Örök kedvencem a Mecsek,hiszen itt szoktattak rá a túrázásokra is és tömérdek élményem van innen.Azonban olyan igazi őszben szinte még sosem sikerült itt lenni.Most ezt a hiányt igyekeztem orvosolni,amikor is megterveztem egy őszi túrát a Kelet-Mecsekben régi kedvenc helyekre és néhány új eddig nem látottra.Vikiék most nem értek rá (nagyon bánhatják),így Zolikával vágtam neki kedvenc hegységemnek.Ahogy a régi szép időkben Gergővel,most is a kora reggeli vonattal mentünk,majd Szekszárdtól busszal.Sajna autó nélkül tömegközlekedéssel ez a leggyorsabb verzió lejutni.A lényeg,hogy reggel nyolcra Mecseknádasdra értünk.Innen indult a túra.Sokat agyaltam a túraútvonalon és végül úgy döntöttem,hogy elsőnek felmegyünk a Puszta-hegyre,onnan le Óbányára,majd az Óbányai-völgyön Kisújbányára.Onna újra a völgyön,vissza Óbányára.Innen pedig fel az Ónányai kilátóhoz és a Réka várhoz.Ez utóbbi kettőnél még én sem voltam.A Réka vár után pedig vissza Mecseknádasdra ahonnan meglehetősen korán,este hatkor indult vissza az utolsó busz Budapest és Dunaújváros felé.Ehhez kellett igazodnunk.
A mecseknádasdi Szentháromságtér.Indult már innen túrám,most is.
Átvágtattunk Mecseknádasdon,annak egyik utolsó utcája volt maga a piros jelzés.Ez vitt fel a Puszta-hegyre és ez az a piros jelzés ami aztán elvisz például a Vár-völgybe is vagy a Máré várához is.Itt az egyik utolsó utca amolyan pincesor volt,szép présházakkal,a másik oldalt meg remek kilátással a Mecsek egyik hegyére.Két cica üdvözölt itt minket,az egyik szelíd volt meg is lehetett simogatni.A szép utcán átérve,valami szálló féle elé érkeztünk amelynek előkertjében egy óriás szobor állt.Emlékeztem vannak ilyenek a hegységben,de látni még nem láttam egyiket sem.Most sikerült.Mellette volt egy kis tó,paddal a partján.Úgy döntöttünk itt megreggelizünk.Kellemes őszi idő volt.
Macskák fogadnak
Az óriás
A kaja végeztével folytattuk a túrát.Itt kezdett emelkedni a piros jelzés fel a Puszta-hegyre.Ahogy haladtunk felfelé úgy lett egyre szebb minden.Mígnem odafenn nem mindennapi csoda várt ránk!Életem egyik legszebb kilátása fogadott végig a Kelet-Mecsek vonulatára.Ahogy haladtunk felfelé úgy tűnt fel egyre több minden.Hegyek sokasága,többek között a Templom-hegy a Zengő,a Somos,a Réka gerinc...alattunk pedig a völgyek,az Óbányai-völgy bevezető része és a Réka-völgy.Nem semmi hely volt!Emlékeztem amúgy,hogy jártam már itt 1998-ban Mónival és Erikával,akkor Pécsváradra tartottunk.Valahol a blogban erről is van bejegyzés.
Alakul...
Akkor sorolom,balról jobbra: Templom-hegy,Réka-völgy,Réka gerinc,Zengő,Somos...
Egy mini vadászles köszönt szembe,Zolika megnézte,nem lehetett többet onnan sem látni.Csodálatos volt innen a világ.Amúgy mindössze 315 méteren voltunk,ez is bizonyította, hogy nem kell magasra menni a csodákért.Természetesen nem siettünk,ilyen helyen az egész napot eltudtam volna tölteni.Lassan-lassan persze azért haladtunk,mignem belefutottunk egy jelzetlen útba,de inkább az futott belénk,mert a piros azon ment tovább.Itt a hegy másik oldalára (északra) is volt már kilátásunk Bonyhád irányába.Arra is csodás volt minden,mégha a hegyek már csak szelíd lankák is voltak.Micsoda fantasztikus egy hely volt ez is!
Ilyen helyen kell fotó.Mögöttem a Réka-völgy,a távolban a kúp a Zengő
A kilátás Bonyhád irányába
Haladva tovább véget értek a fantasztikus kilátások,erdőbe értünk.Na persze ez is gyönyörű volt!Egy ízig-vérig mecseki erdő.Erre vezetett a piros,mi pedig követtük.Az út kifogástalan minőségű volt és jó egy kilométer múlva értük el a kék négyzet jelzést.Ez egy darabig közösen jött a pirossal amitől aztán búcsút vettünk.Nem akármilyen szép tájak felé vezet ám!Majd egyszer végig járjuk azt is.Minket viszont most innentől a kék négyzet érdekelt,ez vezetett le ugyanis Óbányára.Itt is jártam már 98-ban,de nem emlékeztem erre a szakaszra,így az újdonság erejével hatott rám.
Erdőkön át
Az Óbányára levezető úton már jobban jelentkeztek az ősz színei.Eddig a zöld volt még a jellemző színünk,itt már tarka-barkák voltak a fák.Csodálatos őszi színekkel ajándékozott meg ez a szakasz!Közben jöttek szembe túrázók meg futók is.Itt-ott megmutatta magát a szemközti gerinc is.Fantasztikusan szép volt itt is a Mecsek.Nem hiába a kedvencem!Nem volt meredek szögű a lefelé vezető út így kényelmesen haladtunk.Nem sokára elértük az óbányai temetőt.Meglehetősen szűk volt!Persze így fért el a hegyen.Nagyjából ha volt húsz méter széles,igaz hosszúnak meg hosszú volt.Két sorban voltak a sírok csupán.A ravatalozója rendben volt,de nem álltunk meg itt.
Lefelé Óbányára
Az óbányai temetőnél
A temető után nem sokkal elértük Óbányát a mecseki gyöngyszemet.Hat éve nem voltam itt és eszembe jutott,hogy akkor Gergővel jártam itt...Így hát innen ismét Gergő nyomában voltam szó szerint.Óbánya mint mindig most is gyönyörű volt.Viszont ősz dereka ide vagy oda,most is tele volt turistákkal,túrázókkal.Nagyon felkapott lett az utóbbi évtizedben.Amikor 1986-ban először voltam itt még nem volt ennyire népszerű.Több vendéglátóhely is volt mint amire emlékeztem.Aztán az tűnt fel,hogy a Skóciai Szent Margit szobrot áthelyezték.Ahol most megláttam,bizony még nem itt volt.
Újra Óbányán,hat év után!
Hangulatos egy utcás falucska
Követtük a falu fő utcáját,ez vezetett be az Óbányai-völgybe.Na és már az Országos kék volt,de ha úgy jobban tetszik akkor a Dél-Dunántúli kék.Rendkivül jó túraidőnk volt,nem hiába az október a túrázásoknak leginkább kedvező hónap.Elhaladtunk a legendás háromlyukú híd mellett (majd írok róla alkalom adtán),majd elértük a falu végénél található két kis pisztrángos tavacskát amely még mindig elvolt kerítve...Emlékszem erre is,a 80-as,90-es években ez elképzelhetetlen volt,de ma már ilyen világot élünk...Azért így is jól nézett ki,úgy ahogy amilyennek mindig is láttam.Olyan hely volt ez ami a szívembe fészkelte magát az évtizedek alatt,hisz nagyon sok emlék fűz ide,Sándorral,Gergővel...
A pisztrángos tavacskák
Ezután beértünk a völgybe.Az Óbányai-völgy a Mecsek legszebb völgye,de könnyen lehet,hogy egész Magyarország legszebb völgye.Patak szeli át és kis zubogók sora teszi még élvezetessé végig a völgy 3,5 kilométeres szakaszát,amelyek egyre nagyobbak lesznek ahogy haladunk a völgyben.Az egész a Csepegő-sziklánál és a Ferde vízesésnél éri el csúcspontját.Fantasztikus ahogy az erdőn át beszűrődik a völgybe a napsugár.Valóban kivételes,bliriáns szépségű völgy!Élvezet minden métere.És ezt az élményt még azt sem tudta elrontani,hogy tele volt a völgy turistákkal.
Az egyik zubogó
Lelket nyugtató út
Annyi képet és videót csináltunk,hogy az eszközeink kezdtek lemerülni.Abban bíztunk,hogy majd valahol megiszunk valami italt egy vendéglőbe és ott feltöltjük az aksikat,mert így nem fogja kibírni.Zolika először volt itt,teljesen lenyügőzte a természet eme csodája,de engem is aki már legalább tízszer jártam itt!Persze mindent megnéztünk,a kis zubogók sorát,a Csepegő sziklát a Ferde vízesést,a pihenőket.Mindent!A pihenőnél láttam,hogy a régi mellett épült egy új is az évek során.Mi beültünk a régibe megenni maradék kajánkat.Tömeg volt itt is,de nem volt zavaró.
Zoli sem győz fotózni
Újabb zubogó
A Csepegő szikla
A Ferde vízesés
A pihenő után jött a völgy kivezető szakasza,hamar el is értük a túl végén fekvő Kisújbányát.A csendes falu a nyugalom szigete,bár itt is láttunk sok turistát ami viszont nagyon örömteli volt,hogy gépjárművet egyet sem!Átsétáltunk a hangulatos településen,a "főtérnél" ott volt az ismerős csap,majd kicsit utána fenn a dombon túrázásaim történetének újabb ikonikus gyönyszeme a Szent Márton templom.Természetesen eszembe sem jutott,hogy ne menjünk fel a kis templomhoz.Erről ugyanazt tudom elmondani mint a Pisztrángos tavcakról.Jártam itt a valaha volt két legnagyobbal:Gergővel is és Sándorral is...
Az új és a régi pihenő az Óbányai-völgyben
Elérjük Kisújbányát
A lépcső és a Szent Márton templom
Kicsit elnézelődtünk a templomnál is.Bemenni nem tudtunk.Volt olyan év amikor betudtam menni,most zárva volt.Így lejöttünk a régi fa lépcsőn amelyen annyit,de annyit mentem már le-fel...örültem neki,hogy teljesen rendben van.Emlékeztem,hogy itt a másik dombon van egy hely ahol valószínűleg tudunk egy kávét is inni,mert az hiányzott már.Így felmentünk oda is.Teri néni büféje vagy mi volt a neve.Odabenn valóban egy néni szolgált ki,azt viszont nem tudjuk,hogy Teri volt-e,azt viszont igen,hogy a kávéja valami isteni volt...!Nem is emlékszem ittam-e valaha ilyen jó kávét.Hátra mentünk a kis teraszos részbe,ott ittuk meg,egy üditő és egy jégkrém kiséretében.Itt is nagyon sokat voltam a múltban számomra sok kedves emberrel...
Teri néni büféjének terasza
Kisújbánya idill
Innen akkor visszafelé vettük az irányt az Óbányai-völgybe.Szólnom kell még róla,hogy két forrást is találtunk útközben ám egyik sem münködött.Ez kicsit szomorú tény a források hazájában...Nem álltunk meg visszafelé sehol,így a völgyet most félóra alatt lezavartuk.Mivel Teri néninél nem tudtuk az aksikat feltölteni,így beugrottunk Óbányán egy italra a legközelebbi vályúhoz.Egy jó sört ittunk és sikerült az aksikat is annyira feltölteni,hogy a hátralévő dolgokat tudjuk fotózni és videózni.Ezután elmentünk a falu közepére,itt csatlakozott le az országos kékről a zöld+ jelzés.Ezt követtük,majd nagyon hamar erről csatlakozott le a zöld háromszög.Erre tértünk le,pontosabban fel,mert ez vitt fel a kilátóhoz.
Visszaérünk Óbányára
Felfelé a kilátóhoz
Lehet a sör tette vagy nem tudom,de a kilátóig vezető rövid,nem magas,de meredek szakasszal meggyűlt a bajunk.Szinte kileheltük a lelkünket.Szerencsére a kilátó nem volt messze.Egyike volt azon kevés helyeknek a Mecsekben ahol még nem jártam én sem.Az Óbányai-kilátóval majd természetesen részletesen is foglalkozom kilátós sorozatomban.Mi így elsőre rendben találtuk a teljesen fából készült építményt.Nem volt túl magas,de széles lépcső vezetett fel a tágas kilátószintre.Kilátásunk csak egy irányba volt,megítélésem szerint nyugat felé,de ez bőven elég volt.Alattunk elterülő Óbányára láttunk ki és az azt ölelő Mecsekre.Fenségesen szép volt!Azon ritka kilátó volt ez,amely keveset mutatva is sokat láttat!Jó húsz percet el is nézelődtünk itt,de jöttek-mentek a túrázók.Nem volt ugyan zavaró,de ilyen helyen jobban szeretem ha csak mi magunk vagyunk.
Az Óbányai-kilátó hamar a kedvenceim közé verekedte magát!
A kilátás
A kilátót a másik három oldalról kellemes erdő vette körül,így egy igen jó hangulatú hely volt ez,olyan ahonnan nincs kedve az embernek azonnal eljönni.Nekünk azonban elkellett,mert fogyott az idő.Hatkor ment a buszunk Mecseknádasdról,elmúlt négy óra és becslésem szerint odáig még volt hátra 7-8 kilométer.Így aztán tepertünk a Réka gerincen és a kilátó után jó 20 perccel elértük a Réka vár maradványait.Szomorú volt látni,hogy milyen kevés dolog maradt az egykori hatalmas várból.Megnéztük még a Skóciai Szent Margit emlékkővet és próbáltunk ide elképzelni egy várat.A földsáncok sejteni segítettek hol lehettek a vár falai.Minimális ami megmaradt az egészből.Így is egy romantikus helynek tűnt,de sokat nem tudtunk itt időzni.Megnéztük amit megkellett aztán mentünk tovább.
Nem sok maradt a Réka várból
Ezt követően ereszkedtünk le a gerincről a Réka-völgy bejáratáig ahol a már ismert Stein malom állt.Itt volt a Skóciai Szent Margit emlékkereszt.Margit története amúgy lebilincselő,írtam már róla ha érdekel kattínts ide .Innen az Óbányát a 6-os úttal összekötő országúton sétáltunk vissza Mecseknádasdra.Még több mint egy óránk volt a buszig,ha találunk útközben valami étkezdét akkor még egy gyors kaja is belefér.Találtunk is!Gyorsba le is nyomtunk egy pizzát,Zolika meg valami vega kaját.Végül is 12 perccel a busz előtt oda értünk a megállóhoz!A busz jött és hál isten Szekszárdtól a sztrádán ment így hamar és rendbe hazaértünk.Egészen szuper buli volt,Vikiék sajnálhatják,hogy lemaradtak róla.
Az emlékkereszt
Visszaérés Mecseknádasdra
A Mecsek most is hozta ami elvárható tőle.Kétség sem férhet hozzá,hogy számomra a legszebb magyar hegység!Rendkivül sok látnivaló akadt a nem túl nehéz túrán egy pompás túraidőben.Bizonyítja ezt,hogy én 240 Zolika meg kb.330 képet csinált és,hogy a videónk is rekord hosszúságú lett a maga 1 óra 9 percével.
Ez volt az év 19.túrája.Most 20 kilométert mentünk.Így tartunk 300,3 kilométernél ami 15,8-as átlagot jelent.A túra esélyes az év túrája címre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése