nagyjából 1km hosszú volt,Zolika szerint 1,3km...Folyton visszanéztem a csodás erdőre,szeretném ha ott lenne jövőre is!A réten különös dolog nem történt,kezdett egyre melegebb lenni,de még mindig jó túraidő volt.A szél pedig mérséklődött.
A rét,a távolban halványan látszik a Velencei-hegység
Trappolás a réten
Végül elértük a Perkátára bevezető utat.Én már nagyon kínlódtam,nem éreztem jól magam.Valami vírus elkaphatott.Beérve a faluba az egyik buszmegállóban pihentünk kicsit.Ez jól esett ízületes fájdalmaimnak,mert tovább indulva egy kicsit jobb lett.Kinéztünk előzőleg egy éttermet úgy döntöttünk ott kajálunk.Éppen a kastéllyal szemben van.Odáig volt még pár méter.A templomot csodáltuk meg majd egy érdekes buszmegállót,ahol egy emléktábla arról informált,hogy ebben a buszmegállóban még nem történt semmi érdekes...
Érdekes emléktábla a buszmegállón
Ötletes!
Az étteremhez érve kellemetlen meglepetés fogadott.Már nem üzemelt mint étterem,csak mint cukrázda...Még jó,hogy az interneten erről egy szó nincs....Ám ott egy ember ajánlott nekünk egy másik helyet a Peru büfét.Mivel nem volt túl messze úgy döntöttünk elmegyünk oda,de előtte persze megnéztük Perkáta fő nevezetességét a Győri kastélyt.Az most is megvolt,nem változott semmit az évek alatt.Benne még soha nem voltunk,de annyira nem is vonz.Megnéztük még hátulról is,aztán elindultunk a Peru büféhez.
A Győri kastély
Szerencsére azt nyitva találtuk.Beültünk a teraszra és ettünk egy jót.A szokásos babgulyás itt ugyan nem volt,de ettől függetlenül igazán ízletes volt a kaja.Mivel nem voltam jól a sörözést így kihagytam.Másfél órát biztosan benn ültünk,majd elindultunk a központi buszmegállóhoz.Egy busz pont előttünk ment el,de húsz perc múlva jött egy másik.Időben fél ötre már itthon is voltunk.Vikiék még elkísértek egy darabon,majd ők mentek az adonyi buszhoz,Viki ott lakik Adonyban és most ott voltak náluk a hétvégén éppen.Hát így végződött Gergő negyedik emléktúrája.
A Peru büfé Perkátán
Indulhat a zaba!
Jól elvoltunk.Persze azzal,hogy többen is voltunk és nem éreztem magam tökéletes állapotban nem tudtam úgy "figyelni" és gondolni Gergőre,de a pillangók rendkívül nyugtató hatásúak voltak.Utózönge,hogy elkapott valami nyavaja valóban,alighanem egy torokgyulladás.Egy napot kivettem hátha kipihenem,azt szerdán megyek csak melóba.
Mentünk most 14 km-t.Ez volt az év tizennyolcadik túrája.Összesen eddig mentünk 280,3 km-t,ami 15,572 átlagot jelent.A túra nagyon szép volt most is.Tomi meg is volt lepődve,hogy ezen a tájon is lehet ilyen szép túrát összehozni.Összeségébe jó buli volt persze.Tudom,hogy Gergő velem volt.Sajna,hogy nem voltam 100%-os állapotban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése